Az Est, 1922. december (13. évfolyam, 274-295. szám)

1922-12-08 / 280. szám

Péntek, 1922. december 8. / Bűnös-e Károlyi a király lemondatásában és a köztársa­ság kikiáltásában? — Az Est tudósítójától — Károlyi Mihály vag­yonelkobzási perénak mai tárgyalásán a felpe­res kincstár képviselője, dr. Hor­váth Dénes terjesztette elő vád­jait arra­ vonatkozóan, hogy Károlyi Mihály az országgyűlést feloszlat­ta és a köztársaságot kikiáltotta. Ez a cselekedete egyrészt törvény­­ellenes volt, másfelől pusztán a terror nyomása alatt oszlatták fel az országgyűlést és kiáltották ki a köztársaságot. A köztársaság kikiáltásának és az országgyűlés feloszlatásának ezt a kérdését — úgymond a kincs­tár képviselője — állandóan felszí­nen tartotta Károlyi, a kormánya és az általa, befolyásolt, sajtó. A köztársaság kikiáltásának első fel­tétele az országgyűlés feloszlatása volt. Kéri az országgyűlés mindkét háza elnökségének kihallgatá­sát arra vonatkozóan, mi indította­ őket arra, hogy az országgyűlés feloszlatásához november 16-án hozzájár­u­ljana­k. Vallani fogják, hogy semmieset­re sem volt ez a megnyilatkozásuk önkéntes. Az elnökségek ugyanis meg akarták előzni az erőszakos tényeket és a polgárháborút. Be­csatolja Hock Jánosnak a nemzeti tanács november 16-án tartott ülé­sén elmondott beszédét, amely sze­rint Hock kijelentette : — Feloszlott a régi parlament. Ha önként nem távozott volna, a forradalom ereje söpörte volna el. Károlyi Mihály a forradalom­nak kirobbantásával, a nemzeti tanács megalakításával, a ka­tonatanács segítségével fegy­veres csapatokra támaszkodva magához ragadta a­­hatalmat, előkészítette és kikiáltotta a köztársaságot, a királyt ural­kodói jogaitól és hatalmától megfosztotta és ezáltal Károlyi Mihály a felség­­sértés bűntettét követte el. A kincstár képviselőjének e kije­lentésére Nagy Vince indulatosan szólt közbe: — Ugyan, ugyan, az már igazán köztudomású, hogy melyik kor­mányzat fosztotta­­ meg a királyt uralkodói hatalmától. A kincstár képviselőjének elő­terjesztésére az alperesi védelem nevében elsőnek Ács Jenő válaszol, az ország­­gyűlés feloszlatására vonatkozó vádakra. Azzal kezdi, hogy nagyon köny­­nyedén siklott át ezen a kérdésen a kincstár képviselője, nemhogy a bizonyítást nem kísérelte meg, de még a tényállítás előterjesztését sem. Részletesen bizonyítja Ács Jenő, hogy Károlyi Mihálynak az országgyűlés feloszlatásában sem­mi része nem volt, az országgyűlés elnökségei maguk kérték, hogy fel­oszlathassák magukat és ennek ne legyen semmi akadálya. Szász Ká­roly, a képviselőház elnöke a no­vember 16-i képviselőházi ülést az­zal nyitja meg, hogy megvalósult a kormány haza­fias törekvése, a kormány minden magyar ember legmesszebbmenő­­ támogatására számíthat. Kéri a jelen volt képvi­selők kihallgatását, hogy állot­tak-e valaminő erőszak, terror, vagy fenyegetés alatt ? Ugyanak­kor Wlassics Gyula, a főrendiház elnöke, klasszikus szépségű be­széddel nyitja meg a főrendiház ülését, bejelenti, hogy Magyarország visszaé­­verte teljes függetlenségét, új államalakulatban élünk, meg kell kezdeni a berendezkedés óriási munkáját, kötelessége mindenkinek — mondotta Wlassics Gyula —• őszintén közreműködni az átalaku­lás e nagy korszakában. Tanú’ kéri kihallgatni Ács Jenő báró. Wlassics Gyulát, gróf Desselwffy Emilt, herceg Eszterházy Miklóst, gróf Zichy Rafaelt, báró Chor­in Ferencet, Concha Győzőt, Baltazár Dezsőt, Juhász Andort, gróf Cse­­konics Endrét, hogy a főrendiház állott-e valaminő erőszak hatása alatt, amikor tanácskozásait bere­­kesztette . A képviselőház elnöke, Szász Ká­roly felkeresi Hock Jánost — foly­tatja Ács Jenő — és kéri Károlyit, hogy tegye lehetővé a képviselő­­ház feloszlatását. Kéri erre vonat­kozóan kihallgatni Szász Károlyt, gróf Klebelsberg Kunót és Te­­leszky Jánost, mint akik Károlyi­nál megjelentek és kérték, hogy tegye lehetővé Károlyi is a képvi­selőház feloszlatását és ne mellő­zzék a képviselőház és a főrendiház tagjait a köztár­saság kikiáltásánál. Tanúként kéri még kihallgatni Hock Jánost, Vámbéry Rusztemet, Kernstock Károlyt, Nagy Györ­gyöt, Nagyatádi Szabó Istvánt, Szterényi Józsefet és arra vonat­kozóan, hogy a­ képviselők meg is jelentek a köztársaság kikiáltásá­nál, tanúként kéri kihallgatni Bolgár Ferencet, Szász Károlyt, Teleszky Jánost, Fényes Lászlót és gróf Sigray Antalt. Rátér ezután további fejtegetései során arra, hogy a diktatúra, bukása után, amikor visszaállíthatták volna, a régi országgyűlést, senkinek sem jutott eszébe a képviselőház és a főrendiház összehívása, hanem kü­lön nemzetgyűlést hívtak egybe. Fejtegeti, hogy Károlyi Mihály­nak nem is volt szüksége erő­szakra, mert a Károlyi-kormány­zatnak Habsburgi József főherceg­től kezdve lefelé mindenki a leg­szívesebben bocsátotta magát ren­delkezésére. Ha fentartották volna az or­szággyűlést Károlyiék, akkor köz­jog- és alkotmányellenesen jártak volna el, mert hiszen akkor már a király nemcsak mint osztrák csá­szár, de mint magyar király is le­mondott. Ács Jenőtől egyórás előterjesztés után Nagy Vince veszi át a szót Anak fejtegetésével kezdi, hogy Károlyi nemcsak a nemzeti tanács plénumát kérdezte meg az akkori nagyon kritikus helyzet tekinteté­ben, de másokat is. Az erdélyi helyzetre vonatkozóan az erdélyi származású magyar politikusokkal folytatott tanácskozást. Kéri tanúként kihallgatni gróf Bánffy Miklóst, Tolnay Lajost, Csizmazia Endrét, Ugrott Gábort és Barcsay Andort, hogy Károlyi őszintén feltárta-e előttük Ma­gyarország akkori helyzetét, mik voltak a megbeszélések tárgyai, volt-e ezen politikusok részéről egyetlen felszólalás, amely elítélte volna a Károlyi-kormányzat tény­kedéseit . Bizonyítási indítványt tesz Nagy Vince arra, hogy mikor már szinte lehetetlen volt a román előnyomulás miatt a kapcsolatot a székely földdel fentartani. Károlyi mégis megtette ezt, s még 1919 márciusában is erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette az el­szakított területeket, a közigazga­tást utasításokkal és anyagiakkal látta el. Mikor 1918 novemberében már tisztán állhatott mindenki előtt, hogy hazaárulás volt-e Károlyi műve, avagy az erőszak miatt nem tehetett meg mindent a haza megmentésére, november 28-án a székelyföld Marosvásárhelyen szé­kely nemzetgyűlést tart és egy­hangú határozatot fogad el, mely­ben helyesli és hazafiasnak tartja azt a politikát, melyet Károlyi Mihály csinál a mű­ és helyesli, hogy az erdélyi részes­­ként­i területi sérthetetlenségét Károlyi báró­t mindenáron biztosítani igyekszik. A maroknyi kis hadseregnek, a székely hadosztálynak a lehető leg­messzebbmenő támogatást adja Károlyi Mihály. A székely nemzeti tanácsot is támogatja. Mindezekre vonatkozóan kéri kihallgatni Ug­rón Gábort, Király Aladárt, Kra­­tochmil Károly és Vitéz Nagy Pál tábornokokat. Részletes fejtegetésébe bocsátko­zik­­annak a kérdésnek, hogy Ká­rolyinak és a köréje csoportosult politikusoknak eszük ágában sem volt az uralkodó eltávolítása. Bátér ezután Nagy Vince a fő­rendeknek Svájcban IV. Károly­nál tett látogatására, amikor a ki­rályt lemondásra bírták. Wlassics Gyula, herceg Esterházy Miklós és Dessewffy Aurél mennek el. Cser­­noch János hercegprímás megbe­tegszik, idehaza marad. A király november 13-án lemond a m­agyar trónról is. A budapesti tudományegyetem jogi fakultásának tanári testülete felkeresi Károlyi Mihályt Pickier Gyula, Kmetty Károly, Doleschal Alfréd, Kenéz Béla és Király Já­nos jönnek hozzá azzal, hogy tanár­csőt­ adjanak a köztársaság publi­kálásának módozataira. Átadott írásukban kijelentik, hogy az utol­só király, IV. Károly királyi hatal­ma is megszűnt, elesett a magyar királyi hatalomtól, mert a minisz­tériumot az eskü alól feloldotta. Ausztria császári trónjáról lemon­dott és lemondott a magyar állam területi integritásáról, az ország érin­tetlenségéről. A lemondás nélkül is megürült volna a trón — mondják a profesz­­szorok. — A magyar köztársaság­­kikiáltása teljesen alkotmányos és szabad dolog. Sőt kijelentik, hogy a nemzeti tanács a köztársasági államfőt is megválaszthatja, aki a királyi hatalmat és jogokat gyakorol­hatja, a hadüzenet kivételével. Már­pe­dig ezek — mondja, Nagy Vince. — nem­ Károlyi érdek-szekerét, toló politikusok voltak, de a legkülön­bözőbb világfelfogású tudósok. Wlassics Gyula elmondotta, hogy nagyon nehezen bírta rá a királyt a lemondásra. Horvát Dénes közbeszól valamit. Nagy Vince feléje fordul és így szól: , — Ez Wlassics és Csernoch dol­ga. Tesék a vagyont tőlük is elko­bozni. Tessék a lázadás tényét mindezekből a dolgokból kihá­mozni. Részletesen bizonyítja ezután Nagy Vince, hogy a nemzeti ta­nács­köztársaságot kikiáltó ülésén a régi pillérek mind megjelen­tek, amint ezt az akkor felvett film­mel bizonyítani lehet. Egyetlen vétó nem hangzott el, hogy a nem­zeti tanács nem törvényes szerv, csupa lelkesedés, hangos taps volt mindenütt. Egyes képviselő urak kis érde­keik érdekében jöttek sietve hoz­zánk. Múzsa Gyula képviselő úr­nak például az ablakmélyedésben az volt a legfőbb gondja, hogy hosszabbítsuk meg a vasúti sza­badjegyét. Hol van a legcsekélyebb nüansza annak, hogy Károlyi a királyt az ellenség hatalmába adta, uralkodói jogaitól megfosztotta és személyes szabadságában korlátozta volna ? Mások követték ezt el. Hogy kik tették meg egy évvel ezelőtt mind­ezt, azt nem hozom ide. De ha 1921- ben lehetett és szabad volt ezt bün­tetlenül megcselekedni, akkor miért volt ez tilos Károlyinak ? Az elnök figyelmezteti Nagy Vincét, hogy ne folytassa ezt a té­mát, mert nem tartozik ide. Nagy Vince ezután megkezdi e tárgyra vonatkozólag tanúinak be­jelentését arra vonatkozólag, hogy Károlyi azoknak, akiknek fontos megbízást adott, nem adott-e ha­zaáruló megbízásokat és kénysze­­rítette-e őket e­ megbízások telje­sítésére ? Középnagyságú gyár vagy megfelelő telek I ' irka 500 rt öl. karecSótik egy lakatanárugyér,­­ cMjaira Lehetőleg a város területén belü­l. Aján-I­a­latok »Lakatos'vt­.gyár« jelige alatt r. kiadóhivatalba! | 3. oldal. ­ Karácsonyi occasio az Összes g­y­ermak­ruh­­ázati cikkekben Tulipán Gyermek­ otthon Darvas Jenő cégnél Koronaherceg ucca­s/a Helybeli előkelő elektrotechnikai r.-t. azonnali belépésre karos detail-f­ziete részére egy jól számoló, megbízható m Ajánlatok »Jól számoló 8889« jeligére Blockner J. hirdetési irodájába,IV. ker., Semmelweis utca 4. szám alá kéretnek Gesmay Vilmos­ná szül. Quittner Róza, Quittner Leó, Quittner Imre, dr. Rotten­berg Henrikné szül Quittner Ilona, Quitt­ner Ernő, Quittner Károly és Neumann Lászlóné szül Quittner Erzsébet úgy a­­ maguk, valamint gyászoló testvérei és rokonai nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy imádott anyjuk, a legjobb testvér és rokon­­ őre, Qsáfusz Anniimé szül. Feschl­e Jeanette f. hó 6-án öt éves korában hosszú, gyötrel­­­­mes szenvedések után elhunyt. „ Drága halottunkat e hó 6­án délután 2 óra­kor fogjuk az óbudai izr. temető halottas­házából örök nyugalomra­­helyezni. Edináim kutan értesítés m­elyett Özv. Virány Sámuelné Leitersdorfer | | Irma saját és az alulírottak nevében | || a fájdalomtól lesújtva adja tudtul, | hogy szeretett jó férje Virány Sámuel úr 1922 december 5-én, életének 67. évé-­­ben, 36 évi boldog házasság után csendesen elhunyt. Drága halottunk földi maradványait utolsó kívánságához képest tegnap, a szűk családi körben, kísértük utolsó­­ útján a rákoskeresztúri szr. temető­ben levő családi sírboltba. Dr. Virány Egon, Virány Alfréd, dr. Vadász Sándorné Virány Renkó, Vi­­rány Guido, Virány Pál, Virány László,­­ Virány Andrea Virány Magda, gyer-­­mekei. Dr. Virány Egonné Etele Ella, a menye. Dr. Vadász Sándor, veje. Va­dász Éviké, Virány Jucika, unokái. r­észvétlátogatások mellőzését kérjük ! Szófián gyásszal és néma megdöb­­­­benéssel közli az óbudai izr. hitköz-1 | ség és chevra kadisa azt a vészes ! j szerencsétlenséget, amely szeretve I I tisztelt lelkipásztorát Főtisztelend­ö főrabbi urat ! a tragikum megrázó hirtelenségével!­s ragadta ki hívei köréből. Könny és siralom a mi osztály- i­s részünk, hogy el kellett vesztenünk ! I és így ke­le­­ elvesztenünk ezt a tu­­­dós elmével és fenkölt szívvel meg-­j­­ áldott, nagyjövőjü lelkivezérünket. A sorscsapástól megtörtén, vérző­­­j szívvel hajtjuk meg fejünket a Min- j­­­denható akarata előtt. A megboldogultnak vasárnap, f. hó­­ 10-én, tr. e.­­/10 órakor adjuk meg a !­j végtisztességet az óbudai szr. temp­­­­­omban (HL, Lajos ucca 163. sz.),­­ s ahonnan földi maradványait a HL,­ i törökked­­ői új temetőbe kísérli­k­i és ott örök nyugalomra helyezzük

Next