Az Est, 1918. október (9. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-01 / 229. szám

Kedd, f9l8. október h 3. oldal Vázsonyi követeli a perszonál­uniót *­ ~Az Est tudósítójától — Vázsonyi Vilmos a demokra­ta kör szombat esti összejövetelén az aktuális kérdésekről nagy beszédet tartott, a­melyben Magyarország teljes függetlensége mellett bontott zászlót. — Magyarország — mondotta — abban a helyzetben volt a háború első percétől kezdve, hogy a háború­ból igen kevés hasznot remélhetett, területhódításokra soha nem is gon­dolhattunk, hiszen Magyarországon kívül — az amerikai kivándorolta­kat kivéve — nem igen vannak magyarlakta területek, a­melyeknek visszahódításáért harcolhatnánk.Ma­gyarország nem folytathat imperia­lista politikát. A magam részéről ebből a szem­pontból nézem azt a kort­es­ politikát is, a­melyet Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz való csatolásával űzni kívánnak. Érthetetlen, hogy azok a konzervatív államférfiak, a­kik a választójog kiterjesztésétől a nia­­■gyar államot féltették és a­kik 8—10 tót vagy román nemzetiségi képvise­lőnek a parlamentbe való bejutásától a magyarság szupremáciáját féltet­ték, most Bosznia-Hercegovina és esetleg Dalmácia hozzácsatolásával egy száz főből álló, államilag szerve­zett nemzetiségi csoportot kívánnak a Házba bejuttatni. Nem­ titkolom, hogy én nem kívá­nom Bosznia és Hercegovinának sem Magyarországhoz, sem Horvátország­hoz való csatolását. » Csodálatos, de úgy van, hogy míg a háborúban küzdő nemzetek kö­zül még a legkisebbnek is, még a legkisebb néptörzsnek is megvan a maga hadicélja, addig a magyar nem­zet az egyetlen, a­mely — területe vé­delmétől eltekintve — nem tudja s nem tudta eddig megmondani, hogy mi a hadicélja ? Mert az csak nem lehet hadicél, hogy Ausztria felszabadításra vágyó népeinek legyen a porkolábja. A dualisztikus monarchia ortodox­­ hívei azt hirdetik, hogy a dualizmust minden körülmények közt fenn kell tartani a jelen formájában és e miatt nem szabad megengedni, hogy Auszt­riában a népek föderalizálódjanak.­­ Én nem ezt tartom. Én azt hiszem, hogy ha Ausztriá­­­­ban megalakítják a népek szövetségét, s akkor nekünk nem szabad a népek­­ függetlenségének útjába állni, hanem­­ nekünk is Magyarország teljes füg­getlenségének kivívására kell töreked­nünk. A dualisztikus államforma nem örökös alkotás. Most érkezett el az ideje annak, hogy perszonál­uniót proklmáljunk Magyarország füg­getlensége nem lehet többé egy párt­nak az imádsága, egy pártnak a­­ programja, hanem az egész nemzetnek a legelsőtől a­z utolsóig egyformán­­ kell követelni Magyarország gazdasági önállóságát, az önálló magyar had­sereget és a teljes függetlenséget s nem szabad megengedni, hogy az önálló­ságra törekvő ausztriai népek és a magyar nemzet függetlenségét a dualizmus Prokrusztesz-ágyába be­erőszakolják. Ez legyen a mi háborús célunk: független Magyarország. Nagy nemzetek kibírhatnak nagy vereséget, kis nemzetekre azon­ban katasztrófát jelent. Éppen ezért nekünk mindig résen kellett a háború alatt lenni, hogy a legelső kínálkozó alkalmat megragadhassuk arra, hogy békét köthessünk. Nem követek el indiszkréciót, ha elmondom, hogy a­ bévé, szeptí.iiber 30 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A Löw-szanatóriumban tegnap egy óra hosszáig tartó beszélgetést folytattam Zsekov tábornokival, a bolgár hadsereg főparancsnokával. Négy esztendővel ezelőtt láttam először a bolgár hadsereg főpa­rancsnokát Ez az első beszélgeté­sem a bolgár főhadiszálláson tör­tént. Egyik ezred a másik után vo­nult ezen a ködös októberi napon nyugat felé, lomhán és szívósan húzták a bolgár bivalyok a teher­kocsikat a sáros utcán végig. A dol­gozószobájában pedig, a­melyet a főparancsnok a küstendili gimná­ziumban berendezett, ott feküdtek a térképek, a­melyeken vörös és kék ceruzavonások jelezték a bol­gárok szerbiai győzelmi menetét. Most egyetlen nap megsemmisítés­sel fenyegeti sok vérrel áztatott esztendő munkáját és fáradtságát. A főparancsnokot a­ Cserna-folyó­­nál történt katasztrófa és Malinov békeajánlata betegségében lepte meg. Makacs fülbaj rövid idővel ezelőtt arra kényszerítette a főpa­rancsnokot, hogy Bécsben súlyos operációnak vesse magát alá. Szé­les kötelék övezi az erős szellemi munkáról tanúskodó keskeny ar­cot. A sötét szemekből több lelki, mint testi fájdalmat lehet kiolvas­ni. Az I. osztályú katonai érdem­rend díszíti a tábornok mellét a legmagasabb német, bolgár és tö­rök kitüntetések mellett. Karos­székében hátradőlve fejti ki előt­tem a főparancsnok a helyzetről való felfogását, míg Zse­kováé, egy ifjú karcsú hölgy, időről-időre zaj­talanul megjelenik és kimegy. — A nagy szerencsétlenség, a­mely a bolgár hadsereget Mace­dóniában érte, — mondja Zse­kov — részben azokkal a súlyos viszonyokkal magyarázható, a­melyek között már hónapok óta a macedóniai frontot tartanunk kellett, továbbá az ellenség szám­szerű és technikai fölényében és részben azokban a befolyásokban is, a­melyek a mögöttes ország­ban lábrakaptak és az entente propagandájától élesztve, a csa­patokra is átterjedtek. A bolgár hadsereg ugyanis néphadsereg, a­melyben a bolgár nép kiválósá­gai, de hibái is kifejezésre jut­nak. A hadsereget ért vereségnél sokkal súlyosabban nehezedik ránk az a lépés, melyet a Mali­­nov-k­ormány tett Ma a kormányhoz táviratot intéz­tem, a­melyben mély sajnálato­mat fejeztem ki a fölött hogy a kormány a király és a fő­­hadi­szállás hozzájárulása nél­kül, az ellenségnek fegyverszü­netet ajánlott és ezzel országunknak az érde­keit a­melyekért eddig harcol­tunk és annyit szenvedtünk, fel­áldozta. Erélyesen tiltakoztam e lépés ellen és kijelentettem a kormánynak, hogy mint a bolgár hadsereg főparancsnoka, nem érzem magamat szolidá­­­­risnak vele. Rámutattam arra, hogy Bulgá­ria sokkal erősebb marad, ha szö­vetségesei oldalán köt békét, mint ha elszigeteli magát és egy­úttal rámutattam arra, hogy, mi­ként azt már Malinovhoz inté­zett egyik előbbi levelemben megmondottam, szövetségeseink erősítéseket küldtek, a­melyek elegendők lesznek a front helyreállítására. Végül pedig fölszólítottam a kormányt, vonja vissza elsietett lépését teljesen és szakítsa meg az entente-tal való tárgyalásokat. Egyidejűleg ezzel a Malinovhoz intézett távirattal, mint a bolgár hadsereg főparancsnoka, Hindenburg vezértábornagyot és báró Arzot, a magyar és osztrák vezérkar főnökét, érte­sítettem álláspontomról és kijelentettem nekik, hogy fel­épülésem után állásomat ismét azonnal elfoglalom és kötelessé­gemet mint katona és mint szö­vetséges, teljesíteni fogom. (Zsa­­kov főparancsnok körülbelül tíz nap múlva épül annyira fel, hogy Szófiába utazhatik.) Egyébként néhány nappal ezelőtt, ée pedig mielőtt Malinov a fegyverszüne­tet felajánlotta volna, a király táviratilag megkérdezett nézetem felől, mire szintén táviratilag azt válaszoltam, hogy szövetsége­seink segítségével ismét kedve­zőre fordíthatjuk helyzetünket. — És hogyan ítéli meg excellen­ce úri ellenség áttörésével létre­jött i ■ r.i helyzetet ! — Ellenségeink offenzivája in­kább politikai, semmint katonai sikerekben nyilvánul. Világos, hogy rak aránylag kis csapatok nyom­utt­atnak ilyen tempóban előre és hogy ellenségeink ka­tonai helyzete minden kilométer­rel, melyet maguk mögött hagy­nak, bizonytalanabbá válik. A csapatok, melyeket szövetsége­­seink már útnak inditottak és a segítség, melyet még ígérnek,­­ nemcsak arra elég, hogy az ellen­séget feltartóztassuk, hanem arra is, hogy ismét vissza­szorí­thas­suk. Ennek következtében nem kételkedem benne, hogy szövetsé­geseink segítségével sikerülni fog ismét kedvező katonai hely­­zetet teremteni. — És lehetségesnek tartja excel­­lenciád a politikai helyzet helyre­­állítását is? — Meg vagyok győződve, mon­dotta Zsekov tábornok, hogy helyreállíthatjuk a Balkánon az egységes politikai frontot is. El­sősorban is azt hiszem, hogy a föltételek, melyeket az entente szabni fog, nem lesznek össze­egyeztethetők Bulgária életérde­keivel és nemzeti becsületével. Nem hiszem tehát, hogy az en­­tentetal megegyezés jöhetne lét­re. Az entente semmiképp nem fog beleegyezni abba, hogy Né­metország fen­tartsa Törökország­gal való összeköttetését, az en­tente teh­át Bulgáriának bizonyá­ra nem fogja megengedni, hogy semleges maradjon. Az entente­­tal való béke tehát Bulgáriát harctérré változtatná, a­mi Bul­gária végét jelentené. Azon a né­zeten vagyok továbbá, hogy a szeptember 30-án Szófiában össze­ülő szobra nje a kormány politi­káját nem fogja helyeselni. Ha azonban Malinov várakozása el­lenére az entente-propaganda ré­vén, melylyel a lakosságot félre­vezetik, a szobranyé' ,■ politiká­­ja számára többséget ka­pmak, ak­kor nézetem v­erb­­­óit­iturával kellene az ország igazi érdekeit megvédeni. Megemlítettem, hogy egy ilyen lépés Bulgáriában polgárháborút vonhatna maga után és hogy a né­met nép széles körei nem volnának hajlandók Bulgária ilyen belső harcába beleavatkozni, mert ez vé­gül okkupáció-féle állapothoz ve­zetne. — Azon a nézeten vagyok, —­­válaszolta Zsekov — hogy ko- Beszélgetés Zsekov tábornokkal is bolgár főparancsnok megtagadta a szolidaritást a kormánynyal és táviratban tiltakozott a fegyverszünet kérése ellen Reméli hogy sikerül a frontot helyre­­állítania mikor Oroszországban a forradalmak sorozata elkezdődött, minisztertanácson több ízben felszólaltam abban az irány­ban, hogy Magyarországnak és a mon­archiának meg kellene kísérelni a köze­ledést az eltenzhhoz és megteremteni a béke lehetőségét a monarchiát és Ma­gyarországot grandiózus nagyságával mindig fenyegető orosz birodalom terhére. Ilyen módon, minthogy Orosz­országgal szemben az entente-álla­­moknak is megvolt az aspirációjuk, meg lehetett volna találni­ az alapot a teljes világbékére. Sajnos, a béke iránti komoly törekvést ez ideig sehol sem láttuk. Mert komolyan csak nem lehet el­képzelni békét a breszlitovszki béke fent­art­ásával ? Az a béke, a­mely a breszti feltételeket fenn akarja tar­tani, sohasem lehet egyezményes bé­ke, hanem csőd: a kard békéje. A világ­­béke megteremtése érdekében legelső lépés a breszti béke revíziója. A hadihelyzet nem vigasztaló, de nem kétségbeejtő. Nem szabad meg­riadnunk, ellenben végre-valahára ki kell tűznünk a magyar hadicélokat is és azoknak az államférfiaknak, a­kik Magyarország függetlenségének és a demokráciának megvalósítását ellen­zik, el kell tűnniök a politikai szín­padról végleg. Az űrlovasok játéká­nak meg kell szülnie, nincs szükség olyan űrlovasra, a­ki nem a saját fejét, hanem a nemzet fejét kockáz­tatja. Nincs szükség Wek­erle Sán­dorra, mert hiszen hogy vehetne részt komolyan a béketárgyaláson Wekerle Sándor és hogy higyjenek külföldön annak, a­kinek idehaza se hisznek.

Next