Az Est, 1917. március (8. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

Csütörtök 1Q17 március . . J. . - - * Balassa tanár nagy hagyatékát a budapesti egyetemnek ajándékoztáti — 'Az Est tudósítójától ■— A budapesti orvosi egyetemnek fennállása óta egyik legtudósabb tanára Balassa János, az európai hírű sebész volt, aki a 40-es évektőlhaláláig, 1868-ig tanította és nevelte az első magyar modern sebész-generációt. . . Hosszú idők múltán most ismét foglalkoztatja a Balassa név az orvosi egyetemet. Az elhunyt professzor veje, dr. Raffel János nyugalomba vonult bajor kormánytanácsos ugyanis nagy ajándékkal lepte meg ■a budapesti orvosi egyetemet, ami a magyar viszonyok között különösen kitűnő eset. Raffe János vagyonának azt a részét, amelyet Balassa János után közvetve örökölt, az orvosi totalitásnak ajándékozta, azzal a céllal, hogy alapítsanak belőle■ valamilyen ‘hasznos orvosiintézményt.’ A német kormánytanácsos Balassa Jánosnak Teréz nevű leányát vette feleségül.. Atyja halála után Rícehné , a Vám-körút,, a most már Vilmos császár út 17. szám alatt lévő házat örökölte. Balassa Teréz sokszor hangoztatta életében, hogy szeretné az apjától örökölt házat a budapestiegyetemnek hagyni, hogy ne csak a könyvekben és ne csak a dékáni szoba falán egy olajfestésű arcképben legyen megörökítve Balassa János, hanem egy élő intézmény, egy állandó élő szervezet hirdesse nevét. Ennek az akaratának azonban nem maradt nyoma még végrendeletében sem, mert vagyonának egyetlen örököse a férje lett. RiffyJános- most, hogy teljesítette felesége kívánságát, levelet írt dr. Hoór Károly orvoskari dékánnak, akivel közölte, hogy a felesége által reáhagyott váci körúti házat a fakultásnak ajándékozza, levelében annak az óhajának adott kifejezést Ralfer, hogy a hivatalosan 720.000 koronára becsült, de még nagyobb forgalmi értékű ingatlan árán létesítsen az egyetem , Budapesten rákkutató intézetet. Ehhez a kívánságához azonban mindjárt, hozzáfűzte, hogy az egyetem,, ha prepozícióját nem fogadná el, szabadon rendelkezhetik a hagyatékkal.» olyan tudományos célra fordíthatja, amilyenre akarja,, csupán azt köti ki, hogy ne aprózzák el a Balassa-örökséget, hanem csak egy tudományos intézmény ■ céljaira használják fel . Az egyetemen, még nem foglalkoztak , az ajándékozással, nem isalakult ki még semmiféle terv a hagyaték felhasználásáról. Egyelőre áttették Rrffe levelét az alapítványi bizottsághoz, amely márciusban k fogja tárgyalni az ügyet, és ezen az ülésen határozzák el, hogy mit csinálnak a nagyösszegű hagyatékkal. Az ügy fontosságára és az összeg nagyságára való tekintettel az alapítványt, bizottságot, amely rendes körülmények között három tagból áll, erre az illésre öttagúvá egészítették; ld.‘ A tudományos világ,, amely már jórészt értesült a nagylelkű ajándékozásról, érdeklődéssel várja az alapítványibizottság döntését, amelynek, minthogy elsőrangúan,, közérdeki!!.-. van szó, okosnak, célszer.Ének és. .a- :tredelkezésre-- álló összeghez ínértem a lehető legjobbnak kell lennie. A kancellár új nyilatkozatai a háborúról és a békéről ■ . Berlitz február 27.(Az Est rendes tudósítójánál: távirata) Már tegnap hire terjedt, hogy a kancellár nagy beszédet monda birodalmi gyűlés mai ülésén, zsúfolva volt tehát úgy az ülésterein, mint valamennyi karzat. A szövetséges német államok helyein, úgyszintén a képviselők padsoraibanigen sok tábori, szürke egyenruha. Bethmann-Hollmeg beszédét mindjárt élénken és erőteljes hangsúlyozással kezdte. A kancellár ma erősebben gesztikulál, mint máskor. Szavait nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatják és sűrűn megszakítják helyeslő közbeszólókkal. Mindjárt a bevezetésben megemlékezik a kancellár a hadi célokról, de ügyesen siklik át e nehéz kérdés kényes pontjain. Csak általánosságban jelöli meg a háború célját : a tartós békét, amely kárpótlást biztosít minden szenvedett jogtalanságért és létét és jövendőt az erős Németországnak. Balról is, jobbról is helyeselték azt a tágkörű meghatározást. A belső politika kérdéseinél felemlítette »az új tájékozódást«, de pozitívumot nem mondott. Sok mindennek másképpen kell lennie, — mondotta — mert uj időket élünk uj néppel. A legnagyobb figyelem kísérte termész kl esett a kancellárnak a tengeralattjáró-hadjáratról és Amerikáról mondott szavait. Itt már bőbeszédű lett, felsorolt sok ismert dolgozet ■sapkása ellenére gyökerén tekintett a kézirataiba. Hivatkozott Wilson elnöknek 1013. nyarán a mexikói zavarok idején a kongresszushoz intézett üzenetére, amelyben az elnök kijelentette, hogy a semlegesség nemzetközi szokásainak azzal tehet leginkább elvet, ha az egymás ellen harcoló mexkói pártoknak nem enged fegyvert és hadianyagot küldeni. Azóta Wilson megváltoztatta véleményét és január 31-iki jegyzékünk után durva módon megszakította velünk az összeköttetést, olyan módon, amely nagy nemzetek között példátlan, a történelemben. A szakítást meg sem okolta, a kongresszusban tartott beszédében pedig állítólag azt mondotta, hogy Németország megfontoltan szegte meg előbbi jegyzékében tett ünnepélyes ígéreteit. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozik. Németország ígéreteit bizonyos feltételektől tette függővé, ezeket a feltételeket Amerika nem teljesítette. Mi történt volna, — kérdezte a kancellár — ha az amerikaiak épp olyan fontosnak tartják a Brémával és Hamburg- gal való zavartalan személy- és áruforgalmat, mint a Londonnal és Liverpoollal valót ? Rendkívül éles és gúnyos volt akancellár akkor, amikor Anglia,tengeri zsarnokságáról beszélt. Lytton lorddíj jelenhette az alsóházban, hogy Anglia a tengerek rendőre. Ki, bíztaezt a tisztséget Angliára . És ki ellenőrzi . A kiéheztetés nem új fegyvere Angliának.. Az angol alsóház üléseiről szóló hivatalos tudósításokból idézi Lloyd George megdöbbentő adatait azokról a hírhedt gyűjtőtáborokról, amelyekbe Anglia a vitéz,búr harcosok asszonyait és gyermekeit elhurcolta és éheztette. Végleges számadatokat a tengeralattjáró-hadjárat eredményeiről nem közöl. Tengeri zárlatunk— úgymond— alig négy hetes és e négy hétbe beleesik a kimételi idő is. Tengeralattjáróink nagy része még uton van, nem küldött jelentést, de ahonnan jelentést kaptunk, ott nagy az eredmény. Az ellenség veszteségeinek csak egy részét vallja be. "Ha mindent összefoglalunk, az elért eredmény több mint kielégítő. Ellenségeink jelentései oly hajókról, amelyek a zárlatot áttörték, minket egyáltalában meg nem tévesztenek. — Ma sohasem jelentettünk be blokádot, hanem csak meghatározott, elzárt területeket állapítottunk meg, amelyeken minden hajó ki van téve a megtámadásnak. Hogy egyes hajók átsiklanak a veszedelmen, ez a végeredményen nem változtat, mert mi ,ezt az eredményt, egyrészt elsüllyesztésekkel,másrészt a semleges hajózás meggátlásával — amely a legnagyobb mértékben már be is következett — el fogjuk érni. Beszéde végén ,meleg szavakkal emlékezett meg német asszonyok és gyermekek hősiességéről. A szociáldemokraták szónoka, Scheidemann megállapította, hogy a kancellár mérsékelten beszélt és mérsékelt, békecéllokat említett. Óvta a birodalmi gyűlést attól, hogy az . Amerikával autó háború' jelentőségét ..lebecsüljél, Hítfártyos volna, — Vagy,mond- —r.jha Amerika nem.élalínelné többé Belgium és tszok-frranekország lakosságát.. Gúnyosan szólt azokról, a kik szerint Németországnak még ma sincs elég ellensége és a kik valósággal skanifibál örömet mutattak a központi hatalmak békekisérleteinek a meghiusitásra. Egy véleményen van , gróf Tisza Istvánnal abban, hogy a háború egy, nappal sem tarthat tovább, mint a meddig az ország biztosítására szükséges. Éles elentét volt ezután a konzervatív párt vezérének, Westarpnak a beszéde. Bőséges hadi kárpótlást követelt és megjelölte azokat a területeket, amelyekre Németországnak szerinte szüksége van: Kurlandet, Litvániát, Franciaországból Brieyt és Longwyt és Belgiumból az antwerpeni kikötőt. A költségvetési vita folytatását ezután a szerdai ülésre halasztották. •Ke. világosabban ■- nyilatkozott, mikor, megmondta, hogy ma is érvényben vannak azok az irányelvek, amelyek a központi hatalmakat békeajánlatuk idején vezették és méltatlan volt, a támadás, amelyben e miatt a német mezőgazdák szövetsége és a nagynémetek részesítették. Szerettük volna a birodalmi kancellártól hallani, hogy éppen úgy gondolkozik-e, mint gróf Tisza István ? Ha már nem mondta meg, hogy mit akarunk, legalább azt kellett volna megmondania, hogy mit nem akarunk. A Vossische Zeitung ezt mondja : A kártérítés, amelyet ellenségeinktől követelni fogunk, abban az arányban, növekedik, ahogyan a háború a mi hibánk nélkül elhúzódik. Ezt a kar.cellát is világosan megmondta. Jó kancellár nem nyilatkozott a békefeltételek változásáról Berlin, február 28. (Az Est tudósítójától) A birodalmi kancellár tegnapi beszédében sok kifogásolni valót talál a Berliner Tageblatt. Vezető cikkében azt mondja, hogy Berlmann-Hollweg nyilatkozatában semmi új sincs és legkevésbé sem elégítette ki azokat, akik tudni kívánták, vájjon Németország fentartja-e még azokat a feltételeket, amelyeket békejavaslatának idején tett, még most is azt vallja-e, hogy a kötendő békének egyetlen népet sem szabad leigáznia és minden nép jogát tiszteletben kell tartania ! Nem tűnik ki a birodalmi kancellár beszédéből," vegten arra az álláspontra helyezkedett-e, hogy Németország békefeltételei" megváltoztak, miután egészen más a helyzet, mint volt akkor, mikor a központi hatalmak békeajánlatot tettek. "Gróf' Tisza István Bardolff tábornok az oroszok ■ tavasz! offensivájáról Cs. és ker. sajtóhadiszállda febr. 28. • •. (Az Est haditudósítójától) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) Azegész harc,vonal hosszában aránylag csend uralkodik. A kemény hideg, amely az utóbbi napokban némileg engedett, ismét emelkedett. Hideg északi szél fúj, a mely megakaszt minden hadműveletet. ■ Ma fogadott Bardolff tábornok és az általános helyzetről a következőket mondotta : — Az entente ridegen elutasította ■ ,a központi hatalmak békeajánlatát. Ennek folytán valószínűleg még ,olyan erőkkel rendelkezik, a melyekre újabb reményeket épít. Máskülönben aligha tutná népei előtt megindokolni a békeajánlat klutasítását. Kétségtelen az, — az enfantélapók különben hangosan hirdetik is — hogy tavaszszal ellenségeink ezekre az erőkra támaszkodva igen nagyarányú offenzivát .India, tanult . — Ha a második hadsereg körzetében történő előkészületekből a többi arcvonalaink előkészületeire következtethetek, úgy ellenségeink csalódása épp oly nagyarányú lesz, mint példátlan erőmelneszítése. — Csapataink a szokatlanul kemény telet meglepően jól állták ki. Lövészárkainkban nem volt több beteg, mint az esztendő többi évszakában. A fagyási esetek is miniapálisok voltak. Tüzelőanyagunk volt elegendő, épp úgy jól voltunk ellátva a hideg ellen való védőszőrökkel is. Ezt állítva nem célom port hinteni a nagyközönség szemébe : ez valóság, amiről különben meggyőződhetik, litt frontunk bármely részét bejárja. — Csapataink egészségügyi viszonyai általás mast kitűnőek. Egy olyan nagy háborút viselünk, amely eddig nem sejtett tömegeket mozgatott, olyan terepeken harcoltunk, aminőt zárt hadsereg eddig sohasem lépett el. A hadviselés intenzitása még olyan időszakban sem csökkent,, amikor régebben a hadseregek téli szállásra vonultak. Ennek dacára minden járványt, bárhol is mutatkozott, rögtön elfojtottunk. Ha valaki mégis megkísérelné tábori egészségügyi intézményünk működését bírálat tárgyává tenni. Úgy tekintve azt a fényes eredményt, hogy ez a legnagyobb háború egyúttal,az előt , amely járvány nélküli, el kel némulnia miaaes gáscssá. 3* oldal