Az Est, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
Vasárnap, 1920. február 1. Ük«ev. sw*»». Ajp Végrehajtás a népbiztosok ellen Az Est tudósítójától Abban a bűnügyben, amilyet az államfögywéssen az itt, letartóztatásban levő kommunista népbiztosos ellen indított, olyan bűncselekményes szerepelnek, amelyek miatt a kincstár a népbiztosokkal szemben kártérítési igénynyel akar fellépni. Adat van ugyanis arra, hogy egyik-másik népbiztos az állampénztárból jogosulatlanul utalványozott kisebb-nagyobb összegeket és a kincstárt ért károkért anyagilag is felelőssé akarják tetti a népbiztosokat és az alattuk működött szovjet alkalmazottakat. A budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírája, Soós Béla, bűnügyi biztosítási végrehajtást rendelt el az államügyészség indítványa alapján Szabados Sándor, Lukács György, Kunfi Zsigmond, Pogány József népbiztosok, valamint dr. Varjas Sándor, a propaganda-osztály vezetője ellen 2.475.340 korona 92 fllér kárösszeg erejéig, továbbá Gáspár Gézaellen 2,130.052 korona 83 fillér, RadosMóric és Karczag Nándor ellen 30.000 korona erejéig, dr. Fényes Samu ellen 251.603 korona 88 fillér kár erejéig. A végrehajtási iratokat, áttették Schrank József bírósági végrehajtóhoz, aki a végrehajtásokat 10 napon keresztül foganatosította. Mivel a népbiztosok részben szökésben vannak, másrészt pedig előzetes letartóztatásban ülnek, ezek részére a bíróság a végrehajtás foganatosításának alkalmára Vámossy Zoltán ügyvédet ügygondnokul kirendelte. Azután dr. Fényes Samu Liszt Ferenc tér 14. számú lakásán foganatosították a végrehajtást és itt 131.600 korona becsértékűbútorokat, ingóságokat, képeket vettek zár alá. Gáspár Géza Mester utca 5. sz. alatti lakását zárva találták és mivel özv. Sztenyó Józsefnénál lakik albérletben bútorozott, szobában, végrehajtást nem foganatosítottak. Pogány József Sándor-tér 4. sz. lakásán összesen 37.720 korona értékű ingóságokat foglaltak le, ezek közül értékesebb volt egy öt lángu, üveggyöngysoros villany esi jár 5000 korona értékben, két értékes antik szekrény 8000 korona becsárban. Rados Móric Sziv utca 35. sz. lakásán 29.890 korona becsértékü ingóságokat foglalt le a végrehajtó, a lakásban küönben Schönfeld Gyula és családja lakik jelenleg és Rados Móric Erdélyben tartózkodik. Karcsag Nándor Visegrádi utca 40. sz. alatti lakásán foglalt le a végrehajtó legtöbbet. Egy Biedermeier-stilü ebédlőberendezést 12.000 korona értékben, egy pohárszekrényt, 5000 korona bocsáran, hat darab perzsaszőnyeget 48.000 korona értékben, Berkes festményét : »Párisi boulevard zivatar előtt« 6000 korona értékben, egy vitrint 6000 korona értékben, egy olajfestésű tájképet 4000 korona értékben, egy kristálykeretű velencei fali szalontükröt 15.000 korona értékben, egy hét lángú csillárt 7000 korona értékben, két fekete faragványos vörös selyem keretű karosszéket 10.000 korona értékben, egy Mednyánszky-féle kis aranyozott keretű olajfestményt 15.000 korona ér- tésben. Itt összesen 187.000 korona becsén ékű ingóságot foglaltak le. Varjas Sándor és Kunfi Zygmond ellen a jövő hét fővámán tartanak biztosítói verrhajtást, mert mindkettőjüknekBudán van lakásuk. Lukács György Szabados Sándor ellen nem lehetett a végrehajtást foganatosítani, mert a bírósági végrehajtó nem tudta ezek lakását, megkeresést intéztek a főkapitányság bejelentőhivatalához és ott csodálatosan bürokratikus módon intézték el az ügyet,amennyiben a lakói intudakoló ívre azt írták reá : »hasonló nevű több lakik Budapesten«. A biztosítási végrehajtást több mint 4.835.000 koronára rendelték el és erre a kárösszegre csak 506.710 korona értékű ingóságokat foglalhattak le. A békekonferencia kulisszatitkaiból Clémenceau volt a négyes tanács rossz szelleme. Wilson ötször ott akarta hagyni a kongresszust. Angol és amerikai szemtanú a tárgyalásokról Két szenzációs könyv jelent meg mostanában angol nyelven. Mind a kettő kíméletlen őszinteséggel ismerteti a szerzők impresszióit a négyes tanács tárgyalásairól. Ez a négyes tanács, amelynek Wilson, Lloyd George, Orlando és Clémenceau volt, a tagja, 1919 első felében ülésezett Párisban és előkészítette egyrészt a népszövetség, másrészt a német és a többi békeszerződés tervezetét. Ezeknek a tanácskozásoknak az eredménye az a képtelen helyzet, amelybe Európa, sőt az egész világ belesodródott és ez idő szerint is benne vergődik. Az egyik könyv szerzője J. W. Keynes, a cambridgei egyetem tanára, aki mint a legfelső gazdasági tanács tagja Anglia képviseletében 1919 januárjától 1919 június 7-ig vett részt a párisi tanácskozásokon, ekkor azonban lemondott állásáról, mert az entente-hatalmak képviselői vonakodtak a békeszerződés első tervezetén sok lényeges változáshoz, amit Keynes szükségesnek tartott, hozzájárulni. Angliának ez a pénzügyi szakértője: A béke gazdasági következményei címmel könyvet írt, amelyben elmondja véleményét a párisi béketárgyalásokról. Ez a könyvteljesen új világításba helyezi mindazt, ami Párisban történt s lerántja a leplet a négyes tanács kulisszatitkairól. A másik könyvet Ray Stannard Baker írta, a párisi amerikai sajtóiroda főnöke, aki a tavalyi béketárgyalásokon Wilson titkára volt. Könyve, amelynek ez a címe : Mit csinált Wilson Párisban ? érdekes részletekkel egészíti ki Keynes könyvének leleplezéseit. E két munkából, közöljük az alábbi részletek. Tragikomédia Az angol ember számára — írja Keynes — szörnyű álomnak tűnt fel Páris és a tanácskozások minden résztvevője lelkibetegnek látszott. A közelgő katasztrófa érzése nehezedett rá az egész frivol helyre. Az ember kicsisége és gyámoltalansága szemben a nagy eseményekkel, a döntések jelentőségének keveredése az irrealitással, könnyelműség, vakság, vakmerőség, a kívülről behangzó jajkiáltások összevisszasága, — a régi tragédiánál: mindez az eleme megvolt itt. AmintWilson és Clémenceau ott ült a szinte színpadi hatású kulisszakérdések tömegében, nem egyszer csodálkozva tűnődött az ember, vájjon soha nem változó fakó arcuk és merev arckifejezésük egyáltalán emberi arc és nem tragikomikus maszk-e egy különös drámában. Clémenceau elnököl A négyestanácsnak föltétlenül Clémenceau volt a legjelentékenyebb tagja, aki kollégáival teljesen tisztában volt. Csak őneki von világos célja, amelyet következetesen meg is valósított. Kora, jelleme, szelleme és külseje egyedül az ő alakját domborította ki határozottan a környezet teljes zűrzavarosságában. Az ember nem vethette meg Clémenceaut, sőt kellemetlen jelenségnek sem érezhette, de a kultúremberről mindenesetre más fogalmat alkothatott magának, mint Clémenceau. A négyes tanácsban legtöbbnyire vastag fekete kabátot viselt, a kezén mindig szürke svéd keztyű volt, a csizmája vastag fekete bőrből készült falusi csizma volt. Wilson házában, ahol a négyes tanács ülésezett, Clémenceau széke egy félkör közepén a kandallóval szemben volt. Tőle balra ült Orlando, Orlando és a kályha között Wilson. Lloyd George Clémenceautől jobbra ült. Clémenceaut mindig elkísérték a francia szakminiszterek is. Ő maga ritkán beszélt. A francia javaslatokat többnyire miniszterkollégái ismertették. Gyakran lehunyta a szemét és hátradőlt a székén pergament - arcával, míg szürke keztyűs kezét összekulcsolva az ölében pihentette. Legtöbbnyire csak egy rövid cinikus megjegyzést tett, amely el is döntötte a kérdést. Egy-egy kérdés, minisztereinek fentartás nélküli cserbenhagyása, akiknek tekintélyét egy csöppet sem kímélte, vagy színlelt makacskodás, amelyet egy pár angol szóval támogatott; — többnyire ez volt az, amivel részt vett a tanácskozásokon. Szenvedélynek és szónoki készségnek nem volt híjával, mikor erre volt szüksége. Hirtelen kitörései,, amelyekre rendszerint nagy köhögési roham következett, inkább erejükkel és meglepetésükkel halottak, mint rábeszéléssel. Bábeli zűrzavar a tanácskozásokon A négyes tanács tagjai közül csak Clémenceau tudott franciául és angolul. Orlando csak franciául, Lloyd George és Wilson csak angolul beszélt, úgy hogy az olasz Orlando sohasem érintkezhetett közvetlenül az angolokkal. Lloyd George, miután angol nyelven felszólalt a négyes tanácsban, amíg beszédét franciául tolmácsolták, rendszerint odament Wilsonhoz és susogva igyekezett kapacitálni saját álláspontja érdekében. Ilyenkor általános felfordulás támadt. Wilson tanácsadói körülvették Lloyd Georgeot s odagyűltek köréje a kandalló túlsó feléről az angol szakértők is, hogy megtudják, mi az eredmény. Majd odahúzódtak a franciák is, akik mindig gyanakodtak egy kicsit, hogy a többiek a hátuk mögött kijátszszák őket. Végül egy csomóban álltak valamennyien és általános társalgás kezdődött francia és angol nyelven. — Élénken emlékszem — írja Keynes — egy ilyen jelenetre. Wilson és Lloyd George ott áll a közepén egy idre-oda hullámzó csoportnak és egy igazi bábeli zűrzavarnak. Rögtönzött kompromisszum-javaslatok és ellenjavaslatok röpködnek a levegőben. Csupa lárma és izgalom az egész terem, holott — mint itiderül — csak mellékes kérdésről van szó. A landicskázás súlyos nagy vitakérdéseit mindenki elfelejti és elhanyagolja. Clémenceau némán és fenségesen trónol tovább brokáttal bevont székén, a háborgó embertömeg szélén, mert tudja, hogy nem Franciaország érdekeiről van szó. Nagyon öregen és nagyon fáradtan, cinikus, csaknem koboldszerű arckifejezéssel nézi egyideig a tömeget. Mikor végre helyreáll a nyugalom és mindenki leül a helyére, észreveszik, hogy Clémen-ceau közben eltávozott. Amerikaiak és angolok Clémenceau filozófiája nem ismer szentimentalizmust a nemzetközi kapcsolatokban. A nemzetek reális dolgok. Az egyiket szereti az ember, a másik közömbös neki, a harmadikat gyűlöli. A szeretett nemzet dicsősége oly cél, amelyet csak a szomszédok rovására lehet elérni. A hatalmi politika elkerülhetetlen és az egész világháborúból nem sokat lehet tanulni. Anglia, úgy mint a múlt században is megtelte, megint tönkretette egy kereskedelmi versenytársát, Franciaország és Németország küzdelmében a földi dicsőségért megint bezárult egy fejezet. Egyéb nem történt Az óvatosság megkívánta Clémenceautól, hogy bizonyos mértékben szónoki frázisok erejéig helyeselje az amerikaiak és az angolok eszményeit. De egyébként nagy dőreség volna azt hinni, hogy a világon sok hely van olyanféle dolgok számára, aminő a népek szövetsége, vagy hogy a népek önrendelkezési jogának alapelve más volna, mint ügyes formula a hatalmak egyensúlyának új megteremtéséhez egoista értelemben. Clémenceau nem értette meg ’ az új idők szellemét Clémenceau abból az alapfelfogásból indult ki, hogy az európai háború normális állapot, amely legalább is szabályosan visszatér ezentúl is, ennélfogva a nagyhatalmakat a jövő száz évben is ugyanazok a problémák fogják foglalkoztatni, amelyek az elmúlt században foglalkoztatták. Clémenceaunak e víziója szerint az európai történelem nem más, mint állandó birokverseny, amelynek egyik fordulóját megnyerte most Franciaország ; ez a forduló azonban távolról sem volt az utolsó forduló. Ebből a felfogásból következett logikusan Clémenceau politikája, amely karthagói békét diktált a legyőzötteknek. Clémenceau még a látszatát is kerülte annak, mintha Wilson ideológiája és tizennégy pontja által kötve érezné magéit. Másokra bízta még azt is, hogy feltálalják azt a maszlagot, amelyre időnként szükség volt, hogy Wilson skrupulisait elaltassák vagy tekintélyét kíméljék. Clémenceau arra törekedett, hogy az idő óramutatóját hátratolja és mindent megsemmisítsen, amit a haladás 1870 óta Németországban elért.. . Öreg embernek a politikája ez, akinek legélénkebb benyomásai és legelevenebb elképzelései a múlttal foglalkoznak, nem a jövővel. A nagy problémát csak Németország és Franciaország keretében látja, nem az emberiség és az európai kultúra keretében, amely új világrend megvalósítására tör feltartóztathatatlanul. A mi angol tudatunkba másként vésődött bele a világháború. Clémenceau sem nem látja, sem nem reméli, hogy új kornak a küszöbén állunk. A négyes tanács válságai Keynes leleplezéseit érdekesen egészíti ki az amerikai Baker könyve. Baker elmondja, hogy Wilson fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki a békekonferencián eszméi érdekében, de sokszor megbénította őt az a tény, hogy a francia és az angol diplomácia mindig a legapróbb részletekig előre kidolgozott egységes állásfoglalással lépett föl és a francia sajtó a francia kormány befolyása alatt állandóan élesen támadta és bírálta Wilsont. Wilson, aki ennek az előre nem várt helyzetnek lett a betege, öt ízben 3. oldal.