Az Est, 1920. április (11. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Előfizetési árak : Egy hónapra ^ td.—korona Negyedévre 42.— korona Félévre 80.— korona egész évre.*.........960.— korona Egyes szám ára 60 fillér. I Budapest, 1920 * Csütörtök * április ^ zsxsssscszszszsass^sassssz Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR XI. évfolyam *79. szám. Szerkesztőségi VII. kerület, Erzsébetekörut 7« Kiadó hivatal: VII., Erzsébet kbrnt 18—20.s9» Fióka ki­adó hivatalok I V., Vilmos császárját 14. szám és IV., Váci­ utca 12. I­iem I , No htm arkt 7. Az isllvpsok társadal­maában úgy látszik, hogy helyreálltig a társadalmi béke. Nagyont szeretnénk és a beteg összeg ,szempontjából igen örvendetes dolognak tar­tanánk, ha ennek az esemény­nek olyan messzehordó hatása volna, mint a­hogy az megér­demli. Feltétlen igazat kell Ugyanis adni Dollinger tanár­nak, a­ki azt mondta, hogy or­vost az orvostól egyedül a hol­sz­izmus választhatja el. Mi azonban ezt az igazságot kiszélesítenék és azt szeretnénk mondani, hogy Magyarország mai iszonyú súlyos helyzetében magyart a magyartól csak a bolsevizmus választhatja el. A ■mikor minden becsületes mun­káskézre olyan nagy szü­kség van, a­mikor körül vagyunk véve a falánk ősellenségek pil­lanatnyilag diadalmas seregei­től, minden olyan válaszfalnak le kell dőlnie, a­mely ennek az országnak polgárait egymástól elválasztja. Nem mese az, hogy az össze­tartás a legnagyobb erő. És igen bölcs igazság rejlett a stabsburgi jelmondatban: egye­sült erővel. Ez az egyesült erő volt az, a­mely a Habsburg­­családot és birodalmukat Euró­pa egyik legnagyobb hatalmá­­­vá tette. Az orvosok társadalma esz­mélt rá elsőnek, hogy a társa­dalmi, politikai és kari ellen­ségeskedésnek véget kell vetni. Rá kell erre jönniök a kereske­dőknek, az iparosoknak, min­denféle, kézzel és fejjel dolgo­zó munkásoknak, szóval mind­azoknak az osztályoknak és foglalkozási ágaknak, a­me­lyek az ország összes lakossá­gát alkotják. A­kiket magunk között meg nem tűrhetünk, m­ert ellenségei rendnek, ha­gyománynak, erkölcsnek, mint­ának, törvénynek, azok a bol­sevikok. Ők már megmutatták, hogy a romboláson kivül sem­mihez nem értenek, de minden­ki más példáját adta alkotó ké­pességének, a­mikor Magyar­­országból egy olyan erős és gazdag országot épített, a­mit az egész világ egyesült vak­­dühe tudott csak lerombolni. A­mikor mindezt újra kell építe­ni, ne zárjuk ki azokat, a­kik már egyszer tanújelét adták hasznos képességeiknek. Május végén lesznek a Tiszántúl a — Az füst tud­ik Tárdról — A légist­óniai anapok izgalmai, a párt- és személyi ellentétek kirob­banása után mára ismét nyugod­­tabban ítélik meg a helyzetet és mintha kezdenék felismerni a nem­zetgyűlés munkaképességéhez fűződő egyetemes érdekeket : a nagy fe­szültség enged és az este már mind­két pártkörben a mérséklit szellemét hangoztatták. A képviselők zöme egyébként vidékre utazott már, a politika húsvéti sz­ünete megkezdő­dött és ezt előreláthatólag semmi esemény nem fogja megzavarni. Hol­nap elutazik Rubinéi­ Gyula földmi­­velési miniszter is, a­ki a nem­zet­gyű­lés összeültéig Veszprémben marad. A húsvéti szünetek után a pártok figyelme főleg a tiszántúli választá­sok felé fordul. A választások idő­pontját a tegnapi minisztertanács sem állapította meg véglegesen, csak a vá­lasztói névjegyzékek elkészítését ha­tározták el és azt, hogy az addig fel­szabaduló kerületekben a választáso­kat május végén, legkésőbb június ele­jén ejtik meg. Általában lénye­ges változást a politikai helyzetben csak a választások eredménye hoz és addig nem igen vet szélesebb hul­lámokat az a kezdeményezés sem, a­melyről ismételten számot adtunk s a­mely mindkét párt mérsékelt ele­meinek tömörítésére irányul, lehető­leg pártonkívü­li politikus vezérleté­vel. A kisgazdapárton, mint a párt vezető köreiben nekünk mondják, azt hiszik, hogy e törekvések is beletor­kolnak a tiszántúli választásokba és a­mennyiben a kisgazdák — a­mire számítanak is — többségre jutnak, ezzel megoldódik a mérsékelt nagy kormánypárt kérdése is, a­melyhez a keresztény egyesülés pártjának mérsékelt elemei is csatlakozhatná­nak. A keresztény pártban egyébként nagy hatást keltet­t­ Rubinek Gyulá­nak Az i's'Aben tegnap megjelent nyilatkozata,­ a mérsékelt elem­ek tisztában vannak vele, hogy a párt túlzói túllőttek a célon. A párt szélső balszárnya egyébként a legközelebbi pártértekezleten programszerű javas­latokkal lép a párt elé, azonban alig hiszik, hogy a párt e programot egé­szében elfogadja. Politikai körökben igen erőteljesen sürgetik a külügyminiszteri állás be­töltését. Az Est munkatársa illetékes helyről értesül, hogy a miniszterelnök a külügyminiszterséget ismételten fel­ajánlja gróf Teleki Pálnak, a­ki a hét folyamán érkezik vissza Buda­pestre. A románok befejezték a Tiszántúl kiürítését Hivatalos jelentés az új demarkációs vonatról —­­A fővezér­ség sze­ttkijelentése. — A „M. T. I.“ ,jelenti: Gyulának és Mezőhegyettnek március 30-án magyar isicapatok által történt megszáll­ásával a Tiszántúl kiürítését a románok befejezték. A kiürítés a béketervezet szerinti vonalig terjed, a­mely vonal azon­ban nem vág elébe a béketervezet szerinti bizottsági és végleges ha­­tármegállapításnak, hanem d­e­­markációs vonalnak te­kintendő. E vonalat a szövetségközi kato­nai bizottság a magyar és román főparancsnokságok kiküldötteivel részleteiben egyelőre akként álla­pította meg, hogy az a vonal men­tén fekvő magyar községek kele­ti, illetve a románok által meg­szállva tartott községek nyugati közigazgatási határaival esnek össze. Ez által elkerültetett az, hogy egyes községek területének egy része magyar, egy másik ré­sze román közigazgatás alá jus­son, a­mely körülmény a községek gazdasági és közigazgatási helyze­tét megbénította volna. Az ilyen módon megállapított vonalon a következő közsé­gek maradnak magyar közigazgatás alatt: Szatmár megyében , Magosliget, Kispalács, Kis- és Nagymódos, Gárbolc, Méhtelek, Rozsály, Gacsaly, Császló, Nagy­­géc, Komlódtótfalu, Csenger, Csen­­gerujfalu, Ura, Tyúkod, Mérk, Vállaj, Penészlek. Zajta község hovatartozandóságára vonatkozó­lag a társulások folyamatban vannak. A község egyelőre román megszállás alatt van. Szabolcs megyében: Nyírpilis, Pilicse, Nyirbéltek, Nyírábrány. Bihar megyében : J­agamér, Nagyléta, Monostor­­pályi, Vértes, Hosszupályi, Esztár, Kismarja, Nagykereki, Bojt, B­ihar­­keresztes, Ártánd, Beregböször­­mény, Told, Mezősas, Magyarho­­morog, Kőrösszakál, Körösnagy­­harsány, Biharugra, Geszt, Mezó­­gyán, Méhkerék, Kötegyán, Sarkad, Kokad, Ocsaj, Bedő és Kőrös­­szen­tapáti községek hovatartozan­­dóságáról a tárgyalások folyamat­ban vannak. Ezek a községek egyelőre román megszállás alatt vannak. Békés, Arad, Csanádmegye Békés m­­egy­ében : Gyula­vári, Gyula. Arad megyébe­n : Elek. Csanádmegyében : Kever­m­es, Dombegyháza, Battonya, Me­zőhegyes, Pitvaros, Csanádpalota, Kövegy, Magyarítanád. A Mező­­hegyes—Nagylak (csak a vasúti, állomás) —Apátfalva vasútvonal egész hosszában magyar, területen marad. A demarkációs vonal mindkét­ oldalán egy, semleges zóna állapíttatott meg, a­melyet a had­sereghez tartozó csapatok nem szállhatnak meg­. E semleges zóna nyugati (magyar területen levő) határát a következő községek ke­leti szegélyének összekötő vonalai képezik : Szatmár megyében: Sol­­kád, Csaholc, Kisnamény,­­Isink, Hermánszeg, Porosalm­a, Nagy­­acsád, Fábiánháza. Szabolcs megyében: Pilis, Piricse, Encsenes, Nyirbéltek, Nyiracsád. Hajdu megyében: Vámos­peres. Bihar megyében: Újléta, Monostorpályi, Konyár, Gáborján, Mezőpeterd, Mezősas, Komádi, Zsadány, Sarkad. Békés megyében : Gyula, Kétegyháza, a­hol a semleges zóna nyugati szegélye a két község nyu­gati szegélyének összekötő vonala. A­rád megyében: Nagykama­rás. Csa­nád megyében: Dombira­tos, Mezőhegyes, Pitvaros, Király­­hegyes, Makó. A demarkációs vonalon, illetve semleges zónában­­ fekvő községek­ben, miután azok a nemzeti had­sereg csapatai által meg nem szállhatók, csakis a csend­ő­r­­ség, a rendőrség, határ­­rendőrség és a közigazga­tási hatóságok működhet­nek. E községekbe való utazást kizárólag az illető katonai körleti parancsnokságok engedélyezhetik és pedig Szatmár­, Szabolcs, és Bihar megye területén fekvő köz­ségekbe a magy. kir. debreceni­, a Békés-, Arad- és Csanád megye területén fekvő községekbe pedig a magy. kir. szegedi katonai körletparancsnokság.

Next