Az Est, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-25 / 142. szám

2. oldal megyünk, ott bizonyítson. Báró Kaas Albert: Tudom, hogy Nagy­­taó képviselő úr fegyvert fog­­kovácsolni abból, hogy Ko­vács 'György őt lefogással fenye­gette, mert az egész közvélemény tudta, hogy a képviselő úr a pro­letárdiktatúra előidézésében bű­nös. Véletlenül én is Bereg megyé­­be­n­ voltam akkoriban és szemé­lyes tapasztalatai­m­ vannak arról, hogy a proletárdiktatúrát ünneplő menetet Nagy Ernő képviselő úr szervezte meg, a­z innét vörös zászlók alatt haladt. Felkiáltások­:' a jobbközépen: Tin­! Hallatlan! Szégyen! (Kam­­­zaj.)Báró Kaas Albert : A nemzeti zászlót meggyalázták, a zsidó t­em­p­­lom és a Stoyal-seátró közt sárba tapostál.. .óriási zaj a Ház minden oldalán.) Mikor mondották Nagy Ernőnek, hogy indítson eljárást a zászlógyalázók ellen, leintette ezt a figyelmeztetési­­izzat, hogy vége az úri uralomnak. Még­ emlékezetem­ben'él a zágrábi zászlógyalázás, a­mit mint kisgyerek éltem át. Ki védi meg most a zászlót ? Lesz-e valaki, a­­ki védelmére kel a nem­zeti lobogónak . Drózdy Győző ■ Lesz, na igaz,­ a­mit mondott. (Nagy zaj.) Báró Kaas Albert : Most jövök a legszomorúbb részéhez ennek az ügynek. Elképzelhető olyan terro­rizmus, a­­mely hazaszeretetből kényszeríti bele az ellenséggel va­ló szövetségbe az embert. De Nagy Ernő képviselő úr a cseh zsupán kinevezésével nem a maga régi ál­­lását foglalta el, hanem­ egy ú­i ál­lást kreált. Az a hatóság, a­melyet ő szolgált, egészen más volt, mint a rendes magyar vármegyei ható­ság. Első teendője volt, hogy meg­nyitotta a börtönük kapuit és ki­engedte a klonika népét onnan. Hogy örömmel vállalta a megbí­zatást, arra nézve felolvasóm­ Szes­tvéteri Endre vármegyei al­jegyző nyilatkozatát, a­ki kijelenti, "hogy Nagy Ernő alispánt székfog­laló beszédében többek között azt mondotta :­­»Boldog vagyok, hogy a, méltóságos zsupán árral együtt szolgálhatok és ezt az esküt lete­­hetném..« .Szentpéteri ezek után ezt m­ondja nyilatkozatában.­ Miköz­ben Nagy Ernő ezeket mondta, én vele szemben könyököltem az­­asz­talon­ és nemet intettem fejeimnél. Ekkor az ünneplés után magához hivatott és megkérdezte, miért in­tettem nemet. Kijelentettem, hogy azért, mert én­ egyáltalán nem ér­zem magam boldognak. Erre Nagy Ernő kijelentette, hogy olyan nagy­szerű dolgot csinált azzal, hogy a Véd zsupán, állást elvállalta, hogy az egész vármegye kezet csókolhat neki. A képviselő úr azt állította, hogy ellene hajsza indult meg G­u­­lácsy főispán­ teendőkkel megbí­zott alispán részéről. Én sok küz­delmet folytattam Gulácsyval szemben, de köztudomású, hogy Bercsényi bizottsági tag, Gulácsy, ,legnagyobb ellenségeinek "egyike és akkor, a­mikor teljesen el volt zár­va Bereg megye és a­mikor a tör­vényhatósági bizottságnak Buda­pesten levő menekült tagjai össze­jöttek, akkor mégis Gulácsy­na­k az érdemeit méltatta legnagyobb el­lensége, Bercsényi bizottsági tag. Drózdy Győző: Beszéljen a fe­gyelmi ügyekről! Báró Kaas­­Albert: A fegyelmi ügyekről is beszélhetek, ha kíván­ják. Ezek a fegyelmi ügyek kétfé­lék. Egy rész­ük inni poltikum. Vá­dolják Nagy Ernő képviselő urat azzal, hogy az első derecskei fő­­szolgabí­rói állását saját egyéni céljaim használta ki és a háború alatt saját üzletei részére közerő­vel, katonaságtól elvont fogatokkal szállít­ott. Vádolják petróleum - csempészettel és egyéb dolgokkal is. M­ind­ezek a­ vádak áttétették az ügyészséghez, a­mely meg is indí­totta az eljárást, a­mi tudvalevő­leg a királyi ügyészségnél kissé hosszadalmas. Közbejött aztán a forradalom és a bizonyítás­­anyaga eltűnt ak­kor, a­mikor Nagy Ernő al­ispán volt. Ma is folyik az eljárás az ügyész­­­ségnél és az­ illetékes hatóságoknál. A fegyelmi ügyeknek a másik része a nem vagyonszerzési célokból el­követett visszaéléseiére vonatko­zik.. Ezután a nemzetgyűlés­­meg­ítélésére bízom, hazudtam-e akkor, a­mikor azt a közbeszólás formájá­ban tett kijelentésemet tettem a jú­nius, 20-iki ülésünkön, vagy pedig­­igazam van. Mert h­a igazam van, akkor fel kell idéznem Nagy Ernő képviselő úr saját, kijelentését, hogy­­.nem érdemlem meg, hogy a magyar levegőt szívjtam. (Mégy zaj.) r Nagy Ernő válaszol a vádakra. Ezután N­agy, Ernő emelkedik szólásra. Nagy Ernő: Végtelenül örven­­dek (Nagy zaj)... Végtelenül ör­­vendek (Nagy zaj a kormánypár­ton, a szónok egy ideig nem tud­ja folytatni beszédét)... Végtele­nül örvendtek, hogy Kaas Albert alkalmat adott arra, hogy ezt az odiózus és rám­­nézve, tulajdon­képpen igen kis jelentőségű­ ügyet tisztázhassam. (Nagy zaj.) Tessék nyugodtank lenni ! A majd másképp fogják rázni a fejüket. Teljes részletességgel fogom el­mondani az egész hivatalos műkö­désemet, hogy így megértsék az egész ügyet. Huszonöt­ éve vagyok beregi vagy el t­isztviselő. M­in­dpd­dig, a­míg Gulácsyval jóban vol­tam, a vármegye első tiszt­viselője­­ként szerepeltem. A háború alatt a vereckei járásba küldtek, hogy megbízható ember legn­en azon a nehéz helyen. Gróf Tisza István, a kinek magyar­ érzésével még a képviselő úr sem vetekedni-rik, el­ismerésének szóban és írásban ki­fejezést adott. Sándor János bel­ügyminiszter szültél­. Egyetlen más főszolgabíró sem kapott olyan elismerést, mint én, a­ki megkap­tam a Ferenc József-rend lovag­­keresztjét, a vitézségi szalagot. Azonban Gulácsy alispán úr ezt már ellenezte. Ezután felolvassa Legem József görögkeleti esperes levelét, a­ki meleg szavakkal mond köszönetet mindazért, a­mit Nagy Ernő a nép érdekében tett. Felhozta­ a képviselő úr — mondotta Nagy Ernő­­ a széna­­ügyet. Véletlenül kezemben"­­van a királyi ügyész határozata, a­mely engem ebben az ügyben teljesen tisztáz. A­ képviselő úr előadásával szem­ben ingyen vállaltam magamra a szénabeszerzést, nem folytam bele a szénaszállításba, a­mit egy ka­tona intézett. Megbíztam ezzel sze­gény­­embereket és nekik adtam­ át a katonaság által felajánlott 80 fil­léres jutás­m­at. Nekem is­ volt 10—15 hald földem és ezen TOO mázsa szé­na­ termett. Báró Prónay György : Ez óriási termés lehetett azon a helyen! (Zaj a kormánypárton.) Esztergályos János szociáldemo­krata : Nem ez a forrás ! Nagy Ernő : B Jogom feli volna közerőt kérni, de nem tettem meg. (Gulácsynak azt fáj­, hogy nekem­­milyen sikereim voltak a­ nép kö­zött. Ezu­tán felszólított engem el­számolásra, neki természetesen nem téttem meg, mert nem volt joga ehhez. Mikor az ügyészség­­felszólított, elszámoltam. A tisztelt képviselő úr, nem tu­dom, tudva vagy nem tudva, azt­­hiszem, tudva, a valóságnak meg nem felelően állította be a dolgot. A királyi ügyészség iratát, a­mely engem teljesen tisztáz, leteszem a Ház asztalára. Drózdy Győző: Szavai ők loptak mandátumot, nem te szénát! Nagy !• Írnő (torául) olvassa az ügyészségi iratot, a melyben ada­tok vannak földjéről): Tévedtem, mondja — 22 hold földem volt és ezen összesen 450 métermázsa ter­mett. _­t ' Rassay Károly: No meg vannak most nyugodva. Ezentúl majd bi­zalmi férfiakat­­alkalmazunk a n­­­egá­ll a pitésold­a­l. Pi­rimaniczky Endre báró: Nem vagyunk kommunisták! Nagy Ernő: Minket az ukrán meg­szállás fenyegeted­­. Mindent meg kellett tenni ez ellen a for­radalom­ utáli. Jászi miniszterhez ebben az ügyben felt­érj e­­­zt és­­ i­ntézt­em­. (Nagy faj a kormánypárton.) Blassay Károly : Nagyatádi kollé­gája volt! Nagy Ernő : Bereg megyében ekkor az egész rend felborult. Jegyzőt öltek, csak az én járásomban volt rend. Kaas Albert báró : Nem minden jegyző vid­nl el. Nagy Ernő: Ön a zabos zsák mel­lett volt, a­míg én küzdöttem. Kaas Albert: Micsoda zabos zsák ! Nagy Ernő: Majd azt is meg­mondom. Szabó József (budapesti) : Nagy szüksége van az országnak erre az egész ügyre. Jól kezdik ! Nagy Ernő ismerteti azután Juszt Oszkárhoz felterjesztett memorandu­mát, a­melyben jelenti, hogy ukrán agitátorok járnak, a nép nyugtalan­kodik, elszakadási mozgalmak vár­hatók. — Nem olvasom fel egészen. —­ mondotta — mert egyes embereket kompromittálnék, a­kiknek ehhez az ügyhöz most se­mumi közük nincs. A mozgalom, — jelentet­tem -- le­szerelhető lett volna, de ha kése­désül eskedü­nk, akkor veszedelmes, lesz. Katonaságot kértem, legalább is 20 embert, hogy lássák legalább, hogy Magyarországnak is van ka­tonája. Ezenkívül átmentem a ru­ténekhez és meg­mondta­m­, ha be mernek törni, kaszával és kapával ■ecsetem a népet ellenük. Hazafias kötelességemet úgy tel­jesítettem akkor, a­mint egy fő­szolgabírónak kellett. 1919 január 1-ig voltam Alsóve­­recke főszolgabírója. A nép kívánsága az volt, hogy én legyek az alispán helyettese. Ezt kivárná az intelligencia­ is, mert én Indtám lecsillapítani a népet. Kutkafedvyval tanácskoztunk, a­ki hazafiaságának olyan tanú,jelét adta, hogy Kaas Albert tanulhatna tőle. Eleinte nem akartam vállalni ezt a állást, később vállaltam­. Borzasztó állapotok voltak. Nem volt egy kanál liszt a vármegyében. Gulácsy _ Lajos n úgy gondoskodott, hogy liláról-holnapra enni való nélkül maradtunk. Ő olyan vicceket csinált, hogy a­mikor S3 vagon gabonát kértek, akkor 33-at küldött Budapestre, hogy mutassa : íme milyen gaz­dag ez a Bereg megye. A rutén nép pedig éhezett és éh­­ki fuss dühöngött. Ez az ügy a sajtó­ban nagy port vert fel akkor és Gulán­yt fel­­is függesztette a Wekerle­­kom­ány. Volt egy katonai barakk, azt ki akartuk adatni, hogy árán élelmi­­szert szerezzünk a népnek. Fel­utaztunk Budapestre, a honvédelmi és közér­el­mezés­i mini­szt­ér­im­­ba­n ki is eszközölték az eladást. G­utá­­csy megirigyelte a babért. Hogy megmentjük a megyét a fel­fordu­lástól, fel­jelentést tétetett adhaiam a hel­ügyminiszternél, hogy nana­­mázdát, hogy olcsón adom­ el a­ ba­rakkot. A közélelmezési miniszté­rium fel is hivatott Budapestre. Feljöttünk Kulkafalvy­val, a­kitől a báró úr, — ismétlem — tanul fiai-' na hazafiságot... Az elnök figy­­elmezteti a szóno­kot, hogy a házszabályok nem en­gedik meg, hogy a képviselők ilyen módon, aposztrofálják egy­mást. Nagy Er­nő : Elláttuk ilyen mó­don a népet élelmiszerrel, szekerek­kel, csizmával. Erre Gulácsyék és­­társai azt találták ki ellenem, hogy a szocialstáknál­ külön adtam­ ,nem tudom még, mi van hátra. ( Nagy zaj.) Felkiáltások ..-i zászló/! Nagy Ernő : 5 zászló ? A szóci­i- demokratapsut 19­19 február 27-én gyűlést hívott össze. Megállapod­tunk Kuthafattyval, hogy ellensú­­lyozzák a szocualisták tüntetését. El is mentem a gyűlésre. Az iparo­sok és kereskedők sorfala között mentem a pódiumra. Sikerült a ke­délyeket lecsillapítanom, a szocia­listáktól én vettem át a szót, a nép reám hallgatott. .Közben híre jött, hogy Hubay kapitányt elfogták a kommunis­ták,, a­kik fegyveresen dúlják az egész várost, íiekiddtem — én és 7/0­1 Kaas­er­­— a vármegyeházá­­ra, hogy küldjenek ne­mzetiszinű zászlót. A tömegben nagy imi­ul­­­tus keletkezett és a zászlót lel­ég­ték. Másnap megjelent előttem és Kutkafalvy előtt a szocial­ista párt vezetősége és sajnálkozását fejezte ki az eset miatt. Magam küzdött­em egyesegyed­ül egész Bereg megyében, azaz hogy a tisztelt képviselő úr is bejött egyszer a megyeházára a hátsó kapun és arra kért dny­emel meg Kid­ka fed­ryt, hogy dugjuk el. Kaas Albert báró : Nem ál! ! Há­gaiam ! Felkiáltások a baloldalon : Majd idevi­vjuk Jíntkafalvyt. Nagy Ernő : Kitört a kommuniz­mus. Mikor hazajöttem, már átvet­ték a hatalmat. Maga­m volta­m egyedül S­ereg megyében a tisztviselők közöl a ki a komm­ünt nemi szolgálta Guldesynak alteregója politikai megbízott volt, testvéröccse, a ki sohasem volt tisztviselő, a földművelésügyi népbizt­ossá­gon szolgált, egy főszolgabíró a kommunista sajtót szolgálta. Nem­ rovom fel ezt bűnükül, mert az akkori időben legény kellett a gátra, a­ki­­ megállja a sarat. Én megállottam. Ak­kor a románok Be­­reg vám­egyét kiürítették, szervez­tem a lakosságot. Felkiáltások a baloldalon : Non Kaas szervezte? Nagy Ernő: Ő a zabos zsákon ült. Az elnök figyelmezteti újra­ a szónokot, igyekezzék megóvni a Ház méltóságát. Nagy Ernő ezután arról beszél, hogy ői kommü­n­­idején hogyan sa­nyargattál, és hogyan börtönözték be. Beregszász piacán a kommu­nisták akasztó­fát állítottak fel. Azt hiszem, — mondotta Kaas felé fordulva­­— a képviselő úr ezt tudja. Drózdy Győző: Elfelejtette el­mondani! Nagy Ernő: A beregszászi pol­gárság felment a direktórium el­nökéhez ekkor és­ azt mondta, hogy felfordul az egész város, hogy ha a hajom­szála is meggörbíti. A di­rektórium elnöke ekkor is a hete fo­nák, Budapestre és közölte,lehetet­lenség engem felakasztani, a­mire azt az utasítást adták, kísérjenek át Sátoraljaújhelyre. Útközben minden pályaudvaron muto­gattak kísérőim, hogy ime a burzsujvezér, lehúzták a cipő­met is azzal, hogy úgy se kell már nekem cipő többé, így hoztak fel Budapestre. Le­csuktak­­a Maró-utcában, majd a rákospalotai fa vitai­ntézetbe inter­náltak. Három nap malva negy­­venötöd»i,ugommal i­s«engedtek. Névsorolvasás közben azt mondta egy ember hozzám : — Ön az a Nagy Ernő, a­ki vereckei szolga­­bíró volt ? Ak­kor igennel feleltem, akkor akor azt­ mondotta : — Cso­dálkozom, hogy­ ide került, a­mikor olyan sok szociális dolgot csinált. Azt feleltem erre, szociális dol­got csináltam, de kommunista nem vagyok. Később tudtam meg, hogy ez az ember Korvin-Klein Ottó volt. B becsétletistenemre kije­lentem, hogy akkor hittam elő­ször életemben. Mikor kiszabadultam, néhány nap múlva Kid­kőfal­vy jött hozzám é­s azt mondta, maradjak csak Pesten, ez a legnagyobb­­ erdő. Ét lehet a­ legjobban elbújni. Három nap múlva megint­ azzal keresett­ fel, hogy hatélra keresnek,­­ rákos­­palotai intézetben is felkeresett egy alezredes,és megsúgta, hogyy tűnjek el,­­mert halálra rag col­­t élve. Budafokon, Pesten és Rá­­kospalotán bujdostam tizen­három Vasárnap, 1922. junius 24.

Next