Az Est, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-18 / 14. szám

Szerda, 1922. Január 1.­ *» «*•** '~r •« '* Előfizetési árak: A­z Est egy hónapra M korona, negyedévre 170 korona. A Pesti N­apl­ó-val vagy a Ma­­gyarország­gal együtt naponta kétszeri kézbesítéssel egy hónapra 100 korona, negyedévre 250 korona. Az Est, Pesti Napló és a Magyarország együtt naponta háromszori kézbesítéssel egy hó­napra 120 korona, negyedévre 300 korona. Külföldön az előfizetési árak kátszeresét számítjuk. Egyes szám­ára Budapesten és vidéken 3 korona, Bécs­­ben 30 osztrák korona, Jugo­szláviában 3 jugoszláv korona, Csehországban 2 cseh koron­a Romániában 2 lej. — Diplomáciai tiltakozás kará­csonyi üdvözlő levelezőlapok miatt. Berlinből táviratoztak. A kará­csonyi ünnepek előtt a Berlinben­­ székelő szövetségközi tengerészeti­­ ellenőrző-bizottság levelezőlapokat nyomatott, a­melyek a branden­­­­burgi kaput ábrázolták csupa fran­­ceia, angol, olasz és japán zászlóval fellobogózva. A színes kártyák na­gyon tetszetősek és művésziek vol­tak s tömegesen mentek haza Ang­liába, Japánba, Franciaországba­­ és Olaszországba karácsonyi üd­vözletekkel. A német birodalmi kormány diplomáciai után felszó­lalt ez ellen a tapintatlanság ellen, tiltakozott a szövetségközi tengeré­szeti ellenőrző­ bizottság elnökénél­­ is, azonban még mindmáig sem ka­­­­pott választ. — Országos fogtechnikus kongresszus A nem vizsgázott fogtechnikusok or­­­­szágos szövetsége vasárnap délelőtt 9 órakor a régi képviselőház ü­léstermé-­é­ben országos kongresszust tart. A kon­­gresszuson a nem vizsgázott fogtechni­kusok sérelmeiről lesz szó s ezen az­­ utón azt akarják elérni, hogy a vizsga­­ letételével ugyanolyan jogok illessék meg őket is, mint azokat a kartársai­­kat, a­kik a vizsgájukat 1911-ben le­ltették. — A felebbviteli tanács tárgyal­ja a Persian—Malcsiner rágalma­zás­i pert. Ismeretes, hogy a Per­sian—Malcsiner rágalmazási per­­törvényszéki tárgyalása azzal vég­ződött, hogy dr. Tkot büntetőbíró hosszú tárgyalás után Malcsinert , a rágalmazás vádja alól­­ felmen­tette. Persian Ádám­ és védője az ítélet ellen felebbezést jelentett be és a büntetőtörvényszék, mint felebbviteli bíróság, ma kezdte az ügy tárgyalását. A felebbviteli tanács tárgyalá­sán Schwaiger táblabíró elnökölt. Az előadó bíró a mai tárgyaláson ismertette a rágalmazási per előz­­ményeit megvilágító iratokat, a Mikes püspök internálásáról, a szombathelyi egyházf­ő vagyo­ni állapotáról, a forradalmi vallás­ügyi minisztérium intézkedéséről szóló aktákat, majd az öthónapos tárgyalás jegyzőkönyveit és a tanú­kihallgatásokat. — Visszavont feljelentés. Néhány nappal ezelőtti számunkban közöltük, hogy a Herbaria gyógynövény kiviteli és behozatali r­­t. igazgatója feljelen­tést tett Gottlieb Arnold ellen, a­ki a­­ céget több százezer korona erejéig megkárosította volna. Ha Goldschmied A. és Társa aláírásával nyilatkozatot kaptunk, a­melyben kijelentik, hogy miután meggyőződtek, hogy nevezett­nek megkárosító szándéka nem volt, a hírt rektifikálják. . . Egy német hajó katasztrófája tizenkét halottal, Párisból jelentik: A Vonta nevű német gőzös Ham­burgból Lisszabonba menet a ten­geren kigyulladt. A tűz következ­tében robbanás támadt. A szeren­csétlenségnek 12 áldozata van. A megmenekültek Lowestoffban szál­lottak partra. — Tilos az .»Ég és pokol.« Bécsből jelentik lapunknak. A Burgszin- Ma Igazgatósága még régebben el­fogadta előadásra Kornfeld Pál •­Ég és pokol című drámáját, a­mely Berlinben sorozatos előadáso­kon két év óta van műsoron. Most­ a belügyi és közoktatásügyi mi­niszter értesítette a színház vezető­ségét, hogy nem engedi meg a drá­ma bemutatását. — Megölték és kirabolták a fáin legszebb asszonyát. Szegedről je­lenti tudósítónk: Borzalmas ke­gyetlenséggel végrehajtott gyilkos­ság történt a Szegedtől alig három órányira fekvő Klárafalván. A falu legszebb asszonyát, a jómódú Fe­kete Jánosnét gyilkolták meg és a holttestet elégették a házban levő kemencében. Feketéné magányosan élt meg­­akarított vagyonából Klá­­rafalván, férje, a­ki nemrég tért, vissza hadifogságból, nem lakott vele együtt. A múlt év december elején az asszony Zsófi nevű húga, a a ki Szegeden szolgál, kiment Klá­­rafalvára, hogy nővérénél levő ru­háit elvigye. Azonban legnagyobb meglepetésére csak unokanővérét találta a házban, a­ki azt mondta, hogy Fekete Jánosáé már napok­kal ezelőtt elment valahova. A lány gyanút fogott, és gyanúját még jobban­­ megerősítette, mikor az egyik szomszéd elmondta neki, hogy nővére elkért tőle egy vekker­­órát, hogy másnap idejében föl­kelhessen, de mikor érte ment, csak egy véres kéz nyújtotta ki az órát az alig kinyitott ajtón keresztül. Az asszony húga azonnal jelen­tette az eltűnést és a gyanús kö­rülményeket a csen­dőrségen. A hal­­pókban Feketéné házában ismételt házkutatást tartottak, a­melynek borzalmas eredménye volt. A nagy­­szobában levő bamnyakemencében egy elégett emberi csontváz da­rabjait találták meg. A kéz és láb ízületei megvoltak, a nagyobb da­rabok hiányoztak. Úgy látszik, hogy a tettesek igyekeztek eltün­tetni az áruló maradványokat, de izgatottságukban néhány megsze­­nesedett csontot ottfelejtettek a ke­mencében. Letartóztatták a házban tartóz­kodó űrt­okán ő vert, Füredi Rozáliát, ennek kedvesét, Baját, István zsel­lérlegényt, továbbá az elváltan élő férjet, Fekete Jánost. . A kihallgatások során vasárnap a legény beismerő vallomást tett és a következőket mondotta : — Feketénél, mikor elaludt, fej­szecsapásokkal meggyilkoltak, a testét, azután a bá­nyakemencében feltüzeltük. Feltörtük a szekrénye­ket, az ott talált 70(!) korona kész­pénzt magunkhoz vettük, az egyéb értékeket és ékszereket pedig el­ásták az udvaron. A csendőrök az ékszereket­ csak­ugyan megtalálták az udvarban elásva. A gyilkos legény beismerő vallomása ellenére a másik két bű­nös még mindig konokul tagad. A­mikor a vizsgálatot befejezik, a vádolt báron n­em- ­ Bonyodalom az egyetemi Pázmány-szobor pályázata körül Damkó József nyerte-e a pályázatot? Nem tud összeülni a teljes zsűri. Ma délben lesz a végleges döntés tén nem vett részt Zala György sent és két nappal az ülés után kapta meghívóját Petrovics Elek, a­ki így szintén nem mehetett el. Petrovics részvételéhez pedig ép­pen a­ pályázaton résztvevő szob­rászok ragaszkodtak. Ezekre a hírekre a pályázó mű­vészek tegnap délben összegyűltek az egyetem aulájában, a­hol fél­hivatalosan közölték velük, hogy a döntésről szóló hírek alaptala­nok, a zsűri szombati ülésén nem hozott végleges határozatot. Ezzel ellentétben azonban hamarosan megállapították, hogy míg nyolc szobor mellett ott van a lezárt jel­igés levél, a szóbanforgó pályamű mellől a jeligés levél hiányzik, így ezt nyilván vagy felbontották­ már, tehát valamilyen döntés történt, vagy valami más, minden esetre szokatlan, dolog jött közbe. A tanácskozó művészek között megjelent az egyetem rektora is, a­ki szintén közölte velük, hogy végleges döntés mindeddig nem történt. Ugyancsak tegnap délben megjelent az egyetemen Fass Jó­zsef kultuszminiszter is és megte­kintette a beérkezett pályamunká­kat. Vele is közölték, hogy a zsűri még nem hozott végleges határo­zatot és hogy a legközelebbi ülését ma délben 12 órakor fogja tartani. Munkatársunk kérdést intézett Timon Ákos rektorhoz, a­ki a fel­merült kérdésről a következőket mondta: — Ezt az egész pályázatot szigo­­rorúan az egyetem belügyének tekintjük. Mi a szoborral nem fo­gunk nyilvános gyűjtést rendezni, az egészet, házi ügyként kezeljük. De most különben sem mondhat­nék róla semmit, m­ert a pályázat még nincs befejezve, a döntés még nem történt meg. A helyzet tehát az, hogy ma dél­ben 12 órakor, összeül a szobor­bi­zottság, az­ egyetemi tanács, az egyetemi tanárok és a meghívott szakértők. Mint a pályázaton részt­vevő ,egyik művésztől értesülünk, a pályázók ragaszkodnak hozzá, hogy a mai ülésen résztvegyen Pet­rovics Elek, Majovszky Pál és a minisztérium részéről Nagy Ár­pád. A döntést mindenfelé nagy ér­deklődéssel várják, mert nem kell sok magyarázat hozzá, hogy egy ilyen művészi kérdésben való dön­tés nem lehet az egyetem bel­ügye, hanem az egész magyarság ítélete alá tartozik. )VWVWWVWWWWWwWWWWWWlJWWWWWWMWWWW ■.' ij— Az Est tudósítójától — ‘A­mikor az egyetem a múlt év­ben felvette a Pázmány Péter tu­dományegyetem nevet, az egyetem tanácsa elhatározta, hogy a díszte­remben felállítják Pázmány Péter szobrát. Ki is írták a pályázatot, a­melyben feltételül azt tűzték ki, hogy a komoly, elmélyedő tudóst ábrázolja a szobor. Úgynevezett felszólításos pályázat volt ez, ugyanis a szoborbizottság felhívást intézett öt, szobrászhoz, hogy ve­gyenek részt a pályázaton. Ez az öt, szobrász Damkó József, Hertvay János, Radnay Gyula, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Szentgyörgyi István volt. Rajtuk kívül részt vett a pályázaton még két szobrász, Vastagh György és Pásztor János. A pályázat jutalma 5000 korona volt és a pályázat feltételei között szerepelt az is,­ hogy a nyertest fogják a szobor készítésével meg­bízni. Néhány héttel ezelőtt járt le a pályázat határideje és a szobor­bizottsághoz beérkezett a hét szob­­rásztól kilenc jeligés pályamű. Megalakult a zsűri, is, a­melynek tagjai lettek az egyetem tanácsá­nak tagjai, a különböző karok ki­jelölt tanárai és meghívtak né­hány szakértőt is, így Bezerédy István, Tóth István, Zala György szobrászművészeket és Petrovics Eleket, a Szépművészeti­ Múzeum igazgatóját. A múlt szombaton tartotta ez a zsűri legutolsó ülését és az ülés után az a hír terjedt el, hogy a pályázatot eldöntötték, a díjat a kilenc beérkezett pályamű közül Damkó József szobra kapta, a­melynek jeligéje »A­ harc volt igazi eleme«. . k­..­­ A hír művészi körökben igen nagy izgalmat és megütközést kel­tett. Ezt a megütközést könnyen megérti mindenki, a­ki csak egy futó pillantást is vet a beérkezett pályaművekre. A laikusok előtt is rögtön szembetűnő, hogy az állí­tólag pályanyertes munka leg­gyengébb valamennyi között. Ez az egyetlen, a­mely Pázmányt áll­va ábrázolja és alakjában semmi sincs abból, a­mit a pályázat fel­tételei kikötnek, nem ábrázolja az elmélyedő komoly tudóst, egyálta­lában nem ábrázolja Pázmány Pé­tert. Még nagyobb izgalmat keltett az a hír, hogy a zsűri döntő értekezle­t­­ért beviszik a szegedi ügyész­­ségre. —­ Egyszerre két zongorán ját­szott. Friedm­ann Ignác, a nálunk is ismert zongoram­űvész, mint­ Washingtonból jelentik, a minap ott művészi estélyt adott. A közön­­­ség igazán válogatott volt. Az es­­­tély ugyanis arra az időre esett, a­­mikor a konferencia tárgyalását javában folytak s így a résztvevők, majdnem teljes számmal elmentek Friedmann Ignác művészetét élvez­­­ni. Az est szenzációja az volt, a­­mikor a művész két zongorán egy­szerre játszott. Az egyik zongorán­ az élő Friedmann Ignác játszott,­ míg a másik zongora mechanikus­ reproduktív zongora volt. Ez a re-­ produktív zongora szintén Fried-­ mann játékában gyönyörködtette a közönséget. A két zongora úgyi össze volt hangolva, hogy a szélle­­­mi egység tökéletesnek látszott. ■ Az amerikaiaknak nagyon tetszett, ez a kettős Friedmann, nem győz-­ ték a művészt eleget tapsolni és­­ éljenezni. ..­­ — Celly-de-­Rheydt filmjei a bi­­­róság előtt Celly-de-Rheydt tán-­­­cosnő, mint Berlinből írják, magá­­nyos villájában kino-táncestélye­­ket adott Csak meghívott közön-! ■­ség vehetett részt az estélyeken természetesen csak igen magas be-­ lépődijak ellenében. A rendőrség valahogy neszét vete a dolognak, kiküldte oda embereit s ezek meg­állapították, hogy a táncosnő film­jei a legnagyobb mértékben sértik a szeméremérzetet. Különösen az Apáca című mozidarab volt az, a­mely legélénkebben hívta ki a bí­rálatot Ez a darab kolostorban játszik, a­hol egy apácát azzal vádol meg főnököd­je, hogy megfe­ledkezett fogadalmáról. A megvá­dolt nővér felháborodásában leté­pi magáról a­ ruhát. A többi film szintén jobbára rab­anélküli nőket ábrázol. A táncosnő és bűntársai most a bíróság előtt felelnek vét­kükért. .— Az ön bűne az, — vezette be a tárgyalást az elnök a táncosnőhöz fordulva — hogy ön valósággal megfertőzte a német fővárost azt úgynevezett meztelen táncokkal... ■ A tárgyalás további részéből a közönséget kizárták. Hogy a bíró­ság saját szemével meggyőződjék a filmek minőségéről, helyszí­ns tár­gyalást rendeltek el a táncosnő villájában és ott lejátszották az összes inkriminált filmeket. Bírák, ügyvédek, vádlottak és tanuk fog­laltak helyet a kis teremben, a melyet elsötétítettek. Egymásután peregtették le az erkölcstelenebb­nél erkölcstelenebb táncokat és je­leneteket. Az egyik szünet közben az első sorban ülő öreg ur fel­állott és igy szólt: — Elnök úr, be kell önnek jelen­tenem, hogy az a film, a­melyet most lejátszottak előttünk, nem volt azok között a filmek között, a­melyek engem annak idején meg­botránkoztattak. — Nem baj, — válaszolta az el­nök — hiszen önt azért idéztük be ide tanúnak, hogy azután észrevé­teleit megtehesse. Az ügyész is felszólalt s azt mon­dotta, hogy a táncosnő egész pro­gramját­ játszszák itt le, tehát azo­kat a filmeket is, a­melyeket az ügyészség nem inkriminált. Ez­után az incidens után folytatták a s tárgyalást­, vagyis a filmek be­mutatását. A tárgyalás néhány na­pig fog tartani. A Hamburgban rekedtek a Bra­zíliába utazó osztrák munkások. Vasárnap indult el a hamburgi kikötőből a »Santaren« óceángőzös, a­melyen néhány száz osztrák mun­kás és iparos Rio de Janeiróba akart utazni, mert elszerződtek az ottani világkiállítás építkezéseinek munkáira. Hamburgból táviratoz­tak, hogy a braziliai bevándorlási biztos, a­ki Berlinben hivatalos­­kodik, táviratilag rendelkezett, hogy az osztrák munkásokat, nem szabad fedélzetre venni, így is történt s a néhány száz osztrák kézműves Hamburgban rekedt. Az oka ennek az volt hogy a brazíliai kormány a bevándorló munkások­tól Írásbeli kötelezvényt kivon, a­melyben megfogadják, hogy Rio de Janeiróban semmiféle munkás, szervezetbe nem fognak belépni. Az osztrák kézművesek ezt­ a szer­ződést nem fikázták aláírni ezért nem vitte el­ őket « »Santarént. t, a­­dal.

Next