Az Est, 1919. március (10. évfolyam, 52-75. szám)

1919-03-01 / 52. szám

Szombat, 1919 március 1. Hock Jánosnak felajánlották­­ a vizi püspökséget, de nem fogadta el Fölállítják a budapesti pápa! nunciaturát — Az Est tudósítóidtól — Néhány nappal ezelőtt Vass János vallásügyi miniszter fölkereste Hock Jánost és felajánlotta neki a köztársa­sági elnök mint főkegyur megbízásá­ból, a kormány tudtával és beleegye­zésével a váci püspökséget. ,— A népköztársaságnak kötelessége egy régi igazságtalanságot jóvátenni, a­mely — mondotta a miniszter — éppen téveled történt, a­ki mint író, szónok, szociológus és politikus fölötte állsz kartársaidnak vagy legalább is a legelsők­ között vagy. A kormány különben meg akarja mutatni az or­szágnak, hogy ezután az emelkedés­nek az útja nem a nemzeti eszmények elárulása lesz, hanem a kipróbált haza­­fiság és az elismert tehetség.­­ Hock János meghatottan köszönte meg a miniszter­­szavait és hangsú­lyozta, hogy ennél nagyobb elég­tételt, illetve jutalmat neki senki­­sem juttathatott volna­­,s ő meg is elégszik az ügy erkölcsi részével. Kereken kijelentette, hogy semmi körülmények között sem fogadja el­ a felajánlott méltóságot. A miniszter kérésére kifejtette visszautasításának okait is. Úgy véli, hogy sokkal na­gyobb szolgálatot fog tenni a nép­­köztársaság ügyének, ha nem fogad el sem­ rangot­;"sem címet, sem méltó­ságot az új rendszertől, meert véle­ménye szerint m­osste példáuldásm, vttri szükség. Kell hogy lássa a közönség, hogy a nagy forradalmi átalakulás vezetői nem a maguk érvényesülésén dolgoz­tak, hanem az ország szabadságáért és függetlenségéért. Ismeri az embe­rek gyengeségeit és jól tudja, hogy könnyen megvádolhatnák őt azzal, hogy csak azért áldozta magát a for­radalom ügyének, mert a múltban nem boldogulhatott és a jövőtől nem remélhette az előrehaladását. Hock mindenáron meg akarja mutatni, hogy neki nem a kapaszkodás volt a célja, mert ő semmit sem remélt. — Meg vagyok arról győződve, hogy a forradalom utolsó fejezete — mondotta Hock — még hátra van. És ez az ország erkölcsi megtisztulása. Nem elég a politikai kereteket össze­törni, gazdasági reformokat csinálni, vagy a nagy anyagi ellentéteket el­simítani, a lelkeket is át kell alakí­tani,a mostani nagy ideák befolyása alatt. Ilyen munkára csak az vállal­­kozhatik, a­kiben megbíznak. Ezt a befolyást nem vagyok hajlandó java­dalmakért felcserélni. Vass miniszter kijelentette, hogy most látja Hock Jánost igazi­ erkölcsi nagyságában, de válaszát nem veheti tudomásul, mert ő csak megbízást teljesített és arra kérte Hockot, hogy visszautasítását közölje a köztársaság­­ elnökével is. Gróf Károlyi Mihály tegnap este vacsorára magához hivatta­­Hock Jánost és megismételte a kor­mány ajánlatát. Hock azonban ragasz­kodott álláspontjához. Károlyi örömének adott kifejezést, hogy a népköztársaság kormányza­tában ilyen emberek is vannak, a­kiket példának a nép elé lehet állí­tani és mígnem volt Magyarországon pap, a­ki püspökséget visszautasított volna. A Károlyi-párt nagy örömmel fo­gadt­a a tvt ., .. .­­ Hock így továbbra is a párt­ élén ived és a Nemzeti Tanács­­elnöki állását betöltheti. Hock magatartása nagyon szép és értékes példája annak, hogy az új idők erkölcse mennyire tisztább és nemesebb, mint az elmúlt korszakoké. Azelőtt vagyonra, magas állásokra váltották fel Hocknál sokkal kisebb emberek parányibb érdemeiket. A ma erkölcse azt parancsolja, hogy a­ki olyan polcra került, a­hol országért és népért áldozhat, az ott is marad­jon, küzdjön, használjon és hasson. A köztársaság elnöke az egész ország nevében hajolt meg Hock szép maga­tartása előtt.­­ A váci püspökség betöltése kérdé­sében ilyenformán még nem döntöt­tek. A papi javadalmak betöltésé­nél azonban a kormánynak az az ál­láspontja, hogy az új rendszernek itt is meg kell nyilatkoznia és csak olyan kezekbe adja a javadalmakat, a­kik tehetségüknél fogva vezetésre híva­tottak és a népköztársaság államfor­­májának­ tűrhetetlen hívei. A püspök­ség betöltésével kapcsolatban fel­merült,az a terv, hogy végre elintézik a pápjai nunciatura kérdését is. A­ püspöki javadalmakba ugyanis a­­kormány kegyúri jogánál fogva azonnal beültetheti az arra megfe­lelő embert, a lelki hatalmat azonban az új püspök a pápától kapja. A pápa , eddig a bécsi nunciatúra útján infor­málódott az egyházi emberekről, a bécsi nuncius azonban most már nem szólhat bele a magyar papság ügyei­be, hamarosan föl fogják tehát állí­tani Budapesten a magyar francia tú­rát, hogy a régi rendszerrel egyházi téren is teljesen szakítsanak. Egy volt főispán zaisszállítása­­ — Az Est tudósítói­tól — Szemző Gyula volt munkapárti fő­ispán még Serényi minisztersége ide­jében engedélyt kapott a­ földmive­­lésügyi minisztériumtól arra, hogy harminc vagon zabot Ausztriába szál­líthasson. A szállítás engedélyezése érdekében igazolta, hogy a zabot a bécsi Zsoké Klubnak küldi, a­mely­nek istállóiban sok magyar lovat tartanak. A 30 vagon zabot berakták egy Uszályba, de a Haditermény vala­melyik hajóállomáson az uszályt tar­talmával együtt lefoglalta. Közben kitört a forradalom, a­mely elsöpörte a régi kormányt összes intézkedéseivel együtt. Ennek következtében Szemző Gyula engedélye is érvénytelenné vált. Ezek után ugyebár mindenki azt hiszi, hogy Szemző Gyulának nem sikerült kiszállítania Ausztriába a 30 vagont. Szemző Gyula erős aka­ratának és befolyásának azonban si­­­­került kiharcolnia a mostani földműve-­­ lésügyi minisztériumtól is szállítási­­ engedélyt. Szemző Gyula újra megjelent a földművelésügyi minisztériumban s előadta, hogy neki eleget kell tennie szállítási kötelezettségének. Arra kérte a minisztériumot, hogy respektálja az­­ előző kormány intézkedését s adja meg az engedélyt, még pedig sürgő­sen, mert cseh megszállás fenyegeti Pozsonyt, s h­a idejében nem jut el a szállítmány Bécsbe, Pozsonyban a csehek a­ zabot lefoglalják. Szemző Gyula jól tudta, hogy a jelenlegi nagy rabinségben a kormány nem adhat engedélyt 30 vagon kiszál­lítására, miért is arra kötelezte magát, hogy a kiszállítandó zabmennyisé­gért cserébe ugyanolyan mennyiséget hoz a megszállott bácskai területről, ígéretének megtartását az újvidéki szerb parancsnokság okmányával valószínűvé tette, a­mely arról szól, hogy megengedik Szemző Gyulának 30 vagon zab kihozatalát a megszál­lott területről. Egyszóval Szemző Gyula arra kérte a földmivelésügyi minisztériumot, hogy utaljon ki a Haditermény budapesti készletéből 20 vagon zabot Ausztriába való szál­lítás végett s cserébe majd később el­küldi a megszállott területekről a megfelelő mennyiséget. A földmivelésügyi minisztérium állattenyésztési főosztályára­ került Szemző Gyula kérvénye. A főosztály vezetője, Ipolyi- Keller Gyula állam­titkár, valamint az ügy referense, dr. Gerentsér Jenő miniszteri osztály­tanácsos, a leghevesebben ellenezte az engedély megadását. Ipolyi- Keller kétszer is tiltakozott Laedtic Hugó államtitkár előtt az engedély megadása ellen, s hasonlóan nyilvánította véle­ményét a refermálás alkalmával Ge­­­­rentsér osztálytanácsos is. Ilyen előzmények után Laehne ál­lamtitkár mégis m­egadta Szemző Gyulának az engedélyt. Laehnénél ál­lítólag az a szempont érvényesült, hogy respektálni kell a népkormány­­nak az előző kormány intézkedését. Az államtitkár úr különben is olyan je­lent­éktelennek tartotta a szállítási en­gedély megadását, vagy meg nem­ adá­sát, hogy, egy alkalommal igy nyilat­kozott: az ’ügyről: u." T *­ — Ugyan hagyjatok nekem békét az ilyen lappáliával... Az engedélyt azonban mégis alá­­írta. Szemző Gyula az engedély alapján összesen 27 vagon zabot szállított ki Ausztriába, november 19-én 70 va­gont és december havában 20 va­gont. Az első szállítmányra a Hadi­terménynek visszaküldött Nagy­atádról és Somogyszobról összesen öt vagont, de a második 20 vagonos szállítmányra a megszállott terüle­tekről még semmit. A szállítási engedély kérelmezése alkalmával Szemző Gyula arra hivat­kozott, hogy a busz vagon már be van­ rakva a Fere­n­c- Csatorn­a egyik hajóállomásán a Montenegró nevű uszályba és már úrra készen áll Buda­pest felé. Azóta hónapok teltek el, de a szállítmány, a­mint az előre is látható volt, nem érkezett, Magyarországba. Ez tehát a »lappália«, a­mely még­ akkor sem volna az, ha urai lennén... az ország jégdusabib termelőföldjes­­nek, a Bácskának. Minthogy azonban a szerbek megszállva tartják a Bács­kát, 30 vagonnak ilyen ínségben Ausztriába való szállítása egyszrűen felháborító. Figyelembe kell ugyanis, vennünk, hogy attól eltekintve, hogy saját lovainkat sem tudjuk zab­bal élelmezni,­­vetőmag-készletünk is olyan kicsi, hogy harminc vagon elvonása termelésünk szempontjá­ból csapásnak mondható. Hány holdat lehetett volna ,30 vagonnal bevetni . Adataink birtokában felkerestük Búza Barna földmivelésügyi minisz­tert, a­ki a legnagyobb meglepetés­sel értesült a Szemző Gyulának ki­adott szállítási engedélyről. A mi­niszter ur nyomban megvizsgálta az ü­gyet s a vizsgálat után a követke­zőleg nyilatkozott: — Én nem tudtam a szállítási en­gedély kiadásáról. Laehne Hugó állam­titkár távollé­temben írta alá az én­ 3 oldal gedélyt. ..­mihez ,ügybeosztásunk ér­telmében joga volt. Meggyőződésem az, hogy Laehne Hugó jóhiszeműen járt el. — Most értesültem arról is, hogy Szemző Gyula 250 lónak Ausztriába való szállítására is kapott engedélyt. A lószállítást azonnal beszüntettem, 150 ló azonban már útban van, azo­kat feltartóztatni többé nem igen lehet. Intézkedtem, hogy a hátralévő százat ne szállíthassa ki. — Általában a jövőben egyéni kérvényeket nem­ intézünk el. Még vetőmagot és rézgálicot sem adunk egyéni kérvényekre. A­kinek vető­magra, vagy rézgálicra igényjogosult­sága van, az jelentse be az illetékes kormánybiztosságnál, a­mely ha ja­­­vasolja a vetőmag és rézgálic kiadá­sát, akkor megkapja az illető. A földmivelésügyi miniszter nyilat­kozata megnyugtató, mert kitűnik belőle, hogy a jövőben a földmive­­lésügyi minisztérium hasonló szállí­tási engedélyeket sem Szemzőnek, sem másnak, a­kik az ország nyo­morúságából üzletet ak­arnak,csinálni, adni nem fog. , Tarjára Vilmos. Változatlanul tart a németországi nagy sztrájk­ Sok városban már nincs ivóvíz Lipcsében a­ polgárság is sztrájkol. At kormány katonai beavatkozásra kész­ü­l Berlin, február 27 A kormány tárgyal a halle-vidéki sztrájkolókkal. Halle és Lipcse egé­szen el van zárva a vasúti forgalom­tól, de a kormány reméli, hogy Wei­mar és­ Berlin között, esetleg kerülő uton, de fe­­tét­lenül fent­art­hatja a forgalmat. A kormány szükség esetétt katonai beavatkozásra is kész. A rajnamenti sztrájk­területen a kormány csapatai elfoglaltak több helységet. A jénai szakszervezeti szövetség a függetlenekkel folytatott heves vita után elvetette az általános sztrájkra vonatkozó indítványt. Weimar, február 25 (Az Est tudósítójától) Noske birodalmi hadügyminiszter Un.gap egész nap tanácskozott az il­letékes tényezőkkel a közép-német­országi sztrájkról, a­mely majdnem az egész vasúti forgalmat megbéní­totta már és sok város ivóvíz nélkül van, esténk­int pedig nincs világítás. Lipcse, február 28 . (Az Est tudósítójától) A munkásság általános sztrájkja ellen tegnap délben a polgárság is megkezdte a sztrájkot. A belvárosban minden üzletet bezártak. A városi tiszt­viselők csatlakoztak a sztrájkhoz. Az élelmezési üzemek sem dolgoznak. Az orvosok és a gyógyszerészek szintén sztrájkolnak, de különben nyugalom van. Mivel a gáz- és villamossági tele­peken is megállottak a gépek, este a város sötét. A postahivatalnokok 8000 szava­zattal három ellen kimondták, hogy nem vesznek részt a munkás- és ka­tonatanácsok által elrendelt általános sztrájkban, arról azonban nem­ dön­töttek még, hogy támogatni fogják-e a polgári sztrájkot. A vasúti munká­sok is sztrájkolnak. A sztrájk első napja Lipcsében nyugodtan telt el. A gyárak egy részében a sztrájkoló­kat felmondás nélkül eoocsáloták.

Next