Az Est, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

Kedd, T9f7 október 2* A svéd kormány sorsa a választások után Stockholm, szeptember 50. (Az Est rendes tudósító­jának távirata) Jelentettem tegnap Az Est-nek, hogy a svéd választások eredménye arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy elhagyja helyét. Pénteken a szo­­cialisták vezérét, Brantingot és a li­berális párt vezetőjét, Eden profesz­­szort a királyi várba hívták. A két pártvezér a svéd király előtt kifej­tette nézetét a politikai helyzetről. Ez az eset a svéd politika történe­tében eddig pártalanul áll. Még soha­sem fordult elő, hogy az ellenzék ve­zérei megjelentek volna a királynál, még mielőtt a régi kormány beadta volna lemondását. Később Schwartz miniszterelnök tanácskozott hosz­­szasan a svéd politikai élet legneve­zetesebb személyiségeivel. Kormányválság a közeli napokban nem várható. Erre vall az is, hogy a király elutazott és csak a jövő hét végén érkezik vissza Stockholmba. Döntés valószínűleg az őszi hadgya­korlatok után lesz. A Soeialdemokraten vezércikke sze­rint, a­mely körülbelül hűségesen tük­rözi vissza Bra­nting felfogását, a­me­lyet az audiencián kifejvett a király előtt, Granting azon az állásponton volt, hogy liberálisokból és szociáldemo­kratákból álló kormány kerüljön u­ra­­lomra, a­mely határozott pártatlan semlegességi politikát kövessen. Ezt a javaslatot a liberálisok is hajlandók elfogadni azzal a feltétellel, hogy a szociáldemokraták támogatni fogják a liberális kormányzatot. A Stockholms Dagblad szerint a mi­­niszterterök figyelmeztettek a királyt a kormányvált­ozással járó veszedel­mekre, mire a király kijelentette, hogy el kell kerülni minden olyan kor­mány­változást, a­mely Svédország kül­politikájában is változást idézne elő. Erik, Stockholm, szeptember 50. Branling a Ruszkaja Volja című lap tudósítójának arra a kérdésére, hogy ha ő kapna megbízást kormány­alakításra, az entente mellé állna-e, azt felelte, hogy csak a német és svéd reakciós körök tartják őt háborúspárti­­nak és entente-barátnak, holott ő csak Svédország érdekeit tartja szem előtt. Ha hatalomra jut, a­mit nem keres, Svédország semleges marad. Sohasem fog a német demokrácia ellen harcolni. Egyébként még korai volna az új minisztériumról és annak fejéről beszélni, mert az új kép­viselőház csak januárban ül össze. MWWMWWW********* tők Viktor Emanuel királyt Ver­­finnbe, majd Louisyba, a­hol a ki­rály megdöbbenve nézte a nagy repülőgép-hangárok füstölgő rom­jait Csak néhány órával előbb bom­bázták a német repülők ezeket a hangárokat A pusztulás színhe­lyéről visszatérve, Viktor Er­á­imét király csapatszemlét tartott és rendjellel díszítette fel a 30-as snávok lobogóját Ennek az ezred­nek az olasz király tiszteletbeli tizedese. Magas fensíkon ment végbe a csapatszemle, a­honnan el­ lehetett látni a határokon túl­i Né­metországba. Az olasz király hos­­­szasan elmerengve pihentette te­kintetét a távoli láthatáron, csak­úgy, mint mikor a saját frontjáról Triesztet néste sóvárogva, Reimsba is ellátogatott a király. A székesegyház főbejárata előtt a bíboros érsek fogadta a papság élén. Az Aisne- és az Oise-fronton is járt Viktor Emánuel, Soissons vidékén megnézet a király a stra­tégiai visszavonulás területét s közben a couchyi kastély romjai fölött nagyon felháborodott a né­metek barbárságán. Chantillyben búcsúzott el Poincarétól és elmen­t Neuillybe Nikita királyhoz ebédre. Mielőtt a francia területet el­hagyta, temérdek rendjelet osztott szét. Rövid látogatást tett a belga főhadiszálláson is, onnan pedig vasúton hazatért. La. Az olasz király Verdimiben és Reimsban Lugano, szeptember 50. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Viktor Efnámtól király három napos látogatással viszonozta Poin­caré látogatását. A Stefani-ügy­­nökség terjengős tudósításban igyekszik elhitetni, hogy az olasz­ király fogadtatása a francia fron­ton nagyon lelkes volt. Vasúton ér­kezett a király és kísérete Bel­­fortba, a­hol Poincaré várta és vele együtt Ribot, Barrére, Petein had­seregfőparancsnok, Castelnau és sok más tábornok. Automobilokon vitt az út Elzásznak arra a négy­­zetkilométernyi megszállott terü­letére, a­melyre a francia hadveze­­olyan büszke. Onnan elvezet- ! Az Erdélyi Szövetség annexiós politikát sürget Erdély rekonstrukciója és a határőrségák visszaállítása Vasárnap délután az Erdélyi Szövetség két miniszter jelenlété­ben szervezkedő gyűlést tartott Kolozsvárott. A gyűlésen a leg­melegebb nemzeti érzésből fakadó követeléseket állapítottak meg Erdély rekonstrukciója és védelme érdekében, de a­mennyire helyesli e követeléseket minden magyar ember, éppen olyan megütközés­sel fogadjuk a gyűlésnek annexiót hirdető határozatát. Ezt a gon­dolatot, mint a békének aka­dályát, az Erdélyi Szövetségnek ki kell vernie a fejéből? a­m­int nem tömek, hogy a mi terü­le­­­­tünkből annektáljanak ellensé­geink, éppen úgy nem helyesel­hetünk semminő olyan politikát, mely ellenséges területet akar annektálni. Az Erdélyi Szövetség gyűlésé­ről a következő tudósítást kap­tuk: Kolozsvár, szeptember 50. (Az Est tudósítójának távirata) Vasárnap délután az Erdélyi Szö­vetség vezető tanácsa ülést tartott, a­melyen a vezetést újjászervezték. Gróf Bethlen István hosszabb be­szédben vázolta Erdély kívánságait, s részletesen foglalkozott a nemzeti­ségi kérdéssel. Megállapította, hogy Romániában állandó törekvések van­nak azzal a céllal, hogy bizonyos szervezeti kapcsolat létesíttessék a mi monarchiánkkal. Az újságok meg is írták, hogy Bukarestben lapot, alapítottak, mely a román köz­véleményt meg akarja győzni arról, hogy Románia érdekeit csak úgy védheti meg, ha perszonális unióba lép a monarchiával. E törekvések érthetők — román szempontból, mert a­mit fegyverrel nem vívhattak ki, azt így akarják elérni ügyes fondorlattal. A magyar nemzet Romániával szemben hódí­tásra nem törekszik, nem is kíván más népeket befolyásolni, de a leg­­határozottabban tiltakozik az ellen, hogy a békekötés­ rendjén Románia államjogi kapcsolatba hozassák a mo­narchiával. Az erdélyi határ, kiiga­zí­­tására szükség van. A katonai szük­ség megköveteli, hogy olyan határőr­­vidék állíttassék fel, a­hol megbízható­­ magyar ember védje a haza határait.­­ A nemzetiségi kérdést a háború nem­­ oldhatja meg. Az ő javaslata a nemzeti kiegyenlí­tődésnek, az úgynevezett nemzeti ka­taszternek helyreállítására irányulna. Ezt a világháború költségeinek tíz­ezred részével is megvalósíthatták volna — olyformán, ha a polgároknak azt a részét, a­mely más állammal ro­konszenvez, áttelepítenék oda és vi­szont. Vasútpolitikai téren utal az is­mert szomorú adatokra, és arra, hogy Bukovina és Erdély kölcsönös kato­nai védelme teljesen nélkülözi a for­galmi összefüggést. Vasutaink gyarlósága nagy ka­tasztrófába sodorta volna Erdélyt, ha — a­miről szó volt —­ a Maros vé­delmére szorultunk volna, és a vasúti hálózat hiánya miatt nem láthattuk volna el katonával ezt a védelmi vonalat. A gazdasági és nemzeti szem­pontokat nem sorolja fel, ezen a téren nincs szükség már beszédre. Türel­münk már elfogyott s joggal követeljük, hogy Erdély rekonstrukciójánál elsősor­ban Erdély vasútvonalait építsék fel. Büntetőjogi téren gondoskodni kell arról, hogy a hazárulók ne csak papi­roson, de tényleg bűnhődjenek; a vagyonelkobzási törvényt is hatáso­sabbá kell tenni. Részletesen beszél a birtokpolitikáról és a föld eladását ál­lami ellenőrzés alá kívánja venni. Be­széde végén a következő határozati javaslatot terjeszti elő: 1. Az Erdélyi Szövetség nem tart­ja sem Magyarország, sem a monarchia érdekében állónak, hogy Románia kormány formájának megállapítására a békekötésnél befolyást­­gyakoroljanak. A szövetség a leghatározottabban ál­lást foglal az ellen, hogy Románia és a monarchia között bármilyen formá­ban közvetle­nül vagy közvetve köz­jogi kapcsolat létesíttessék, minthogy ez a nemzet érdekeivel ellentétben áll. 2. A magyar-román határ javunkra való kiegészítését feltétlenül szüksé­gesnek tartja a szövetség, hogy vé­delmi műveinknek a határgerincen való felállít­tatása végett a hegygerinc túlsó oldalán olyan védelmi zóna jus­son birtokunkba, a­mely e cél elérését lehetővé teszi. Ebből a célból a béke­egyezségbe olyan kikötések veendők fel, melyek a keleti határvidéket ké­pező székelységgel összefüggésben az erdélyi déli vármegyékben — megbíz­hatóság szempontjából — magyar határőrvidék létesítését lehetővé te­szik. 3. Erdély vasúti hálózatának a há­ború után azonnali kiépítését köve­teli a szövetség. 4. Abból a célból, hogy a háború után végrehajtandó nagy nemzeti és szociális poli­tka a háború folytén óriási mértéket öltött, önérdeket szol­gáló parcellázást és üzérkedést lehe­tetlenné tegye, követeli a szövetség ennek az üzérkedésnek törvényho­zási és kormányzati intézkedésekkel való lehetetlenné tételét. A szövetség követeli az állam­ 9. oldal ellenes cselekmények elbírálásának és a vagyonelkobzó intézkedéseknek szi­gorítását. A vezető tanács elfogadta a hatá­rozati javaslatot báró Kemény Ár­­pádnak azzal a pótlásával, hogy a nemzetiségi ezredek megszüntetésével a nemzetiségi katonák osztassanak el a magyar ezredekbe. Földes Béla átmenet-gazdasági mi­niszter annak előrebocsátásával, hogy a háborúban sokkal nagyobb pocsé­kolás történt emberben és pénzben, mint a­mennyi kellett volna, meg­ígérte, hogy a rekonstrukciónál Er­dély érdekeit különös figyelembe veszi. Gróf Apponyi Albert szólalt fel ezután. . Nekünk el kell határolnunk orszá­gunkat, — mondotta Apponyi, — kü­lönösen ezt a fenyegetett erdélyi részt. Mert Erdélyt illetőleg nincs más al­ternatíva, mint ez a két szélsőség: Erdély vagy Magyarországnak erős vára, vagy folyton tátongó nyílt sebe. Nekünk meg kell teremtenünk itt a katonai határt, a kultúrhatárt. Az utóbbi munka az enyém, de én ezt a munkát mindig beillesztem annak az egész programnak a keretébe, a­mely­nek nem az én tárcám keretébe eső ré­szeit az én kollégáim a mostani kor­mányban teljes buzgalommal mun­kálják. A földművelésügyi miniszter­től várhatjuk azt a munkát, a­mely Erdély etnográfiai viszonyainak kor­­rektúráját célozza és­­különösen az ország etnográfiai elhatárolását. A közhatalom minden megnyilvánulá­sának magyar jelleggel kell bírni eb­ben az országban, ha azt akarjuk, hogy a magyar állam felsőségi szuve­­renitását komolyan vegyék. Gróf Apponyi Albert felszólalása után a vezető tanács Torma Miklós alispán indítványára üdvözölte Me­zőssy Béla földmivelésügyi minisz­tert és bizalmáról biztosította meg­­támadtatása alkalmából. Élelmiszerek! mint: szál,unit, zai­t, host, hüvelyes véleményé, két, káposztát veszek hadseregszállitásra és szállí­­tok ellenszolgálatos kőszenet 7.000 kalóriát. Ható­sági engedélylyel sz­ó és fenti élelmiszereit kivi­telére rendelkezem. Szives nimetnyelvű­ ajánlatokat Anton Maros, hadseregszállítónak, Neupeka, Böhmen. P­ 0 PA m« A Hungária ezestfinomitó és láp- i s­zeírgyér részvénytársaság igazgatója, és felügyelőbizottsága mély fájdalommá.’ s jelenti, hogy az igazgatóság tagja Lederer Ered­or­oki. mérnök, hadapródjelölt . 1916 júniu­s hó 11-én Lóránttól hazája hősi­­ I védelmében halálát lelte. A társaságot igazgatóságának e nagy I I tudású, lelkiismeretes és példátlan szer- '­ogalmú tagjának elhalálozásával érzékeny veszteség érte s mindenkor kervelette­ fog- I juk emlékét megőrizni. Nagytápolcsiny, 1917 szept. 29. PRO PhTRIA A Magyar szeezértékeplő részvény­társaság elnöksége és igazgatósága mé­lyen megrendülve jelenti, hogy aki, mérnök, hadapródjelölt 1916 júniu­s hó 11-én Lu­zannál (Buko-dlj­vinában) hősi halált halt. Az elhunyt nagy tudásával és rendkívüli képességeivel Trcasigmik megalapítása s annak szervezése és fejlesztése körül her­­vad­­atlan érdemeket szerzett. Kiváló egyénisége, példás jelleme s ön­zetlen, odaadó munkássága őszinte szerete­­tünket és nagyrabecsülésünket biztosították számára. Emlékét tisztelettel és kegyelettel fogjuk megőrizni.

Next