Az Est, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-08 / 103. szám

6­. oldal Izedd, 1923. május 8. HÍREK, — Medvebőr — ötszáz teríték­kel. Azt halljuk, ho­­y a főváros polgármesterének és a községi párt vezérének tisztelére ötszáz terítékes bankettet készülnek rendezni abból az alkalomból, hogy külföldi útjukról diadalma­san tértek vissza és a főváros köl­csönének ügyét sikeresen elintéz­ték. Nem ismerjük következmé­nyeiben az elintézés részleteit, ta­lán azok sem ismerhetik, akik a bankettnek nálunk oly népszerű módját választották a szerencsés argonauták ünneplésére. De ha még oly dicsőségesek is ezek a vívmányok, a mai égető szomo­rúságban nem igen illő, hogy öt­száz kiválasztott férfiú lakmároz­­zon annyi pénzért, amennyivel öt­ezer éhezőt jól lehetne lakatni. Aminthogy azt sem tartjuk fe­lette ildomosnak, hogy a polgár­mester úr a nagybankok józsef­városi elővacsoráján kijelentette, hogy nem számít az egész Buda­pest támogatására. Elég hiba. Nem számít rá, mert nem érzi magát az egész Budapest, csak a most uralmon lévő többség pol­gárm­­ess­terének, holott a hagyomá­nyos közfelfogás szerint a polgár­­mester az­ egész község polgármes­tere, pártokra való tekintet nél­kül. Nem­ számít rá, de ne is szá­mítson rá. Az egész polgárság­­annak idején tudni fogja, miképp ítéljen arról az első tisztviselőről, aki maga vallotta magát egy párt ,polgárul ért övének. Végül­­m­ ég egy őszinte szét. A polgármester úr úgy tudja, hogy vannak, akik kétségbeesnek az ő­­sikerén. Ha így tudja, rosszul tud­ja. Ha politikai ellenfeleire céloz, balul céloz. Épp ellenkezőleg: mi tapsolni fogunk minden sikerének, amely a köz javát szolgálja. Előt­tünk az ügy szent, a személy mel­lékes. Nem úgy, mint a polgármes­ter úr pártfelei és pártdiktátora előtt, akik nem "a“ tárgyi érdekeket veszik először szemügyre, hanem a szóbanforgó személyek orrát. Hogyan akarja letörni , az új német devizatörvényjavaslat a til­tott spekulációt ? Berlinből jelenti tudósítónk . A birodalmi kormány előterjesztette javaslatát az októ­beri d­evizaren­délet törvényes mó­dosítása céljából s azt a birodalmi gyűlés már legközelebb tárgyalni fogja. Az új rendelkezések alkal­masak arra, hogy hathatósan ves­senek gátat a deviza­spekulációnak, amennyiben a javaslat szigorú büntető szankciókat tartalmaz a külföldi fizetőeszközök rombre­d hi­tele pilon, amelyet eddig csupán a birodalmi banknak a pénzintéze­tekre gyakorolt nyomása korláto­zott.Bank- és váltóh­ázak ü­zemének folytatása szi­g­or­ú engedélyezéshez van kötve s üzletmenetüket a bi­rodalmi bank ellenőrzi. Minden pénzintézet és engedélyezett váltó­­üzlet tartozik három nap lefor­gása alatt a birodalmi banknak bejelenteni és beszolgáltatni meg­lévő idegen ■valutakészletét vagy újabban szerzett külföldi fizetési eszközeit. Külön intézkedés tiltja, hogy bankok és váltóü­zletek kül­földi pénznemeket közszemlére te­gyenek kirakataikban. A legfon­tosabb rendelkezés az, amely ki­mondja, h­ogy csupán devizaban­­kok köthetnel­ üzleteket idegen fi­zetési eszközökkel, de azok is tar­toznak mindenkori devizakészle­teiket a pénzügyi hatóságnak be­jelenteni és rendelkezésére tartani. A bankoknak egymis között való devizaüzletei is a birodalmi bank ellenőrzi-e, illetve egedélyezése alá esnek. , A devizatörvény megszegését három évig terjedő fogházbüntetés és a külföldi fizetési eszközöknek tízszereséig emelkedhető pénzbün­tetés sújtja. Váltóüzletek tulajdo­nosait, akik kijátsszák a hatósági engedélyezés tilalmát, szintén há­rom évig terjedhető fogházbünte­téssel és 50 millió márkáig emel­kedő pénzbüntetéssel sújtja az új törvény. (II.) — A zászl­ószent­elések vasárnapja. A lezajlott vasárnap a főváros területén több díszes zászlószentelés volt. Az egyiket a magyar állami gépgyárak keresztén­yszocialista alkalmazottainak szövetsége rendezte. A zászló flúvéd­­nökségét Horthy Miklós kormányzó és Ma­re­ főherceg fogadták el, akiknek képviseletében az ünnepségen Soós Ká­rói­- altvárrnagy és Kedvcssy főhad­­r­iv” jelert meg. Az ünnepélyen részt­vevők : főváros, valamint Csynku­­l*ogv~i‘ország majdnem minden vas-, munkás szervezetének képviselői,­ több nemzetgyűlési képviselő és előkelő kö­zönség. Az ünnepség a Bazilikában kezdődött, ahol a zászlót szentmise ke­retében Dobrozemszk­y Henrik prépost­­­tábori főpap áldotta meg és az első szö­get a kormányzó nevében Soós altá­bornagy verte be. A Bazilikából díszes menet vitte a zászlót a Deák téri evan­gélikus templomhoz, ahol dr. Csivucdy Lajos püspöki másodlelkész áldotta meg, majd a Kálvin téri református templom elé, ahol Ravasz■ László­­re­,­formátus püspök kérte a zászlóra az ég áldását. Azután a MÁV-gépgyári telep kálváriatéri dísztermében díszközgyű­lés volt, ahol Szabó József nemzetgyű­lési képviselő beszéde után Ernst Sán­dor nemzetgyűlési képviselő a bíbor­­nok hercegprímás képviseletében vert szöget a zászlóba. Végül társasebéd és szinielőadás zárta be az országos jelle­gű ünnepséget. A másik zászlószentelés az Isteni Sze­retett Leánya gyepucca­ intézetében az úgynevezett Banolder-intézetben folyt le, ahol Schipppa Lőrinc pápai nuncius csöndes Szentmisét mondott, majd meg­áldotta a zászlót, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök pedig magas szárnyalás­i beszédben ismertette a zászló jelentőségét. Az ünnepség­ a késő déli órákban a Himnusz hangjaival ért véget. A harmadik zászlószentelés színhelye a Szerviták belvárosi temploma volt, ahol úlz osztrák megszállás alá került Lopok­run községből Budapestre mene­kült fiúotthon növendékeinek zászlaját áldotta meg Mészáros János prelates érseki helytartó. Az ünnepély fővéd­nökségét és a zászlóanyai tisztet Iza­bella főhercegnő töltötte be. — Angol region. Érdekelt helyről közük : A téli üzleti ellenség alatt régi, bevált munkásai foglalkoztatása cél­jából készített modern szabású, valódi angol gyapjúszövet és Burberry-reg­­lának megkezdett eladását folytatja Widder férfiszabó, IV., Városház neon 20. szám. cs r K.-V jwí 'í.ittKWSS szemcsés, mc­ifiés töitófetevel)Si­szepités, fliesen a világom A halpaprikás írta Hajnik Miklós Mirigyért gondoltam, hogy baj lesz belőle, de mégsem szóltam semnmit, mert nem szerettem édes­apámmal vitatkozni. Mivelhogy, ő kemény ember volt, aki nem várt ellenmondást s ha én azt mondtam volna neki, hogy jobb lenne ott­honmaradni s kialudni azt a sok szeszt, amit a Török Ábris lako­dalmán magunkba szívtunk, hát csak azért is elindult volna­ egy­magába is. Mivelhogy ilyen természetű volt, meg sem próbáltam, hogy vissza­tartsam, inkább vele mentem­ én is. Pedig erősen zúgott a fejem a sok italtól s szívesen aludtam volna egyet. De valami rossz elő­érzetem volt s nem akartam az öreget magára hagyni. Beültünk a csónakba s én evez­ni kezdtem. Az öreg pedig­ ott állt a csónak orrában s a kivetett háló kötelét fogta. A megáradt Tisza agyagos sárga vizén egy vén fűzfa úszott felénk gyökerestül. Igyekeztem kitérni az írtjából s minden erőmmel oldalt eveztem. De már belénk ütközött a vén fűzfa s a csónakunk nagyot ló­dult recsegve-ropogva. A­ fatörzs pedig kicsavarta az egyik evezőt a kezemből s továbbúszott lefelé. S amint utánanéztem,­­akkor vet­tem csak észre, hogy a csónak or­rán már ti érti áll az édesapám. Nem is tudom, mi jutott akkor az eszembe, csak valahogyan nem értettem meg mingyárt, hogy mi történt?... Merthogy egyedül vol­tam a csónakban­, ahol pedig ket­ten voltunk az imént...Ezt nem tudtam felfogni ésszel. Mert mindig is érthetetlen az, amikor valami szerencsétlenség történik. Bizony, üres volt a csónak. Néz­tem a vizet, hátha felbukkan?... Aztán lazaeveztem. Emlékszem, nem volt bennem semmi szomorú­ság, igaz, hogy vigasság­ sem. Ki­húztam a csónakot a partra, aztán leültem melléje, pipára gyújtot­tam s el­bámészkodt­am csak úgy­ magam elé, mint akinek semmi dolga, gondja. Pipáztam és bá­mészkodtam a semmibe, fölösleges embernek éreztem magamat ebben a világban. Merthogy szegény­­édesapámat elvette a Tisza, "nem volt nekem többé égen-földön sen­kim, de senkim. Az édesanyámat régen eltemettük, a Julis meg férj­hez ment, máshoz, én meg így egyedül maradtam... Minek él­jek ? Minek éljen az ilyen egyedül­­való ember, aki senkinek se kell ? Pipáztam, pipáztam, meg bá­mészkodtam, amíg belefá­­dult a szemem. Aztán elaludtam s ami­kor felébredtem, már tudtam, hogy én halász többé nem leszek. Merthogy szendergés közben eszembe jutott, hogy ezentúl hogy ehetnék én halat, hisz talán ép­pen az édesapámból hízott az ? Megutáltam és a halat is és a vizet is, még ránézni se tudtam többé. Beültem a kocsmába, aztán pálinkát ittam, amíg a pénzemből futotta. Egy szál cigány húzta, ke­servesen nyikorgott a hegedűje, de nekem csak jól esett, mert fájt valami belülről s jobb arra nem­ gondolni. Aztán bejött a Meszes Mari, részeg volt, rámbórult és csókolt azzal a ronda, kifestett vénbanyaszájával. De nekem ,csak jól esett, merthogy nem éreztem az egyedül valóságomat. A komisz törköly csikart belül­ről, a fejem meg — úgy éreztem — olyan volt, mint egy dézsa. Nagy keserűség volt bennem. Merthogy nagyon fájt, hogy el kel­lett hagynom a vizet, a csónakot, a­ hálókat, a halakat és az édes­apámat a halak között. És ittam és ittam s aztán lehemperedtem az asztal alá s elnyúltam a pad Matt s kijött belőlem a keserűség. Aztán sírá ágáltam, mint egy meg­vert kölyök, aztán elaludtam. A mire felébredtem, már nem volt semmi bajom. Nem fájt már nekem sémi, csak a pénzemet saj­náltam, hogy nem maradt­­ belőle a zsebemben egy árva papírkoro­­nás sem. Már most mihez ie kezd­jek?... Felkössem magamat egy fára?... Hisz ahoz kötél kell, kö­télhez meg pénz, ha meg pénzem volna, nem kellene kötél. Csak visszaballagtam a Tisza nap­jára. A hogy már ott voltam, beültem a csónakba.­­ Merthogy bennültem, evezni kezdtem. 8 az­tán a hálót kivetettem. Jó az Is­ten, adott bele halat. Jó kövér hal volt. S merthogy éhes voltam, mirigyért hazavittem, elkészítet­tem paprikáján s meg is ettem jó étvággyal. 8 nem firtattam én, hogy mitől hízott az?... Mert nagyon éhes voltam. azon lisztért vevőimnek, akik a múltkori alkalmi árusításkor még nem­ fedezték szükségleteiket, még..egy- Miig a ked­vező vásgy'lásra alkalmat akarok nyúj­tani. Igen jutányos $rál;l­ al' eladásra kerülnek ; Vá.sz€>P2.né* fuk pamut- és Léniából' Sifedok ági]- es fehérneműre JGep&déS” és pesp tan leped fii-vászon minden szélességben) Nad­­ndok&pp­e, ingt­zefitT'SKi, datitzaszig&adii fiLsztalkésztetek, énpa m­­k&ző&és dzsmasztok FpofÉii»szövete& színes újdonságok CéE*nagtF’­&neEsMimofc sí­­rta és gyonyörni a/ /n in fákkal 5 MtiRfca vászot a fe fehér és minden színbe.­ J ‘ -Kantonok, delének, szatének és F*ifiepsy­batiszf&b modern mintákkal­­ • Gyöny&tPix tavaszi V3ifa.es fi elme-újdonságok Kam&nyok, kesztyűk, zsebkendők Csakis tartós és szolid minőségű.áruk Kiévi M dwafáruháza VII. &£7*m Kimúfy ucca 53. sz, Akácfa ucca sarok ^ Csehszlovákiában fekvő385 cSl­ TLttilCLítbEs 8 m­. hold birtokom hasonló nagyságú magyar területen lévővel kicserélném. Értekezni^ József körútiSg.­ 1.14 Vagongyár Pest környékén azakis merettel bíró espeditort Keres Ajánlatok »B. A. 5631« jeligére Blockner hirdetőiro­­dájába, IV. ken. Sei Mittelweit ucca 4. sz. küldendők :­­ baromf­ikereskedés, I VI., Andrássy út 58 MillériSS&WesS Schenker, VI., Király u. 12, Vili., Népszínház u. 19

Next