Az Est, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

tisztán a legitimizmusnak szólt: a­­ miniszterelnök mindenütt a legiti­mista állásponttal szemben foglalt állást, a legiti­mistakekal vitatkozott. Szombathely városában a hivata­­os körök nagy apparátussal készü­l­­k, hogy a miniszterelnök fogadta­tását minél im­pozánsabbá tegyék. Maga a város társadalma azonban nem sok segítségükre volt ebben. Mikes János püspök bérmakör­­útra indult és nem volt otthon, az intelligencia szine-java pedig kiment a várostól két kilométer­re levő Gyöngyösszőllős községbe, a hói gróf Cziráky József, a legitimisták jelöltje tartott nép­­gyülést. A szombathelyi népgy­ülést a Kid­ül­őkút meglehetősen szűk dísztermé­ben tartották meg. A Főtéren egy hét­tel ezelőtt gróf Apponyi Albert beszélt ezrekre menő tömeg előtt és ugy­­látszik, kerülni akarták az egy hét előtti népgyüléssel való összehason­lítást. Ezért a rossz időre való te­kintettel a Kulturház dísztermét vá­lasztották : az már azután külön kelle­metlen véletlen volt, hogy a gyűlés megkezdésének idejére szépen kisü­tött a nap és ragyogó időben szo­rongtak bent az emberek a fülledt teremben. Mert­­a terem zsúfolásig megtelt, a szabad tér nagy lett volna, a terem azonban kicsi volt, az érdeklődök egy része nem is fért be, bent pedig összezsúfolva szo­rongott a közönség. Hogy nem éppen csöndes és egységes han­gulatú közönség, az már látszott Németh Gyula ügyvéd, hely­beli pártelnök megnyitó szavai és Hegyeshalmii Lajos kereskedelmi miniszter bevezető rövid beszé­de alatt is. Hegyeshalmi­ első, fél­­halk, rekedtes szavaira olyan tul­­­ hangos halljukozás támadt minden­felé, hogy fenn a pódiumon egyszerre min­denki idegessé vált. Hegyeshalmi- t után gróf Heu­den István mondott hosszabb beszédet. — Országszerte megindult a vá­lasztási küzdelem, — kezdte beszédét a miniszterelnök. — Úgy varj ! — bömböli a terem vé­géből egy hatalmas n­anje, mire nagy derültség támad. Valaki a hátsó bejáratnál, a­hol állandó ít zúgás­ és a lárma, belekiált a te­rem­be : — Éljen Gömbös! Hatalmas pisszegés és le­vele ki­áltások válaszolnak neki. Állandó közbeszólások. Ezután Bethlen folytatja beszédét: — Az ország tudni akarja, hogy... — Mennyi lesz egy mázsa búza ára — kap bele egy hang a szavába. ~ Ötezer korona ! — magyarázza egy másik­ közbeszóló. ■■ A kormány súlyos örökséget vett át, — mondja a miniszterelnök. ,— Hagyják ott,­­ • hallatszik egy­szerre h­árom-négyfelől is hangosan. — A kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illetik. A vádaskodók sze­rint természetesen a kormány az oka a drágaságnak is. — Ügy van ! Igaz is! Harsogják ki hátsó sorokban. A zaj percekig tart. Az elő­ ülők felállnak és hangosan pisszegve igyekeznek a rajongókat elném­itani, a hátsó régiókban azonban tovább tart a lárma, néhányan a nyílt sza­vazást emlegetik, sőt ezt a tém­át a gyűlés végéig állandóan fel­szí­nen tartják, hol itt, hol ott érdeklő­dik valaki a nyílt szavazás u­tán. Ezután megemlíti a miniszter­elnök, hogy a tisztviselőknek a kor­mány saját felelősségére, a nemzet­gyűlés utólagos jóváhagyásának reményében felemelt összegű segé­lyeket folyósít. Erre újból közbe­szólások hallatszanak: — Kortesfogás! Korteskednek a tisztviselők’ segélyével! .— Hát a munkásság! — méltat­lankodik egy másik hang. — Azt mondják, hogy a kormány felelős a sajnálatos és mindenkép­pen kárhoztatandó bűncselekmé­nyekért, a­melyek a legu­tóbbi idő­ben előfordultak — folytatja gróf Bethlen. A közbeszólások egész sora indul meg erre, sokan a rajongók ellen fordulnak. — Menjen ki, ám nem akarja meghallgatni, — kiabál egy gazdakülsejü férfi a mellette állónak. A miniszterelnök közben folytatja : — Kijelentem, hogy akarunk és merünk és fogunk is eljárni a bűn­­cselekmények elkövetői ellen. — De nem tudnak! —• kiáltják feléje hangosan. —­A gyilkosok meg künn járnak az utcán — hangzik másfelől. A miniszterelnök folytatja : — Vádol engem gróf Andrásai­ Gyula... Erre a szóra éljenzés támad a teremben, különösen a hátsó sorokban perce­kig zúg a taps és a­z éljen kiálló sok, a miniszterelnök azután foly­tatja beszédét azzal, hogy And­­rássy beszélte őt rá a miniszterek­nökségi vállalására; ekkor meg­egyeztek egymással abban, hogy sem pucsosokat nem fognak ren­dezni, sem detronizációhoz nem járulnak hozzá. — Mégis hozzájárultak ! — kiál­toznak a hátsó sarokból, a­hol már szinte, folytonos a lárma. — Hátha pécsi beszéd ? — Még pécsi beszédemben is be­tartottam ezt a megegyezést. — vág vissza a, miniszterelnök. Gróf Andrása.'/ Gyula ... Itt megint kitör az éljenzés és a taps. - - ■ .... Elől rendőrért kiáltoznak és nyugtalanul­­ mozgolódnak az emberek. Most már a miniszterelnök is meg­lehetősen ideges, ujjaival nyugtala­nul dobol az asztalon. — Milyen tanácsot adott április­ban a királynak gróf Andrássy Gyula — mondja ezután, majd 'meg­áll és idegesen hozzáteszi: — Kérem, parancsoljanak élje­nezni ! Egy percig zavart csönd van, azután elől felhangzik a kiáltás: éljen Bethlen! A terem végén vi­szont Andaksyl elletik, percekig nagy zaj és kavarodás uralkodik a teremben. — Még eg­y utolsó vád van elle­nünk : az, hogy nem teljesítettük kötelességünket a királyi család el­tartása, tekintetében — folytatja a miniszterelnök. Egy van! Ez is igaz! —­ kiált­ják felé. Egy másik hang­ meg igy méltatlankodik ; íveltünk is kenyér kell, nem csak a királyi családnak. Ezután arról beszél a miniszter­elnök, hogy a királyi c­salád jövedelméből­­ a legitimisták propagandacélokra költöttek. — Hát a külön vonatot ki fizeti ! — kiáltja az ellenzék erre. — Hát a kormány hol veszi propaganda­­ve­­okra a pénzt ! !valaki hangosan kiáltja : Éljen gróf Apponyi Albert! mire az egész terem éljenzi Apponyit. — Hozzá vagyunk szokva azokhoz a kritikusokhoz, — mondja megint a miniszterelnök —■ a­kik magukat csalhatatlanoknak tartják. A miniszterelnök ezután befejezi beszédét azzal, hogy támogatást kér az egységes párt számára. A tömeg nagy része hangosan tapsol és éljenez. Kihez van szerencsém­ ? _ Patacsy Dénes áll fel ezután szó­lásra, jobbkesét csípőjére támasztva, kecsesen meghajlik a közönség előtt. A teremben most már szinte állan­dósul a lárma és a zúgás . Ks ez­t kérdezgetik egymástól­ az emberek. Az egyik párt Simányi Semadom­­nak nézi Patacsyt, a másik viszont Gömbös Gyulát véli felfedezni benne. Patacsy már félórája beszél, mikor a karzatról nagy derültséget keltve felé sim­­t egy öblös hang : — Kihez van szerencsém ? A másik sarokból meg metsző gúnnyal kiáltoz valaki : — Ralljuk Budavárit! Hát Buda­várit mért nem hozták el ! Nagy derültség erre is a válasz mindenfelől. Patacsy azzal kezdi beszédét, hogy egyszerű baranyai kisgazda szülők gyermeke és neki magának is tiz­­n­oldas kis birtoka van. — Hát öt holdat hová tett Kőszeg óta .’ — érdeklődik a középen egy pörgekalapos­iatalem­ber. — Kősze­gen még tizenötöt mondott, Patacsyt különben alig érteni a nagy zajban, közben a hátsó ajtón nyolc-tíz rendőr­­tisztviselő tör magának utat a tö­megbe, egy rendőrkapitány veze­tésével és erélyesen csöndre in­tik a lármázókat. Néhány perc­cel ezután két rendőrtisztviselő ki­ is vezet egy embert a folyosóra. Közben Patacsy beszél és elmondja, hogy eddig már 130 községben járt agitálni és éjnek éjszakáján utazott ide Szombathelyre. — Kár volt! — udvariaskodnak a hallgatók. — Minek fárasztja magát ! — Nem halljuk ! Mi van a búzá­val ? — kavarognak a közbeszólások. — Ne üsse a mellét­! — meny­­m­örög valaki. Patacsy felé — a­ki zavartalanul szónokol tovább, ám­bár egy hangját sem hallani. —­ No ezek sem jönnek ide töb­bet, nevet valaki a hátsó sorok­ban. — Éljen Cziráky ! — kiáltják többen — mire a rendőrtiszt­viselők újból ki­vezetnek valakit a teremből. Patacsy arról beszél, h­ogy mindig a Friedrich-párt volt az, a­mely a kisgazdákat zsidópár­tnak és osz­tálypártnak szidta. — Igazuk volt! — kiáltják felé, majd egy erőteljes hang így i*­mentál:­­— Óh Dénes ! Dénes ! Nagy derültség a válasz reá. — Őrmester úr Patacsy! — mondja megint valaki, mire a rendőrtisztviselők ezt is kivezetik. Ez a harmadik már nem hagyja magát egész csöndben eltávolítani, egy kis dulakodás, zavar támad, de egy perc múlva megint rendben van minden, a közbeszólót kivezet­ték. Németh Gyula elnök kétszer is feláll és csendre inti a közönségét, majd a mellette ülőkkel arról kezd tanácskozni, hogy ha nem lesz csend berekeszti a gyűlést. Patacsy közben egy igen díszes hasonlattal, a veszett kutyához hasonlítja­­a sajtót és kifejti azt a nézetét, hogy a sze­gény, félrevezetett embereket nem szabad elítélni, mert a veszett ku­tya által megmart embert gyógyí­tani kell, nem agyonütni, a veszett kutyát azonban le kell bunkózni. Erre megint fokozódik a lárma, néhány­an hangosan kiáltják : - Éljen a sajtószabadság ! Patacsy ezután hamarosan be­fejezi beszédét, mire helyét Simo­­nyi-Semadam foglalja el a pódiu­mon, a­ki rövid beszédben fejti ki az igazi magyar alkotmányosság lényegét. Közben a hallgatók már már oszlanak, a terem egy-kettőre kiürül. A miniszterelnök és kísérői távoznak, lenn az utcán négy- öt­száz főnyi tömeg ,várakozik reájuk A miniszterelnök vasárnapi körútja Gróf Bethlen, István miniszter­­elnök dunántúli körútjának leg­főbb eseményéről a szombathelyi n­ép­gyűlés lefolyásáról fennebb kö­zöljük­ Az Est munkatársának je­lentését. A körút egyéb részeiről a kormány hivatalos kőnyomatosá-­­­ak tudósításából adjuk a követ­kezőket : Gróf Bethlen­­ István miniszter­­elnök, Vass József és­ Hegyes­­halmy Lajos miniszterek­­ társasé­­­­gában, szom­baton este utazott el Budapestről és vasárnap reggel érkezett G­zelldömölkre, a­hol a miniszterelnök , Gyömü­rey György egységespárti jelöltet ajánlotta a választók jóindulatába. királykérdéshez nem lehet hozzányúlni A czelldömölki népgy­űlésen a mi­niszterelnök azt fejtegette, hogy az egységes párt erős és független Ma­gyarországot akar nemzeti király­sággal, szociális és felekezeti békét, keresztény felekezeti demokráciával. Nemzeti királyságot akar, de a ki­rályság kérdését ma nem lehet meg­oldani, mint nem lehet hozzányúlni mindaddig, a­míg ezt a kérdést ellen­ségeinktől függetlenül, de belső vi­szályainktól is függetlenül el nem intézhetjük. — A vád ellenük az, folytatta a miniszterelnök, hogy Magyarorszá­gon­ protestáns kormány, van, amely királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kormány, csak magyar. Nincs felekezeti ál­lam, csak nemzeti, a­mely nem akar semmiféle protestáns királyt a nem­zet nyakára ültetni. Mi protestánsok tudják, mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének. Ezután arról beszélt a miniszter­elnök, hogy meg kell reformálni al­kotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját, és a megyei re fontot. A miniszterelnök után Vess Jó­zsef, kultuszminiszter hangoztatta a felekezeti béke szükségességét a katolikusok és protestánsok között. Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi mi­niszter rövid felszólalása­ után a­ mi­niszterelnök tá­rsaságával Kőszegre ment, a­hol Jsakovszky­ Ivá­n a párt je­löltje. Az itteni népg,villáson a mi­niszterel­nök azt fejtegette, hogy az egységes párt társadalmi békét a­kar. Legyen vége az osztály­harcunk. Ezt a­ nemzetet fel lehet emelni, de csak akkor, ha a társadalmi és az osztály­­béke helyreáll. Kijelentette még a miniszterelnök, hogy a trianoni béke nem az utolsó szó, melyet Európa kimondott és közeledik az az idő, mikor majd szebb napokat élhetünk. Simonyi-Semodam szerint félmillimiot költöttek királypropagandára. A népgyűlést bankett követte, a­melyről a miniszterelnök elutazott Szombathelyre. Távollétében a ban­kett tovább folyt és ekkor beszédet mondott Simonyi-Semadam Sándor többek között igy nyilatkozott :2 . Nem igaz az, hogy a királyi csa­lád helyzete olyan nyomorúságos, a­hogyan a legitimisták kortesfogasból feltüntetik. A királyi családnak ren­ge­teg ékszere volt, a melyet ötmillió svájci frankért értékesítette!­. A mai pénzértékben ez az összeg jóval me­­­­haladja az ötszáz­­millió magyar koro­nát , és azt hiszem, ez oly tekintélyes összeg, hogy a királyi csolád még szá­mos éven át királyi módon meg tudott volna belőle élni. Ők azonban nem er­re fordították a pénzt, hanem azt a tanácsot adták a királynak, hogy az ő érdekében propaganda célokra hasz­náltassa fel. Ezt maga Andrássy is el­ismerte. A­ki ilyen, tanácsot ad a ki­rálynak, annak a tanácsától­­mi nem félünk. A sjtófőnök szenzációs leleplezése. Ugyanezen a banketten izgalmas leleplezéssel szolgált a jelen volt Eck­hardt­­Tibor sajtófőnök, a­ki el­mondta, hogy a nemzetgyűlés fel­oszlatása után megjelent nála Kő­szegről Tihanyi Márk bencés szer­zetes és Fuchs Sándor kőszegi, pol­gár azzal, hogy lapot csinálnak ott a kormány számára. Az engedélyt a sajtófőnöktől megkapták, azonban hazatérve három nap múlva a legi­timistákhoz állottak át. Tisztelt uraim, így végezte a sajtófőnök­ szenzációs leleplezését. Ítéljenek fe­lettük önök! !l szombathelyi népgyűlés A szombathelyi városházán tartott népgy­űlésén először Hegyeshalmi­ miniszter beszélt. Vázolta a köz­­alkalmazottak helyzetét, azután szombathelyi kérdésekről beszélt, majd gróf Bethlen István emelke­dett szólásra. Az ellenzéket azzal vádolja, hogy az országban az elé­gedetlenséget akarja fokozni. Azzal izgat az ellenzék, hogy taka- i

Next