Az Est, 1919. április (10. évfolyam, 76-101. szám)

1919-04-01 / 76. szám

P£edd, 1919 április 1. a­hogy szeretnénk, de az biztos, hogy ha koplalni kell, először nem mi to­gánk koplalni, hanem azok, a­kik ed­dig minket koplaltattak. Bízzunk te­hát, a jövendőben, fel a nagy teremtő munkára és gondoljunk mindig arra, hogy nemcsak magunkért küzdünk, hanem egész Európa munkásságának sorja is a mi harcunktól függ. —Magyarország proletár-diktatúrá­ja nemcsak azért kecsegtet a legszebb reménységgel a jövőre nézve, mert van erőnk azt megvédelmezni, hanem azért is, mert mindazokat a hibákat, a­melyeket a kezdeményezés vont maga u­tán Oroszországban, el tudjuk ker­ülni és ezáltal sok nyomorúságtól és sok csalódástól tudjuk megóvni Magyar­­ország proletariátusát és eredménye­sebben tudjuk szervezni a termelést. Mi nem­ ígérünk Eldorádót. Előké­szítjük a munkásságot nélkülözésre, szenvedésekre és harcra is. Miután a diktatúra és a szocializmus történeti és gazdasági szükségszerűség, mégis diadalt fog aratni és elkerülhetetlen úgy Magyarországon, mint az egész világon. Az összegyűltek a beszédet óriási lelkesedéssel fogadták és Vágó elv­társat lelkesen megéljenezték. Ez­után a munkásdalárda elénekelte a Marseillaiset, majd a gyűlés szétosz­lott. A Kormányzótanács a székely katonák között „Oroszországgal kell keresnünk a lelki kapcsolatot“ Garbai elnök beszéde —­­Az Est tudósítójától •­ Garbai Sándor, a magyar forra­dalmi kormányzótanács elnöke hétfőn érkezett Szakmarra, hogy a Szatmár és Nagybánya között álló katonáinkat meglátogassa. Kísére­tében volt Kalmár Jenő, a kor­mányzótanács elnöki megbízottja, Büchler József, a magyar szocia­lista párt titkára, Révész Mihály, a Népszava szerkesztője, Darvas Jenő, a Vörös Újság szerkesztője, Biró Mihály, a Vörös Katona raj­­zolóművésze, Sári-Szabó és Nagy Béla elnöki parancsőrtiszt és Nagy Imre sajtóelőadó. A vonat reggel hat órakor futott­­de a szatmári pályaudvarra, a­hol Nagy Pál dandárparancsnok veze­tésével székely katonák díszszáza­­ira fogadta az elnököt, azon kívül ■díszsorfalat állott a szatmári 12. vörös ezred díszszázada, a­melynek zenekara a Marseillaise hangjával üdvözölte az elnököt. Nagy Pál dandárp­, canesnok jelentése után Jelinek Ede, a szatmári szocialista párt elnöke a direktórium megbí­zásából üdvözölte az elnököt. A lelkes éljenzés után Garbai Sándor, a forradalmi kormányzó­tanács elnöke a következőképp vá­laszolt az üdvözlésre: — Az átalakulás, a­melynek új gyermekei vagyunk, nem egyéb, mint ennek az emberiségnek ha­talmas, erős küzdelme, a­mely el­ismerte, hogy a kapitalista terme­lési mód teremti és hozza létre a háborúkat, őrli meg az emberisé­get, és pusztítja milliók boldogsá­gát. A háború következménye az, hogy megdőlt az a rendszer, a­me­lyen a régi világ nyugodott. A há­ború természete az, hogy fel kel­lett ismernünk, hogy ennek követ­kezménye nem lehet egyéb, mint hogy elsorvadjon, tönkremenjen, elpusztuljon az a társadalmi rend, a­­mely a háború fúriái­ból élt és a­mely milliók feláldozásával akarja a maga fejlődését megala­pozni. Mi ezt a kapitalista terme­lési módot megszüntetjük és meg­változtatjuk. A­mikor idejöt­tem önök közé, hogy hirdessem ezt az eszmét, megmondom önök­­ttek, hogy ebben az aj társadalmi rend­ben mi nem állunk egyed­. Azok, a­kik nyugaton győzőknek mondhatták magukat, a­kik az egész háború tartama folyamán azt hirdették, hogy­ a demokráciát biz­tosítják és boldog elhelyezkedést minden népnek ezen a­ földön, ezek, mint győzők, ezt elfelejtették és fanatikus módon tiszt­ül a kapita­lizmus vadós­agjaiként lépnek fel a saját tőkés érdekeiknek meg­felelően. Fel kell ismernünk a hely­zet veszélyét A­mikor ezt a ve­szélyt felismertük, nem szabad tűr­nünk, hogy itt ebben az országban az az elnyomás, kizsákmányolás és az a politika uralkodjék, a­mely évezreden keresztül uralkodott és a­mely ebben az országban minden életfeltételt megszüntetett A­mi­kor felismertük, hogy nyugat felől milyen sors vár ránk, el kellett is­mernünk, hogy nyugat felől keresni valónk nincs és szellemi és lelki kap­csolatot a nagy forradalmi moz­galmakkal telített Oroszország­nál kell keresnünk. Csak az az állami rend győzedel­­meskedhetik, a­mely nem ismer önzést és kizsákmányolást nem is­mer imperialista politikát és olyan berendezkedéseket, hogy a népek egymással és egymás ellen küzd­jenek, hanem megteremti a népek jövendő boldogságát hogy egymás mellett hidadva, szellemi munká­val és kultúrával emeljék a saját boldogságukat A proletárdiktatúra azt jelenti, hogy mi, a­kik a hatalomnak nem­csak részesei, k­ánéra kezelői is va­gyunk, lehetetlenné akarjuk tenni a magyar­ nagybirtok és a­ magyar bankpolitika kizsákmányolását De törekvésünk az is, hogy az oláh rabló bojárság politi­kája is megszűnjék. Törekvésünk az, hogy a mi ná­lunk leromlott és tönkrement az Oláhországban is tönkremenjen. J-Ja majd minedn székely és min­den elnyomott román felszabadult, ha majd nem lesz hamis tanítás, a­mely őket egymás ellen gyűlöletbe kergeti, akkor testvérként helyez­kednek el egymás mellett és rá fognak eszmél­ni arra, hogy a ma­gyarnak és románnak a­ nagybir­tok-politika egyaránt ellensége, a­melynek a célja, hogy tudatlanság­ba vigye őket és engedelmes tö­meggé kovácsolja őket össze. A­mikor mi a proletárdiktatúra alapján erőnket arra irányítottuk, hogy megteremtsük a kapcsolatot a székely front és a proletárdiktatúra között, abban a meggyőződésben élünk, hogy közös erővel, közös jelszó­val és közös küzdelemmel tönkre kell tennünk a bojár uralmat, alá kell ás­nunk hatalmát és tekintélyét. Abban a kohóban, amely az általunk felállí­tott és az orosz szabadságért vérző orosz hadsereg frontja között van, össze kell roppanni az oláh bojárság politikájá­­al. Csak idő kérdése, de el­ítéli jönni annak a időnek, a­mikor az elnyomott oláhság felszabadod és boldog és megelégedett lesz. (Lel­kes éljenzés.) Ezt a harcot kemény szívvel, bátor lélekkel kell végig­harcolnunk. Ebben a küzdelemben sok m­ég a veszély. De mindig a harc emberei voltunk és a munká­tól és harctól vissza nem riadtunk,­­mert belső, meggyőződésünk, hogy." az a harc, a­melyet folytatunk, az utolsó háború. A proletárdiktatúra átmenet ahhoz, hogy a régi rendszer in­tézményeit felszámoljuk és az új világ intézményeit lerakjuk. A pro­letárdiktatúra ezt a politikai irányt, eszmeáramlatot keményen, szervezetten, ha kell fegyveresen viszi keresztül és később majd ön­magától szűnik meg, a­mikor az az új társadalom intézményei meg­alapozódnak, a­mikor a kizsákmá­nyolás megszűnik. Ebben a meggyő­ződésben szeretettel köszöntöm a forradalmi kormányzótanács nevé­ben önöket és arra kérem, hogy tartással, önfeláldozással és bátor­sággal támogassák a forradalmi kormányzótanácsot a proletárságért folytatott küzdelemben. (Óriási ék jenzés.) Garbai elnök beszéde után a meg­­jelentek autókba ültek és a városból mentek, a­hol délelőtt tíz órakor a munkástanács­­tartott ülést A munun­kástanács ülése után népgyűdés volt Délután két órakor Garbai elnök Szinérváraljára utazott kíséretével a demarkációs vonalra. 3. oldal. Vágó Béla a vörös őrség megalakításáról Az Országos Rendőrszövetség nagygyűlése —­­Az Est tudósítójától — A Magyarországi Országos Rendőr­­szövetség tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést hirdetett a Gólyavárban. Tudták, hogy a gyűlésen Vágó Béla elvtárs, belügyi népbiztoshelyettes is felszólal és beszédet mond az új világrendről és abban a rendfentartó szerv kötelességéről. Ez olyan óriási közönséget vonzott oda, hogy a csendőrség, határrendőrség és külön­böző karhatalmi alakulatok tagjai nem fértek el a Gólyavárban, hanem a Múzeum-kertbe vonultak, a­hol Vágó Béla több ezer főnyi hallgató­ságnak mondott nagy beszédet. A rendkívüli közgyűlést Payerle Nándor nyitotta meg. Vágó Béla beszéde következett ezután. — A régi latin közmondás szerint — úgymond — a becsületes szerződés jó barátság. A tanácskormány és a győzelmes magyar proletárság nevé­ben szól és szeretné mindazt, a tövist, a­mi a munkásság és a rendőrség lel­kében van, kihúzni. Nem szabad rossz néven venni, ha a helyzetet a leg­nagyobb őszinteséggel tárja fel és ismerteti a munkásság­­felfogását, a­melyet a rendőrség tekintetében táp­láltak. Ne feledjük el, hogy a milyen kiuzsorázott párna volt a gyárakban a munkás és a milyen rabszolga volt a földeken a földmíves, éppen olyan rabszolga volt a múltban a rendőr is, a­kinek kötelességévé tették a kivált­ságosak megvédelmezését. A­mikor a mai rendszernek, ennek az új világnak kialakulását fejteget­jük, nem szabad megfeledkezni azok­ról a harcokról, a­melyek ezt meg­előzték. Őszintén kimondja, hogy dacára annak, hogy ezek a mozgal­mak mindenkor a szegények, a mun­kálkodók érdekében történtek, a szociális munkásság a rendőrprole­­tárokat nem maga mellett, hanem magával szemben találta. A vörös őrség megteremtése Nemcsak a rendőrségnek, hanem a­ hadseregnek is hibája volt egész a forradalom kitöréséig, hogy min­denkor fel lehetett használni a pro­letárok ellen. A munkásosztály jobb jövőjéért vivott harcokat proletár­­hadsereggel s proletárrendőrökkel nyomták el. Nem szabad csodálkozni azon, hogy a munkásság mindazon alakulatokkal szemben, a­melyeket fegyveresen használtak fel ellene, bizalmatlan. Nem bízik azokban, a­kik fegyverrel védték a gazdagok hatalmát. Épp ezért a régi formákat, a régi kereteket eltörölték, a mun­­ká­­ig fegyveres ellenségeik, a rend­őri karhatalom minden formációját megszünették. A régi hadsereget el­­öpörve, megteremtették a Vörös Hadsereget és a rendőrség helyett megteremtik a vörös őrséget. (Zugó él­jenzés.) A vörös őrség lesz a proletár­­állam, a proletárdiktatúra, a prole­­tárhat­alom belső rendjének meg­teremtője. " M? Az egész ország a dicsőség fényé­ben ég. Budapest felé tekint az egész világ elnyomott munkássága. Lele­künkben a­ harag és a boszú minden gondolata megszűnt. Testünk és lel­künk minden energiáját, minden tu­dását a proletár állam rendszerének felépítésére fordítjuk és a­mikor a régi rendőrség helyett megteremtjük a vörös őrséget, lelkünkből kihal a gyű­lölet. A régi rendőrség helyébe a for­radalmi vörös őrség lép, s a munkás­ság fegyveres erejével megparancsol­ják mindenkinek, támogassa a pro­letárság uralmát, m­ost, a­mikor nehéz, keserves milliók jönnek. A proletárdiktatúra nem jelent rögtöni eldorádót. Nem tagadom, — mon­dotta — lehet hogy koplalunk, nél­külözni fogunk, lehet hogy fegyver­rel kezünkben küzdenünk kell, de most már magunkért küzdünk, ma­gunkért éhezünk és megvédelmezzük azt a hatalmat, melyet kezünkbe ke­rítettünk. Felkéri a rendőrproletariátust, tá­mogassa őket tapasztalattal, tu­­dással a vörös őrség felépítésében. A régi keretek feloszlatása nem bosza a rendőrproletárokkal szemben, a­kiket testvérként hívnak az építő­­munkához. A vörös őrség keretében a szervezett munkássággal egyesül a rendőrség, a csendőrség, a védőrség, a határrendőrség, a pénzügyőrség és mindenféle karhatalmi alakulat. A vörös őrségnek könyörtelenül, irgal­matlanul kell elpusztítani az ellen­forradalmat a föld színéről ott, a­hol felüli fejét. A vörös őrség javadalmazása A vörös őrség javadalmazásáról nem kívánna hosszasabban beszélni, de neki kell elmondania, hogy érdekkép­viseleteiknek, szakszervezeteiknek be­vonásával biztosítani fogják a prole­tárok vörös őrségdíjek megélhetését. Most április elsején minden régi fize­tést, nyugdíjat, pótlékot kifizetnek. Az új fizetési rendszer csak május elsején lép életbe és ezt a szakszerve­zetek közbejöttével fogják megálla­pítani, ne nyugtalankodjanak, a pro­letárállam írandenkiről gondoskodik, a­ki támogatja uralmát, ügyeim fog­nak arra, hogy a tisztikarba csak olyanok kerüljenek be, a­kikben a munkásság megbízik. A­ kapitalista erőszak elnyomó politikájának vége már. A­kikről tudják, hogy a proletár­államot támogatja, h­ogy­­ becsüle­tes, megbízható tagja a proletár­­államnak, az épp oly elbánásban és ellátásban részesül, míg dolgozni tud, mint minden dolgozó, ha meg már nem tud dolgozni, becsületesebben fognak gondoskodni róla, mint gon­doskodniuk róla a múltban. A vörös őrség megalakításakor szük­ségük van a szakképzett emberekre, de a régi rendőri szervezet létszá­mát felemelik, hogy a szolgálatot megkönnyítsék, hogy a szolgálat ne legyen olyan fárasztó, rabszolga mun­ka, mint volt a kapitalista uralom idején és szervezett munkásokkal egé­szítik ki. a vörös őrség legyen az a hatalmas szervezet, a­mely a prole­­tárállam belső rendjét fenn tudja tartani és hogy a dolgozó proletárság­­gal karöltve t­udjanak járni a proletár­­állam érdekében. A nem dolgozókkal, szemben ugyanolyan kíméletlenség­­gel kell fellépni, mint az ellenforradal­­mnárokkal, meg kell védeni ezektől a s­zroletárállamot. Ha az ellen forrada-' Jam valalwi felüti a fejsl* a-iesikimé- ■

Next