Az Est, 1922. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

vetkezeteknél pedig 91,4 korona se­gély esik fejenként egy-egy tagra. Mi annak idején igenis át­éreztük a szükségét annak, hogy fokozott mértékben kell támogatni a kis­ipart. Végtelenül sajnálom, hogy ezt az irányt abbahagyták és a közszállításoknál nem részesítik a kisipart olyan támogatásban, mint a sokszor kárhoztatott liberális éra alatt. Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter tagadólag int a fejével. Báró Szterényi József : A keres­kedelmi miniszter úr tagadólag int a fejével ! Talán változott ma a helyzet, de még a közelmúltban nem láttunk kedvező jelenségeket, így például a hadsereg ruhaszük­­ségletének a szállítása nem adatott a kisipari szövetkezeteknek, ha­nem a nagyipari vállalkozásnak, ugyanannak, a­mely a múltban szállított a közös hadseregnek és a­mely ellen sok harcot intéztünk. Vagy mit szóljak, a­mikor a tisz­tek mérték utáni ruhaszükségleteit nem a kisiparos munkásság, hanem ugyanazok a nagyipari vállalatok kapták. Mi van a vámőrök ruhabe­szerzésével ? A kisipari ajánlat kedvezőbb volt, mégis elütötték, mert a nagyipari vállalkozás posztója olcsóbb volt. Nem akarok utalni a kelenföldi cipőgyárnak itt a nemzetgyűlésen már tisztázott kérdésére. A liberá­lis korszak kisipar-politikáját ki­fogásolják? Talán azért kifogásol­ják, mert jobb volt, mint a mai? Támadás egy támadás ellen Visszatérve a szövetkezeti kér­désre, kénytelen vagyok­ itt egy mellékvágányra kitérni. Kénytelen vagyok ide a nemzetgyűlés elé hozni egy támadást, a­mely engem és néhány elvbarátomat ért, a­kik ugyan nem tartoztak a liberális érába és ma sem tartoznak oda, de kénytelen vagyok idehozni azért, hogy bebizonyítsam, hogy egy hivatalos kiadvány mikép­pen ferdít, egy hivatalos kiad­vány miképpen izgat, egy hivatalos kiadvány, bocsána­tot kérek az imparlamentáris ki­fejezésért, miképpen hazudik és rugalmas. Szó van pedig a Magyar Szövetkezés című­ lapról, a­mely a címében viseli, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet hivata­los közlönye. Azt írja ez a lap, hogy a magyar közgazdasági politikában túlten­gett a nagyipar és a kereskedelmi vállalatok száz és százmilliós be­fektetéseket szereztek azokra a cé­lokra, a­melyek a monarchia nagy­hatalmi politikáját voltak hivatva szolgálni. A törvényhozás a nagy­tőke érdekeit tartotta szem előtt és most ezeknek az érdekeltségeknek a törvényhozó testületben ülő tag­jai részéről indultak ki a támadá­sok azért, hogy néhány morzsát juttatott a kormányzat a szövetke­zet­eknek is. A ferdítéseknek és tudatos valót­lanságoknak ez a halmazata való­ságos kútmérgezés a falusi lakos­sággal szemben és izgatás a régi kormányzat ellen. A cikkíró meg­győződhetett volna arról, igaz-e, hogy valóban százmilliókat áldoz­tak a nagyipar támogatására. Az előadó úr kimutatta és én is iga­zolni tudom, hogy 1881-től 1910-ig, tehát harminc esztendő alatt össze­sen 11 millió koronát fordítottak gyáripari célokra. Megrágalmaz­nak engem és másokat azzal, hogy érdekeltségeket képviselünk és azokat szolgáljuk a törvényhozás­ban is. Fölemelt fővel utasítom vissza ezt a vádat és követelem az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet vezető­ségétől, hogy adjon elégtételt brutális támadásáért. Egyetlen vállalattal sem állok kapcsolatban és nem is voltam hi­vataloskodásom óta azok közül, a­melyekkel hivatalos minőségben érintkeztem. A kisipar támogatására tíz esz­tendő alatt, 1890—1909-ig, tizenkettő és félmillió fordíttatott. A gyár­ipar és kisipar támogatásának ará­nya tehát meglehetős volt abban az időben. 1910-ben, az én időm után, ez az összeg leszállíttatott. A kis­ipar támogatását többé nem tekin­tették kormányfeladatnak. Mulasztás lenne, ha nem emlé­kezném meg e helyről az ipari ok­tatásról és annak munkásairól. A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom róluk, a­kik az ipariskolát ma is és a múltban is középpont­jává tették egyes vidékek kis­ipara fejlődésének. A­mi a képesítést illeti, megál­lapítom, hogy Bulgária és Romá­nia törvényhozása sem megy any­agb­a a képesítési kényszerben,­­gy mi ez a törvényjavaslat.­­Veszedelmet jelent a rendeleti uton való intézkedések túltengése a javaslatban. A 135 szakaszból álló javaslatnak minden harmadik szakasza a rendeleti uton való intézkedést jelenti be. S ez azt jelenti, hogy a kereskedel­mi minisztérium túlnyomó része nem fog majd egyebet csinálni, mint az ipartörvényre vonatkozó rendeletekkel foglalkozni. Hogy ez azután a­ végrehajtásnál milyen kaotikus állapotot fog jelenteni, arra nézve elég ha utalok az oszt­rák példára. Néhány képviselőtársam azt mondotta, hogy helyes a rendeleti uton való intézkedés, mert nem le­het mindent törvénynyel szabá­lyozni. Ez bizonyos fokig igaz. De a rendeleteknek olyan nagy töme­ge, mint a­minőt várhatunk, csak zavarokat teremthet. És el fog jönni egy liberális korszak, egy tisztultabb liberálizmus, mint a­hogy ez uralkodik az összes euró­pai államokban. Győzni fog a li­be­­ralizmus . . . Egy hang a jobboldalon : Ez nem biztos. Báró Szterényi József : Egy tisz­­tultabb liberalizmusról beszélek, nem a liberalizmus túlhajlásairól. Azt láttuk különben, hogy a kapi­talizmus túlságos védelme és pro­pagálása soha a legvadabb liberá­lis korszakban sem volt akkora, mint ma a keresztény irányzat alatt. Ereki Károly valamit közbeszól. Báró Szterényi József: Idézhet­ném Ereici Károly képviselő úrnak ama beszédét, a­melyben a pénz­ügyminisztert támadta a kapita­lizmus túltengése miatt. Ereki Károly: A­miket ön csi­nált, arról beszéljen! Mi fogjuk megszüntetni azokat a monopó­liumokat, a­miket önök csináltak. ( Derültség a baloldalon.) Báró Szterényi József: Igazán kacagnom kell a képviselő ur­nak tájékozatlansága felett... Ereki Károly: Micsoda beszéd ez? Báró Szterényi József: Bocsána­tot kérek a képviselő urnák tájé­kozottsága felett, a tudásnak ama nagy tömege felett, a­mit látunk. Ereki Károly: Kérom, ha szemé­lyeskedik, al­kor ráfizet. Én bizto­sítom, hogy épp olyan goromba tudok len­ni, mint ön. Nem tűröm az ilyen beszédet, ki­kérem magamnak, hogy leckéz­tessen.­­ Báró Szterényi József : Ha állít valamit, akkor tessék bebizonyí­tani. Ha bebizonyítja azt, hogy én mint miniszter egyetlen monopó­liumot, központot létesítettem és ezzel szemben nem tettem meg mindent annak megszüntetésére, ha ezt bebizonyítja, akkor bocsána­tot kérek. Ereki Károly: Meg is fogom tenni. Báró Szterényi József: Ha a képviselő úr azon a véleményen van,­­hogy közbeszólással támadni lehet, de ez ellen védekezni nem, ak­­i­kor majd én is támadok.­­ Ereki Károly: Ön fog sírni. Elnök figyelmezteti Szterényit, hogy térjen át beszédére. Báró Szterényi József: Kijelen­tem, hogy nem fogom zavarni a közbeszóló képviselő urat. Teljesen lehetetlen e javaslatban az enge­délyhez kötött képesítés, így pél­dául az engedélyhez kötött képe­sítés kiterjed a fehérnemű tisztí­tásra is... Eró­dy Ernő: A kárömtisztításra is !Szterényi: Nyilván összetéveszti a vegyi tisztítással, mely nem any­­nyira kézmű, mint inkább gyári ipar. Itt helyénvaló a képesítéshez kötött engedély, mert hiszen rob­banószerekkel dolgoznak. Azonban a fehérneműtisztításnál... Felkiáltások a középen : A­ lopás ellen van ! Szterényi: Engedelmet kérek, a lopásit nem lehet képesítéssel sza­bályozni. (Derültség.) Vagy mit szóljunk a keletről behozott és újabban divatba jött manikűrözés­­hez, a­mely csak nálunk új, kele­ten azonban évszázados múltja van. A manikűrözést is képesítés­hez kötött engedéllyel szabályoz­zák.Bródy Ernő: Majd tanoncisko­lába járnak a manikűrös kisasz­­szonyok. Szterényi: A kereskedőknek a csomagoláshoz szükséges dobozok elkészítése sincs megengedve, mert azt is külön képesítéshez kötik. Hogy képzelik ezt az urak a vidé­ken ? A fővárosban még csak megy a dolog, de a vidéken teljesen lehe­tetlen, hogy a kereskedő a maga kis rezsije mellett ne készíthesse el a csomagoláshoz szükséges do­bozait. Olyan túlzások ezek, a­me­lyek bámulatba ejtik az embert. Csodálom, hogy a miniszter úr nem ment tovább és nem kö­vette a szerb példát, hogy a ke­reskedést is képesítéshez kösse. Pálffy Dániel: A Baross Szövet­ség ezt követeli. Szterényi: Az egész javaslaton végigvonul a numerus clausus elve. Ereky Károly: Minden zsidó megtanulhatja a kovácsmestersé­get, senki sem akadályozza meg. Szterényi: Engedőlmet kérek, én a numerus clausust az iparban ér­tettem. Nem látom be, hogy csak zsidó numerus clausus létezhessen. Tudtommal a numerus clausus nincs felekezethez kötve. Ereky Károly: Csak fajhoz! Szterényi: Numerus clausus az iparban is lehetséges, mint e javas­lat mutatja. Halléti István : Csak végig kell nézni bármely pénzintézeten, hány keresztény van ott a numerus clau­sus elvénél fogva! Ernst Sándor : Ez ellen sohasem beszélt Szterényi! Rupert Rezső valamit, közbeszól. Kóród­y-Katona János felhábo­rodva kiált Rupert felé: A zsidó­védelem eszköze a parlamentben! Rupert: A tisztesség, az embe­riesség védelmezője! Szterényi: Én neon fogom két­ségbe vonni, én, a­ki életem leg­javát az ipar szolgálatában töltöt­tem, hogy milyen nagy nehézségek tornyosulnak a kisipar megmen­tése és fejlesztése elé. Nagy-Ma­gyarország ipari munkásságából 57.000 volt asztalos, 81.000 szabó és 135.000 cipész. Fele az egész volt Magyarország kisiparos népességé­nek erre a három iparágra esik. Nagyok tehát az akadályok, a­melyek a mindenkori kormányok elé tornyosulnak, ha a kisipart akarják lábraállítani. Óva intek ezért mindenkit, hogy a vidéken szétszórottan élő kisiparosokkal, a­kiknek zöme minden segédszemély­zet nélkül áll, — mert hiszen a ma­gyar kisiparosság 1­3%-a ma se­gédszemélyzet nélkül dolgozik, — óva intek mindenkit attól, hogy ez­zel a tömeggel el ne hitessük, hogy igazán radikális módon segítet­tünk rajtuk. Itt pártszempontok­­nak érvényesülni nem szabad. Az iparosság a képesítést kíván­ja,­ a tanoncoktatásnál azonban már túlzásnak minősíti a törvény rendelkezéseit is. Tudjuk jól, hogy a vidéken nagy elmaradottság ta­pasztalható a tanoncok nevelése és­­ szociális elhelyezése körül. Én a £■ mennyire ellenzem a képesítési­­ rendszer túlhajtását, annyira teljes elismeréssel vagyok a­­ tanoncoktatásra vonatkozó rész­­ iránt. Általában egyéni jogfosztás a ja­vaslatban nincs, a­mit érdemül kell betudnom, mert itt már revíziót követelő hangok is hallatszottak. A miniszter úr a mai felfogás mel­lett liberálisabb javaslatot bizo­nyára nem­ is terjeszthetett volna elő. Álláspontomnak a javaslat nem felel meg, de megértem a mi­niszter úr helyzetét. Remélem, hogy a részleteknél sikerül meg­győzni a miniszter urat és a nem­zetgyűlést bizonyos módosítások szükségéről, a­melyek nem érintik a javaslat lényegét, éppen ezért a javaslatot elfogadom. Új törvényjavaslatok Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügyminiszter : A honvédelmi mi­niszter úr betegsége folytán beter­jesztem a honvédségről szóló tör­vény egyes rendelkezéseinek ki­egészítéséről és módosításáról szó­ló törvényjavaslatot. Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjeszti a köztisztviselők anya­gi helyzetének javítására szüksé­ges fedezet biztosításáról szóló tör­­vényj­avaslatot. Mayer János földmivelésügyi miniszter beterjeszti az állami er­dőőrök szolgálatának szabályozásá­ról szóló törvényjavaslatot Gróf Klebelsberg Kunó belügy­miniszter beterjeszti az államrend­őrség és csendőrség létszám kiegé­szítési módjáról és felfegyverzésé­ről szóló javaslatát. Ezután Gaál Gaszton elnök szü­netet rendel el. Elhalasztják a gemiai konferenciát A párisi értekezlet elhalasztá­sának következménye Róma, január 31 (As Est rendes tudósítójának távirata) Az entente külügyminisztereinek párisi konferenciáját olyan hirte­len váratlanul halasztották el, hogy Della Torrel­la külügyminiszter, már csak a vonat, indulásának idő-I pontja után üzenhetett ki a pálya­udvarra, hogy fentartott szakaszát nem veszi igénybe, mert nem uta­zik el. Rómában nem tartják ki­zártnak, hogy a külügyminiszterek párisi konferenciájának elhalaszta-­­sa maga után fogja vonni a genuai értekezlet elhalasztását. Paris, január 31 (Az Est rendes tudósítójának telefon jelentése Berlinen ál) A Petit Parisien hírt ad róla, hogy minden valószínűség szerint elhalasztják a genuai konferenciát, a­melynek március 8-án kellett volna kezdődnie. Hivatalos részről úgy akarják feltüntetni a dolgot, hogy az előkészületeket addig nem lehet megtenni, ámbár az olasz sajtó már napokkal ezelőtt azt ír­ta, hogy minden rendben van és a kitűzött időre minden készen fogja várni a nemzetközi konfe­rencia képviselőit. ro/WWWV vászonbetétes, elsőrangú ném­et gyártmány, 110-a», 110«'»,, 140-A», 250”$» belvilága, jutányosan eladók. C­r.­: Kellner Anton­ és Pia, Budapest, Berlini-tér 4. Telefon 32-41, Qu­mi töm­lök KAMARA Minden idők legnagyobb amerikai filmje: AZ ELVESZ E¥Y PARADICSOM Életkép 7 felvonásban A kettős főszerepben: P3IfSSíí.ikSlDEIQN

Next