Az Est, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra.. «, 5.— korona Negyedévre + « /5.— korona Félévre « 30.- korona Egész évre ... «. ~ 60.*— korona 1* Megjelenik délután m Egyes szám­ára SO fittén* Minden közleményünk után• nyomása tilos Politikai napilap ¡*­ , felelős szerkesztő : Miklós Andor Szerkesztőségi Oil. kerület, Erzsébatikörút 7 *, Kiadóhivatalt 012., Erzsébet­­körút 18—70* Fiók-kiadóhivatalok |O Vilmos császárját 14. illl­és IV., Uád­­ utca 19. Wien, 1., Kohlmarkt 7. Új esztendőbe megyünk holnap reggelre, elke­rülhetetlenül. A mi mai szilvesz­teresténket záróra oltja el, az éjfél zendülését ma nem ünne­pelik boldog kávéházak és ven­déglők felemelt pezsgős poha­rakkal, édes lármával, kis malac visításával. Kihalt fekete fővá­ros és egy megrettent szomorú kis ország fogadja az időnek ün­nepi fordulását. A cécók híján ebben a csendben ma esti vacso­ránk után, az esztendőnek utol­só virrasztóján sorunkat kell felgondolnunk. Lássa be mindenki hogy sem­mit se csináltunk vagy semmit nem csináltunk szerencsésen a magyar forradalom nagy napja óta. Tanácskoztunk és vitatkoz­tunk és szervezkedtünk és áb­rándoztunk. Közben elszaggat­ták Magyarországot fenn és lenn és jobbról és balról és olyan szű­k kis hazánk maradt hogy a jaj egyik határtól elhallatszik a másik határig! A nagy világtól el vagyunk rekesztve, se vasút­tal se hajóval se postával nem barátkozhatunk Európa népei­vel. És nincsen élő ember, a­ki a külső világban szót szóljon miértünk. A magyar nemzet egérfogóba van bezárva. Az egérfogóban cincoghatunk ma­gunknak keservesed. A reánk váró nyomor minden nap magasabbra szökteti árnyé­kait köröskörül. És a jelen za­varában, a jövő ínsége előtt eb­ben a sárig leszomorodott or­szágban még mindig program­bál van, még mindig a plakát­­politika hangversenyez. Értsük meg, az isten izgalmára: nem tudunk ma kiváncsiak lenni rá, milyen párt mit tud és melyik mi szépet akar majd velünk! Mindegy mit beszélünk most itthon össze, jaj de mindegy az! Az nem hallatszik ki abba az Európába, hol lélegzetünket ha­talmukban tartják a szigornak. A munka áll minálunk. Nincs szenünk. Nem lesz kenyerünk a tavaszon. Kapjanak észbe már! Le vagyunk győzve. A győztes népek megértésére, segítségére van szükségünk, mert övék a szó és a szén és az élelem! Elis­merés, barátság kell ítélnünk azért mert • letéptük magunkról a háborúzó erőszakos osztrák és német uralmat. Béke és élet kell nekünk. Azután, azután építsenek és boldogítsanak itthon. Az entente védekezése a bolsevizmus ellen Berlin, december 31 (Az Est berlini szerkesztőségének telefonjelentése) Rotterdamból jelentik. A Daily Telegraph párisi jelentése szerint a versaillesi haditanács múlt heti tanácskozásán arról volt szó, milyen intézkedéseket tegyenek a megszállt területek határain a német bolsevizmus átcsapása ellen. Elhatározták, hogy az okkupáló hadsereg létszámát négy hadosztállyal emelik. A szerbek kimennek a Bánátból Egy afrikai vadászezred Aradon Arad, december 31­­Az Est tudósítójának telefon jelentései Ma éjjel fél egy órakor Temesvárról Aradra érkezett az első afrikai vadász­ezred, hogy Berthelot tábornok uta­sításai szerint megszállja a várost. A vasútnál magyar és román hiva­talos küldöttségek fogadták az ezre­det, a­melyet Martin őrnagy vezetett. Dr. Varjassy Lajos kormánybiztos francia nyelven fordult a parancs­nokhoz és közölte vele, hogy a ma­gyar kormány a fegyverszüneti szerző­dés megsértésének tekinti az entente csapatainak Aradra való bevonu­lását, mert Arad a demarkációs vonalon kívül fekszik és tiltakozik a megszállás ellen, fegyveresen azon­ban nem áll ellen. Kérte a parancs­nokot, hogy jóindulatúan bánjon a város közönségével. Ugyanilyen értelemben beszélt Lőcs Rezső, a város polgármestere is. Martin francia őrnagy, a két beszédre válaszolva, biztosította a polgármestert,­ hogy a franciák nem ellenségként jöttek Aradra, hanem kizárólag a rend fentartására. Dr. Nagy Sándor be­szélt még a Magyar Nemzeti Tanács nevében és kérte az őrnagyot, hogy a munkások társadalmi mozgalmát, főleg szervezkedésüket ne akadályozza. Az őrnagy erre azt felelte, hogy tár­sadalmi kérdésekbe nem akar be­avatkozni és a szervezkedés ellen semmi kifogása sincs. Végül dr. Marsó Jusztin, a román nemzeti tanács képviselője, ajánlotta a város román lakosságát a francia katonák jóindu­latába. A legénység az éjszakát a vasúti kocsikban töltötte. Ma reggel szállásolták el őket és pedig — mivel körülbelül száz lovat is hoztak magukkal — a huszárlak­tanyában. Ma délután még egy fran­cia csapat fog Aradra érkezni. Ezek a francia csapatok mindössze egy hétig maradnak Aradon, azután román csapatok váltják fel őket. A francia katonaság átmegy a Bá­nátba, a­honnan a szerbek elvonulnak. Mióta a román gárdát lefegyverez­ték, Aradon kizárólag magyar fegy­veres erő volt. Ezt a fegyveres erőt mostanig nem fegyverezték le. A ka­tonák a mai feszült viszonyok között nem szívesen vonulnának el Aradról, annál is inkább, mert az aradi hely­őrség szinte kizárólag aradi lakosok­ból áll, sőt attól lehet tartani, hogy esetleg a lefegyverzés sem fog telje­sen simán végbemenni. Előbb az aradi rendőrség fogja megkísérelni a csapatok lefegyverzését és csak ha ez nem sikerülne, lép közbe a francia megszálló csapat. Pichon beszéde a monarchia felosztásáról Nem engedik, hogy Ausztria Denf, december 30 .Az Est kiküldött tudósítójának , távirata­ Szombat déltől vasárnap délig, teljes huszonnégy órán át tartott a francia képviselőháznak az az ülése, a­melyen a legújabb háborús költség­­vetési indemnításról szóló javaslatot tárgyalták. Az ülésen szocialista rész­ről erős támadások érték a kormányt, és a támadások végül mégis arra késztették Pichon külügyminisztert a németekhez csatlakozzék és Clémenceau miniszterelnököt, hogy felszólaljanak. Pichon külügyminiszter beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a francia kor­mány Elzász-Lotharingia tekinteté­ben teljes szabadságot kíván bizto­sítani magának, Németországról szólva pedig annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy Német­ország le van győzve, de nincs leverve s a német katonai oligarchia még nem tett le arról a reményről, hogy visszaállítsa a porosz militarizmust. Szerinte a német szociális forradalom is csak felszínes jelenség, melynek célja az, hogy Németország meg­mentse hatalma roncsait. Magyarországról és Ausztriáról szólva Pichon ezt mondotta : — A habsburgi birodalom meg­érdemelte sorsát. Ez a bi­rodalom 1908-ban csaknem háborút idézett elő és Ausztria volt az, a­melynek az 1914. évi háborút kö­szönhetjük, a titokzatos szerbjevói gyilkosság miat. Ne szánakozzunk Ausztrián, ne fájjon eltűnése a tör­ténelem színpadáról. A régi Ausztriából új államok keletkeznek, mint a minő Lengyelország osztrák része, mely a porosz részekkel egyetemben csat­lakozik a régi Lengyelországhoz. Mi voltunk azok, a­kik elsőknek proklamáltuk Lengyelország létjo­gosultságát, a­kik elismertük a len­gyel nemzet tanácsot és megterem­tettük a lengyel hadsereget. Mi vit­tük ki, hogy Pilsudzki megbízottja idejöjjön és reméljük, hogy nem­sokára megszületik az összes lengyelek egysége. $-■ — Mi voltunk azok, a­kik a cseh- szlovák államot, e háború legrendkívülibb eredmé­nyét megalapítottuk. Barátaink, a délszlávok is egyetértésre ju­­totunk. Ez három állam, mely a biztonság alapfeltételeit megad­hatja. Ezzel szemben Németország erőit csökkentenünk kell és m­e­g kell akadályoznunk azt a békét veszélyeztető lehetőséget, hogy Auszt­ria Ném­etországhoz csat­­lakozzék. Stennadel: És ha Ausztria csatlakozni akar? Pichon: Azt hiszi, hogy a bábom nem biztosít jogokat ne­künk ? C a c h i n : Kie bismarcki for­mulákat nem ! Felkiáltások a közé­pen: Nem felejthetjük el, mit tettek velünk ! Beszéde további részében Pichon Törökországgal foglalkozott és jelezte, hogy Franciaországnak kétségbevon­hatatlan jogigénye van ázsiai török területekre, majd hosszan foglalkozott az oroszországi bolseviki uralom ellen szükséges intézkedésekkel, véres szí­nekkel ecsetelve a moszkvai kormány rémtetteit, melyekről Lvov herceg volt miniszterelnök tájékoztatta. Vé­gül foglalkozott a francia hadsereg Odesszai akciójával, melynek célja szerin­te egy egészségügyi kordon fel­állítása. • B. M.

Next