Az Est, 1920. június (11. évfolyam, 130-154. szám)

1920-06-15 / 142. szám

Budapest, 1920 * iQodd * junius II..5 ti­ni Előfizetési árak: Egy hónapra M 25.—korona Negyedévre NMM 70.— korona Félévre 140.— korona Egész évre...........20o.— korona Külföldre 1 hóra SO.— korona Egyes szám ára 1 korona. . Politikai napilap / Felelős szerkesztő: Miklós Andor XL évfolyam * M2. szám. szertzeszid­e^, OHm kerület,Erzsébetik Urai­om Kiadó hivatali VII., Erzsébetik­örút 18—20.sMm Fióki kiad­ó hivatalok I­V., Vilmos császárait 14. szánt és IV., váci utca 12. Wien: Kohlmarkt 7. ! Rohamra f­ujták a kürtőket Teleki kül­ügyminiszter­ ellen és minden jel annaival, hogy bukásának már csak a befejező szertartása ,van hátra. Bátor volt­ felelős­séget vállalni a legválságosabb időkben s most felelőssé teszik nemcsak hivatali tevékenysé­géért, de a válságos időkért is. Sosem túlságosan lelkesedünk Teleki Pálért, de a mi valóban főbenjáró dolgokban most el akarják marasztalni, azokban hasonló joggal akárki elmarasz­talható, a­ki ma véletlenül Ma­gyarország külügyminisztere. a Veszedelmes kísérlet ez, a bel­politikai demagógia a külpoli­tika ármentes területére csap és szél s habok játéka lesz a külügy­miniszteri szék. Pedig itt nagyon is belpolitikáról van szó, a­mint hogy a külpolitikai vád­ak "fátyolozó hadmozdulata mögött kezdettől belpolitikai "rugók pattantak. A­­ pártbontó ellen ,és a miniszter ellen, a­ki füg­getleníteni akarta a külpoliti­kai irányítást a pártpolitika dagályától. Szó sincs róla, ta­lán jobb külügyminisztert is el tudunk képzelni, mint Teleki. Tudjuk róla, hogy tudományo­san is rendkívül pallérozott­ el­me, finom intellektus, ismeri a kor mozgató erőit,­­ mindettől azonban még lehet igen rossz külügyminiszter. Ellenfelei azonban, a­kik valami balkáni Rókafejben látják a magyar külügyminiszter ideálját, épp ezt nem bizonyították be róla. Hisz fia valóban benne látják okát a nekünk ítélt területek rabságban tartásának, vala­mint bizonyos külföldi hangu­latoknak, akkor már rég ki kel­lett volna kergetni a külügy­miniszteri székből. De legutóbb, mikor nyílt ülésen interpellál­ták meg, egyhangúlag vették tudomásul válaszát, a­melyben jegyzékeinek felsorolása mel­lett azt hangsúlyozta ismétel­ten, hogy minden eredményes külpolitika első feltétele a bel­ső rend és konszolidáció. És va­lóban nincs az a richelieui, vagy bismarcld, hogy ne mond­juk venizeloszi lángelme, a­ki külpolitikai eredményt tudna ma itt produkálni, belső rend és konszolidáció nélkül. Ebben kell támogatnia mindegy párt­­nak, a külügyminisztert,­­ akár Telekinek hívják, akár másnak. Milyen műkincseket követelünk vissza­­ Ausztriától?M Í1 magyar kormány beterjesztette a történelmi és irodalmi műkincsek lajstromát !í " 1r " A magyar békeszerződés 177-ik sza­kasza tudvalévően megadja nekünk a jogot ahhoz, hogy a mohácsi vész óta Ausztriába hurcolt magyar tör­téneti és irodalmi műemlékeinket, a­melyeket Bécsben a múzeumokban, az udvari gyűjteményekben és az­ udvari könyvtárakban őriznek, Auszt­riát­ól visszaköveteljük. A magyar kormány most, mint Bécsból jelen­tik, beterjesztette az osztrák kor­mányhoz a visszakövetelt műemlé­kek lajstromát, a­mely a többi közt a következő nevezetes műemlékein­ket sorolja fel: Mátyás királynak és Beatrix ki­rálynénak Giovanni Dalmatitól már­ványba vésett reliefjét, a­mely a cinqu­ecento szobrászaténak egyik leg­értékesebb darabja; Bocskay István erdélyi fejedelem koronáját; a törö­kök ellen küzdött magyar hadvezé­rek díszfegyverzetét, mint például Zrinyi Miklós kardját, sisakját és hermelinköpenyét; a világhírű, a pannonhalmi apátságból való érem­­gyűjteményt ; Attila kincsét, a­me­lyet 1791-ben Nagyszentmiklóson ta­láltak meg ; a középkorból való kéz­iratokat, a bécsi udvari könyvtárban őrzött és a magyar renaissance-kor­­ból való kódexeket és a Corvinokat , Zsámboki János több mint 3000 kö­tetből álló könyvtárát, Kézai Simon krónikáját, Thuróczi János króni­káját, az úgynevezett Magyar Kó­dexet, a gazdagon illusztrált Bécsi Képes Krónikát, a Szent István­­legesidát, Vitéz János esztergomi prí­más leveleit stb. Warren S. Warding lett az amerikai republikánus párt elnökjelöltje Nagy meglepetés a szavazáson Berlin, júniu­s 14 (Az Est­ea­ling szerkesztőségétől) Chicagóból jelenti­ tegnap esti kelettel az United Press, hogy a republikánus párt nemzeti kon­­ventjének szavazásán szenzációs esemény történt. Az első négy sza­vazás alkalmával Wood tábornok vezetett Johnson szenátor előtt, de nem sikerült abszolút többséget kapnia, az ötödik szavazás alkalmá­val fordult a kocka és Lowden szavazatai túlszárnyalták Woodot. Ebben a­ szavazásban Lowden 303, Wood tábornok 299, Johnson 133 szavazatot kapott. Leírhatatlan nagy volt az izgatottság és foly­tatták a szavazást. Mikor nyolcad­szor szavazok és megszámlálták a leadott szavazójegyeket, általános meglepetésre sűrűn hallatszott egy outsider neve: Harding ohioi sze­nátor. Ebben a szavazásban Har­­dingra 133 szavazat esett, de még mindig Lowdon vezetett 307 szava­zattal, míg Wood tábornok, szava­zatainak száma leszállott 291­-re. Harding szenátor váratlanul sok szavazata zűrzavart keltett, az egyes jelöltek táborainak vezérei izgatottan futkostak, hogy együtt tartsák a szavazatokat. Már akkor látszott, hogy az outsider előtérre fog nyomulni. A kilencedik szavazás is ered­ménytelen volt, végre a tizedik meghozta az abszolút többséget. 493 szavazat kell ahhoz, hogy va­laki döntő bizonyossággal menjen az elnökválasztásba és a tizedik szavazáson Harding szenátor 692 szavazatot kapott 156 ellen. Eny­­nyire zsugorodtak össze Wood tá­bornok szavazatai. Óriási izgatott­,­ság lett a hatalmas csarnokban az eredmény kihirdetésekor. Harding ötvenöt éves ember, az Ohióban megjelenő Star című lap kiadó­­tulajdonosa. 1915-ben választották meg Ohio szenátorává, politikai téren eddig keveset szerepelt. Konzervatív republikánus, a­ki helyesli a versaillesi békekötést a köztársasági bárt, fent óriásaival. Hardingot az 1915-ös választások hozták a szenátusba, neve addig még a Who’s who in America (Ki kicsoda Amerikában !) című lexi­konban sem fordul elő. Teljes neve Warren G. Harding és­­ annyit ol­vasunk róla egy időszaki lapban : „barátai bizonyosra veszik győzel­mét, mert a közéletben szerzett gyakorlata és tapasztalatai előké­szítették arra, hogy megfelelően töltse be tisztét a Fehér Házban“. Az ohioi törvényhozás próbavá­lasztásán nagy többséggel győzött. Igen jó barátja Taftnak, a volt elnöknek. Esszad pasát meggyilkoltak Parisban Itaris, június 13 Egy albán diafel ma két revolver­­lövésel megvíre­k Esszad pasát, az albánt dej­gncció vezetőjét. Az A­fiSszad pasa ellen elkövetett merényletről jelentik. Az albán delegáció vezetője éppen eltávo­zott a Rue de Castiglioneban lévő­ szállójából, a midőn egy fiatalem­ber hirtelen eléje lépett és revol­verrel kétszer a mellébe lőtt. Esszad pasa összeesett és bevitték a szállóba, a­hol rövid idő múlva meghalt. A merénylőt egy rendőr és a szálló egyik alkalmazottja bevitte a rendőrségre. Aveni Rusztemnek hívják, 27 esztendős, albán állam­polgár és a tanítóképző-intézet nö­vendéke. Május 31-én érkezett Pá­riába és június 5-ike óta a Mont­­martre-negyedben lakik. Kijelen­tette, hogy a gyilkosságot nem előre megfontoltan követte el, ha­nem hirtelen, támadt, ez a gondo­lata, a­midőn az­­albán diktátort meglátta és eszébe jutottak azok a­ szenvedések, a­melyeket Albá­niának okozott. IT­AZ. Új választások­ lesznek / Austrnéban _/ Bécs, junius lí ! (AzrEsl bécsi szerkesztőségétől) A kormányválság még nem múlt el és nincs is remény, hogy az ed­digi koalíciót, a szociáldemokrata­ párt és a keresztényszocialisták együttműködését meg lehessen menteni. Ilyen körülmények kö­zött Seitz elnök hivatalnokminisz­térium kinevezésére gondol s kény­telen a nemzetgyűlést feloszlatni. A szociáldemokrata párt választ­mánya és a keresztényszocialista párt tanácsa elhatározta, hogy a választásokra haladéktalanul meg kell kezdetii az előkészületeket. Az új választások Ma őszszel lesznek, addig pedig a hivatalnokkormány­­ra vár a feladat, hogy tető alá jut­tassa a vagyondézsmáról és az al­kotmány reformjáról szóló tör­vényjavaslatokat. A német­ kormányalak­i­lts"' I­­rigy nehézségei** Bymn, junius U Ebert' birodalmissírók hívására dr. Heinze, a néme­t néppárt vezére Drez­dából, tegpart Berlinbe érkezett s őt bízta rrrtig az elnök az uj kormány megalakításával. Heinze­­erre egy­másután tárgyalt a nemzetgyűlés pártvezéreivel, első­sorban a szociál­demokratákkal, később Müller jelen­legi birodalmi kancellárral tanácsko­zott, de fáradozásai sikertelenek vol­tak, mert időközben a birodalmi gyű­lés szociáldemokrata pártja új veze­tőséget választott és az új pártvá­lasztmány úgy döntött, hogy a szo­ciáldemokraták nem vesznek részt olyan kormányban és olyan koalícióban, a­mely a jobboldali pártok felé igazodik. Ilyen körülmények között dr. Heinze már­is kénytelen volt a kormány­alakításra szóló megbízást visszaadni az elnöknek.

Next