Az Est, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

Péntek, 1924. március 28. Nyilatkozatok a pénzügyi diktatúráról és a szanálási programról gazdák és a kereskedők képviselői más-más súlyos kifogásokat hangoztatnak — Az Est tudósítójától — A miniszterelnök az egységes párt tegnapi értekezletén ismertette azokat a törvénytervezeteket, amelyeket a nemzetgyűlés ma déli ülésén a pénzügyek szanálása érdekében a népszövetségi szakértőkkel történt megegyezés alapján terjesztett elő. A javaslatok érthető feltűnést keltettek, lesz minden rendelkezésük termelő és kereső osztályaink majdnemminden egyes tagjának az elevenébe ,vág. Alánt a legkülönbözőbb társadalmiés gazdasági irányzathoz tartozó nyilatkozatokat közlünk, amelyek kivétel nélkül azt mutatják, hogy ezek a javaslatok az elkövetkezendő hetek legfontosabb tárgyalási anyaga lesznek. A javaslatokban a kormány szinte diktatórikus rendelkezési jogot kér a maga számára,hatalmat, amellyel élő törvényeket egy tollvonással tetszése szerint eltörölhet. Megváltoztathat, a közterheket emelheti, az egyének kereseti viszonyaiba, korlátlan hatalommal belenyúlhat, milliárdokkal gazdálkodó közüzemeket értékesíthet, bérbeadhat, exisztenciákat megsemmisíthet, egyszóval olyan rendelkezési jogot kér, dikinével Magyarországon még eddig egyetlen kormány? sem bírt. Csak érthető, hogy az ilyen javaslat gyökerében rázza meg az egész országot, bár nagyon, jól tudja és érzi mindenki, hogy a javaslat rendkívüli idők rendkívüli szüleménye, amellyelszemben amegítélés rendes fegyvereit aligha lehet alkalmazni. Gróf Jundrássy Gyula ,az pénzügyi javaslatokról Az Este munkatársának a következőképpen nyilatkozott: — Alkotmányjogi szempontból nem gyakorolnék szigorú kritikát e javaslatok felett. Alkotmányjogilag mindent megengednék, ami célhoz vezet és ami ideiglenes. Az utolsó időben más országok is igen messzemenő alkotmányjogifelhatalmazást adtak kormányaiknak a pénzügyi szanálás keresztülvitelére. A fontosaknak az, hogy az ilyen módon megengedett rendszabályoknak meglegyen az eredménye és hogy az ország függetlenségét megóvjuk. . . Ez természetesen már egészen más kérdés. A javaslatokban az ország függetlenségét nem látom biztosítva. Sőt azt érzelmileg is feladva látom. Behódolást látok ellenségeink és a külföld előtt a kölcsön érdekében, ahelyett, hogy komoly kísérlet történne a■ magunk erejéből való talpraállásra. Félek, hogy az egész akció nem fog célhoz vezetni, minthogy a kölcsön összege csekély és a reánk kivetendő szörnyű adók súlya alatt nem tudunk majd talpraállni. Minden attól függ, hogy sikerülne a költségvetést helyreállítani és ugyanakkor fellendül-e a gaz 80.000 koraim heti napi fixum lybeli vagy vidéki megbízásoknál L.Miksduccatizenegy, földszint 2 hasági élet amint az Ausztriában történt. Ehez azonban kevés a reményem. Ausztriának az egész előrelátható deficitnek megfelelő öszszegű kölcsönt biztosították, nekünk pedig csupán egy számszerűleg meghatározott kölcsön áll rendelkezésünkre és lm ez elfogy, újra kell kezdeni a kölcsönszerzési akciót. Ezzel a kölcsönt nyújtó államok kezükben tartanak minket és alighanem arra fognak ügyelni, nehogy igazán talpraállhassunk, nem pedig arra, hogy valóban révébeszedhessük államháztartásunkat és gazdasági életünket. Fenyő Miksa a gyáriparosok igazgatója : — A szanálási javaslatok nagy komplexumáról csak beható tanulmányozás után tudnék végleges véleményt mondani. Első impresszióimat a következőkben foglalhatom össze. — Azzal legyünk tisztában, hogy az, ami a javaslatokban foglaltatik, közvíteli a több esztendős pénzügyi diktatúrát jelent. A javaslat ugyan, megállapít bizonyos kereteket, azonban felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy amennyiben ebbena törvényben kilátásba helyezett, intézkedések nem lennének elegendők arra, hogy az államháztartás egyensúlya 1926. év közöpéig helyreálllhassék, megtehessen minden intézkedést akár a kiadások akasztása, akár a bevételek fokozása, akár mindkettő útján addig a mértékig és olyan módon, amint, az szükséges ahoz, hogy ez a cél el is éressék éspedig anélkül, hogy ilyen intézkedések miatt előzetesen a törvényhozáshozkellene fordulnia. Ez a felhatalmazás — amennyiben a lapok kivonatai helyesen reprodukálták a javaslatot, — valóban a pénzügyi diktatúrát, jelent, tehát az ország teljes kiszolgáltatását a mindenkori kormányzatnak, amelynek közgazdasági képességeiről a múltak tapasztalatai alapján nem lehetünk a legjobb véleménnyel. — Ennyit általánosságban. A részletekre vonatkozólag helyes véleményt csak akkor tudnánk mondani, ha mábról magát, a szanálási programot, tehát azt az öt és fél esztendős előirányzatot. Ezenkívül fogalmunk sincs az alkon kiadásairól sem. Azzal tisztában voltamnk, hogy az államháztartás szanálása másként mint tetemes adóemelésekkel meg nem oldható. A deficit körülbelül havi tizenötmillió aranykorona volna. Tehát évi 186 millió aranykorona többbevételről kell gondoskodnunk, ha ezt fedezni akarjuk. Az első évben a deficit fedezésére lesz 100 millió aranykorona, külföldi kölcsön, tehát a több jövedelemnek körülbelül 80- 100 millió aranykoronának kell lennie. A második esztendő végén azonban, amikor már a kölcsön további részleteit is, felhasználjuk, teljes ISO mill'd aranykorona többbevételt kell felmutatnunk. Ezek persze az előirányzatismerete nélkül csak hozzávetőleges számítások. Már most ezt a javaslat úgy oldja meg, hogy ez időszerint csak általános felhatalmazást kap a kormány az állami díjazások riposztására és ebben a legfontosabb szerepet játssza köztisztviselői kérdés rendezése,, az atlanti üzemelő kereskedelmi szellembez való reformja, és végül az adminisztráció egyszerűsítése. A tizenötezer fővel való apasztása a köztisztviselő karnak lehet, hogy az államháztartás szempontjából szükséges, szociális szempontból azonban rendkívül komoly megpróbáltatás, amelynek hatását itt e pillanatban ki sem tudjuk számítani. Az állami üzemeknek kereskedőlyi alapokon való vezetését csal: helyeselhetjük. A másik oldalon áll az állami bevételek, fokozása, éspedig elsősorban, elvi intézkedéssel, hogy 1924 elejétől kezdve a közszolgáltatásokat aranykorona alapon kell teljesíteni. Ezt helyeseljük, ez intézkedés nélkül semmiféle rendet elképzelni nem tudunk. A javaslat 25%-ra emeli a földadót. Csonka-Magyarország földjének adója a békében 140 millió aranykorona katasztrális tiszta jövedelem után 28,4 millió aranykoronával, amihez járult 35% pótadó, vagyis összesen körülbelül 38 millió aranykorona. Ehelyett most a földbirtok minden pótléktól mentesen a tiszta jövedelem 25%-át, vagyis körülbelül 35—36 millió aranykoronát, tehát kevesebbet fog fizetni, mint békében. A földbirtoknál tehát tulajdonképpen nincsen szó adóemelésről és a földbirtok adóterhet igen mérsékeltnek kell mondanunk. — A jövedelem- és Vagyonadónál, s felvehetjük a jövedelem- és vagyomadómentes minimumot és viszont a kulcsot és ennek a fokozását túlhajtottnak tartjuk. A legnagyobb mértékben helytelenítenünk kell azt a felhatalmazást, amelyet a javaslat a pénzügyminiszternek kíván adni, hogy a háború alatt és háború után keletkezett nagyobb vagyonokat átmenetileg külön vagyon adópótlékkal ruhássa meg. A háborús vagyonok összeolvadtak, százféle lélekvándorláson mentek keresztül és ezért teljesen megengedhetetlennek tartjuk, hogy ezen a réven mindenfajta vagyon kormányzati és pénzügyminiszteri önkénynek, legyen kitéve. Éppen olyan helytelen és indokolatlan a visszatérés a Hegedűse-féle vagyonváltságra, amennyiben a javaslat azoktól a részvénytársaságoktól, amelyek annak idején készpénzben rótták le vagyonváltságukat, részvényeik újabb 5%-ának átengedését kéri. Ez olyan megterhelése a részvénytársaságoknak és részvényeseknek, amelyet a kormány semmivel indokolni nem tud. Sem az állandóan visszatérő szükséglettel, sem pedig azzal, hogy elvégre más kategóriáknál is ugyanazt teszi,mert például az ezer holdon aluli földbirtokra, amely annak idején körülbelül tízezerkoronás búzánál ötezerkoronás búzaalapon a váltság 80%-át fizette ri, tehát az eredetileg tervezett váltság 40%-át, semmiféle ilyen arányosítást nem látunk. Mi tehát ezt igazságtalannnak, indokolatlannak és a mai, körülmények között elviselhetőnek sem tartjuk. Hantos Elemér volt államtitkár így nyilatkozott: — Az állami gazdálkodásnak két ugrópontja van : az üzemek deficitjének a megszüntetése és a személyzeti, fizetések redukciója. Mind a két kérdés a kormány által ma nyilvánosságra hozottjavaslatokban nyitva marad. Nem tűnik ki mindenekelőtt, hogy a fedezendő deficitekben az üzem,ek deficitje is he kifoglaltatik-e, vagy pedig azt a költségvetésből kihasította a kormány, ami a költségvetés realitását megtámadná. A tisztviselők számának csökkentésénél utalnunk kell arra, hogy az 1922—23. évi költségvetés 283.000-ben állapítja meg az állami alkalmazottak számát, tehát ehez képest a 15.000 főre tervezett redukció egészen minimálisnak látszik. Hiszen Ausztriában sokkal kisebb tisztviselői létszám mellett százezer állami alkalmazottat bocsátottak el a szanálás során. — Az 1922—23. évi költségvetés beterjesztésekor Ráday Tibor bejelentette, hogy a legrövidebb időn belül a közalkalmazottak húsz százaléka lesz elbocsátandó. Még ha tényleg elbocsátották volna ezt a bejelentett, húsz százalékot időközben, még akkor sem jelentheti a helyzet javulását a 15000 főnyi újabb létszámapasztás. Minden siker attól függ, hogy az állami alkalmazott Alapíttatott 1850 Lili. ajánlja világszerte ismert A cégnelt a Műveltet városaiban vannat levallatai, etc. t 11*;... C. 8. oldal.