Az Est, 1923. február (14. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

I 2- oldal Csütörtök, 1923. február 7. Felmerülhet az a kétely, hogy ez végül is csak papirosgarancia. Ez nem egészen van így, mert a 16. szakasz igen erős szankciókat tartalmaz az e tekintetben hibás államokkal szemben. Itt nagy az erkölcsi garancia, mert erkölcsi erők lépnek mozgásba. Me méltóztassák ezeket lekicsinyelni. Azok a reálpolitikusok, akik ezeknek az erkölcsi tényezőknek a hatását kétségbevonják, éppenséggel nem reálpolitikusok. Az erkölcsi erők igenis reális dolgok. Csodálatos, hogy a világháború tanulságai után ezt még kétségbe lehet vonni." Nagyon kétes, hogy a háború kezdetén Angliát be lehetett volna-e vonni a háborúba, ha a németek stratégiai okokból nem követik el azt a politikai hibát, hogy Belgium semlegességét megsértik. Az már nem is kétes, hogy Amerika beavatkozása, amely a háborút eldöntötte, lehetetlen lett volna, ha az a propaganda nem szaturálja az amerikai közvéleményt, hogy a központi hatalmak vétkesek a háború felidézésében és hogy a demokrácia védelmére szükséges Németország letörése. Enélkül semmi hatalom nem vonhatta volna be Amerikát a háborúba. Az erkölcsi tényezők döntötték el tehát, a háborút. Ilyen tapasztalatok után nem lehet az erkölcsi erő hatását kétségbevonni és bizonyos, hogy minden kis és nagy nép egyaránt kétszer is meg fogja gondolni, hogy oly vállalkozásba bocsátkozzon, amelyet az egész világ közvéleménye elítél. Ezek által az előnyök által lehetséges, bizonyos erkölcsi erőket a magunk szolgálatába vonni. Vannak egészen konkrét előnyök is, amelyek a nemzetek szövetségének tagságából következnek . A lefegyverzés és a nemzeti kisebbségek védelme. A lefegyverzés, tekintetében igaz, hogy a nemzetek szövetségének eddigi viselkedése teljesen a szövetség ellen szól. A külügyminiszter úr felszólalásában hivatali felelősségének tudatában nagyon enyhén jellemezte ezt a helyzetet, mikor azt mondta, hogy erre vonatkozóan nálunk határozottan keresztülvitték a lefegyverzést, a többi államokban azonban sajnos kezdetleges stádiumban van ez az ügy. Én sokkal kevésbé vagyok felelős, mint a külügyminiszter úr, habár nekem is, mint a Ház minden tagjának, éreznem kell ezt a felelősséget, amely, a Ház egyszerű tagját is terheli. Nekem azonban módomban van kimondani magasabb érdek, veszélyeztetése nélkül, hogy ami e téren történt, helyesebben szólva nem történt, az az új európai érának valóságos botránya. Rendszeres szabotálása a nemzetek szövetsége alapokmányának az az állapot, amely szerint a nemzetek egy része le van fegyverezve, a többiek pedig a békeévekhez képest is erősebb fegyverkezést folytatnak. Ez egyenesen tűrhetetlen és az újabb konvulziók előfordulásának állandó veszélyét hordja magában. Nem áll az, hogy a győzőknél van az erény és a legyőzötteknél a bűn. Nem mondom azt, hogy fordítva van. Gyarló emberek vagyunk valamennyien, itt is, ott is. Aki érzi, hogy magának megengedhet mindent, az könnyen hibákba esik. Ezeknél a nemzeteknél, amelyek kiszolgáltatva látják magunkat a nem éppen barátságos szomszédoknak, kell, hogy a keserűség olyan foka fejlődjék ki, amit én, amikor Magyarországot képviselni volt tragikus szerencsém, úgy fejeztem ki, hogy azt mondottam Párizsban: önök megteremtik a kétségbeesés koalícióját, ami igen nagy veszedelem Európára nézve. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Európa helyzetének egyik botránya, állandó veszélye ez. A nemzetek szövetsége irányának javulása ott fog kezdődni, amikor a lefegyverzés kérdésében az egyformán osztó igazság fog érvényesülni. A külügyminiszter azt mondotta, hogy a lefegyverzés a legyőzöttekre vonatkozólag meg van valósítva. Szerintem ez a helyzet ma már másképpen áll. Abban a pillanatban, amikor beléptünk a nemzetek szövetségébe, új helyzet teremtődött számunkra. Mielőtt beléptünk, atrianoni diktálás volt a mérvadó, azóta a nemzetek szövetségének az a paktuma a mérvadó, amely szerint a nemzetek szövetségének tanácsa állapíthatja meg a lefegyverzés mérvét, az egyes államok földrajzi fekvése alapján. Ez a paktum a békeszerződés egy része, amit a velünk szembenálló államok is elfogadtak és velünk is elfogadtattak. Szerintem Magyarország lefegyverzésének kérdése újból felvethető és a többi állam beleegyezésével döntendő újból el. Lehetséges, hogy azt fogják mondani, hogy igazságosnak tartják a trianoni békeszerződésben megállapított lefegyverzés mérvét, de ez nem feltétlenül biztos. Mindenesetre jogunk van ezt a kérdést felvetni és legális úton megpróbálnunk megszabadulni ettől a nyűgtől. A lefegyverzés kérdésében való hatályosabb fellépés lehetősége tehát egyik előnye annak, hogy a nemzetek szövetségének tagjai lettünk. A kisebbségek kérdésében, is megváltozott a helyzet. Módunkban áll meghallgatást, és intézkedést követelni. Azonban én őszintén beszélek. Dacára ezeknek az előnyöknek, amelyeket felsoroltam, nem lettem volna barátja a belépésnek, mert az alapokmány egyik paragrafusa megerősíteni látszik a trianoni békeszerződés alapján előállott területi helyzetét. Ezt olyan súlyosnak tartom, hogy ezért nem javasoltam volna a belépést, ha ez az okmány nem mutatna rá a szerződések revíziójának lehetőségére. Jól mondta a miniszterelnök úr, hogy azzal, hogy a trianoni békét aláírtuk, nem ismerjük el annak igazságát. Nekem alkalmam volt ugyanezt hangoztatni, olyan helyen, mely tekintélyére ugyan kisebb mint Magyarország törvényhozó testülete, alkalmam volt hangoztatni nemzetek szövetségének előmozdítására alakult liga főtanácsában. Én azt mondtam az ott lévő francia, angol és olasz kollegáknak, hogy Magyarország belépése a nemzetek szövetségébe nem jelenti azon állapotokba való belenyugvását, melyet a trianoni béke teremtett. Mi azt akarjuk, hogy a velünk elkövetett igazságtalanságokat békés úton reparálják. Az urak nekem köszönetet mondtak őszinteségemért és örömüket fejezték ki, hogy együttműködésünk az igazságot, nem pedig a kölcsönös félrevezetést szolgálja. El fog jönni az idő, talán gyorsabban, mint hisszük, hogy a revízió a nemzetek szövetségének útján tétetik aktuálissá. Addig is a nemzetek szövetségében való fellépésünk által és e művelt világhoz való appellálásunk által tiltakozunk a ránk nézve amúgy is terhes szerződés végrehajtásának anomáliái ellen és tiltakozunk az ellen, hogy mindazonáltal tiltakozunk a ránk nézve előnyösek, holt betűk maradjanak és ne vitessenek keresztül, így a lefegyverzés és a kisebbség védelme (Helyeslés minden oldalon."). Már most nem lehet, hogy egy pillantást ne vessek az általános politikai helyzetre. Az általános politikai helyzet igen komoly. Gondolom, ezt senki sem vonja kétségbe. A kisantant és a nagyantant képviselői megtették azt a demarsot, melynek alaptalanlága ismert és melynek végrehajtása úgy szólvan elpárolgott. Ebben bennefoglaltatik az ellenünk irányuló akció első részének igazságtalansága. Én szimptómának látom ezt, annak a rendszeres akciónak a megnyilvánulásának, melyet a kisantant Magyarország ellen folytatni akar és amelyet nem akarok olyan néven megnevezni, mely a diplomáciai hanggal nem volna összeegyeztethető. Magyarország fegyverkezésérőlbeszélni minden komolyságot nélkülöz. Eckhardt Tibor legutóbbi felszólalásában számokat idézett, melyek kétségtelenül helyesek , és amelyek mutatják, hogy a kisantant 500.000 katonájával és 3000 ágyújával szemben Magyarország legfeljebb 35.000 embert és 120 ágyút állíthatna ki. Ily körülmények között, támadó szándékról beszélni annyira nélkülöz minden komolyságot, hogy arra csak hatalmi politikai fogásból lehet gondolni. Hogy hivatalosan megtörtént-e, azt nem tudom, de a sajtó közölte, és miniszteri nyilatkozatokban is szerepelt, hogy a kisantant állama, nevezetesen Románia nem fogadja el perdöntőnek az antant katonai bizottságának nálunk tett megállapítását, mert az ellenőrzésben nem volt részük. Nem tudom, hogy ilyen követelés csakugyan fennáll-e. Nem hiszem, mert ez egyenesen szerződésellenes volna, valósággal megdöntené a trianoni szerződést. De a hihetetlen is megtörténhetik manapság. A trianoni szerződés 133. szakasza megmondja, hogy a lefegyverzés ellenőrzésére a főhatalmak katonai bizottsága működik, abban a tekintetben, amennyiben a lefegyverzés határidőhöz van kötve. Ez után a határidő után a 143. szakasz szerint a nemzetek szövetsége tanácsának joga van a további ellenőrzést elrendelni. A szerződés tehát két fórumot jelöl meg, vagyis Magyarország nemzeti szuverenitásának megszorításához csak e mértékig járult hozzá, más ellenőrzést nem ismert e. Enélkül pedig semmiféle idegen tényezőnek minket ellenőrizni joga nincs. (Zajos helyeslés az egész Házban.) Ha ilyen gondolat felmerült volna, ezt nem lehet elég korán a limire elutasítani, nem lehet elég korán, még mielőtt testet öltött volna, a nemzetközi jog szerint való teljes tarthatatlanságát kimutatni. Nem akarom most ecsetelni azokat a szimiptomákat, amelyek azt mutatják, hogy a szomszédos államokban bizonyos támadó szándékok vannak. Az utolsó napokban ugyanis a cseh külügyminiszter a prágai parlamentben beszédet mondott, amely lényegileg fentartja ugyan az ellenünk irányuló hamis vádakat, konciliáns hangjával azonban azt a reményt kelti fel, hogy a felhők mégis elvonultak és olyan álláspont kezd érvényesülni, hogy Magyarország jogainak és méltóságának respektálásával nyugalmat kell teremteni. ■ Gróf Bethlen István minisztereknek : Ügy van ! Gróf Apponyi Albert: A szimptomák arra engednek következtetni, hogy a szomszédos államokban is kezd tért hódítani ez a felfogás. Nem akarom tehát az előbb említett szimptómákat ecsetelni, mert ez irritálólag hathatna. Azt hiszem, mindenki helyesli, ha azt mondom, hogy a mi részünkről nem szabad irritáló anyagot dobni a heyzetbe, ellenben mindnyájunknak össze kell fognunk, ha mások jóvoltából ilyen helyzetbe sodródunk. A javaslatot egyébként elfogadom. Zajos taps és éljenzés a Ház minden oldalán. .. Miután több felszólaló nincs, Scitovszky Béla elnök a vitát bezárja. A külügyminiszter a külpolitikai helyzetről Ezután Daruváry Géza külügyminiszter állott fel szólásra. Az előttem szóló képviselő úr nagy értékű fejtegetéseihez néhány , megjegyzést kívánok tenni. Ezek a politikai aktualitásokra vonatkozó részek. Mindenekelőtt arra vonatkozólag óhajtok megjegyzést tenni, hogy felmerült-e az az óhaj, hogy a kisantant képviseletet nyerjen a katonai ellenőrző bizottságokban. Kijelenthetem, hogy, ilyen óhaj nem merült fel. Politikai és erkölcsi szempontból lehetetlenségnek tartom, hogy ilyen, a békeszerződés szavaival és betűivel ellenkező óhaj felmerüljön. Ami a cseh külügyminiszter tegnapi beszédét illeti, osztozom abban a nézetben, hogy azt lehet úgy felfogni, mint egy konciliánsabb atmoszféra reményét. Mégis, mivel ott ismét felmerültek és a kisantant sajtójában ismét felbukantak azok a vádak, amiket ellenünk emeltek, egy-két szóval erre is ki akarok térni. Legsúlyosabb vád a magyar-román határon, lévő nyugtalanság. Ennek oka nem a mi fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés. Ez senki kétségbe nem vonta, a katonai ellenőrző bizottság megállapította, hogy a mi fegyverkezéseinkről szóló hírek teljesen alaptalanok. Ezt a bizottságot nem lehet pártossággal vádolni, hiszen a volt ellenséges államok képviselői vannak benne. Ami a határindideiseket illeti, aktjuk hogy azok mértéktelenül fel lettek fújva Az történt, hogy idegen terűidről lőttek a mi határőreinkre de ezek egyszer visszajöttek, egyszer pedig nem. Mindig hajlandók voltunk és hajlandók vagyunk a politikai foglyok kicserélésére. Nehézség ,itt csak annyiban, merült. Fel, hogy nálunk mindig kevesebb politikai fogoly volt, mint szomszédginftnál. Azt is hallhatjuk, hogy ezeket a dolgokat az európai közvélemény elé akarják vinni, óhajaink itt teljesen találkoznak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Az igazság tiszta fegyverzetével akarunk küzdeni. Az európai közvéleményt egyenesen keressük. A határincidensek ügyét is nemzetközi fórumra akartuk bízni és nem rajtunk múlott, hogy nem került ez az ügy ez elé a fórum elé. — Folytatunk a H-ik oldalon — Anita Berber» Sebastian Drostebruár hónapra prolongálva » .Párisien Imperial Grill — Ma záróra — reggel 8 órakor !