Az Est, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

Wekerle előadta az új kormány és az új párt programját 11 képviselőház mai ülése — Az Est tudósítójától — A­ Wekerle-komány bemutatko­zása, — öt hónap óta másodszor. A folyosó meglehetősen mozgal­mas, a nagy ülésnapok forró han­gulatából azonban alig van vala­mi. A legserényebbek az Apponyi­­pártiak voltak, a miniszterek közül is az ő miniszterük, Tóth János jelent meg legelőször. Utána jön gróf Esterházy Móric, nagyon jó­kedvű, friss és elegáns. A jobboldali folyosón gyorsan megy Tisza István, még télikabát­ban, aktatáskával a kezében az el­nöki szoba felé siet. Feltűnik gróf Zichy János, nagyobb csoport veszi körül gróf Schönbertt-Buchheim Károlyt, a beregi kiskirályt, az új munkácsi képviselőt, a­kiről azt be­szélik, hogy a választójog dolgában nem osztozik pártja felfogásában. Melegen üdvözlik minden párt­ból Szterényi Józsefet és herceg­i Windischgrätz Lajost, a két új mi­nisztert. Gróf Andrássy Gyula Hadik Jánossal, őrgróf Pallavici­­uivel és Darányi Ignáccal beszél­get a baloldali folyosón. Sok a fő­ispán is ; Balogh­y Ernő, a Károlyi­párt volt főispánja, lelkesen üd­vözli az új minisztereket. Féltizenegy után feltűnik a kö­zépső folyosón Wekerle Sándor miniszterelnök és pár perc múlva élénk vitába elegyedik gróf Tisza Istvánnal. Jó tiz percig beszélget­nek. Tisza valami vidéki atroci­tást tesz szóvá. Pártjának nagy gyűrűje veszi körül gróf Assponyi Albertet. Az Apponyi-pártiak különben több kisebb csoportban tanácskoz­nak és meglehetős izgalommal tár­gyalják azt a kérdést, hogy kik lépnek ki a pártból. A karzatok mind zsúfoltak, gróf Tisza Istvánná is ott ül a megszo­kott helyén. Aiz­etés megnyitása Háromnegyed tizenegykor Sidós Károly megrázza a csengőt, kez­dődik az ülés. A kormány tagjai már ott vannak a helyükön. We­kerle a régi helyén ül, tőle balra Szterényi. Gróf Esterházy a hor­­vát miniszter mellett ül, herceg Windischgrätz Földes Béla mel­lett foglal helyet. A volt minisz­terek régi, képviselői helyükre ül­tek. Az elnök bejelenti, hogy Mun­kácson gróf Schönborn-Buchh­eim Károlyt választották meg képvi­selőnek. (Éljenzés a munkapárton.) Az új képviselő összeférhetetlen­ségi bejelentést tett önmaga ellen és a bejelentést kiadták az össze­férhetetlenségi bizottságnak. Je­­lenti azután, az elnök, hogy Kállay András és báró Kaas Albert man­dátumát végleg igazolták. Továbbá, hogy gróf Esterházy Móric, Tóth János, Szterényi József és herceg Windischgrätz Lajos kinevezése folytán a delegációban két hely megüresedett. Helyükbe Jakabffy Elemér és gróf Klebelsberg Kunó került. Wekerle Sándor miniszterelnök: Bemutatom a legkegyelmesebb ki­rályi kéziratot és kérem, hogy azt kihirdetni és hasonló célból a fő­rendiházhoz átküldeni szívesked­jék.Az elnök felszólítására Ham­­mersberg László jegyző felolvassa a Wekerle isinevezéséről szóló királyi kéziratot. ■Vermes László jegyző felolvassa "Wekerle Sándornak a képviselő­­ház elnökéhez intézett levelét, mely­ben bejelenti gróf Hadik János, gróf Serényi Béla, Ugrón Gábor, Mezőssy Béla és gróf Batthyány Tivadar miniszterek felmentését és bemutatja annak a legfelsőbb elhatározásnak a másolatát, a­mely megerősíti őt miniszterelnöki ál­lásában és kinevezi az új kormány­­ tagjait Elnök: A miniszterelnök úr ki­ván beszélni, lr­tani. Állandó tisztviselőkre van e vég­ből szükség. Ezt úgy óhajtjuk elérni, hogy a tör­vényhatósági tisztviselőket élethosz­­sziglan válaszszák. Úgy nemzeti, mint kulturális és gazdasági haladásunk­nak leghatékonyabb tényezői a váro­sok, a­melyeket autonómiájuknak megerősítése, anyagi segédeszközeik­nek növelése útján kívánunk céljaik elérésében elősegíteni. Bírói függetlenség, szabad sajtó Igazságszolgáltatásunk körében a bírói függetlenségnek intézményes megerősítése­, az egyes bírói intéz­ménynek a felsőbb fórumokon való bevezetése, a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése és alkot­mányunk egyik főbiztosítékának, a szabad sajtónak megerősítése által igyekszünk, mihelyt a normális vi­szonyok helyreállanak, a mai állapo­tokon lényegesen javítani. (Helyeslés.) A sajtó szabadsága érdekében re­vízió alá kívánjuk venni a sajtótör­vényt és helyre akarjuk állítani az esküdtszéki bíráskodást. Büntető­ügyekben a bírót, a törvény rendel­kezéseinek merev alkalmazása helyett a felelős arbiter jogkörével kívánjuk felruházni, gazdasági haladásunk ér­dekében pedig a szakkörök bevoná­sával szakbíróságokat kívánunk léte­síteni. Földbirtokpolitika Gazdasági érdekeink ápolása és a közélet egész terén való érvényre­­jutása boldogulásunknak a kulcsa. A különböző gazdasági ágak hely­zetét egyformán kívárjuk megerősí­teni, fejlődésüke­t elősegíteni. Külö­nös nyomatokkal nyomul előtérbe a földbirtokpolitika, a­melynél hármas irányt kell megóvni: először a nem­zetit, másodszor a többtermelést, harmadszor, hogy szélesebb rétegek­nek tegyük lehetővé a kisebb birtokok megszerzését. E cél megvalósítása vé­gett a kisajátítás jogát kívánjuk al­kalmazni nemcsak a kötött birtokok, hanem a községek, társulatok, sőt egye­sek kezén lévő nagyobb birtokokra nézve is. A magántevékenységet nem kí­vánjuk mellőzni, csak ellenőrizni, hogy az ne lehessen ellenakciónak, nyerészkedésnek, vagy nem élet­képes gazdasági alanyok beállításá­nak kutforrása. . A kisajátítás jogán túl a hit­­bizományokat annyiban kívánjuk kor­látozni, hogy újak ne keletkezhes­senek, a meglévők az érdekeltek bele­egyezésével megszüntettessenek, a meg nem szűnők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak és azon túl a tulajdoni jogosultság megóvása mellett szabad birtokká váljanak. Polónyi Géza: El kell törülni ezt a középkori visszaélést. Héderváry Lehel: Schönborn éppen jókor jött be. Wekerle Sándor miniszterelnök: A többtermelés teré­n el kell érnünk azt a tényt, hogy saját szükségletein­ket mindenben magunk fedezzük. Ezért az ipari nyers- és segédanya­gok termelésére különös és rendsze­res gondot kell fordítanunk. Mindezek bizonyos kötelező irányí­tást tesznek szükségessé, a­melyet, a­mennyiben magánjogok vannak érintve, egy közjogilag szervezett független tanács hozzájárulásával kí­vánunk végrehajtani a törvényhozás közvetlen ellenőrzése mellett. Szükségesnek tartjuk mezőgazdasági érdekképviselet szervezését és az idegen­­forgalomnak, ennek a modern bevételi forrásnak, különösen az átvonuló ide­genforgalomnak rendszeres megalapo­zását. (Helyeslés a baloldalon.) A mezőgazdaság döntő szerepe mel­lett ettől eredményt csak úgy vár­hatunk, ha nem járunk el egyoldalúan, hanem az ipar és kereskedelem fej­lesztésére megfelelő súlyt fektetünk. A kisipari tömörítés, anyagbeszer­zés, feldolgozás piacának biztosítása útján új életre akarjuk kelteni a gyár­iparral szemben, nem életképes részét pedig a gyáripar körébe bevonni. Az iparfejlesztés egyik legfőbb tényezője az ipari szakoktatás. Azon szerepnél fogva, a­melyet a technika és vegyé­szet, mint átalakító tényezők e téren képviselnek,ezeknek mélyebb művelése végett új technikai és vegyészeti főis­kolát akarunk felállítani. V­ilágkereskedelmed­ A kereskedelemnél a helyi szükség­letet közvetítő kereskedelem mel­lett arra a nagy világkereskedelemre fektetjük a fősúlyt, a­mely messze idegenbe közvetíti az árucserét. A vi­lágkereskedelem egyik nagy útja a mi testünkön vonul keresztül, a­mi egye­nesen predesztinál arra, hogy a világgazdaság nagy forgalmából ki­vegyük a részünket. Vagy megértjük a kor intő szavát és akkor a nagy­szabású haladás útjára lépünk, vagy­ az elzár­kózottság szomorú kenyere ma­rad osztályrészünk­. S ne higyje senki, hogy az elzárkó­­zottságban a gazdaság intenzitá­sára, az ipar fejlesztésére, vagy a ke­reskedelem fellendülésére gondolni lehet. A magába zárt remete saját szűk körében kielégítheti korlátolt szük­ségleteit, a népek gazdasági és kultu­rális helyzete azonban konjunkturá­lis jellegű, a­melynek a körülmények szabják meg a feltételeit a népek nagy versenyében. Ez indít arra, hogy szövetségeseinkkel megújítsuk szö­vetségünket. Váljon a most folyamatban lévő béketárgyalások az általános és tar­tós békére vezetnek-e, azt határo­zottan nem tudom megmondani, de annyit tudok, hogy békekívánságunk őszinte és komoly, a­mely nem hódításokra, hanem csak integritá­sunk megóvására és belügyeink sza­bad rendezésének biztosítására törek­szik. (Zajos helyeslés és taps minden oldalon.) Bármennyire óhajtjuk a tar­tós és tisztességes békét, a fel­bomlás csíráit tenyészteni nem en­gedjük, az államok helyett most ala­kuló népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatti bomlasztó érvényesülé­sét nem tűri­ül­, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek állandó küzdelme lépne a mai hely­zet nyomába. (Helyeslés.) A népjogok tiszteletben tartása mel­lett tehát csírájában fogunk elfojtani minden ilyen bomlasztó törekvést. (Taps és helyeslés minden oldal­­on. Tisza is helyesel.) De akár a béke olajágát, akár a kény­szerű küzdelmet hozza meg a közel­jövő, egy bizonyos, hogy a Német­országgal való szövetségünket, mint a béke egyik leghathatósabb biztosíté­kát fentartan­i és megerősíteni kíván­juk, sőt gazdasági vonatkozásokban mélyíteni. (Ellentmondások a Károlyi­­párton.) Ezen tárgyalásoknál is szemünk előtt gazdasági érdekeink és kereskedelempolitikai önállóságunk megóvása lebeg. Reméljük, hogy Magyarország gaz­dasága részére sikerül ama nagyobb cselekvési teret biztosítani, a­melyre szükségünk van. Ezen törekvésünk nem irányul más államok ellen. Köl­csönös érdekeink megóvása lebeg szemünk előtt, a­mi azonban nem hátráltatja, hogy kereskedelmi szer­­ződésüü­lket az eddigi módon más Wekerle programbeszéde Wekerle Sándor miniszterelnök: Képek létért való küzdelmének nagy korszakát éljük. Államalakulatok bomlanak fel, s újak keletkeznek. Európa összes államai népüknek egész erejét negyedik éve vetik a küz­delembe. A népek e nagy erőfeszítése elmossa a társadalmi osztályoknál­, a jogoknak megállapított határait, ki­­egyenlítőleg hat az egész közéletre, a terhekkel együtt a jogoknak álta­lánossá tételét tolja előtérbe. A választói jog A mi közéletünkben nem a háború vetette fel a választójog érdekét. His­tóriai fejlődésünknek megfelelően a háború előtt készítettük azt elő. Általánosítani kívánjuk a jogokat, de e mellett megóvjuk nemzeti érde­keinket, biztosítjuk az erkölcsi, mű­veltségi és kulturális irány vezető szerepét. A nagy politikai kiegyenlítő mű­veletnek csak első láncszeme gyanánt ■tekintjük a választójogot, a­melynél­­ azonban nem állhatunk meg. Ha­nyatló irányú népesedési mozgal­munk fejlesztése,­ munkaerőnk fo­kozása, értékének nemzetközi szín­vonalra való emelése sok feladatot szab elénk. A haladó kornak meg­felelő szociálpolitikát akarunk kö­vetni, a szociális érzést a nemzet szélesebb rétegeibe átvinni. Az er­kölcsi és műveltségi erők vezető sze­repének biztosítása népnevelésünk és tanügyimk. fokozottabb fejlesztésére utal. Ezt kívánjuk elősegíteni azok­kal a javaslatokkal, a­melyeket a kato­likus autonómiára és az 1848 : XX. t.-c. fokozatos végrehajtására nézve előterjesztettünk. (Helyeslés a bal­oldalon.) A községek reformja A nép lelkületéhez és felfogásához közelebb kell hoznunk közigazgatá­sunkat és igazságügyünket. Ezt a munkát a községek reformjával kezd­jük meg, a­hol az intelligens elöljáróra kívánjuk a vezetést és a községi hata­lom gyakorlását bízni. A színvonal emelése végett a községi elöljárósági állások betöltésénél fölös számú ügy­védi karunknál­ kívánunk elsőbbséget biztosítani. A középfokú adminisztrá­ción hatáskörének és döntőbb jelle­gének kialakításával igyekszünk javi­ 3. oldal

Next