Az Est, 1916. november (7. évfolyam, 305-334. szám)

1916-11-01 / 305. szám

2. oldal konstansa—csernavodai vonal fel­adása után a romin és az orosz csa­patok észak felé vonultak vissza, a aoL'Babadäg erdős területén, a Balta­tó és a Fekete-tenger között a terep Kedvezőbb a védekezésre. Mackensen, isapatainak nincs is okuk a további tlönyomulásra. Kezükben van már rii.'sova, Csernavoda, Szilisztria, futrakan és Ruscsuk és igy vala­mennyi kapu, a mely Bukarest felé vezet. A dunai átkelés nem könnyű feladat, le ha sikerül, jelentékeny eredményeket Az oposze-fc Maeíkertseira ef?@nz(vä£äs'6ä Stockholm, október 30. (Az Esi rendes tudósítójának távirata) A Rises katonai szakértője a dob­­rudsai karcokról a következőket Írja: Mackensen azzal kezdte uj ofítn- Ziváját a Póbrudsában, hogy meg­támadta az Áecrcscu-zcrcg centrumá­ban lepő román csapalokat. Miután «a centrum visszavonult, az ellen­ség jobbszárnyának oldalmozdulata elérte. Konstapzút, a mely október 23-án elesett. Az ellenség megszál­lotta a várost, mire az orosz fkt­­tillá elhagy ta a kikötőt. Konstanza és a vasútvonal elvesztése kétség­telenül érezhető és tökéletessé telte a stratégiai vereségek de nem jelenti azt, hogy a hadműveletek végleg a szövetségesek kárára alakultak. Avercscu terve ugyan ismeretlen, de visszavonulása talán stratégiai manőver, hogy az ellenséget ked­vezőtlenebb helyzetbe hozza. A katonai szakértő végül meg­állapítja, hogy a különböző jron­biztosít: Mackensen és Fálkenfiayn egyszerre vonulhat Bukarest ellen• Ily módon Moldvát -elvághatják Oláh­­országtól. Ez lenne a lipcsei csata megismétlése, a mikór Schwarzenberg Csehországból nyomult elére, Blücher és BernadOtte pedjg átlépte az Elbát, hogy Lipcsénél egyesüljön az osztrá­kokkal, Berthaut tábornok írja a Petit Journal-ban : az entente nagy keleti haditerve, a Bulgária elleni ojíenziva és Törökország izolálása örökre el vari temetve. L. M. tokon harcoló összes katonák száma tizenkét—tizenhárom millió ember. Bryk. Hágjon Ssssaoa IsaSaaf a pomjíROk segítése Berlin, október cO. (Az Est rendes tudósító járjak, távirata) A Neue Züricher Zeitung romániai tudósítója a legsötétebb színekkel festi a románok sorsát. ■ Mentegetni próbálja Romániái, majd a követ­kezőket írja : A románok olyan időpontban avat­koztak a háborúba, a mikor azt maga az entente sem várta. Csak az oroszok ragaszkodtak ahhoz, hogy Románia azonnal beavatkozzék. Az orosz nyo­másnak megvolt az eredménye akkor, a mikor Oroszország tudatta Romá­niával, hogy ha most nem üzen há­borút, később nincs szükség a segít­ségére. Románia tehát a legkedvezőt­lenebb pillanatban fegyvert ragadott, mert nem akarta, hogy később va­lami meglepetés érje. Románia ezért főerejével Erdélyre Vetette magát, mert attól félt, hogy úgy jár, mint 1877-ben és csak szép ígéretekkel kell beérnie. Oroszország pedig csak akkor jött Románia segít­ségére, a mikor Románia már teljes vereséget szenvedett. A románok már a hadjárat elején panaszkodtak Bri­­ondnál az oroszok tétlensége miatt, de ez a panasz csak keveset segített. Érthető tehát, ha a román sajtó el­vesztette a bátorságát. A mostani zavart csak a szövet­ségesek gyors és alapos segítsége hozhatná rendbe, különben Románia nem állhat ellent a rettenetes nyo­másnak. A nagyarányú segitő akció állítólag már folyamatban is van, de nagyon lassan halad. A hadmű­veletek mostani meneténél mindenre cl kell készülni. Már a legközelebbi napok eldöntik Románia sorsát. Ke. A ?am?n municiiőfclány Lugano, október 30. (Az Est rendes tudósítójánál: távirata) A Secolo jelenti : Bukaresti hirek szerint a román helyzetben főképpen a municióhiány kelt aggodalmat. A román hadseregnek'van elég embere, Oroszország is küldhet még segít­séget, minden bajt a municióhiány okoz. Romániának csak ágyukra és munícióra van szüksége. La. Egy bukaresti meíasSkülÉ a r@sn§i3©&s eHí@sereeí«Ssér®8 Szófia, október 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Kanxbana mai számában érdekes leirást közöl Bukarestről Georgüv Péter, a ki még a legutolsó napok­ká« is á román fővárosban tartóz­kodott és alkalma volt a nép külön­böző rétegeinek hangulatát tanul­mányozni. — A háború első napjaiban — írja Georgiev — orosz rendőrök jöt­tek, a kik korbácsokkal kényszeri­­tették a népet arra, hogy minden lámpát oltson el. Bukarest lakossága a hadüzenet hírét nyugtalanul, mond­hatnám elszörnyüködve fogadta, az első vereségekről szóló hirek pedig valóságos kétségbeesést idéztek elő. A rossz hirek egyre sűrűbben érkeztek, a zavar mindig nagyobb lett. A gaz­dagabb emberek Jassyba menekül­tek, a szegényebbeket pedig, a kik szintén menekülni akartak, könyör­telenül visszaútasitotIák a pálya­udvarokon. — Dobrudsából egyre többen érkez­tek a menekülők és ezek azt beszél­ték, hogy millió és millió német, bol­gár és török katona indult Románia ellen. Bukarest népe, a mely az oroszoktól várt segítséget, egyre na­gyobb elkeseredést érzett Oroszország ellen, ez az elkeseredés napról-napra nőtt és még csak növelte az a kegyet­lenség, a melylyel az orosz rendőrök Bukarest népével bántak. Néhány nappal ezelőtt rendelet érkezett, hogy az összes munkaképes férfiakat a medsidiei sáncmtínkáknál kell alkal­mazni. Én is jelentkeztem, azután elbújtam egy házba; a szövetséges csapatok csakhamar kiszabadUotíak és. igy térhettem vissza családomhoz Dobricsba. • Dr, Alex. ©rész assjsafek ss Berlin, október 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) ADaiJyTe le graph pétervári híreket közöl, a melyek szerint az uj orosz csapatok megérkeztek Dobrud­­sába és ezzel az orosz-román sereg számbeli gyengeségét ismét pótolták. Bukarestben a bolgárok és a németek sikereit csak á t m e a e t i ek­­n c k tartják. Ke. A ssiäwöigyi és ©rs;©val Eis’agssääta táSsoo-siok stssgsefeesSlis© Berlin, október 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) AzUtroRosszij jelenti a ro­mániai harcokról : A Zsil völgyében az ellen­ség offenzívat kezdett és a román csapatok, bár kevesen ellenállónak, az ellenség tüzérségi fölénye következ­tében kénytelenek voltak kitérni és visszavonulni. Az erős és meglepő tüzérségi tűzben a románoknak jelenté­keny veszteségeik voltak-. Egy srapnel súlyosan meg­sebesítette a délnyugati román sereg parancsnokát, Dragalita tábornokot. Dragaliía egyike a legjobb román vezéreknek. Huszonöt évvel ezelőtt mint főhadnagy szolgálta SS.magyarcs osztrák gyalogezredben, de mert nem voltak különösebb kilátásai, nyug­­dijazíatta magát és a román hadsereg szolgálatába állott, a hol igen gyorsan emelkedett a ranglétrán. Így látszik, hogy az orsov a i szögletben is élénkség kezdődik, mert néhány nap óta heves tüzérségi harc dühöng ezen a vidéken. Ke. Venizelosz seregének bomlása Berlik, október 31. (As Est rendes tudósítójának távirata) A Kationalzeüung-r ak jelentik Géniből: A most érkezett görög lapok jelentései egybehangzóan be­számolnak a nemzeti védelmi bizott­ság toborzásának teljes kudarcáról. Mialatt az entente-lapok folyion azt írják, hogy mind újabb és újabb önkéntesek érkeznek és hogy Francia­országból fegyvert és lőszert kül­denek, sőt kaszárnyákat akarnak építeni a venizelisták részére, azalatt az athéni lapok megállapítják, hogy az eddig toborzott önkéntesek is töme­gesen megtagadják a további szolgá­latot és visszautaznak Athénba és a szigetekre. Azt hangoztatják, hogy Chriszto­­ditlosz és Venizelosz becsapta őket, mert azt mondták nekik, hogy Kon­stantin király akar háborút indít ai i a bolgárok ellen. Naponként egész századok szállnak hajóra és térnek vissza szülőföldjükre. A forradalmi triumvirátus egészen tehetetlen ve­lük szemben és nem tudja visszauta­zásukat megakadályozni. Ezekben a lényekben rejlik az oka annak, hogy a nemzeti védelmi kor­mány miért változtatta meg eredeti szándékát és miért nem üzent e meg Bulgáriának a háborút, A mozgatom vezetői már látják, hogy kudarcot vallottak. ChrLszlodulosz már ki is je­lentette nemrég, hogy ő nem forra­dalmár és elismeri Konstantin királyt uralkodójának. Hasonlóképpen nyi­latkozott több beszédben Venizelesz is, a ki, úgy látszik, szintén belátta már, hogy elvesztette a játékot. A románok vereségével a szalonikii komédia véget ért. Ke. A Royal-Orfeumban este 8 órakor fiiJEnáre konferánszaival a szenzációs novemberi műsor. ff©gg@8$rg120»©©® halott és sebe­sült a románok és @rosz@lc vesztesége Szófia, október 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A hadügyminisztérium lapja, a Voenni Izvesziia a dobrudsai hely­iéiről a következőket írja: A dobrudsai hadműveletek ugyan még nem értek teljesen véget, de már közelednek a befejezésükhöz. E hadjárat nagy jelentőségét majd csak akkor lehet egész terjedel­mében látni, ha az utolsó ellenséges csapatokat is visszavetettük a Dunán. Dobrudsai győzelmünk Oroszország és Kom á­­nía mcgrcnditcsét jelenti és szinte döntő a balkáni háborúra. Románia elvesztette virágzó tartományét, Dobrudsai és a kijáratot a Fekete-tengerhez. Ez az utóbbi veszteség végzetes. Oroszország ugyan nem vesztett területet, de a vereség következményei rá nézve is súlyosak, mert tönkretették a konstantinápolyi álmokat. Oroszországra nézve ez a t o v á b b i háború céltalanságát jelenti, kivéve ha valami más utat tud találni a Dardanellákhoz. De tisztán katonai szempontból is igen nagy az ellenség veresége. Az oroszok ijesztően Sok embert és hadianyagot veszí­tettek. Az ellenséges hadsereg a mai napig körülbelül dO.OÖO foglyot cs 129.000 halottat és sebesültet vesztett. Akármilyen nagy is volt a dobrudsai orosz-román sereg, as a része, a mely "a Dunán át megmenekülhetett, széízüllöít és további harcokban komo­lyan már nem számit. Viszont a mi részünkről felszaba­dult egy jól szervezett erős és győzelmes sereg, a mely bizonyára nem fog ölhetett kézzel megállani. A megvert orosz-román sereg pedig egyáltalában nem lesz abban a helyzetben, hogy a szövetséges seregek operációit ellensúlyozza. A dobrudsai harcok szükségessé tették, hogy a szö­vetségesek egy hatalmas u j screge.t alakít­sanak, a mely most különösen veszedelmessé vált az cntcníern. Hogy hol fogják ezt a sereget felhasználni, most nem jeliét megmondani, de akárhol fog is megjelenni, min­denütt bizto«ifia győzelmünket és az ellenség vereségét. Dr. Alex.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék