Az Est, 1918. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1918-12-28 / 304. szám

6. oldal Szombat, 1918. december 28. ) ■mm Rendőriskola a Viei-úton. A I rendőrfőkapitányság azzal a kérés­­s­e­­el fordult a tanácshoz, hogy mint-­­­egy nyolcszázfőnyi rendőrújonc ki- I képzésére a Mester-utcai, a Váci-úti­­ és a Szemere-utcai fővárosi elemi I iskolákat bocsássa a rendőrség ren- I ölelkezésére. A tanács a legutóbbi I ülésén úgy határozott, hogy csak a t ináci­ úti elemi iskolát engedi át, I *ezt is azonban csak a jövő tanév­­ kezdetéig. Figyelmébe ajánlja azon-­­ ban a rendőrségnek, hogy a XVII. s számú helyőrségi kórház, a­mely I most kiürül, ilyen laktanya céljai- I nak teljesen megfelelő lenne. I­I. Garázdálkodó katonák. Decem- I ber 21-én este Újpesten a Mátyás­­ király-k­ávéházban a mulatozó ka-­­ tonák között nagy verekedés tá-­­ madt. Csatlós Ferenc 32. gyalog-­­ ezredbeli közkatona, a­ki még nem I szerelt le, revolvert rántott elő és I közvetlen közelből fejbelőtte Ács I Ferenc újpesti vadászzászlóaljbeli­­ őrmestert. A kaszinnó segítségkiál- I­­ására őrjárat jött a kávéházba és I el akarta fogni Csatlóst és hat tar- I sót, a­kik résztvettek a verekedés­ I ben. Csatlósnak társai­val együtt I sikerült elmenekülni, mire az őr­járat sortüzet adott rájuk. Az egyik golyó Csatlóst eltalálta, egy másik pedig egy Drégely nevű katonát­­ sebesített meg. Csatlós Ferencet és­­Ács Ferencet beszállították az új­pesti kórházba, a­hol Ács kedden éjjel meghalt. Máramarossziget n­em áll ellen a megszállásnak _­z Az Est tudósítójától —­zombory Emil, Máramarossziget kormánybiztosa telefonon nyilatko­zott Az Est szerkesztőségének a vá­rosnak a románok által való meg­szállásáról. Zombory kormánybiztos előtt a hír teljesen új volt —Mármarossziget — mondotta — teljesen kiesik a román szférából, a Tisza mellett fekszik, a­hol már a rutén­ség kezdődik­ A város lakos­ságának több mint a fele magyar, negyvennégy százaléka rutén és mindössze három százalék román. De a város­­jellege és kultúrája teljesen magyar. Ezért rendkívül modulom, hogy a románok jogot kaptak Mármarossziget megszállá­sára. — December 18-án nagy gyűlést tartottak itt a rutének és kimond­ták, hogy feltétlenül igényt­ tarta­tnak Máramarosszigetre. Tiltakoz­tak az ellen, hogy a várost a­mely szerintük a rutén lakta vidékhez tartozik, bárki is megszállja. Ha most a románok mégis megszállják Mármarosszigetet, ez a ruténség körében nagy visszatetszést fog szülni. A város közönsége egyelőre nem tud erről a hírről semmit de mondanom sem kell, hogy mind­nyájan valósággal oda lesznek, ha a hír köztudomásúvá válik. mm A lakosság általában békés haj­­lamm és én azt hiszem, ha Kolozs­vár nem állott ellent a románoknak, úgy nálunk sem lehet ellenállásra számítani, de kétségtelen, hogy a hir rendkívül deprimálólag fog hatni a lakosságra. Az egész forradalom alatt a Mármarossziget volt a legcsendesebb hely és így valószínűleg most sem lesz semmi rendzavarás. Mi azon­ban minden eshetőségre készen va­gyunk, bármely pillanatban ki tu­dunk állítani elegendő karhatalmat. Malomszijak, selyemszitájé, tömítéseit és olajok Virtány Zulán Sándor prüszaki nacykeresferdénei Budapát.VI., Podmaniczky-utca 75. Telefon 159-S­. ] Összehívták a Károlyi-párt választmányát — Az Est tudósítói­tól — A Károlyi-párt választmánya va­sárnap ülést tart és minden jel arra van, hogy már ezen az ülésen nyíltan is összecsapnak a pártban viaskodó belső ellentétek. Eredetileg Batthyány Tivadar kérte meg Hock Jánost, a párt elnökét, hogy hívja össze a választmányt a földbirtokreform tár­gyalására, az ülésen azonban az általános politikai helyzettel foglal­koznak, a­melyet a párt egy része Lovászy Márton lemondása óta ko­molyan válságosnak tart. A vasár­napi ülésen megjelenik Lovászy is, aki az utóbbi napokban távolmaradt ,a pártkörtől. A pártban a helyzetet annál kénye­sebbnek ítélik, mert a pártellentét mélyén voltaképp a Károlyi Mihály és pártja közti ellentétet látják. Erőviszonyokról — mondják — ko­rai beszélni, de a vasárnapi értekez­leten már körülbelül megmutatkozik, hogy a Károlyi-párt választmányá­ban a mérséklő politikának van-e többsége, vagy a radikális irányzat­nak. Meg kell jegyezni, hogy például a pártnak több államtitkár tagja, a­kik inkább Lovászy politikájához húznak, és ezt nem is titkolják, a döntés előtt szükségesnek tartják a nemzetgyűlés összehívását, az ország szempontjából is, a párt szempont­jából pedig már csak azért is, hogy egységesen menjenek bele a válasz­tásokba. Egyik Károlyi-párti állam­titkár Lovászy lemondása után szin­tén le akart mondani, de épp Lovászy kérte maradásra. Az üres miniszteri tárcák betöltése Károlyi Mihály miniszterelnök hol­nap érkezik vissza Csurgóról, a­hol a karácsonyi ünnepeket töltötte. Hol­nap este minisztertanács lesz, a­me­lyen­ ismét a hadügyi és a kult­usz­­tárca betöltéséről lesz szó. A kultusz­miniszterségre egyelőre nincs jelölt, hadügyminiszterré pedig, mint ne­künk mondták, Fass Jánost nevezik ki akkor, — a­mi a legszomorúbb és leglesújtóbb indokolás — ha hama­rosan nála alkalmasabb jelöltet nem találnak. Ezt a megoldási tervet azonban széles körökben helytelení­tik. A szocialisták a Károlyi-párt „palotaforradalmáról“ A Károlyi-pártban megindult szer­vezkedésnek a szocialista pártra gya­korolt hatásáról érdeklődtünk és a munkásság köréből a következő fel­világosítást kaptuk: A szocialista párt nyugalommal nézi a Károlyi-pártban megindult palotaforradalmat. Az államtitkárok­ akciójáról az a felfogásuk, hogy a legközelebbi jövő­ben fel fog merülni az a kérdés, hogy ki kormányozzon, a felelős minisz­­terek-e vagy az általuk hivatalba helye­zett államtitkárok ! Egyébként a szo­ciáldemokrata pártban türelmetle­nül várják azt a pillanatot, a­mikor a kormány szociáldemokrata tagjai és államtitkárai, valamint a pártból ki­került kormánymegbízottak elhagy­ják helyüket, pedig a roppantul megszaporodott venereás betegek miatt nagy szük­ség volna. Németországban nagy­mennyiségű megvásárolt gyó­gsze­­rünk fekszik s legújabban van­n­ak valamelyes csekély reményünk, hogy páncélvonalon hazahozzuk. A Gyógyszerész Testület lépéseket tett, hogy az entente-től szerezzen gyógyszereket. Érintkezésbe léptünk a francia misszióval és Lecomb­ gyógy­szerész-őrnagy kilátásba helyezte, hogy a genfi Vöröskereszt útján, gyógyszerhez juttat bennünket, ez azonban még hón­­okig tarthat. Ilyen sivár a helyzet a fővárosban, a vidéken persze még ennél is súlyo­sabb az állapot. WWWWWWWWWWWWW/ Elfogynak a gyógyszerek — Ai Est tudósítójától — A mai nyavalyás, spanyol­ járvá­nyos idők egyik legszomorúbb köz­egészségügyi jelensége az a roppant gyógyszerhiány, a­mit napról-napra súlyosabban kell tapasztalnunk. A patikába már csak a legnagyobb bizonytalansággal lép az ember. Tíz közül nyolc esetben ezt a választ kapja: »nincs, elfogyott«. A gyógy­szerészek a legközönségesebb, a leg­népszerűbb orvosságokból készletei­ket úgyszólván napról-napra, sőt óráról-órára egészítik ki, semmi re­mény nincs, hogy ez a kínos állapot hamarosan megváltozzék. Az orvos már jóformán nem­ is tudja mit írjon fel a betegnek s nagyobb forgalmú gyógyszertáraknál előfordul, hogy na­ponta harminc-negyven receptet utasí­tanak vissza, mert nem tudják meg­csinálni. Mindezeknek a tetejébe járul még a közönség tehetősebb, de félesebb részének egy undok szokása, a gyógy­­szerhalmozás. Vannak emberek, a­kik minden eshetőségre számítva, össze­vissza vásárolnak gyógyszereket, más beteg ember rovására. Nem ritka eset, hogy a­mikor egy-egy ilyen gyógy­­szer-harpagon meghal — a halálnak ugyanis nem imponál tíz-húsz kiló aszpirin vagy digitalis — a hozzá­tartozók egy évre való gyógyszert hoznak a patikushoz, hogy vásárolja vissza. Az ilyen gyógyszerhalmozó népséget nyilvánosan meg kellene bélyegezni. A gyógyszer­hiány nagyságára és természetére vonatkozólag Zoltán Béla úrhoz, a Magyar Gyógyszerész Testület elnökéhez fordultunk, a ki a következő f­el­világosít­ással szolgált: —­ A gyógyszerhiány va­óban óriási s úgy a közegészségügy,­mint a ma­gyar gyógyszerkereskedelem­ szem­pontjából súlyos aggodalomra ad okot. — Milyen népszerű gyógyszerek hiányoznak főképpen . — Elsősorban a lázcsillapító sze­rek, acetil-salicil és rokon készítmé­nyei. Nincs chinin. Legfeljebb lánc­kereskedelem útján kapható, három­szor olyan drágán, mint a­hogy a gyógyszerész eladhatja. Hiányoznak a vizelethajtó szerek, a diuretin és egyéb rokon készítmények. A codcin kilójáért öt-h­atezer koronát kell adni. Nincs kötszer, doboz, üveg, dugó, csak rabló áron. Flastromokat sem tudunk készíteni, mert hiányzik a kaucsuk, a felkent lastromok alap­anyaga. Nem kaphatók a köptető szerek, mert nincs sem senega-, sem specacuana-gyökér. A speciális szere­ket nem is említem. . .• Eddig ricinusban is nagy hiány volt, de most kedvezőbb a helyzet, mert a hadvezetőség Ukrajnából je­lentékeny mennyiséget hozott haza s igy ez az üveg ny­­ülni fog. A leg­több egyszer — min ismeretes — eddig Németországból jött, de a németek újabban még jobban meg­szór­ották a k viteli engedélyeket. Kém kapunk neo-sa­variant, a­mire Genf, december 25 (Az Est kiküldött tudósítójának táviratai Az entente-kormány­ok főképpen az angol szocialist­a kér­é­­lyes magatartása követ­keztében mondottak le az oroszországi beavatko­zásról. Meg kell azonban jegyezni, hogy Franciaországban még mindig gondolnak a beavatkozásra, bár ott is tudják, hogy nem lehet szó száz­ezres hadseregek expedíciójáról. Pi­ch­on külügyminiszter kijelentette, hogy minden eszközt fel fognak hasz­nálni a bolsevizmus leküzdésére. A francia szocialisták lapja, a H­u­m­a­­n­i­t­é természetesen tiltakozik a be­avatkozás minden formája ellen. — Az ellenforradalmi orosz tábor­nokok — írja a lap — most is nagy erőkkel rendelkeznek, így Denikin­­nek nagy serege van az Azovi-ten­­gernél, a franciák hat hadosz­tályt hajóznak ki Odesz­­szában és Szb­asztopolban, francia erők vannak Szibériában és Észak-Oroszországban is, francia-an­gol tengeri akció kezdődik a Balti­­tengeren és i­ráncia csapatok hatolnak be Ukrajnába. Oroszországot blokk­ozzák, hogy kiéhez­tessék. B. M. eAVUVW­AOW«W«VVVWWV» Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó r.-t Igazgató: Sebestyén Arnold. folyomatott UB JUhanamum irodalmi és nyomdai részvénytánsasda körforgógépein Budapest, V/1­ RdMtxUnt 34. szám. Szatmár várja a románokat — Az Est tudósítójától — Telefonon felhívtuk a szatmári kor­mánybiztosi hivatalt és megkérdez­tük, milyen hatást keltett a város­ban az a hír, hogy a románok, felha­talmazást kaptak Szatmár­ megszál­lására. A kormánybiztosi h­ivatal tő­lünk értesült csupán a hírről, a kor­mánytól még semmiféle értesítést nem kapott. A kormánybiztos a kö­vetkező nézetének adott kifejezést: — Nem hiszem, hogy akár a hír, akár maga a megszállás ténye külö­nösebb hatást tenne a lakosságra. Meg vagyok győződve, hogy Szatmár közönsége nyugodtan és okosan fog viselkedni. Természetesen a­ magam részéről is minden erőmmel azon leszek, hogy a hiábavaló véron­tást kerüljük. Azonnal érintkezésbe fogok lépni a helybeli román nem­zeti tanácsosai, hogy a megszállás módozatait megbeszéljük. Célom e tárgyalások folyamán az lesz, hogy a románokat a fegyverszünet feltéte­leinek megtartására bírjam, elsősor­ban a közigazgatás, a posta, a vasút és a rend fentartása tekintetében. Ezeken a tárgyalásokon fog eldőlni az is, megmaradhatnak-e csapata­ik Szatmáron. — Valószínűnek tartom, hogy a magyar lakosság — mihelyt a hir tudomására jut — tiltakozni fog az ellen, hogy a várost idegen csapatok szállják meg. A városban példás rend van­. Az angol szocialisták nem engedik meg az oroszországi expedient Hat francia hadosztály Dél- Oroszországban

Next