Az Est, 1918. október (9. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-20 / 246. szám

Vasárnap, 1998. október 20-7. oldal — Az állatkerti medve megölt egy francia katonát. Párisi lapok írják a következő esetet: Henri Pestourné francia tüzér a szabadság ideje utolsó napján kiment a párisi álatkertbe. A jegesmedvéket nézegetve, bele­­ejtette a bicskáját abba az árokba, a­mely — a Hagenbeck-rendszer szerint — a medvéket a nézőközön­ségtől elválasztja. A tüzér nevetve mondta a k­örülötte állóknak, hogy aki a lövészárokból jön, annak gyerek­játék a vadállatok árkába le­mászni, s rögtön le is mászott az árokba a kiskését megkeresni. A két medve azonnal rávetette magát a tüzérre. Izgalmas harc fejlődött ki, a­mely­­­ben a vadállatok győztek. Darabokat hasítottak le a katona testéből, és csak revolverlövésekkel lehetett őket az áldozat mellől elriasztani. A kato­nát felhozták az árokból, néhány perc múlva belehalt súlyos sebeibe. A két medve annyi revolvergolyót kapott, hogy el fog pusztulni mind­ a kettő. A maga nyomorult rémességében a párisi lapoknak ez a rövid napi hire milyen keményen jellemző... És a szegény tüzér, a ki nem félt a vad­állatoktól, azzal a megokolással, hogy hiszen emberek harcából jön ... — Csalás, vagy vándorlási vágy. May Vilmos vyu­alm­azott állam­­vasúti kezelő az 1. honvéd pótzászló­aljnál teljesített szolgálatot, a­hon­nan a múlt év júniusában megszö­kött. Szökése alatt, egész sereg em­bert becsapott, a­kiktől több ezer­ koronát csalt ki. Áldozataival elhi­tette, hogy mint Máv. hivatalnok­nak szénutalványa van és minthogy a legény ember, szénre nincsen szük­sége, ezért hajlandó utalványát 20— 50 koronás árban eladni. Természe­tes, hogy a kinek felajánlotta a hamis utalványt, az mind kapott az alkal­­­mon. May azonban nem elégedett meg az így kicsalt összeggel, hanem igyekezett minden esetben megkapa­­rítani a szén teljes árát is. Vevőivel ugyanis elment a nyugati pályaudvar szénraktárához, ott átvette tőlük a szén árát, azzal az ürügygyel, hogy befizeti a pénzt, majd felment az emeletre és az épület másik oldalán eltűnt. Körülbelül hetven károsult jelen­tette fel az ismeretlen vasutast, a­kit azonban csak a legnagyobb nehézség­­gel tudtak kézrekeríteni. Lakása nem volt, bujkált és­­ éjjeli szállásul az Apolló-kabaré páholyát használta, a­hol a portástól éjszakánként két koro­náért kapott szállást. Ott találta egy­szer a kabaré tulajdonosa, a­ki azt hitte, hogy betörő és rendőrért ment. Ekkor tartóztatták le. Egyik érdekes esete volt Deutsch Gyula bérkocsi­­tulajdonossal, a­kinek a kocsiján ki­ment a Stefánia Korzó-kávéházba, a­hol egyik vevőjét várta. Közben be­hívta a kocsist, megvendégelte és hogy ne kelljen tovább várakozni, eladta annak az utalványt 120 koro­náért. Vállalkozott a szén kiváltá­sára is és a rendes szokás szerint a szertárnál eltűnt a szén árával. A budapesti honvédhadosztálybíró­­ság vonta felelősségre a csalót, a­ki a mellett hogy beismert mindent, azzal védekezett, hogy elmebajos és bizonyos időszakokban vándorlási vágy fogja el. Az orvosszakértők azonban épelméjűnek, bár korlátolt beszámítás alá eső embernek talál­ták. A haditörvényszék, ezt figye­lembe véve, a hat hónapi vizsgálaton felül még két évi súlyos börtönre ítélte. — Fauzsora vádja egy volt rabbi és tanár ellen. Ilyen című minap megjelent közleményünkre a követ­kező nyilatkozatot közöljük: Valót­lan, hogy a hírben említett üzletet a maximálisnál majdnem 50%-kal magasabb áron kötöttem meg, mert az üzletet 1918 április 6-án, tehát hónapokkal a tűzifa árának maxi­málása előtt kötöttem meg, olyan áron, a­mely a fa különös minőségére és mennyiségére való tekintettel még ma sem lépi túl a maximális árat.. Valótlan, hogy a tárgyaláson elmon­dottam, hogy azért nyugdíjaztattam magamat, mert rájöttem, hogy a fa­kereskedés jövedelmezőbb üzlet. Fa­­­kereskedéssel már háború előtt fog­lalkoztam, rabinusi­­állásomról pedig Vénasszonyok nyara írta Herczeg Ferenc . Kiléptem az erdőből, elöttem volt a gyepes tisztás. A tágas ré­ten tündökölve táborozott az októ­beri verőfeny. A­mióta élek, soha, meg ilyen őszt! A nap olyan éde­sen, olyan mohón süt, mintha örökre el akarna búcsúzni az em­berektől. A réten járok és valami fájó szorongást, érzek a lelkemben. Érettségi vizsga előtt éreztem­ ilyesmit, mikor könyvvel a kezem­ben, a közeledő veszedelem tuda­tával sütkéreztem a fehértemplomi­­ gyakorlótéren. Valahol, az ősz ragyogó arany­függönye mögött, már gyülekeznek a hófelhők, a­melyek mindent el fognak temetni, a mi ma még me­leg, fényes és ifjú. « A rét közepén kopaszodó juharfa áll, körülötte sárga a gyep az el­hullatott­ levelektől. Kissé szánal­mas és nevetséges ez a tönkrement fa-viveur. A fulladt, éjszakán ve­szettül táncolt a déli széllel és haj­nalra odaszórta neki minden aranyát. Ember nem jár a réten, csak egy fekete kis kutya cikázik az egér­lyukak közt. Mindegyikbe beleüti az orrát és én idáig hallom, mint sír és csahol belőle a tehetetlen vérszom­j. Mért gyűlölik egymást az állatok? A kis kutya felém fordítja fejét és én kiolvasom rubingsillogású szeméből a kérdést: Mért gyűlölik egymást az emberek? Az ember gyűlölete ekrazitzáport zudít alvó városokra, hegyeket robbant szét, völgyeket megtölt mérges köddel, halált okádó vas-­ szörnyek csordáit hozza mozgásba, az ember gyűlölete hőssé, mártírrá, lángészszé lesz, csak hogy ifjú embertestek százezreivel trágyáz­hassa a földet.* Halk, hullámosan dagadó zúgás, magasan fenn a napfényben, az ég ragyogó selyem kárpitján, pa­rányi repülőgép vitorlázik. Gyermekkorunkban azt olvas­tuk, a repülőgép meg fogja hozni az örök békét. Óh igen, ha egyszer repülni tud az ember, akkor nincs többé országhatár­, nincs többé már és minden ember testvérré lesz. Az ember így szokta már az özönvíz óta­ ,újabb és újabb ter­minust ad magának, hogy mikor lesz már igazi emberré- A termi­nus lejár és az ember ereiben megint tajtékot vet a fenevad ke­serű vére. Most megint mondják egymás­nak Kain gyermekei: Majd ha vége lesz a háborúnak­­! És a lapos tigris­koponyák alatt tovább él a­ dicsőség, a hatalom, a boszu álma. Átvágok a réten. Túl a bokor­soron van a vasárnapi kirándulók öröme, a nyári, vurstli. Most már senki sem jár erre, holnap lebont­ják az egészet és téli szállására hordják. " Valami furcsa, meg-megcsukló dudálást hallok onnan. Az elárvult hintasorban egyik légi csónak va­dul hasítja a levegőt. Egy rezes­­képű, testes asszonyszemély áll benne, feszülő térdekkel és libegő köténynyel lendíti a hintát. Lenn egy ládán gramofon szól, trombi­táját az asszony felé fordítja, va­lami külvárosi nótát fúj és az asz­­szonyság teli tüdővel válaszol neki. Az őszi búcsú gondolata még egy­szer felforralta vérét. Mielőtt téli szállására tér, ki akarja élni a ma­ga maradék­ tavaszát. A kövér as­­­­szonyság dalolva hasítja a levegőt és a rét, az erítő, a távoli hegyek némán nézik. Tovább megyek az őszi verőfény­ben és megnyugszom, hogy nem­sokára mégis véget ér a nagy gyű­­­lölet és megkapjuk az örök békét. Ha nem is együtt, de egyenkint. Én is, az egerésző kis kutya is, a hintés asszonyság és te is, édes, olvasóm, részvétét elfogadni. Budapest, 1918 október 15.­Kiváló tisztelet­tel : Dr. Sándor László főkapi­tány. — Tábori előfizetőink lappéldá­nyaihoz, a mennyiben előfizetésük­­lejár, ma postabefizetési lapot mel­lékeltünk, hogy mindenkinek al­kalma­ legyen az újabb előfizetést idejekorán beküldeni. Egy havi előfizetés díja 5.— korona, negyed­évre 15.— korona. — A szélhámos v­sszony képzelt milliói. Marosvásárhelyről jelenti tu­dósítónk . Jelentette már Az Est, hogy Marosvásárhelyen a csendőrség elfogott egy Török Zsuzsa nevű nőt és a vőlegényét, a­kik azzal a fantasz­tikus mesével jelentkeztek több ügy­védnél, hogy egy román rokonuktól nagy vagyont örököltek, a­melyet pénzzé tettek. Tizennégy millió ko­rona értékű aranypénzben fekszik a vagyonuk, — mondották — a me­lyet a bikfalvi házuk egy betonpin­­­céjében ástak el. Azt is előadták, hogy a békésmegyei Csorvás község­ben nagy birtokot vásároltak. A marosvásárhelyi csendőrsé­g tudako­zódására most az az értesítés jött Csorvásról, hogy a nevezett nő ott semmiféle birtokot nem vásárolt, el­lenben az a Kristóf Árpád nevű egyén, akit mint a békés megyei birtok jó­szágigazgatóját neveztek meg, töb­­bedmagával csalás miatt feljelentést tett Török Zsuzsa ellen.­­• Radoszlavov Németországba utazott. A párisi Fournier-ügynökség jelentése szerint Radoszlavov volt bol­gár miniszterelnök több volt mi­nisztertársával Németországba uta­zott. A francia forrás szerint ez az utazás összefüggésben áll azzal a mozgalommal, a­melyet az en­tenter­­barát bolgár politikusok indítottak, s a­melynek célja a Radoszlavov-kor­­mány felelősségre­ vonása az elvesz­tett háborúért. 28 évi munka után más természetű és állásommal kapcsolatos okokból, mondottam le ; tanári megbízatásom pedig csak a román betöréskor Brassó­ból elmenekült tanerők visszatéréséig szólott ideiglenesen. Valótlan, hogy­ évi 42.000 korona adót fizetek, mert ezt az összeget 191­1—17. évekre vetették ki reám éppen régebbi erdő­­tulajdonosi és fakereskedői minősé­gem alapján. Végül valótlan, hogy sajátságos múltú ember vagyok, mert eddigi tisztességes foglalkozásaim kö­zül egyik sem mondható sajátságos­nak. Budapesten 1918 október 4-én. Kiváló tisztelettel dr. Pap Lajos, s. k. — Bártfa megszabadul a polgár­­mesterétől Eperjesről jelenti tu­dósítónk. Bártfa város közgyűlése egyhangúlag elrendelte Fekete Elemér polgármester nyugdíjazá­sát. A polgármester és a város közgyűlése, valamint tisztviselői között már régóta nagy harcok voltak. A polgármester tisztviselő­társait állandóan feljelentette. A megindított vizsgálat rendesen meddő maradt, mert a tisztviselők ellen semmiféle szabályellenes do­log nem derült ki. A városi ta­nácsüléseken is állandóan kelle­metlenkedett a polgármester tiszt­­­viselőtársainak, mert nem enged­te őket felszólalni. A közgyűlés vi­szont a polgármester egyetlen egy előterjesztését sem fogadta el és így a városban már évek óta fel­fordult minden. A városi tanács végre elrendelte a vizsgálatot, a, polgármester, ellen. A vizsgálat során Manko­vics Rezső főorvos megállapította, hogy a polgármes­ter, a­ki különben már kétszer volt gyógyintézetben, súlyos elmebeteg. Most a városi közgyűlés végre nyugdíjazta a polgármestert. — A rendőrség részvéte Elek István halálán. Dr. Sándor László rendőrfőkapitány Elek István munkatársunk elhunyta alkalmá­ból a következő részvétiratot in­tézte hozzánk: Mélyen megrendülve vettük a szomorú hírt Elek István hírlap­írónak, Az Est munkatársának oly korán bekövetkezett gyászos elhunytáról. A megboldogultat a régi kol­legialitás szálai fűzték hozzánk és ezt az érzést ápolva, halad­tunk vele a megértés útján közös célunk : a műveltebb, konszolidál­tabb Magyarország felé.­­ Mélyen fájlaljuk, hogy oly ha­mar, férfikora hajnalán, a tettre­ vágyás ihletett perceiben kell tőle elválnunk. Jól tudjuk, hogy Az Est még többet veszített vele, egy lelkes magyar újságírót, a­kire még fontos feladatok meg­oldása várt. .Kérem a tekintetes szerkesztő­séget, méltóztassék e szomorú alkalommal úgy a magam, vala­mint a vezetésem alatt álló tes­tület minden tagjának baráti Halpesztiliát minden nagyságban, prima deszká­ból, külön erős véggel, minden, része egy darabból, legolcsóbban szállít. Fiuruhát . Weiler L. Pál Béna, I., Salzgries 15. Csak viszontelárusitóknak. Előre zárjuk el rangunkat szőlőkötöző­ papírzsineggel. . A folytonos gyártási zavarok s a nyersanyag nehéz beszerzése folytán kétséges, hogy a következő saisonban lesz-e egyáltalán szőlőkötöző anyag. Azért ajánljuk kitűnő Raftlepótló papirzsinegün­­ket, kapható bármily nagy mennyiségben azonnali és későbbi szállításra a Papíráru­gyári és Kereskedelmi Hf.-nél Budapest, VII. Rákóczi­ ut­d. Sürgőn,cím: Papirtextil. Telefon 83—63. Spanyolnátha ellen ajánlatos a közkedvelt DékányCosnac Dékáni­ Péter is Társa, Budafok, crműMéki hegyes, termelt, erősen kifejlődött 1—2 éves, dúsgyökerű, kifogástalan, elsőrendű sz8Slio£ ,­vány esett 1—2 éves erős gyökérzettel bíró elsőrendű diriekt­­terméket, a világhírű Diltware fehér és piros, Nova és még több mint tíz fajta direkt­­terméket, melyeket permetezni, kénporozni nem kell, a telet fedetlenül kibújók, rendkívül beter­­mőek, és kitűnő bort teremnek. Árjegyzéket in­gyen és bérmentve küld*. HAJDÚ ISTVÁN, szőlőgazdasága-szőlőoltványterep. Bihardiószeg. Timna-epéme száraz vagy zsíros, a legideálisabb szépítészer* Készíti. . . Z­öldes laboratóriuma, figiregyű­dza. Legfinomabb tea sem jobb, mint a „Tsoka" védjegy alatt forgalomba hozott almaalkatrészekből és valódi tea kivonatá­val készült keverék. Teeka nem­ babona cikk és nem tévesztendő össze más külöz,ízle pótlókkal és hadi­­t rákkal. Használati módja ugyanaz, mint az orosz teáknál, sárgasoruba kerül: 5 és 10 dekás csoma­gokban, kg-ként 120 koronás árban. Továbbeláru­­sítóknak 5 kg-on felüli vételnél 15«t t­engerhab»­. Kapható: Unvar Menyhért teanagykereskedtőnél, Budapest, VI., Andrássy­ út 86. Telefon 1í—32. ■ ---------T» ....

Next