Az Est, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-31 / 269. szám
Dtsdmpm*. 1917* Szerda* Októberét. caggsaBgangasasaznmgHa Előfizetési árakt JEgy hónapra** m 9*30 kmr+mm &egyedévra « M .J.— kor»e*m Félévre M #»— kor mm* Egész évre*. *. •» 34.— Jr«r«aR ? Megjelenik délután *1 Effyos éutám Ara 0 fSÉréfo** Minden közleményünk után» nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Andor Till• évfolyam * 209. »Ar. 9 Ott* IrwM^MnmMahfaHMMuMM.' e. IV* VOaUmSam M. KMmfrM « /, K.hbmmrtrt r. A nép betegségeit tárgyalta most egy kongresszus. A magyar nép, a falusi és városi nép egészségügyét. És a tegnapi napon beleütköztek a tárgyalók abba a sötét, sivár végzetbe, a mely a magyar népet körülveszi, oly nagy részét az ifjak sírkertjét tereli és a melynek neve tuberkulózis. A világháború szerető testvére neki, a tüdővésznek. Az emberek legyengítésével, a lövészárkok kínszenvedéseivel, az itthoni rossz és ínséges táplálkozással, a nyomoró hadisegél- lyel, a kevés és szűk lakásokban megrekedt emberekkel, az apátián gyermekekkel tenyészti, ápolja a háború a testek ama gyengeségeit, amelyekben azután a sorvadás tanyát üt és a koporsóig rágja magát. Korányi Sándor professzor számokkal vázolta oda azt az egyenlőtlen küzdelmet, amit a hatalmas betegség harcol a gyenge, szegény és tehetetlen magyar állammal. Négyszázezernél több nálunk a sorvadásos. Köztük kétszázötvenezer mindig munkaképtelen. E beteg sereg mindegyikének ápolására az állam — évenként két koronát kért. A sorvadásos betegek megfelelő ápolására szükséges volna hatvanezer ágy. És Magyarországon összesen , nincs több ötvenezer ágynál. A tuberkulózisra nincs patika. A sorvadást nem lehet gyógyszerekkel gyógyítani; az talán nem is betegség, hanem egy másik halálos nagy betegségnek, a szegénységnek tünete. Majdnem minden sorvadásos beteget meg lehet gyógyítani, visszaadni a nemzeti munkának. De jó és bő táplálkozás, levegős, jó, vidám lakás és nagy nyugalom kell hozzá. A kevés és rossz étel, a rossz lakás, a munka és a gond öli meg a sorvadásos betegeket. És most képzeljük el, hogy a háború mennyit ront azokon az állapotokon, amelyek az ország ifjúságát pusztító betegségnek burjánzó talaja. Élelmezés, lakás, pihenés, nyugalom ! Hol van ez most, a háború alatt ! . . . Ha a kormányok és a társadalom nem fognak nagyszabású, pazar és találóan bölcs intézkedésekkel a tuberkulotikus magyar világ gyógyításához, ápolásához, a háború láthatatlan szellemei, a nagy világcsata után, a levegőben tovább harcolva ellenünk, öldökölni fogják népünket a sorvadásrettentő mérgével. Csapataink győzelme az olaszok karintiai frontján Krobatin serege a Tagliamento felé nyomul Below tábornok Udine előtt Sajtóhadiszállás, október 29. A szövetségeseknek Flitseh és Telméin területén példátlan erővel véghezvitt lökése már meghozta természetes eredményét. Míg a hadsereg jobbszárnyán, Karintiában Krobatinbáró vezérezredes Raicltól délnyugatra, a Seebach völgyének végén lévő Nevea-nyerget és a Smogna-nyerget Seissera völgyétől északnyugatra meghódította, a forrón körülharcolt Nagy Pál, a plöckeni úttól keletre és Mautentől délre a Gail völgyében csapataink kezére jutott. Most már csak a Nagy Páltól délre lévő Piz di Timau zárja el az utat Palazza felé, ahonnan a Tolmezzóba, illetőleg Gemonába vivő út kiindul. Míg Below Ottó gyalogsági tábornok hadseregének német, magyar és osztrák hadosztályai már Udine előtt állanak, a Monte Qurtrin domináló magaslata, Cormenstól közvetetlenül északra ■ ezzel együtt a dombvidék utolsó domináló nyúlványa is a magyar és osztrák hadosztályok kezébe jutott. * Az innen délre lévő területen sietve vonul vissza az Adriai tenger partján a megvert olasz harmadik hadtest. Egy magyar is osztrák torpedócsoport, amely 3500 méter távolságból oldalozó tüzelést folytatott a S d o b ba-ütegek ellen, teljesen elnémította őket, a nélkül hogy maga bármi csekély veszteséget szenvedett volna. Az elért eredmények annál becsesebbek, mivel ködös időben és helyenként zuhogó esőben, a magaslatokon pedig heves hóviharban kellett kivívnunk. A sok esőzés miatt a folyóvizek nagyon megdagadtak és sok helyütt az áradás is jelentékeny akadályokat gördít a hadműveletek elé. király bevonult Görzbe Gört, október 39. Ő felsége ma bevonult a felszabadított Görzbe. Tíz ellenség csaknem teljesen elpusztította a várost, sokat fosztogatott és sok embert elhurcolt. Olasz hivatalos jelentések a front áttöréséről és a visszavonulásról — október 28. Az olasz vezérkar október 28-iki jelentése így szól: A támadás hevessége és néhány, a második hadsereghez tartozó osztagunk ellenálló erejének fogyatékossága lehetővé tette a magyar, osztrák és német hadierőknek, hogy a Juli Alpesek frontján lévő balszárnyunkat áttörjék. Többi csapataink buzgó fáradozásának nem sikerült az ellenséget a haza szent földjére való benyomulásban megakadályozni. A kiürített területeken lévő raktárakat és egyéb katonai épületeket elpusztítottuk. Katonáinknak számos emlékezetes ütközetben két és fél esztendő alatt tanúsított vitézsége teljes biztosíték főparancsnokságunknak arra, hogy a hadsereg, amelyre az ország becsületét és boldogságát rábíztuk, ezúttal is teljesíteni fogja a kötelességét. — október 29. Az október 29-ik olasz jelentés : A főparancsnokság által kirendelt mozdulatokat normális módon hajtjuk végre. A csapatok, amelyek parancsot kaptak, hogy az ellenséggel szánjanak szembe, feladatulat teljesítették és az ellenségnek a síkságba való előretörései meglassították. Az olasz király a frontra ment Rotterdam, október 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Mint a Daily Telegraph-nak Rómából jelentik, Viktor Emánuel király hétfőn a fővárosból állítólag visszautazott a frontra.] V. D. Velencét kiürítették. Mamburg, október 30. (Az Est tudósítójául) Genfből táviratozzék a Netze Hamburger Zeitung-nak. Turinban rendkívüli mértékben megszigorították a katonai óvintézkedéseket. Vicensát, Trevisót és Velencét a kormány parancsára kiürítették. Az idegen konzulok még vasárnap elhagyták Velencét Az olasz hadsereg is offenzívára készült Egy zsákmányolt napiparancs Berlin, október 16, (JV oajügynökség) A Foggia-dandártól zsákmányolt írások között a negyedik olasz hadtest parancsnokló tábornokának következő napiparancsát találtuk, amely október 24-én kelt. Első támadó nap: Turano ezredes a következő napiparancsot adta ki tüzéreinek: Ütött az óra, a nagy, a legmagasztosabb, talán döntő óra. Az ellenség, amelynek népi volt hozzá hatalma, hogy legyőzze Olaszország katonáit, belsőleg is kimerülten, a fölbomlás küszöbén a németeket hívta segítségül. Mi szembe fogunk szállni velük, a védtelenek lemészárlóival, akik nem ismernek szerződéseket, a világuralom álmodozóival, akik miatt az egész világ fegyvert fogott a szabadság és a jogok védelmében. Nincs igazságosabb és nemesebb ügy, mint amelyért mi harcolunk. Csak jöjjenek Ármin utódai, nem fogják többé megtalálni Varrus légióit. Róma felbomlott, de Olaszország és Róma ismét feltámadt. És fiainak erejével halad és emelkedik. Tüzérbajtársak! Ütött az óra! Egyesüljön valamennyiünk szive egyetlen szívvé, amely erős és kemény legyen, mint ágyúink acélja. Alkossunk mellünkből egyetlen pajzsot, a melynek biztos oltalmazója a határozott akarat és fáklyája a halhatatlan sorsunkban való hit. A király parancsolja, a haza hiv benneteket, az Isten akarja! Azokat a magasztos szavakat, a melyek telve vannak lelkesedéssel és a győzelemben való hittel, ne csak Turano ezredes tüzérei hallják meg, hanem a hadtestnek összes csapatai. Ezt az ügyet magamévá teszem és ismétlem, remélem, hogy Olaszország minden katonája, bár-amely hadsereghez, vagy hadtest-