Az Est, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-01 / 256. szám

szavakra. M­indannyian, a­kik láttuk és hallottuk a jelenetet, éreztük, hogy a vérte­len forradalom győzött, a főváros katonai hatalma a Nemzeti­ Tanács kezébe került. A Nemzeti Tanács intéző bizott­sága visszavonult s megbeszélte, hogy ki vegye át a hatalmat a térparancs­­nokságon ? Sort isz­ ­int az utcán már vagy négy teherautomobil érkezett katonaság­gal. Isten tudja, hol szerezték az autókat, de ott voltak, mint­­egy jel­képei a­ tényleges hatalomnak. Az egyik automobil alulról kigyulladt, a katonák hirtelen leugráltak róla. Ekkor történt, hogy valaki elsütötte a puskáját, mire sok­at felelt. , "Megérkeztek a csendőrök ! ■-»- kiál­tották s a nagy­ zavarban vagy tiz percig lövöldöztek össze-vissza. A pus­­katűzbe egy gépfegyver kattogása is beleszólt. A szálloda előcsarnokában ott a Tanács első gépfegyvere. A csend­őröket végül megfutamították. A rend helyreállott, életveszélyes sebesülés, úgy látszik, nem történt. Ez alatt a telefon­központ nagy­mező-utcai épületét megszállotta a Nemzeti Tanács egyik feleseküdött csapata. A József-körút 45. szám előtt, a­hol Lukachich a tábornagy, Budapest »diktátora« lakik a tömeg hala­mos tüntetést rendezett. A katonatisz­teknek sikerült visszatartani a tömeget a ház megostrom­ásától és különben is megtudták, hogy a tá­bornok nincs otthon, a várban tar­tózkodik. A József-körúton még so­káig tartott a lövöldözés és csak haj­nal félé csöndesült le az utca, hogy kora reggel egész Budapest a magyar katona és a magyar­ nép igazi győ­zelmét ünnepelje. Bródy Béla. . S Lászid­a éjszakai Ma délelőtt félkilenckor az eddigié­­j két fe­­lmú a viharos éljenzés hang­­j­­ott föl a körb­on. Gépkocsi állott rdeg­es Est szerkesztősége előtt és a benne levő tengerészmatrózok köréből fényes László, a Nemzeti Tanács tagja, szállott ki. A rögtön összeverő­dött tömeg ünneplése elől a szerkesz­tőségbe menekült, a­hol a történelmi fordulatról vitatkozó kartársak köré­ben személyes élményeiről a követ­kezőket mondta el: — A Nemzeti Tanács elé a fegyve­res erő képviselőinek impozáns hatást tévő felesketése után is folyton újabb ,és újabb katonatömegek érkeztek, h­ogy hűséget fogadjanak a Magyar Nemzeti Tanácsnak, é­jfélig a fővárosi tüntetés békés jellegéről érkeztek je­lentések. Egyszerre csak jelentik, hogy a keleti pályaudvaron összeütközés támadt. Kimentünk oda és láttuk, hogy a tüntetésből összeütközés nem lett, csak néhány lövés történt a levegőbe. Arra a közbeeső kérdésre, vájjon igaz-e, hogy gróf Károlyi Mihályt elnökké kikiáltották, Fényes László azt válaszolta, hogy nem, csak éltetik városszerte Károlyit, mint a köztársa­ság elnökét. Majd így folytatta el­beszélését : — Visszamentünk a Nemzeti Tanácsba és minden szervünknek azt az utasítást adtuk, hogy kerülni kell az összeütközést, tartani kell a népet a v­ésőkig. Én magam tizennégy beszédet mondottam és mindegyik­ben hangoztattam, hogy fegyelmet kell tartani és csak akkor fogunk a hatalom ellen egyöntetű tömegrend­del fellépni, ha a Nemzeti Tanács parancsolja. — Ekkor kaptuk az értesítést, hogy az Üllői úton egyrészt bosnyák kato­nák és csendőrök, másrészt magyar katonák között összeütközés készül. Lovászy Márton, Landler Jenő és én kimentünk a laktanya elé, a­hol a helyzet már igen kritikus volt. Két­száz lépésnyire álltak szemben a csapatok, fegyverek és gépfegyverek tömegét szegezték egymásnak. Le­ugrottam a konflisról, fehér zseb­kendőt lobogtatva a középre mentem és megmondottam a csendőrparancs­noknak, hogy békét akarok és rendet! Vérengzésnek n­em az hadi nme. Ekkor a tömeg felé fordultam és sikerült is azt visszafordulásra és oszlásra bír­nom. A Nemzeti Színháznál találkoz­tunk ismét egy karhatalmi század­dal, a­mely első felszólításunkra szintén elvonult. Minthogy ekkor már csak szórványosan láttam embereket az utcán, — éjszaka egy óra volt — hazamentem és lefeküdtem. Két óra felé megszólal a telefon, jelentik, hogy­­ a Marinedelar­em­el (tengeré­szeti különítmény) a Stör nevű őr­naszádot Bécsbe akarja vinni, de a legénység ezt megakadályozni igyek­szik. — Mialatt felöltözködtem,értesültem róla, hogy a legénységnek sikerült az űrhajó kicsempészését megakadályoz­nia. Ekkor jelentették már, hogy a térparancsnokságot, postát, távírdát hatalmába kerítette a nép és hogy mindez rendben ment végbe. Egy-egy vezető nyolc tíz katonával bement az illető közintézményekbe és a benn­­lévők el­rn­­tás nélkül megadták m­gu­­kat. Vakmerőségnek is lehetne nevezni, hogy néhány ember, szinte saját kez­deményezésére, megtette ezeket a vál­lalkozásokat. ■— A Nemzeti Tanácsban, ahová, lát­va a dolgok meg nem álló folyama­tát, elmentem, alig néhán­y embert talál­tam. Mindenki hazament, nyugodtnak gondolván a várost. Az volt a pro­gramus, hogy a lehetőség szerint szer­vezni kell a mozgalmat, meg kell mindenképp kiszelni a rend fő tartá­sát és az ételmiszerrel való ellátás biz­tosí­ását. Ebben az értelemben be­széltem az ekkor ismét tömegesen jelentkező katonasághoz, is A rá or­ruk­okhoz és ezredesekhez, a kiket csa­pataik idehoztak, e szavakat intéztem: — A nép ma éjszaka erőszakkal kezünkbe adta a hatalmat. A felelős­ség azokat terheli, a kik a felsőséget rávették, hogy ne hallgasson intel­meinkre. Mi jó ideje láttuk, hogy nem tudjuk az embereket féken tar­tani és hogy ez némiképp csak azért sikerül, mert sokszor kedvünk ellen való agitációs kifejezéseket használ­tunk, hogy ily módon a­ nép morajló haragját csitítsuk. Szóbeli izgatás medrébe tereltük a dolgokat, hogy a népet a lettektől visszatartsák. Remél­tük, hogy időközben a hatalom észre­­tér és belátja, hogy a rend állandó fenntartása mégis­ csak úgy lehet, ha gróf Károlyi­ Mihálynak a törvényes fihatalom átadja a kormányzatot. Ez nem történt meg, és az esemé­nyek nem voltak tovább mederben tart­ható!?. — Szüntelenül szólt a telefon, a­mely ekkor már csakis az Astoriá­nak, a Nemzeti Tanács helyiségének állott rendelkezésére. Egymás után je­lentkeztek csapatok, századparancs­­nokok és felajánlották szolgálataikat. Az egész főváros egyetlen eszme hatása alatt áll. — Ebben a történelmi órában a ma­gam és társaim nevében kérek min­denkit, segítsen fenntartani a rendet. A nép hatalmas mozgalmát nem szabad egyes rakoncátlan elemek tobzó­dásával megszégyeníteni. A népuralom legyen egyúttal az igazi rend uralma is. —­ Reggel óta ezt hirdetem minden­felé a városban és ez az egész Nemzeti­­ Tanács álláspontja és kérelme is. »?. oldal Budapest forradalmi taépe a drálfista — Az Est tudósítójától — A­kik csinálták a forradalmat, azok a láz és ébrenlét mámorával kö­szöntötték a reggelt. De Budapest polgárságának legnagyobb része csak reggel vett tudomást a dolgokról, azok kivételével, a­kik a nagyobb forgalmú körutak mentén laktak, mert már éjszaka is nagy tömegek járták be a várost és számtalan puska­lövés dördült el az események örö­mére. Az utcán ezeket a felhívásokat osztogatják: Kitört a forradalom! Munkások! Elv­társak! Az osz­­tályuralom önzése elkerülhetetlen végzetszerűsés­gel forradalomba kergette az országot. A Nemzeti Tanácshoz csatlakozott katonai csa­patok szerdán éjjel v­é­rontás nélkül m­­egl­­­ár­t­ák a f­­l­­város főbb pontjait, a pos­tát, a telefonközpontokat, a térparancsnokságot el­foglalták és fölesküdtek a Nemzeti Tanácsnak. M­unkások ! El­v­társak ! Most rajtatok a sor ! Az ellen­for­radalom valószínűen vissza akarja szerezni a hatalmat. Meg kell m­u­­t­a­t­n­i, h ü£t tie a­v­ütt­é­r­e­z­­tek katonatestvéreitek­kel! Ki az utcára! Szüntes­sétek be a munkát! A mag­yar­or­szági szociáldemokrata pár Minden katonai autó a katonák és a Nemzeti Tanács kezére került és ezek az autók reggel fellobogózva, világosan czikáztak ide oda a város­ban. Töméntelen civil jutott fegyver­hez is töltényhez, övükre kötötték a tölténytáskát, vállukra vették a fegyvert és úgy jártak az utcán. A tisztek levágták kardbojtjukat, min­den sarkon csoportosulások és a mun­kások, a hivatalnokok, de főképpen a hivatalnoknők özöne az utcákon. A nők tobzódnak legjobban a forra­dalmi levegőben, kendőt lobogtatva rohannak a katonai autók köré és éltetik a rác gyár katonákat, a ill.tár­saságot. Minden üzlet zárva és a belvá­ros felé valóságos népvándorlás. A Veres Pálné­ utcában a tér­parancs­nokság előtt óriási tömeg, benn a tér­parancsnokság udvara zsúfolva kato­nákkal. Mind a Nemzeti Tanács katonája, parancsnokuk Fiszl ezre­des, a­kit zajosan éljenez a sokaság. Ő az első új katonai alakulat ezredese. H !’lni kívánják. Egy huszárkapitányt küld ki maga helyett. A huszárkapitány sapkáján nincs rozét­­a. Beszédet mond a nép­hez. Rendre szólít fel mindenkit, mert rend nélkül nem lehet megvédeni az éj­szaka kivívott átalakulás nagy ér­tékeit. A tömeg percekig éljenez, a­mikor a köztársaságot élteti valaki a tömeg­ből. Egy nagy bútorszálató kocsi érke­zik oda, megrakva vadonatúj ba­kancsai. Kinyitják az ajtaját,­a bak­­kancsókat szétosztják a katonák kö­zött, de sok polgár is kap, a­kinek nincs jó cipője. Az Astoria előtt, a­hol a Nemzeti tanács ülésezik, ezrekre rúg a tömeg. A Tanács tagjai beszédeket mondanak. Lelkes éljenzés zúg fel. Egy ten- ,­ részkülönitménynyel megérkezik Fé­nyes László automobilja. Beszédet mond a néphez és azután robog­­ tovább és kocsija hol ennél, hol­­ annál a hivatalnál áll. Tenger­­test­őrcég érzi. A főkapitányság előtt a Dunán horgonyoznak a Budapesten lévő monitorok. Rajtuk magyar zászló. Minden katonai épület telefonja el van vágva, hogy ellenintézkedések ne történhessenek. A hirtelen támadt változás leg­nehezebb pontja az élelmezés kérdése. A katonai­áot és a diákságot kell élel­mezni. A Nemzeti Tanács csak 4500 ebédet rendelhetett meg, ezt nyolc helyen fogják szétosztani. Most folyik a szervezkedés, hogy a katonaság élelmezését zavartalanul bonyolítsák le. .A telefonk­özpont magánfeleket nem szolgál ki és szerkesztőségeket és a Magyar Nemzeti Tanács közegei­ csak óráról órára változó jelszó be­mondására köti össze. & pelitikal SstssaftatísSássa Tegnap éjjel és m­a reggel ra e­l­­kezdték a politikai foglyok kisza­badítását is. A kiszabadított fog­lyok között, van a Gallilei-kör is­mert perének két elítélt vádlottja, Vucsinszka Ilona és Sugár Tiva­dar mérnök is. Ezeket tudvalevő­­leg a katonai törvényszék a had­viselés érdekei ellen elkövetett­­ bűntett miatt ítélte el. A két ki­­s szabadított fogoly ma délelőtt dr. Nagry György volt képviselő kísé­retében megjelent a Nemzeti Ta­nács előtt, ahol vaszy éljenzéssel fogadták őket. A mai nap folyamán intézkedés történik, hogy az összes­­politikai foglyok úgy a katonai mint a pol­gári fogházakban lévők, kiszabd­­azltassanak. ----------------------------------------------------^ kJ imp Ion a kávé házat /József-l­örut 8. sz.‘ november hó­t-én át* veszem és személyesen vezetem. Esténkint gödöllői Vidák­ Sándor és Józsi muzsikának. Kiváló : F:*iCiGuiir­p; kávés, u •tiuuinfktwphnz oo­t nVa'(ionosa.

Next