Az Est, 1921. július (12. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-29 / 166. szám

Egy hónapra I­SO.— korona Negyedévre ...... 90.­ korona Félévre ISO.— korona Egész évre..........SCOK­orona Külföldön a fenti árak kétszerese Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós Andor Egyes szám­ára 2 korona Szertdöntőség: Olt. kerület, Erzsébet­ körút A túladó hivatali Oil* Erzsébet­ körút 1&~20.*m Fiók.kiadóhiv­atalok: P., Dámon császár.ut /4. »4« és IV., l­ád­*utca 12- Wien: I., Kohlmarkt 7. r—- hm r *• Öt koronáért fogja a hatóság a kenyérlisztet vásárolni az ellátatlanok szá­mára. Az öt koronához szállí­tási, kezelési, zsák- és más költ­ségeket is hozzá kell csapni, ugyannyira, hogy azért a háró kenyérlisztért, a­melyből a tiszt­­viselő vagy ipari munkásra nem éppen patyolatfehér kenyerét süti majd, öt koronánál jóval többet fog kelleni lefizetni. Az ellátott, — mennyik­ róma sajto­­lódik össze ebbe a nyolc betűbe! — a­ki nem .A megszabott ár villámhárítójával teszi ki a lá­bát a szabadforgalom zsivaj­os piacára, persze meghökkenve teszi fel a kérdést: mennyit fog kelleni akkor neki fizetni ? S minthogy a liszt ár­a rendszerint magával sodorja a többi árakat is, nem jogosulatlan az a kérdés sem, mily sebes szárnyakon fog itt felfelé röppenni nemsokára minden ? A szabadforgalom e nyitánya valóban nem fülbemászó mu­zsika, s engedtessék meg az a hit, hogy az öt koronás kenyér­liszt nem jellemzi hűen az elkö­vetkezendőket. A szabadforga­lom élvezőinek elsősorban érde­kük ez. Emlékezzenek csak vissza, mily kemény harcok árán si­került a szabadforgalmat ki­verekedni. E harcban az volt a legellenállhatatlanabb fegyver, hogy a szabadverseny pillanat­nyi kilengések után mégis csak olcsóságban végződik, s az ő égisze alatt éppen azok járnak legjobban, a­kik a korlátlan ver­seny friss levegőjétől leginkább féltek. Ne feledkezzenek meg erről azok, a­kik most minden­féle szindikátuson törik a fejü­ket, hogy a konjunktúrát kiak­názzák! Ne feledkezzenek meg erről a termelők és malmok sem. Gondolják meg, hogy azért a pár szem­lencséért, a­melyet a kínálkozó konjunktúra szá­mukra jelent, az általános drá­gaságot, ennek minden gazda­sági, társadalmi és szociális poklát, sőt a szabadforgalom is­mételt megnyirbálását kell ma­gukra vállalniok. Ennyit igazán nem ér meg ez a szükségszerűen csak rövid ideig hallatható csa­takiáltás — ha az állam öt koro­náért vásárol a­ búzatábla, ak­kor a szabadforgalom legalább mégegyszer annyit sajtolhat ki. Helyreigazítás Az Est I. évi 147. számában »A kereskedelem nem vesz részt az Árvizsgáló Bizottság tanácskozá­sain« cím alatt megjelent cikkre vonatkozólag az 1914. évi XIV. t.-c. 20. §-a alápján az alábbi helyre­igazításnak a legközelebb megje­lenő számában való közlését kívá­nom : »Nem igaz, hogy a folyó hó 5-én megtartott szállítmányozási érte­kezleten a tanácskozás megkezdése előtt az OMKB és a Kereskedelmi Csarnok megbízottja felállottak és bejelentették volna, hogy ezentúl nem hajlandók az OKÁB tanács­kozásain magukat képviseltetni, mert az Árvizsgáló Bizottságot teljesen feleslegesnek tartják és ezután elhagyták volna a­ tanács­kozási termet. Az értekezletről senki sem távozott el és az mind­végig a legbarátságosabb modor­ban folyt le. Az sem igaz, hogy az értekezlet eredménytelenül oszlott szét, mert az értekezleten megál­lapodás jött létre, hogy a szállít­mányozók a velük szemben pana­szokat emelt vasművekkel közvet­lenül fognak érintkezésbe lépni, a felmerült differenciákat eloszlat­ják, díjaikat mérsékelik és m­egfe­lelő új tervezetet fognak az OKÁB- nak bemutatni. Nem igaz, hogy az Árvizsgáló Bizottság a vámhatóság megke­resésére adott véleményt egy be­hozott szőnyegre vonatkozólag és a vélemény díját egy szőnyegre­­1100 koronában állapította meg, mert a véleményt nem a vámban­tóság, hanem egy szállítási iroda kérte. Nem egy szőnyegről, ha­nem tizenkét darab Konstantiná­polyból származó, valódi perzsa­­szőnyegről volt szó, a­melynek összértéke 220.000 korona. Az Ár­vizsgáló Bizottság csak egy száza­lék díjat számított fel. Nem igaz, hogy a fizetésemelésnek a hivatal­hoz beosztott köztisztviselőkre való ki nem terjesztése nagy elé­­gületlenséget keltett volna. Végül az se igaz, hogy a többi osztályve­zető kijelentette, hogy lehetetlen­nek tartja a szabadforgalom mel­lett most már tájékoztató árak megállapítását, mert ilyen kijelen­tést az OKÁB osztályvezetői egy­általán nem tettek. Dr. Biber, az OKÁB elnöke.« * E helyreigazító nyilatkozattal szemben tudósításunk állításait fentartjuk­most. Kis szoba Budán, a pedagó­­gium épületében, benne egy vas­ágy, egy Íróasztal, egy Szekrény —■ rajta még az intézet leltári száma — ezenkívül alig fér el benn két ember. Itt lakik Schneller István már két éve, senki sem gondolt ar­ra, hogy a 74 éves tudósnak ren­des lakást kellene szerezni. Ő maga jár lakás után még ma is, persze hiába. Galambfehér hajú öreg úr Schneller István. Fehér a szakálla is, a szeme csupa jóság. Nagyon határozottak a szavai. Mindegyik­ben benn van az, a­mit később ki is mond. — Én becsülettel éltem 74 éven át, csak Istennek és a lekiisme­­retemnek tartozom felelősséggel, nyiltan hirdettem meggyőződé­semet mindig. Nekem nincsen semmi elrejteni valóm. Először Erdélyről beszél. — Az utolsó évben sok örö­möm volt Kolozsvárott. Az egye­tem volt akkor az utolsó függet­len föld. Hozzánk jött minden magyar. Gyönyörű napok voltak, tökéletes egységbe olvadt össze az egész magyar társadalom. Kezet fogott minden feleke­zet, katolikusok, protestánsok és zsidók is és édes volt min­den mártírium, mert ellen­ségtől szenvedtünk. Aztán idejöttünk ; itt vad társa­dalmi harc, oktalan gyűlölet és itt minden bántás fáj. Mert test­vértől kapjuk. — Az én nemzeti eszményem az, hogy Magyarországon a kulturá­lis haladás útján, tért engedve a különböző vallások és nemzetisé­gek szabad fejlődésének, erős nemzeti állam alakul­jon, a­minek fővonása a nem­zeti szellem meghatározott­sága. Én vallásos rajongással csügg­­tem ezen, mert Magyarország sa­játos missziójának tartom. Ez volt vezető gondolatom egész életemben, hiszen én mint gyer­mek, már tudatosan éltem az ötvenes évek megpróbáltatásai idején. Ha egy ember eltér hiva­tásától, elpusztul. Elpusztul ak­kor­ egy nemzet is. — Tegnap lépett életbe a tria­noni béke. Itt az ideje, hogy a magyar megmutassa, mire képes. Dolgozni, dolgozni kell. Itt gyű­lölik azokat, a­kik uralmukba vették a gyakorlati pályákat és a gyűlölködőkk elfelejtik, hogy önként adták át ezt a teret annak a népnek, a­melynek már több ezeréves gyakorlata van. Iparosnak és kereskedőnek kell nevelni a magyar gyere­keket, ez az egyetlen megoldása ennek a kérdésnek. Ez nekem régi meg­győződésem és a fiam vérével megpecsételt meggyőződésem. * A búcsúzó egyetem búcsúzó rektoránál Beszélgetés Schneller Istvánnal Erdélyről, a numerus clausuáról és a magyar jövőről — Az Est tudósítójától — A kolozsvári egyetem szeptem­berre Szegedre költözik és ott kez­di meg a következő évet. Szegeden már minden­ munka a befejezéshez közeledik, három klinikát már, tel­jesen berendeztek, gondoskodtak a tanárok elhelyezéséről is úgy, hogy szeptember végén mind a négy ka­ron megkezdődhetik a munka. Az egyetemet új rektor viszi le Szegedre: Schneller István, a­ki a legnehezebb időben,­­ Kolozsvá­rott a románok alatt és itt Pesten az elmúlt években,­­ három éven át vezette az egyetem ügyeit, né­hány hónappal ezelőtt lemondott a prorektorságról is. Schneller Ist­ván már régebben el akart távoz­ni az egyetem éléről. Elvből elle­nezte a numerus clausust és mikor az törvénynyé lett, le akarta vonni meggyőződésének konzekvenciáit. A sok kérésnek azonban engedett és megmaradt hivatalában. De mind»« erejét arra fordította, hogy a törvény határain belül eny­hítse a numerus clausus szigorú­ságait. Ő vitte keresztül, hogy azok a fiuk, a­kiket, mint ismertes, nem vettek fel a budapesti egye­temre, beiratkozhattak a kolozsvá­rira. Annak idején a kolozsvári és pozsonyi egyetem tanácsa az ő kezdeményezésére memorandumot nyújtott be a miniszternek, a­mely­ben tiltakoztak a budapesti egye­tem orvoskarának túlkapásai el­len. Nemrégiben a kolozsvári egye­tem elhelyezésének kérdésében újabb kollízióba került az egyetem tanáraival, mert becsületérzése nem engedte, hogy miután Szeged városának ígéretet tettek, tárgya­lásokat kezdjenek el Debrecennel is. Ezért újra beadta lemondását és ezt a miniszter m­ost júniusban el is fogadta. Tegnap felkerestük M ősz­tit-

Next