Az Est, 1917. június (8. évfolyam, 139-164. szám)
1917-06-01 / 139. szám
Péntek,, ttyt? junlUbth 4L Gidai. J az uj uralkodó programja a mai osztrák trónbeszédben Nem tesz esküt az alkotmányra, hogy szabadabban köthessen békét. — Galicia és Csehország sorsa. ~~~ J£ demokrácia az ujj korszak alapja Bécs, május 31. (Az Est bécsi munkatársától) Ma délelőtt tizenegy órakor fogadta az uralkodó a Hofburg szertartástermében az osztrák törvényhozás mindkét házát. Teljes egy órával előbb kezdődött a Burg svájci lépcsőjénél a hintók felvonulása, féltizenegy órakor pedig bezárultak a csertartásterem ajtai s azontúl senkit sem bocsátottak be. A teremnek a bejárattal szemben eső végében piros szőnyeggel boritott, három lépcsőfokú emelvényen, aranyröjtös baldachin alatt aranyos trónszék s mellette kis kerék asztalka áll, tőle jobbra a főrendek, balra a képviselők gyülekeznek. A földszintes páholyokban a diplomácia, a sajtó és a főrangú világ helyezkedik el, a jobboldali páholy Zita királyné és a főhercegnők számára Vak fentartva. Pontban , tizenegy , órakor jelent meg Zita királyné, mögötte bevonultak a főhercegnők. A királyné zöld Selyem ruhát visel, először mutatkozik ,a nyilvánosság előtt nem gyászruhában. Mihelyt a királyné helyet foglalt a páholy első sorában Mária Jozefa dr. Mária Anuncala főhercegasszonyok között, odalenn a katonazenekar rázendített a Gotterhaltea; kitárult a szárnyasajtó, belépett akormány s aztán szertartatosan bevonult a király. • A törvényhozás, tagjainak ujongása közepette felment a trónemelvényre s messze, tisztán,hallható hangon felolvasta a trónbeszédet. Bécs, május 31. ■ A trónbeszéd, a melyivel ma délelőtt 11 órakor a király a reichsratot megnyitotta, így szól: Tisztelt uraim, a reichsrat mindkét házának tagjai! Első ifjúságától öreg koráig, népeijavának szentelt fáradhatatlan gondjától és legnemesebb uralkodói erényektől körülragyogott uralkodói pályája után, I. Ferencz József, felikett elődöm, uralkodásának hatvannyolcadik esztendejében eltávozott az élők sorából. Isten kegyelméből a legutolsó időkig szellemi erejének meg nem csappant teljességében távozott el, magas hivatásának teljesítése közben. A nép szívében és halhatatlan munkáiban fog tovább élni emléke a megdicsőültnek, aki az államot a múlt szűkös viszonyaiból az alkotmányos fejlődés, a virágzó kulturális és gazdasági haladás útjaira vezette. Jtóenső megindulással gondolok a gyermeki szeretet megindító jeleire az Istenben boldogult császár iránt és a hűséges résztvevő érzésre én irántam és Házam iránt, a melylyel szeretett népeim buzgólkodtak és amely nekem valódi vigasz volt a megpróbáltatás ama napjaiban. Önökis, tisztelt uraim, idesiettek, sokan önök közül idejöttek, hogy a mindenkeitől szeretett uralkodó ravatalánál, neki még egyszer megadják a tiszteletet. Szívből köszönetet mondok ezért önöknek. A Mindenható akarata sorsdöntő időben hívott az állam vezetésére. Feladatom komolyságának, amelyet a gondviselés az én vállaimra nyugtatott, kezdettől fogva teljes tudatában voltam. De érzem az akaratot és erőt magamban, hogy uralkodói kötelességeimnek, lankáit elődöm példája szerint, és magas leivatásom jetelességei szerint, Isten támogatásával, eleget tegyek. Az állam érdeke ne nélkülözze tovább ama hathatós támogatást, a mifíjet egy illetékességei körét, helyesen felfogó, belátással teli és lelkiismeretes,népképviselet nyújtani tud. Összehívtam önöket, tisztelt uraim, alkotmányos működésük gyakorlására, és munkájuk küszöbén szívből üdvözlöm önöket. Fenkelt elődömtől átvett alkotmányos kötelességeim teljes tudatában, valamint a magam mély meggyőződéséből is kijelentem önöknek és ünnepélyesen erősítem, hogy megmásíthatatlan akaratom. _ uralkodói jogaimat mindig valódi alkotmányos szellemben gyakoroliM. Az állam alaptörvényei szerint valószabadságokat törhet ellenül tisztelni és az állampolgároknak, az állami akarat kialakulásában ama részt megrövidítés nélkül biztosítani, amelyet az érvényben levő alkotmány megállapít. A népnek és az ő képviselőinek hű segítő munkájában látom én munkásságom sikerének legmegbízhatóbb támaszét és úgy vélem, hogy az állam java, amelynek dicső fennállását a polgárok erős összetartása őrizte meg a világháború viharában, a béke idejére sember-, gondozható le biztosabb talajba., mint egy érett, hazáját szerető és szabad nép érinthetetlen igazságérzetébe és méltányosságába. • Tudatában annak a kötelességem, neki- hogy esküt kell tennem az iá-, kötményre és ragaszkodva ahhoz "az db átárazásomhoz, a mérvet közvetlenül trónralépésem utód hir-; 'delem, hogy ezt a 'kötelességet hűségesen fogom tüjesülni, egyidejűleg szem elött kell tartanom az állami alaptörvénynek azt a rendelkezését, amely egyedül az én kezembe teszi le a döntést a békekötés nagy pillanatában. Meg vagyok arról is győződve, hogy az alkotmányos élet áldásos kivirágzása a korábbi évek meddősége és a háború következtében beállott politikai kivételes állapot után, eltekintve a galíciai, kérdés megoldásától, amelynek útját fennölt elődöm mutatta rog, fejvetetlen az alkotmányos és közigazgatási élet talapzatának, kiépítése" nélkül, mégpedig nemcsak magában az államban, hanem az egyes királyságokban és tartományokban, főleg Csehországban is. És én bízom benne, hogy az a komoly felelősség, amely 'elnökre" hárul, tisztelt uraim, a politikai viszonyok jövő alakulásáért, és a boldog jövőbe vetett hit, ennnek a birodalomnak boldog jövőjébe, amely ebben a rettenetes háborúban olyan felségesen erősnek bizonyult, meg fogja acélozni az önök erejét, hogy velem együtt mielőbb valóra váltsák, azokat az előfeltételeket, amelyek, szükségesek ahhoz, hogy az állam egységes keretei között máz államélet zavartalan működésének biztosítása mellett az egyenjogú népek szabad nemzeti és kulturális kifejlődése is helyet találjon. Mindezeket latba vetvén, elhatároztam, hogy az alkotmányos esküt abban a remélhetőleg sem távoli időben teszem le, melyben az új, , erős és boldog" Ausztria alapjai nemzedékek számára ismét szilárdan le lesznek téve úgy befelé, mint kifelé. De azt már ma kijelentem, hogy ha népeimnek mindig igazságos, szerető és lelkiismeretes.■ uralkodója akarok lenni, az alkotmányos eszme értelmében, melyet atyáink öröké gyanánt vettünk át, kmevalódi demokrácia szelleméből , amely éppen a világháború vihara közepette oly csodálatosan kiáltotta a tűzpróbát az egész nép teljesítményeiben a fronton és odahaza. ‘Még folyik minden idők leghatalmasabb háborúja. Engedjék meg, hogy az önök köréből hálás szívvel küldjem császári üdvözletemet mindazoknak a hősöknek, akik közel három esztendeje hűségesen teljesítik súlyos kötelességüket messze nyúló arcvonalainkon és akiknek vasállhatatosságán az Alpesek és Adria között éppen most törik szilánkokra az ellenség meg-megújuló dühös támadása. Hatalmi csoportunk nem kereste e világháború véres erőpróbáját, sőt, mi több, attól a pillanattól kezdve, mikor úgy láttuk, hogy — bája a szövetséges seregek és hajórajok összehasonlíthatatlan sikereinek, — államaink , becsű idét és épségét komoly veszély nem fenyegetheti, nyíltan és félreérthetetlen módon nyilvánította békekészségét, vezetve attól a szilárd meggyőződéstől, hogy a békekötés helyes alapja csak egy dicsőségesen megvédelmezett hatalmi állás kölcsönös elismerése lehet. Véleményünk szerint a népek ezután következendő életének meg kell szabadulnia a gyűlölködéstől és nemzedékeken át nem szabad ahhoz nyúlni, amit a~ államok utolsó eszközének neveznek. E magas ,emberi célra azonban a világháborúnak csak olyan befejte zése vezethet, aminő annak -az eühitést -békeformáisának megfelel. Nagy szomszédunk a Keleten, akihez egykor régi barátság szálai fűztek, lassan igazi , céljaira és feladataira eszméivé, újabban ehhez a nézethez közeledik és határozatlan ösztönből olyan elhelyezekedést keres, amely a jövő értékeit megmenti, mielőtt még egy értelmetlen harci politika elnyelte volna azokat. Az emberiség érdekében reméljük, hogy a belső átalakulás e folyamata kifelé is erőteljes akarat kifejlődését fogja biztosítani, és hogy a közszéllem ilyen tisztázódása a többi ellenséges országokra sem lesz hatásáróik ill. Ahogyszövetséges csoportunk ellenállhatatlan ,erővel kész becsületéért és 'létérdekéért harcolni;*'iifi&ímW'deiSitütel -'szentberiy a kfc feladja azt a •■gondolatot, hogy bennünket elpusztítson, hajlandók, vagyunk a viszályt megszüntetni és a ‘ki ezentúl ismét jobb, emberibb érintkezést keres, az ezen a részen bizonyára készséges, a békülékenység szellemétől áthatolt engedékenységet fog találni. Addig azonban harci elszántságunk nem fog lanyhulni és kardunk nem fog eltompulni. Ha közösségben a régi szövetséges német birodalommal és a többi szövetségessel, készek vagyunk a háború szerencsés befejezését, amit szívesen köszönnénk meg az értelem diadalának, szükség eletén fegyverrel is kierőszakolni. A trónbeszéd ezután a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik és kilátásba helyezi a hadi károk megtérítését, valamint az elpusztított részek újjáépítését. Majd a termelés jövő problémájával foglalkozik és hangsúlyozza a békére való gazdasági" átmenet" nehézségeit, majd így folytatja : Magyar szent koronám országaival kötendő gazdasági kiegyezés széles alapján — amire vonatkozó és a két kormány között nemrégiben létrejött megállapodás legközelebbi tanácskozásaiknak tárgya lesz - és tervszerűen kiépített kereskedelmi politikára támaszkodva, össze kell fognunk minden erőnket, hogy az ipari és mezőgazdasági termelést bőségesebbé és olcsóbbá tegyük. A szociális gondoskodásról szólva, céltudatos népjóléti politikát fürdet tovább a trónbeszéd. A csecsemőhalálozás ioeggátlását,ifjúsági gondoskodást, a lakásínség enyhítését, azután a munkásbiztosítást és különösen az asszonyok és az ifjú munkások védelmét hangoztatja. Javaslat kerül majd önök elé a nők és a fiatalkorúak munkaidejéről. A középosztály sem fogja nélkülözni az állami gondoskodást. A nehéz időkben az egész lakosság teljesítette, sőt felülmosta a várakozásokat, nem szabad ,hogy csalódjon majd az államban. A trónbeszéd ezután rátér,hogy lelkiismeretesen kell elvégezni a szükségparancsolta adminisztratív munkákat, majd pedig mindkét ház tagjaihoz azzal fordul, hogy munkájukban csak lelkiismeretük,és meggyőződésük: szava ,vezesse őket, de ne vezéreltessék magukat részletkérdések■ től, hanem szegezzék pillantásukat a köz maradandó céljaira. A kötelességek lelkiismeretes teljesítését nem szabad feltételekhezkötni: — ez az állam jólétének legerősebbbiztosítéka és a népek jogainak legmegbízhatóbb fegyvere. Majd igy folytatta: ... ..... —Sokáig voltam a harctéren és határainkat védő hőseinket munkában láttam, ismerem: a telket, amely betölti őket, és meggyőződésem, hogy ez a lélek fogja betölteni a népképviselet munkáját is. • Végezetül az uralkodó azt a felhívást intézte a törvényhozókhoz, hogy ápolják híven a hű összetartozás érzését a magyar szart korona országaival, amelyek ismét bizonyságot tettek arról, hogy, erős" pillérei a monarchia nagyhatalmi..állásának." • " Ebben a magasztos pillanatban, mikor Ausztria új uralkodója első alkalommal áll szemközt- a nép képviselőivel, hazaszeretetre inti őket, hogy megnyíljék az ősi Ausztria számára a virágzás és a boldog fejlődésúj korszaka...... Vezérkaraink mai jelentése A Magyar Távirati Iroda jelenti. Hivatalos jelentés május 1-ről. .Érkezett délután 12 óra 45 perckor. : Keleti és délkeleti harctér: Változatlan. Olasz harctér: Az Isonzó mentén a tegnapi nap folyamán, csak tüzérségiharcok voltak. Éjjel San, Giovanrinál, Monfalconétól; délnyugatai ás A ■ olaszok, két „előretörését, visszavertük.^ ' ). A ,v ■' — Trieszt uj fielj tartója, Grácból jelentik. A Grázer Volksblatt közli, hogy báró Fries-Skene trieszti' hely*' tartó legközelebb megválik állásától. • Utóda a helytartói székben Mezganr Albrecht lovag, a király szárnysegéde k.z. ) — Botrányos színházi közgyűlés*! A bécsi Deutsches Volkstheater egyesülete tegnap közgyűlésttartott,amelyen Widiner igazgató pere került, szóba. Silberer képviselő kemény kritikát gyakorolt azigazgató fölött, mire. Wallner . .többször ■ hevesen közbeszólt, Silberer pedig kérte az elnököt, figyelmeztesse a színházigazgatóját, hogy ,nincs Z a színpadon,, viselje magát tisztességesen. Wallster is szót kért, hogy védekezzék , s a közgyűlés tagjainak odavetette, hogy, szégyelhetik magukat, ha az ő színigazgatói működésének színvonalát kicsinyelik , s azzal, a bertíju Barnowskit vagy Reinhardotállítjákszembe, hiszen ilyen igazgatók. Ebesben senkinek sem kellenek; furcsa világot vet a színházegyesület közgyűlésére, hogy színházi pletykákkal haza-»kodnak elő: ha nem szeretné annyira a szinművészetet, már régen hátat fordított volna ennek a mocskos üzletnek. ; 7 — A versed katonaszabaditók pőre, Temesvárról, táviratozza tudósítónk.A temesvári hadosztálybiróság ma folytatta a versed katonaszabaditási bünpör főtárgyalását. Kihallgatták dr. Fitz segédorvost, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Elmondta, hogy a lakásán több civilruhás férfi kereste fel, megvizsgáltatták magukat és orvosi, bizonyítványt kértek tőle. Ezekről csak később tudta meg, hogy tulajdonképpen'.katonák. — Berlini diákok, kolozsvári nyaralása. Berlinből táviratoztak lapunk'' nak . A város tanácsa-hálásan- fogadta a magyar városok,meghívását'' s egyelőre négyszáz növendéket válogatott ki a felsőbb tanintézetekből. Ezek az" ifjak Kolozsvárra--utaznak-» hogy ott toltnék -anyarat, mint-a város vendégei- - . •. . . (