Az Est, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

Budapest, 1923 * J^BdcL # október 2. Előfizetési árak: Egy hónapra ... 7000 IC Három hónapra . . 20.000 K K­ü­lfö­l­d­ö­n a fenti árak kétszerese Politikai napilap XIV. évfolyam 221. szánt Szerkesztőség: OH. kerület, Erzsébet körút K Kiadóhivatal: OII., Erzsébet körút 18—20.3M' Fiókkiadó hivatalok: Egyes szám ára 350 kor. Vasárnapi szám 400 kor. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 os str. korona FŐSZERKESZTŐMiklós Andor V­ilmos császár út 14. szám és IV., Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsben­ /„ Kohlmarkt 7. A Pázmány Egyetem írolt rektorának és a József Mű­egyetem új rektorának beszé­deiben, akarva, nem akarva, az a két irányzat nyilvánult meg, amely néhány év óta a magyar­­életben egymással viaskodik.­­Az egyik a jelszavas irányzat. Ragaszkodjunk magyar vol­tunkhoz, ennek az országnak kereszténynek kell maradni, a magától értetődő igazság mind a kettő, anya nem szült ezen a magyar földön olyan gyerme­ket, aki ezeket az igazságokat magába ne szívná, vagy aki ve­lük szembeszállani menne. De éppen olyan magától értetődő az is, hogy ezeket az igazságo­kat csak hétköznapi, szünet­­nélküli verejtékes munkával fogan­tathatjuk meg. Aki éret­tük dolgozik, annak nevét nem lármázhatja szét a hír s zsebét nem tölti meg földi kincs. Azok, akik a jelszóra esküdtek fel, nem szeretik a csendet, nyugal­mat és az izzadságos munkát. Csak a gyűlölködés atmoszfé­rájában találják meg számadá­sukat, az ő szemükben csak az a jó hazafi, aki a ház tetejéről kukorékolja a hazáról és a ke­reszténységről betanult frázi­sokat, ezért viselik ők a keresz­ténység és magyarság jelsza­vait állandóan nyelvükön és gomblyukukban s ezért nem le­het jó keresztény és jó magyar az, aki csak dolgozik, de nem kukorékol. A másik irányzat — ez a Jó­zsef Műegyetem új rektorának beköszöntőjében ragyogott fel — a nemzeti munka közlegényi fanatizmusa. Az új rektor nem tudott és nem is akart mást mondani tanítványainak, mint azt, hogy hagyják békében a gyűlölet is frázis szimbólumát, a botot és — tanuljanak. De mondhat-e mást tanító a tanít­ványainak! Hiszen ha csak annyi apostoli lélek van benne, mint amennyi egy elektron bil­­liomod részében elfér, tudnia kell, hogy a tudás a legjobb fegyver az életben, nemcsak az ő kezében, de a nemzetében is; míg a bot előbb-utóbb koldus­bottá változik át, nemcsak az ő számára, hanem a nemzet szá­mára is. Tartjuk-e vigasztaló tünetnek, hogy a jelszavakat a távozó rektor hirdette, míg a munka igéi az új rektor szájá­ból jöttek ki? Annak tartjuk, Szófia, szeptember 39 (Az Est kiküldött tudósítójától) Mihelyt a magyar vonat átha­lad az új jugoszláv határon, azon­nal érezzük, hogy valami rendkí­vüli irányítja a szerb hatósági em­berek minden mozdulatát. Az el­lenőrzés szigorúbb a rendesnél és amikor leszállunk Szabadkán, minden utast külön katonai fe­dezettel kísérnek az útlevele­ket láttamozó hivatalba. A procedura kínos és sokáig tart, azután újból katonák kísérnek a vasúti fül­kékbe, amelyeket elhagyni nem szabad. Nagynehezen újságokat szerzünk és megtudjuk az izgalmak és szi­gorítások okát. A négyhasábos lapcímek azt mondják, hogy Bul­gáriában a kommunizmust kiáltot­ták ki, Cankovot és minisztertár­sait megállók, Boris király lemon­dott. Az újvidéki újságok már ezek­nél a rémségeknél is többet tudnak. És pedig, hogy Cankovot feldarabolták, Boris királyt meg­ölték, Bulgáriában általános vas­úti sztrájk van. Belgrádban már tetőpontra száll az izgalom, a legújabb lapok sze­rint már az expresszvonat sem futhat át a szerb-bolgár határon. A gyorsvonatot — igen kevés utas­sal és csakis török kocsikkal — mégis elindítják. Minél előbbre jutunk és pedig menetrendszerű pontossággal, annál kevesebbet tudnak a bolgár felfordulásról. Csak Mistől kezdve tűnik fel, hogy a vonatokon megkettőstett­k a katonai őrségeket és néhány szá­zad gyalogossal is találkozunk, amint teljes hadifelszerelésben­­ a határ felé menetelnek. Caribrodra — a szerb-bolgár határállomásra — pontosan érkezünk be. Teljes rend, nyugalom. Itt találkozunk az első bolgár ha­tósági emberrel, a fő vámtiszttel. Mosolyog, amikor a bolgár forron­gás legújabb híreit tudakoljuk tőle. — A vonat menetrendszerűen tovább ütegy, méltóztassanak csak nyugodtan beszállni. Igazat mondott. Az állítólag fel­szedett vasúti síneken simán és gyorsan gördül a­ vonat. Az útvo­nal mellett a bolgár parasztok gondtalanul és szorgalmasan dol­goznak. Sehol semmi jel, hogy Bulgáriában rendkívüli események történnének. Dragomár állomá­son a megszokott, hétköznapi kép. Sürgés-forgás a legnagyobb nyu­galom közepette. Itt megtudjuk, hogy egy francia és egy angol tiszt autón a szerb határra ment annak ellenőrzésére, vájjon a felvonult szerb haderők, amint a nagyhatalmak elren­delték, visszavonulnak-e a bol­gár határról. A két idegen tiszt sem kelt kü­lönösebb feltűnést. Az­ ilyen dolgo­kat megszokták. Pontosan indu­lunk, pontosan érkezünk Slavovi­­cára, ahol a szerb újságok szerint 400­ embert lelőttek, de ahol a való­ságban semmi sem történt. Ponto­san futunk be Szófiába is, ahol mi leszállunk, de a vonat tovább in­dul Konstantinápoly felé, ahonnan a szembejövő expressz egy óra előtt, zavartalanul és a menetrend szerint érkezett be. Szófiában hétköznapi az élet. A kormány lehetővé teszi a külföldi újságíróknak, hogy tetszésük sze­rint kereshessék f­öl azokat a he­lyeket, ahol — a hírek szerint — szovjetköztársaság­ volna. Az Est tudósítójának Milev egyetemi ta­nár, a Szófiai Újságíró Egyesület elnöke áll rendelkezésére. Tőle megtudjuk, hogy a bolgár kommunista párt Sztambulijszki hagyatéka. Ez a parasztdiktátor a parlamentben is többször kije­lentette, hogy Lenin a politikai tanítómestere és a kommunisták lesznek az utódaik. A Sztambulij­­szki alatt megerősödött komm­u­­nisták — — bukása után — nem tá­maszkodhattak többé kormánytá­mogatásra: Moszkvából szemrehá­nyásokat kaptak, amiért elmulasz­tották Sztambulijszki­­ megmenté­sét. Sinovjev és Vladek nyíltan parancsot adtak, hogy a Balkán bolsevizálását a bol­gár kommunista komiténak kell elvégezni, mert már csak­is ezen az úton kísérelhető meg a kommunizmus nyugat felé való kiterjesztése. A Szófiában levő antant diploma­ták is értesültek arról, hogy a moszkvai szovjet kormány Bulgárián keresztül akarja megtenni utolsó kísérletét Eu­rópa bolsevizálására. Rendkívül nagy összegek érkeztek Moszkvából. Szófia legszebb épüle­tét megvették és vörös háznak rendezték be. És míg Jugoszláviában és Romá­niában titkosan végezték a bol­sevisták földalatti szervezkedé­sét, hogy adott jelre csatla­kozhassanak a bolgár mozga­lomhoz, addig Szófiában nyíl­tan dolgoztak. Hogy a sikert megkönnyítsék és az együgyű nacionalistákat meg­ítőzeOWVVlAArtWVWWVWVWW Zürichi megnyitást 0.0301*14 nyerték, a kommunisták russzofil színezetet adtak mozgalmuknak és pedig azzal, hogy a megcsonkult Bulgária nagyságát a felszabadító Oroszország adhatja csak vissza és ezért hozzá kell csatlakozni. Augusztus utolsó napjaiban a­­ Cankov-kormány mind több bizo­nyítékot szerzett arra, hogy a bolgár kommunisták szep­tember 17-ére felkelést készí­tenek elő, amihez a Fekete-ten­geren át az oroszok nemcsak fegyvereket, hanem katonákat is fognak küldeni. A Cankov-kormány előterjesztette bizonyítékait az antant követeinek és engedélyt kért húszezer meg­bízható tartalékos behívására. Ezt nem adták meg, azonban Várna és Burgas előtt angol cirkálók jelentek m­eg, hogy­­megakadályozzák az Oroszor­szágból való fegyvercsempé­szést, ami részben sikerült is. A magára maradt bolgár kor­mány egyedül is elég erősnek érezte magát arra, hogy az ellen­akciót megkezdje. Szeptember 12-én elrendelte és végrehajtotta 140 fővárosi és mintegy 1000 vidéki kommu­nista letartóztatását. A vezérek legnagyobb része bör­­tönbe került. Kiszabadításukra a­ szófiai bolsevisták szeptember hó le-én, a pénteki hetivásár alkalmá­ból nem engedélyezett népgyűlést szerveztek, hogy ezzel az alkalom­mal és a vidékről beözönlő pa­rasztság segítségével lázadást rob­bantsanak ki. A feloszlatásra ki­rendelt rendőrség egyik parancsnokát a zavar­gók lelőtték, a bolsevisták nagy részét letartóztatták. Ugyanakkor, adott jelre, néh­ány délbulgáriai községben is megmoz­dultak . A moszkvai kommunisták Bulgárián át nagy előretörést terveztek nyugat felé A Cinkov-korm­ány energiája újabb nagy felfordulástól mentette meg Európát .Az Estkikin­dlilfi tudósítója beszámol a lázadás leverésért

Next