Az Est, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

­ Budapest, Előfizetési árak: Egy hónapra— — korona X egyédform M *• korona Félévre ftf.— korona Egész évre.. — — S2.~ korona e Megjelenik délután ! Egyes szám ára IX fillér*, Minden közleményünk után* nyomása tilos Politikai napilap­­ Felelős szerkesztő: Miklós Sándor IX. évfolyam Szerkesn VII• kerület.J&Tséb?9k8rWt9 KiadShluatcMrl all., Erzsé­eztokör Bt '­S|r|V fdl Fiók-kiajtóW^^alok V„ Vilmos dl és IV., Vddl*utca 12. Wiens 1l\&markt ?J 1918 * Vasárnap * szeptember 1 Gonosz lélekmérgezés folyik a német iskolákban. Reventlovék, a fő háborús uszítók, tanárokkal és tanítókkal szövetkezve, ráve­tették magukat az iskolák ifjú­ságára, hogy gyűlöletet szítsa­nak lelkükben mindenki ellen, a­ki a tisztességes, megegyezéses békét akarja. Mindenki megvesztegetett, gyalázatos bérenc, a­ki nem akar más népeket letaposni, le­­igázná, német járomba beletör­ni. A­ki nem híve a végletekig folytatott háborúnak, a­ki nem esküszik örök gyűlöletet, az mind megvásárolt gazember. Reventlovék egészen messze mennek, s azt követelik a német ifjúságtól, hogy még a békekö­tés után se tekintse a jelenlegi ellenséget tisztességesnek és be­csületesnek. Ha a német ifjak lelke utálattal ki nem hányná ezt a hitvány, megmérgezett táplálékot, akkor ez azt jelen­tené, hogy Németország soha többé nem élhetne békében a világ népeinek nagyobbik felé­vel. Micsoda hatalmas fegyvert adnak ezek a vérgőztől megré­szegedett uszítók az ellenség po­litikusainak kezébe, a­kik egy­re csak azt prédikálják, hogy a világháború nem más, mint a népek szabadságharca a porosz mi­l­itarizmus ellen. Hiába van eltelve a német nép nagy lelke a béke vágyával s mély emberszeretettel, hiába sóvárog ez a lélek a munkás béke napjai után, az ellenség fe­léhez ezek a szív mélyéről jö­vő sóhajok nem jutnak el, a nagy világ csak a Reventlovék rekedt kurjantgatásait hallja, az ő gyűlöletük és haragjuk vil­láink) fellegeit látja az égen. Tisztességtelen békét, lealázó megegyezést, olyant, a­mely a haza megcsonkításával járna, senki nem akar. Sem a néme­teknél, sem nálunk. De az is bi­zonyos, hogy hódító, sarcoló, le­­igázó békét sem akarunk. Őszin­te, kiengesztelő békét akar min­den tisztességes ember, olyant, a­mely után semmi gyűlölet, ke­serűség és szégyen ne marad­jon, s a­mely lehetőleg kizárja, hogy a világ még egyszer bele­essen egy hasonló rémes bűnbe. Olyan békét akarunk, a­mely a Reventlovokat (az entente Re­ Ventlovjait is) örökre lehetet­lenné tegye. Másfél millió emberrel harcolt az entente egy hétig Berlin, augusztus 31. ■ . . .­­ (Wolff-ügynökség) A franciák, és az­ angolok szünet nélkül folytatják Arras és Soissons között a nagy csatát, a­nélkül, hogy eddig döntő eredményt értek volna el. E csatákban 27-én és 28-án Arras és az Avre között 20 angol had­­osztályt vetettek harcba, ezek közül tizet egynél többször, az Av­re és az Aisne között negyven francia hadosztályt, ezek közül ötöt kétszer. A­­harcokban r­észtvett tüzérségi formációk és egyéb csapatok be­számításával egy hét lefolyása alatt kerek másfél millió embert vetettek harcba a német front­ ellen. Mindezek a hadosztályok teljesen kipihenten kezdték­ meg munkájukat s ezek voltak az entente legjobb csapatai. Az augusztus 28-ika óta eredménytelenül folytatott áttörési kísér­letüket az Atletic és az Aisr­e között az amerikaiak segítségével sem tudták elérni. Hiába ismételték meg 29-én az amerikaiak segítségével sűrű tagozású gyalogos csapatokkal, tankokkal és 150 egységből álló repülőrajokkal az áttörő kísérletet, mivel szokatlanul nagy veszteségükkel meghiúsult.­ • • Maurice tábornok szerint bizonyos az entente győzelme Rotterdam. augusztus 30. (Az Est rendes tudósítójánál: távirata) Maurice tábornok, az angol vezér­kar operációs irodájának volt főnöke, a Daily Chronicle-ben azt a kérdést fejtegeti, hogy lehetséges a nyugaton tökéletes győzelmet aratni. Véle­ménye szerint a nyugaton el lehet érni a teljes győzelmet, sőt az bizonyos is, időpontja azonban attól függ, hogy mire képes az entente a tekintetben, hogy Amerikát hajókkal, Haig tábor­nokot pedig emberanyaggal ellássa. W. D. Rotterdam, augusztus 30. A Reute­r-ü­g­y­n­ö­k­s­é­g hadi­tudósítója jelenti a francia frontról: A németek a Sommetól délre ma az egész vonalon ellentámadásokat intéztek. Ellenállásuk észrevehetően erősebb azokon a pontokon, a­hol mi támadunk. Egyébként az el­lenség rendben vonul v­i­s­z­­sza. A Mangin-hadsereg rendkívül nehéz terepen, a Larraux fensikon harcol, a­hol a németek rendkívül erős állásokat foglaltak el, melyeket csak nagyobb erőkkel lehet átkarolni, mert a németek mindkét oldalait megszállva tartják a völgyeket. V. D. 71 németek rendben vonulnak vissza Anglia nem tárgyal békéről, a­míg a német nép tűri a nagynémetek uralmát is„belátásos“ németekkel hajlandó becsületes békét kötni Lord Robert Cecil az entente békefeltételeiről Stock­john, augusztus 30. Az Atletíconda és az Afton­­bladed hasábjain megjelent , békecikkek alkalmából a Stockholms Tidningen tudó­sítója Lord Robert Cecilt, a­ki ez idő szerint a külügy­minisztert helyettesíti, nyilat­kozatra kérte fel a skandi­náv közönség részére. E felszólításra válaszolva Cecil a következőket jelentette ki: — Teljesen valótlan, hogy az en­tente vezető állami év fiai, mint az Allehanda és az Aflonbladed állítják, n­em hisznek a német vereség lehetősé­gében. A németek gyakran hangoztat­­ják­ azt a meggyőződésüket, hogy egyik fél sem érheti el a katonai dön­tést. Ez kétségkívül áll Németország­ra, de nem az ententera. Foch fényes eredményei és a kimeríthetetlen ame­rikai erősítések állandó özönlése az entente-kormány­oknak és katonai tanácsadóiknak minden okot meg­adnak a bizalomra. Az entente nem szándékozik magát a német népen mint egyénen l­egboszülni, vagy Németország jövendő létét és nemzeti virágzását fenyegetni. De el van ha­tározva annak kikényszerítésére, hogy ,­­ Németország teljes elégtételt­­ adjon a bűnökért, a­melyeket­­ elkövetett, elsősorban Belgium­­mal szemben. Egyébként az entente addig, a­mig a német nép világosan nem mutatja, hogy elveti azt a fegyverkezési és világhatalmi politikát, a mely a többi­ között a hallatlan katonai gépezet megteremtésében, illetve ennek nyu­godt­­ ülésében állott s a mely Európa terrorizálását célozta, a­mig a német nép tehát nem mutatja, hogy elítéli ezt a politikát, az entente nem fogja idejét vitatkozásokkal töl­teni, melyek hiábavalók volnának, mert csakis azon az alapon épülhet­nének fel, hogy az ellentétek forrása a maga egészében megmaradna. Bár Anglia lakossága nem szen­­vedi azokat a nélkülözéseket, a­melyek­e­ket a­ háború sajnálatos módon Skandinávia lakosságára hárított, más tekintetben viszont rendkívül sok és nagy személyes és anyagi áldozatot kell hoznia. Jinglia egyáltalában nem akarja a háborút fölösleges módon meghosszabbítani, de bármibe kerül is, híven kitart elvei mellett, a mig­esek teljesen nem érvé­­nyesülnek. Bár Németországban van­­nak elemek, a­melyek tárgyalásokat kívánnak, de ezek ez idő szerint még­is szemmel láthatóan azoknak az erőteljesebben fellépő elemeknek a hatása alatt állanak, a­kik Freytag, Lpringhofen tábornokkal együtt azon a nézeten vannak, hogy a történelem tanítása szerint sem Európában, sem a világ más részében az a politika, a­mely nem hatalmon épült, állandó sikereket nem arathatott. A tisztán hatalomra építő politika azonban tárgyalásokkal összeegyez­­tethetlen, még ha azok, a­kik a mi­­lyen politikát támogatják, a leg­utóbbi események hatása alatt arra a meggyőződésre jutottak is, hogy helyes dolog kissé félrehúzódni és a tárgyalásokra hajló elemeknek a szín­padon helyet adni, a magasabb német körök folytatnák a jövendő háború­ról való elmélkedéseiket és a hatalmi politika hívei csak egy pillanatra

Next