Az Est, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-15 / 60. szám
\p Budapest, 1923 * Csütörtök * március 15. 400.— K two.— Jf Előfizetési áruk: Egy hátlapra » Három hónapra K ü tfulása a fenti érák kétszerese Egyes szám éraf&Qkoron Ausztriában JOOO o. A napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR XIV. évfolyam 60. szám, Szerkesztőség • ül. kerület, Erzsébet körút Ifc JClaetá hivatalt VII., Erzsébet körút 18—70.és*» Fiók*kiadó hivatalok: V., Vilmos császár út 14. szém és IV., Ufici ucca 17.. Szerkesztőség Bécsben* I^ Kohlmarkt 7. Ez a nap akkor is izzani fog szívünkben, amikor már nem lesz rá szükségünk. Mennyivel erősebb lángokat kell hogy vessen ma, amikor úgy esünk térdre március 15-ike előtt, mint ahogy a kétségbeesett, mindenéből kifosztott, hitében megszaggatott ember rogy le egy szent emlék előtt, ahonnan erőt és bizalmat akar új küzdelemhez és új győzelemhez meríteni. Március tizenötödike ily megszentelt emlék előttünk s éppen ezért, hiába borús az ég, míg hátunk mögött ez az emlék ragyogó sugarakat ont, csüggedésre nincs okunk. Mert sohasem szabad elfelejteni, hogy március 15-ike nemcsak annyit jelent, hogy e napon a Landerer és Heckenast nyomdájában a gyors sajtó kinyomta a tizenkét pontot, anélkül, hogy a kéziraton a cenzor helyeslő kézjegye lett volna. Nemcsak annyit jelent, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről Petőfi Sándor a szitáló esőben szorongó tömeg agyába s szívébe beleharsogta a Talpra Magyart. Március 15-ike még azt jelenti, — és időtlen időkig az lesz a mélyebb értelme — hogy e nemzet hitet tett a szabadság, az emberi jog és az egyenlőség mellett s .hitet tett amellett, hogy e jogokért nagy harcra kész, inkább nem kell neki az élet, mint hogy róluk lemondjon. Ezért oly varázslatos ez a nap! Ezért van az, valahányszor ránk virrad, lelkünk derűvel és bizakodással telik meg, — akárcsak kint a szabadban a rügyek a természet nedvével — és szemünk villanása egyenesen belemélyed a jövendőbe ! S _ azt mondjuk magunkban, ha sivárság is fog körül, ha úgy is tetszik, mintha azokat a nemzetiszínű zászlókat, amelyeket a márciusi ifjak kibontottak, néha-néha begöngyölik, vagy ami még ennél __ is rosszabb, olyan házak ormára tűzik ki, amelyekbe nem ragyog _ be a szabadság napja, sebaj. Az a magyar nemzet, amelynek méhében március 15-ike megfogant, ha rongyosan is, ha feldúlt lélekkel is, de 61 ma is. Ez a nemzet ma is Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szabadságos népe, az ő elveik vannak a kapcsos bibliájába bepréselve s ha megérik az idő, ez elvekért nemcsak halni, de dolgozni is tud. ,//#■ &§} ^0*2 | Izgalmak a nemzetgyűlés folyosóján a MÁV elnökének egy körrendelete miatt Ha a község nem ad lakást a vasutasnak ,* nem áll meg többé előtte a vasút —Az Hit tudósítájától —Kelety Dénes, a MÁV elnökigazgatója vidéki jelentések szerint az alább közölt körrendeletét intézte volna az összes üzletvezetőségekhez. A rendelet, amelyről a MÁV felettes politikai butoaágának, a kereskedelmi minisztériumnak, mint halljuk, nem volt esetes tudomása, érthető feltűnést keltett a nemzetgyűlés folyosóin. Nekünk egyelőre nincs más kötelességünk, mint a rendelet szövegét átadni a nyilvánosságnak. A kormányra és a nemzetgyűlésre tartozik, hogy megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel az ilyesféle ügyeket — ha a rendelet szövege csakugyan hiteles — el kell intézni. A rendelet szövege a következő: »Értesülésünk szerint előfordultak esetek, hogy oly községekből, amelyeknek lélekszáma 1000-en alul van, a vasutasok kiköttesni voltak kénytelenek, mert a legutóbbi lakásrendelet értelmében ezekben a községekben a lakásos,- szabaddá tétettek és a tulajdonosok a legridegebb önzéssel oly magas lakbéreket követeltek az illetőktől, hogy azokat megfizetni képtelenek voltak. Az ily vasutasok azután újból vitaóalakókká váltak és ismét részeseivé lettek azoknak a sanyarúságoknak, amelyekből többnek ezek közül már előzőleg is bőségesen kijutott. Az oly községek, amelyeknek közigazgatása közönnyel nézi lakosainak ezt az önző számításból követett eljárását, legyenek elkészülve a következményekre is, amelyek szükségképpen annak nyomába lépni fognak. Ne lepődjék meg rajta, ha a vasútnak nem lesz azután módjában ,a községhez tartozó állomásokon a szolgálatot fentartani, ha rendelkezésre állanak is azok a vasutasok, akik a szolgálat ellátásához szükségesek, aminek pedig alapfeltétele az, hogy az illetők lakással bírjanak. Ehhez képest a szükséges alkalmazottak hiányában az illető állomást a közforgalom elől el fogjuk zárni és azon úgy az áru fel- és leadást, mint az utasok fel- és leszállása céljából a személyvonatok megállítását meg fogjuk szüntetni. Felhívjuk az üzletvezetőségeket, hogy sorolják fel, mely községben tapasztaltak máris olyan eljárást, amelynek következtében vasutasaink a kőszegből kihurcolkodni és vesüli kocsikba hállitani voltak kénytelenek, hogy nv, esetek számához és súlyosságábon képest az említett eszközhöz folyamodjunk, amely ha talán túlzottnak is látszik, de kényszerűségből nem mellőzhető, mert elvégre személyzet hiányában az állomási szolgálatot csak abban a terjedelemben lehet fentartani, amely mérvben ad ez a szükséges személyzet rendelkezésre ál. Intézzenek az üzletvezetőségek ilyen értelemben közhttsot a kisebb községekhez tartozó állomások főnökeihez és a beérkezett javaslatok alapján tegyenek ide az eredményrül mielőbb jelentést. Nincs észrevételünk az ellen, ha az állomásfőnökök javaslatuk megtétele előtt azokhoz a községekhez, amelyekből már kényszerű kiköltözések történtek, jelen rendeletünk tartalmának közlésével kérdést intéznek, hogy hajlandók-e kiköltözött vasutasaink lakhatását lehetővé tenni vagy sem. . Végül megjegyezzük, hogy ehhez a rendszabályhoz kell folyamodnunk, minthogy a lakásrendelet említett sérelmes rendelkezésének módosítása, illetve hatálytalanítása iránt felsőbb helyre tett előterjesztéseinknek nem lett eredménye. Budapest, 1928. évi március hó 3-án. Az Igazgatóság elnöke: Ketety, s. k., államtitkár. Az üzletvezetőségek fenti rendeletet már közölték az érdekelt állomásokkal és a beérkező válaszok alapján fogják megállapítani azoknak az állomásoknak a jegyzékét, melyeken a vonatok jövőben megállás nélkül fognak áthaladni. Politikusok nyilatkozatai a rendeletről A MÁV elnök igazgatójának fentebb közölt rendelete a nemzetgyűlési képviselők között nagy feltűnést és— megállapíthatjuk — megbotránkozást is keltett. Fiaallaszton nyomban kijelentette, hogy a legközelebbi ülésen napirend előtt szóváteszi ezt a ■rendeletét, mivel azonban kiderült, hogy a legközelebbi ülés már csak a jövő héten lesz, ettől a szándékától elállott és megegyezett Farkas Tiborral, hogy ő ma délután elmondandó interpellációja keretében felolvassa a rendeletet és a kormánytól felvilágosítást kér. Egyebekben Gaal Gaszton a rendeletről a következőket mondotta Az Est munkatársának : Étt csak annyit mondhatok, hogyha a mezőgazdaságokat törvénynyel kényszeríthetik arra, hogy alkalmazottjaiknak közegészségi viszonyokat kielégítő lakást adjanak, úgy ez a kötelesség elsősorban az államot kell hogy terhelje. A mezőgazdasági lakástörvényt részben előkészítették, részben végre van hajtva. Az a hang pedig, ami ebben a rendeletben megszólal, — feltéve, hogy a közölt rendelet szövege híven van visszaadva — a minősített bolsevizmus hangja. Farkas Tibor, aki délután ebben az ügyben interpellál, a következőképpen nyilatkozott : — Ez a rendelet is megerősít engem abban, amit már kifejtettem a kereskedelemügyi miniszternek, hogy tudniillik az olyan külön eljárások, amilyenket Kelety Dénesnél tapasztalunk, ellentétben vannak a tisztviselői kötelességteljesítésről táplált régi fogalmainkkal. A vasút közérdekű intézmény, amely nem egyes vasutasok kedvéért van. A dolgoknak ily szabados kezelését nem tűrhetjük, egyébként ugyanezeket a szindikalista tüneteket tíz nappal ezelőtt hoztam a Ház elé és a miniszterelnök úr kedvéért elhalasztott interpellációm is azt a célt akarja szolgálni, hogy a kérdés kellő eréllyel, szigorral és gyorsasággal megfelelő megoldásra jusson. Peidl Gyula ezeket mondotta : — Anélkül hogy a lakásuk felszabadítására vonatkozó rendelet!