Az Est, 1918. augusztus (9. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-25 / 198. szám
Budapest, 1018 * UdSartldp * augusztus 25 exeESSSBH E15fizetési árak: Egy hónapra — 1.— koronam Negyedévre — — *•— korona Félévre? — — — — jó»— korona Egész évre.. — - «2.— korona ^ Megjelenik délután + Egyes szám ára 12 fitér•» Minden közleményünk után» nyomása tilos / Politikai napilap *•» FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS VII» koraiét. ErzsébetekSra** túladó hivatal VII., ErzsébetekSzot ír J—JO. Plók-kiadóhivatalokt Vilmos császár»** ló. eml és IVDádmica 11» Wiens I*9 Kohlmarkt K Egy nagy urat, egy vezérigazgatót, sőt még ennél is többet, egy malom vezérigazgatóját öt napi elzárásra ítéltek. Nem lehet ezt kicsinyelni nálunk, a protekció hazájában. Dicsérni, majdnem csodálni kell az egyszerű, szegény rendőrtisztviselő bátorságát, akinek volt hozzá mersze, hogy belenézzen a vezérigazgató dolgaiba, s volt benne elég lelki frisseség az egészséges felháborodásra, amely ebben az elfásult világban oly ritka már. A múltkor egy belügyminiszteri rendelet arról panaszkodott, hogy a rendőrségeken nem elég szigorúak az elcsípett árdrágítókkal és egyéb háborús piócákkal. Ez részben igaz is. Azonban ennek egyik fő oka, hogy a rendőrbíró hiába ítél szigorúan a nagybefolyású bűnös felett, mert az ítélet a felső fórumokon vagy évekig hever, vagy a gyorsan előhívott protektorok közbelépésére a nevetségességig megenyhül. Hiába áll meg hősiesen az a szegény, nyomorgó rendőrtiszt a terrorizmus, a megkörnyékezés, a kísértés támadásai előtt, hiába hoz szigorú és igazságos ítéletet, a vezérigazgatók és egyéb nagy urak szeme közé nevetnek, mert tudják, hogy a minisztériumokban mindig sikerül az ellenoffenzívájuk. Mit ér a kis rendőrbíró tisztességes hősiessége, az ő ítéletétől a toloncházig még oly messzi az út! Igen, a kis kofák s az apró bűnösök hamar négy fal közé kerülnek, de mit ér ez, ha a nagy bűnösök vidáman autóznak és fiákereznek. A nagy bajokat pedig ők csinálják, az ő szívtelen kapzsiságuk az igazi betegség, a többi már csak tünet, ami elmúlna, ha a bajt gyökerében meggyógyítanák. Ha minden vezérigazgató, minden rejtegető, csempésző és árdrágító milliomos megkapná a maga megérdemelt elzárását, s mindegyiknek életére ráütnék a rovott múlt bélyegét,, akkor a bajok fele elmaradt volna, vagy hirtelen megszűnne. Így azonban vidáman és vakmerően sarcolják és nyomorítják az országot és fájdalom, csak ideiglenes az az elégtétel, amit néhány derék, felháborodott rendőrbíró szolgáltat szegény megnyuzott embertársainak. Hatvanhárom vármegyéből negyvennyolc lesz A főispánokat kicserélik — A vármegyék reformja megelőzi a kerületek beosztását — IAs Est tudósítójától — Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot, de Wekerle miniszterelnök-belügyminiszter, mint halljuk, előbb a vármegyék uj területi beosztását, arányosítását akarja előkészíttetni és letárgyaltatni és csak azután, s részben éppen az uj vármegyei beosztás alapján, a választókerületek beosztását. • -r ----- - \ t 4 ’• \ ' ■ -A ' ' f' A terv nem uj, gróf Andrássy Gyula a plurális választójogi javaslat szerkesztésével egyidejűleg foglalkozott a kérdéssel, akkor konkrét tervezetek is készültek erre nézve — legnagyobbrészt gróf Károlyi Gyula akkori aradi főispán és Falussy Árpád volt szatmári főispán közreműködésével. A koalíció bukása eltemette akkor ezeket a terveket. Most Wekerle támasztotta fel s megbízásából több politikus — Erdélyre nézve gróf Bethlen István — el is készült már a javaslat-tervezettel és a miniszterelnök hazaérkezése után, mindenesetre a jövő héten Wekerle irányításával tárgyalás alá veszik ezeket a munkálatokat. Wekerle természetesen, a közigazgatás általános reformjába akarja kapcsolni a vármegyék arányosítását s ebben a keretben három szempont vezette — a miniszterelnök intenciói alapján — az eddigi munkálatokat; a nemzetiségi szempont, a közlekedési (vasút- és vízivonalak) szempont és a kulturális szempont. Jelenleg meglehetősen sűrűn fordul elő, hogy egy-egy járás sokkal közelebb van az idegen vármegye székhelyéhez, mint a saját vármegyei székhelyhez és a lakosság, de a közigazgatás helyzetét is nagyon megnehezíti, hogy míg a Szomszéd vármegyei székhelyhez egy-két órai vasúti úttal jut el a közönség, saját székhelyére egy napi utazás kell. A kulturális szemponthoz tartozik az is, hogy például egy kisebb kultúrájú vármegyét, egy olyan szomszédos vármegye egy vagy két járásával egészítenek ki, ahol a kulturális viszonyok fejlettebbek. Az eddigi — egyébként még nyers — munkálatok alapján a jövőben hatvanhárom vármegye helyett negyvennyolc vármegye lenne. Csanádot és Csongrádot, Sopront és Mosont, Borsot és Esztergomot, Brassó és Szeben vármegyéket egyesítenék. Árva-, Zólyom-, Liptó- és Turóc vármegyék területét összevonnák és ebből a területből két vármegyét alakítanak. Szatmár vármegyét két vármegyére osztanák, az egyik volna: Szatmár vármegye Szatmár székhelyivel és ide tartozna a jelenlegi Szatmár vármegye hét járása, a másik : Nagykároly vármegye lenne Nagykároly székhelylyel, ehhez csatolnák a Szatmár megyéből megmaradó két járáson kívül a teljesen megszűnő Ugocsa vármegye halmi és nagyszőlősi járását, továbbá Bihar vármegyéből az érmihályfalvai és margittai járást, Bihar vármegyét pedig kiegészítenék Békés vármegye járásaival s ez esetben a mostani Békés vármegye, is megszűne. Az eddigi számítások szerint a tervek megvalósulása esetén körülbelül három és félmillió adminisztrációs költség szabadulna fel évente és ezt a kormány legnagyobbrészt ugyanazon a területen népjóléti és gazdasági célokra fordítaná. Mindezzel együtt tervbe vették a főispáni és alispáni kar teljes reorganizálása. A főispáni karban, mint jól értesült helyről halljuk, még az őszszel nagyobb változásokat terveznek, mégpedig úgy, hogy kipróbált közigazgatási szakembereket állítanának a törvényhatóságok élére; eképp a főispáni állásban a párt jelleg helyett a közigazgatási jelleg domborodnék ki s ennek megfelelően bizonyos mértékig ki is terjesztenék a főispánok hatáskörét. Ami az alispánokat illeti, itt nagyobb váltó TX. _______ KHAiy "v * . yzgns-816x . zások csak a közigazgatás államosítása után, a kinevezési rendszer életbeléptetésével kapcsolatban várhatók. A döntés előtt a belügyminiszter meghallgatja az érdekelt vármegyéket. A Bapaume elleni angol támadás sikertelen maradt Berln, augusztus 21 A Wolff-ügynökség tudósítója táviratozta a frontról. Augusztus 21-én az ellenség régigél hat órakor hirtelen heves tüscszáport zúdított a Moyenvillétől Hornéiig terjedő német vonalak ellen. Közvetlenül azután számos fasikkal támogatott rendkívül erős gyalogsági támadások indultak meg. Bár a köd a támadónak kedvező, és a fehér és színes angolokat a legkíméletlenebbül, vetették harcba, a Bapaume ellen intézett támadás teljesen sikertelen maradt. A harci zóna előtt lévő földsávot az ellenségnek tervszerűen engedtük át, de azután az ellenséges lökést teljesen felfogtuk. Csak átmenetileg sikerült az ellenségnek egyes helyeken állásainkba nyomulnia, de ellentámadással mindenütt visszavertük. A veszteségek, melyeket, a 15 kilométer szélességben hét hadosztállyal támadó ellenség szenvedett, természetszerűen ismét rendkívül magasak voltak. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy három zászlóaljjal átkeljen az Árteréért, szintén teljesen meghiúsult. Számos szétlőtt tank fekszik mindenfelé frontunk előtt. Több páncélkocsit, melyek áttörtek vonalainkon, körülfogtunk és zsákmányul ejtettünk. Csak részben váltott be az anroloft reményet Hottenlain, augusztus 23. (Az Est rendes tudósítóinak távirata) A Times katonai munkatársának véleménye szerint az Ancretól északra indított angol offenzíva eredménye kielégítő ugyan, de nem felel meg minden várakozásnak. Kezdetben minden jól ment, később azonban a németek észrevétlenül tartalékokat dobtak a harcba és ellentámadásokat intéztek. Kezdetben a ködös idő is kedvező volt nekünk, — mondja az angol laptudósító — megleptük a németeket, akik különben is számbeli kisebbségben voltak. Később azonban a ködös idő a mi támadásunkat is zavarta. Tény az, hogy a kezdetben táplált remények nem mind teljesedtek. Achiet le Grandnál a német ellentáadások elől viszsza kellett vonulnunk. V. D-