Az Est, 1918. október (9. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
Kedd, f9l8. október h 3. oldal Vázsonyi követeli a perszonáluniót * ~Az Est tudósítójától — Vázsonyi Vilmos a demokrata kör szombat esti összejövetelén az aktuális kérdésekről nagy beszédet tartott, amelyben Magyarország teljes függetlensége mellett bontott zászlót. — Magyarország — mondotta — abban a helyzetben volt a háború első percétől kezdve, hogy a háborúból igen kevés hasznot remélhetett, területhódításokra soha nem is gondolhattunk, hiszen Magyarországon kívül — az amerikai kivándoroltakat kivéve — nem igen vannak magyarlakta területek, amelyeknek visszahódításáért harcolhatnánk.Magyarország nem folytathat imperialista politikát. A magam részéről ebből a szempontból nézem azt a kortes politikát is, amelyet Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz való csatolásával űzni kívánnak. Érthetetlen, hogy azok a konzervatív államférfiak, akik a választójog kiterjesztésétől a nia■gyar államot féltették és akik 8—10 tót vagy román nemzetiségi képviselőnek a parlamentbe való bejutásától a magyarság szupremáciáját féltették, most Bosznia-Hercegovina és esetleg Dalmácia hozzácsatolásával egy száz főből álló, államilag szervezett nemzetiségi csoportot kívánnak a Házba bejuttatni. Nem titkolom, hogy én nem kívánom Bosznia és Hercegovinának sem Magyarországhoz, sem Horvátországhoz való csatolását. » Csodálatos, de úgy van, hogy míg a háborúban küzdő nemzetek közül még a legkisebbnek is, még a legkisebb néptörzsnek is megvan a maga hadicélja, addig a magyar nemzet az egyetlen, amely — területe védelmétől eltekintve — nem tudja s nem tudta eddig megmondani, hogy mi a hadicélja ? Mert az csak nem lehet hadicél, hogy Ausztria felszabadításra vágyó népeinek legyen a porkolábja. A dualisztikus monarchia ortodox hívei azt hirdetik, hogy a dualizmust minden körülmények közt fenn kell tartani a jelen formájában és e miatt nem szabad megengedni, hogy Ausztriában a népek föderalizálódjanak. Én nem ezt tartom. Én azt hiszem, hogy ha Ausztriában megalakítják a népek szövetségét, s akkor nekünk nem szabad a népek függetlenségének útjába állni, hanem nekünk is Magyarország teljes függetlenségének kivívására kell törekednünk. A dualisztikus államforma nem örökös alkotás. Most érkezett el az ideje annak, hogy perszonáluniót proklmáljunk Magyarország függetlensége nem lehet többé egy pártnak az imádsága, egy pártnak a programja, hanem az egész nemzetnek a legelsőtől az utolsóig egyformán kell követelni Magyarország gazdasági önállóságát, az önálló magyar hadsereget és a teljes függetlenséget s nem szabad megengedni, hogy az önállóságra törekvő ausztriai népek és a magyar nemzet függetlenségét a dualizmus Prokrusztesz-ágyába beerőszakolják. Ez legyen a mi háborús célunk: független Magyarország. Nagy nemzetek kibírhatnak nagy vereséget, kis nemzetekre azonban katasztrófát jelent. Éppen ezért nekünk mindig résen kellett a háború alatt lenni, hogy a legelső kínálkozó alkalmat megragadhassuk arra, hogy békét köthessünk. Nem követek el indiszkréciót, ha elmondom, hogy a bévé, szeptí.iiber 30 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A Löw-szanatóriumban tegnap egy óra hosszáig tartó beszélgetést folytattam Zsekov tábornokival, a bolgár hadsereg főparancsnokával. Négy esztendővel ezelőtt láttam először a bolgár hadsereg főparancsnokát Ez az első beszélgetésem a bolgár főhadiszálláson történt. Egyik ezred a másik után vonult ezen a ködös októberi napon nyugat felé, lomhán és szívósan húzták a bolgár bivalyok a teherkocsikat a sáros utcán végig. A dolgozószobájában pedig, amelyet a főparancsnok a küstendili gimnáziumban berendezett, ott feküdtek a térképek, amelyeken vörös és kék ceruzavonások jelezték a bolgárok szerbiai győzelmi menetét. Most egyetlen nap megsemmisítéssel fenyegeti sok vérrel áztatott esztendő munkáját és fáradtságát. A főparancsnokot a Cserna-folyónál történt katasztrófa és Malinov békeajánlata betegségében lepte meg. Makacs fülbaj rövid idővel ezelőtt arra kényszerítette a főparancsnokot, hogy Bécsben súlyos operációnak vesse magát alá. Széles kötelék övezi az erős szellemi munkáról tanúskodó keskeny arcot. A sötét szemekből több lelki, mint testi fájdalmat lehet kiolvasni. Az I. osztályú katonai érdemrend díszíti a tábornok mellét a legmagasabb német, bolgár és török kitüntetések mellett. Karosszékében hátradőlve fejti ki előttem a főparancsnok a helyzetről való felfogását, míg Zsekováé, egy ifjú karcsú hölgy, időről-időre zajtalanul megjelenik és kimegy. — A nagy szerencsétlenség, amely a bolgár hadsereget Macedóniában érte, — mondja Zsekov — részben azokkal a súlyos viszonyokkal magyarázható, amelyek között már hónapok óta a macedóniai frontot tartanunk kellett, továbbá az ellenség számszerű és technikai fölényében és részben azokban a befolyásokban is, amelyek a mögöttes országban lábrakaptak és az entente propagandájától élesztve, a csapatokra is átterjedtek. A bolgár hadsereg ugyanis néphadsereg, amelyben a bolgár nép kiválóságai, de hibái is kifejezésre jutnak. A hadsereget ért vereségnél sokkal súlyosabban nehezedik ránk az a lépés, melyet a Malinov-kormány tett Ma a kormányhoz táviratot intéztem, amelyben mély sajnálatomat fejeztem ki a fölött hogy a kormány a király és a főhadiszállás hozzájárulása nélkül, az ellenségnek fegyverszünetet ajánlott és ezzel országunknak az érdekeit amelyekért eddig harcoltunk és annyit szenvedtünk, feláldozta. Erélyesen tiltakoztam e lépés ellen és kijelentettem a kormánynak, hogy mint a bolgár hadsereg főparancsnoka, nem érzem magamat szolidárisnak vele. Rámutattam arra, hogy Bulgária sokkal erősebb marad, ha szövetségesei oldalán köt békét, mint ha elszigeteli magát és egyúttal rámutattam arra, hogy, miként azt már Malinovhoz intézett egyik előbbi levelemben megmondottam, szövetségeseink erősítéseket küldtek, amelyek elegendők lesznek a front helyreállítására. Végül pedig fölszólítottam a kormányt, vonja vissza elsietett lépését teljesen és szakítsa meg az entente-tal való tárgyalásokat. Egyidejűleg ezzel a Malinovhoz intézett távirattal, mint a bolgár hadsereg főparancsnoka, Hindenburg vezértábornagyot és báró Arzot, a magyar és osztrák vezérkar főnökét, értesítettem álláspontomról és kijelentettem nekik, hogy felépülésem után állásomat ismét azonnal elfoglalom és kötelességemet mint katona és mint szövetséges, teljesíteni fogom. (Zsakov főparancsnok körülbelül tíz nap múlva épül annyira fel, hogy Szófiába utazhatik.) Egyébként néhány nappal ezelőtt, ée pedig mielőtt Malinov a fegyverszünetet felajánlotta volna, a király táviratilag megkérdezett nézetem felől, mire szintén táviratilag azt válaszoltam, hogy szövetségeseink segítségével ismét kedvezőre fordíthatjuk helyzetünket. — És hogyan ítéli meg excellence úri ellenség áttörésével létrejött i ■ r.i helyzetet ! — Ellenségeink offenzivája inkább politikai, semmint katonai sikerekben nyilvánul. Világos, hogy rak aránylag kis csapatok nyomuttatnak ilyen tempóban előre és hogy ellenségeink katonai helyzete minden kilométerrel, melyet maguk mögött hagynak, bizonytalanabbá válik. A csapatok, melyeket szövetségeseink már útnak inditottak és a segítség, melyet még ígérnek, nemcsak arra elég, hogy az ellenséget feltartóztassuk, hanem arra is, hogy ismét visszaszoríthassuk. Ennek következtében nem kételkedem benne, hogy szövetségeseink segítségével sikerülni fog ismét kedvező katonai helyzetet teremteni. — És lehetségesnek tartja excellenciád a politikai helyzet helyreállítását is? — Meg vagyok győződve, mondotta Zsekov tábornok, hogy helyreállíthatjuk a Balkánon az egységes politikai frontot is. Elsősorban is azt hiszem, hogy a föltételek, melyeket az entente szabni fog, nem lesznek összeegyeztethetők Bulgária életérdekeivel és nemzeti becsületével. Nem hiszem tehát, hogy az ententetal megegyezés jöhetne létre. Az entente semmiképp nem fog beleegyezni abba, hogy Németország fentartsa Törökországgal való összeköttetését, az entente tehát Bulgáriának bizonyára nem fogja megengedni, hogy semleges maradjon. Az ententetal való béke tehát Bulgáriát harctérré változtatná, ami Bulgária végét jelentené. Azon a nézeten vagyok továbbá, hogy a szeptember 30-án Szófiában összeülő szobra nje a kormány politikáját nem fogja helyeselni. Ha azonban Malinov várakozása ellenére az entente-propaganda révén, melylyel a lakosságot félrevezetik, a szobranyé' ,■ politikája számára többséget kapmak, akkor nézetem verbóititurával kellene az ország igazi érdekeit megvédeni. Megemlítettem, hogy egy ilyen lépés Bulgáriában polgárháborút vonhatna maga után és hogy a német nép széles körei nem volnának hajlandók Bulgária ilyen belső harcába beleavatkozni, mert ez végül okkupáció-féle állapothoz vezetne. — Azon a nézeten vagyok, —válaszolta Zsekov — hogy ko- Beszélgetés Zsekov tábornokkal is bolgár főparancsnok megtagadta a szolidaritást a kormánynyal és táviratban tiltakozott a fegyverszünet kérése ellen Reméli hogy sikerül a frontot helyreállítania mikor Oroszországban a forradalmak sorozata elkezdődött, minisztertanácson több ízben felszólaltam abban az irányban, hogy Magyarországnak és a monarchiának meg kellene kísérelni a közeledést az eltenzhhoz és megteremteni a béke lehetőségét a monarchiát és Magyarországot grandiózus nagyságával mindig fenyegető orosz birodalom terhére. Ilyen módon, minthogy Oroszországgal szemben az entente-államoknak is megvolt az aspirációjuk, meg lehetett volna találni az alapot a teljes világbékére. Sajnos, a béke iránti komoly törekvést ez ideig sehol sem láttuk. Mert komolyan csak nem lehet elképzelni békét a breszlitovszki béke fentartásával ? Az a béke, amely a breszti feltételeket fenn akarja tartani, sohasem lehet egyezményes béke, hanem csőd: a kard békéje. A világbéke megteremtése érdekében legelső lépés a breszti béke revíziója. A hadihelyzet nem vigasztaló, de nem kétségbeejtő. Nem szabad megriadnunk, ellenben végre-valahára ki kell tűznünk a magyar hadicélokat is és azoknak az államférfiaknak, akik Magyarország függetlenségének és a demokráciának megvalósítását ellenzik, el kell tűnniök a politikai színpadról végleg. Az űrlovasok játékának meg kell szülnie, nincs szükség olyan űrlovasra, aki nem a saját fejét, hanem a nemzet fejét kockáztatja. Nincs szükség Wekerle Sándorra, mert hiszen hogy vehetne részt komolyan a béketárgyaláson Wekerle Sándor és hogy higyjenek külföldön annak, akinek idehaza se hisznek.