Az Est, 1924. április (15. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-16 / 82. szám

Budapest, 1926 * Szerda * április /6. Előfizetési árak : egy hónapra . . . 30.000 K áront hónapra . 90.000 K Külföldön a­ fenti árak kétszerese Egyes szám ára 1500 K Vasárnapi szám ISSSOO­K Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osstr. korona Politikai napilap «»• főszerkesztő: Miklós Andor Szerkeszt­őség: VII. kerület, Rákóczi út 54* Kiadóhivat­al: gil., Erzsébet körút Is —20.s** Játéktkiad­óhivatalok: IV., Váci ucca /2., V., Vilstox császár út II­. Se VII., Rákóczi út 54. Szerkesztőség Bécshez* Kohl­arkt 7. * Újság nélkül élt át Budapest kilenc napot, s ami a mai világban majdnem­­annyit­­jelent, mint­­hogyha gőz és villamosság nélkül élt voln­t ,na. Súlyos szövődmény ez az ország életében mind­enha, fatális véletlenek azonban még súlyosbították most azzal, hogy­­ a nemzetgyűlésen és ezekben a napokban hömpölygött legszé­lesebben a szanálási javaslatok vitája, a nagy vita, amely olyan életbevágó nemzetérdekek vé­delmére volna hivatva a kor­mány hibákkal, teh!«* javaslatai­val szemben. (), a gya­nú, amely jóban, rosszban fel­üli fejét, most is ott siklott a dolgok közt s nem mint em­lí­­tésre méltó politikumot, csak mint feljegyzendő erkölcsi kor­­jelenséget jegyezzük föl, hogy " lappangó összefüggést kerestek a nyomdaiparbeli harc s ama politikai érdekek közt, amelyek­nek taktikailag talán nem vol­na ellenszenves a sajtó elnému­lása, é• keresték akkor, amikor a szünetelő újságok legnagyobb része ellenzéki újság, amely mindenha leghatalmasabb tol­mácsa, csatárja volt a baloldali ellenzék követeléseinek. Ami a harcban most a legfon­tosabb, az az, hogy­­ vége van és hogy a veszteglő újságbetűk ismét megkezdik körútjukat a magyar nemzeti élet minden te­rületén. Mint minden rendkívü­li esemény, ez is sok tanulságot kínál. A közönség látta, hogy lassanként a csend ször­nyű halotti maszkja tapad az egész közéletre, ha nincs újság, a politikai világ láthatta, hogy mit jelent a parlamentnek nyil­vánossága s a kormány — mint valami kísérleti bemutatón — láthatta, hogy mi az, ha a sajtó elnémul. Súlyosan ránehezedett ;a par­lamentre ez a harc s a legsúlyo­sabb tanulság levonását ép a parlamentben várjuk:most,hogy láttuk, mit jelent a­ sajtó meg­bénulása, követelni kell a kor­mánytól, hogy szabadítsa föl a közvéleményt a kivételes hata­lom adta háborús korlátozások­nak mindama megkövesedett maradványai alól, amelyek ma még a közvélemény mellére ne­hezednek­. Mia­tt Cíarkonon a X­V. évfolyam 82. szám. Nyolc néma nap története Munkába álltak újra a nyomdászok , fajvédők és a szocialisták alkalmi szövetkezése Nyolc napi kényszerű szünete­­lés után ma" lép­­először olvasói"elé aiz­ést. Ezt a szünetet, mely a tá­jékozatlanságai ik., tompa homályát borította az egész mag­yar köz­életre, mi nem kerestük. Abból származott, hogy a , inait hói ion néhány nyomdai­ , szedő rendbon­tása következtében lehetetlenné­ vált lapunk megjelenése és mivel az egész nyomdaiparra, sőt azt­­mondhatjuk. ,u*z­ad•'«=•/. magyar­­ iparra ivvzovteim­ !. jelente- *• . vpl­­• na, ha a i­ntrl-...­..k és a­ munka­adók kö­zött fennálló szerződés­­­i flagráns megsértése további kö­vetkezmények nélkül történhetett volna, az összes lap- és nyomdat­ulaj­­donosok, a munkások szak­­szervezetével együtt megkísé­relték visszatérésre bírni a ki­vonult munkásokat, majd mi­kor ez nem sikerült, megszün­tették a napilapok megjelené­sét, majd kés­őbb szolidáris és egyöntetű lépésre határozták el magukat, úgy b­udapesten, mint környékén kizárták mun­kásaikat. Az elmúlt hétfői napon, a déli órákban, amikor Az Ext szerkesz­tése már befejezéséhez közeledett, az Athenaeum nyomda­vállal­at lapszedő személyzetének egy ki­sebb töredéke meglepetésszerűen bérkövetelésekkel lépett föl és­­kö­vetelésének h-f­­el­­tétére félórás ul­timátumot száhol­. Az ilyen bér­kérdések szabályozására a nyom­daiparban, mig számos más ipar-,­ágban is, két tényezőnek egy­üitel működése hivatott : a munkások részéről a szakszervezeté, a műn-' kaidok részéről a főnökegyes­ü­­léié. E két testület között kollektív szerződés áll fenn, amelynek ren­delkezései természetszerűen egy­­­aránt kötelezik a munkásokat és­­a munkaadókat. Ha elképzelhető volna az, hogy az ilyen szerződést bármelyik fél megtölt­atlanul meg­szegje, ez egyenlő volna a munka teljes és legveszedelmesebb anar­chiájával, mely válságossá tenné az ipar létezését és illuzóriussá tenne minden­­ további megállapo­dást. Mikor az említett szedők várat­lan és megállapodásel­lenes fellé­pése e elkövetkezett, akkor szabály­szerűen közbelépett a munkások szakszervezete, mely haladéktala­nul megállapította azt, hogy bér­követeléseknek ilyen formá­ban való felvetése jogosulat­lan. Ekkor azonban a magyar mun­kásmozgalmak, különösen a jól­­ fegyelmezett nyomdai munkások bérmozaik", a’nak történedelem alig­ is­mert eset, következett el;­ nevezetesen a munkások dezavuálták szak­szer­vezet­ük vezetőségét és félórán belül, — miután ennyi időre szólott az ultimátum —­ el­hagyták a' nyomdát és lehetet­lenné tették As' Est meg­jelenését. Ezek, után az előzmények után­­ a%-8e$MHHtpnybáid£k haladés'' talanti! kijelentették szolidani­tásukat az Arhen­aeum­ntal is minthogy konstatálták a mur­vásokkal fennálló kollektív szerző­dés súlyos természetű' sérelmét, rögtön beszüntették a­ munka'­, ' munkásaikat kizárták és el ez a mozgalomhoz két nap múlva csat­lakoztak a budapesti, majd a fővá­roskörnyéki egyéb nyomdaüze­mek­ is. . . Amellett, hogy a munkások egy töredéke részéről a­ fennálló szer­ződés legsúlyosabb megsértése tör­tént, e mozgalmak folyamán még egy sajnálatos tünet ütközött ki, nevezetesen az az ellentét, mely a nyom­dai munkások szakszervezeté­ben fennáll. ’ Mint említettük, a szakszervezet vezetősége elítélte­­már azt a mó­dot is, ahogy az Athenaeum sze­dőinek egy része bérkövetelését ’felállította, a két­ álláspontnak ez "az ellentéte azonban végigvonult" az összes összejöveteleken és a'ta­nácskozásokon,­ amelyek a mun-' kásság körében lefolytak. Ezeken a tanácskozásokon is mit ellen.’ megtörtént az, hogy bár a szerződésszegést csupán egy kisebbség kísérelte meg, a szakszervezeti vezetőségnek higgadt és jogszerű állásfogla­lását többizben leszavazták és ez is egyik oka volt­ annak, hogy ez a harc ily hosszan ell­ú­".."él.Ot­t, j.j , Jj-t tegnap délután végre jóleső moz­galmasság váltotta fel. Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő fáradozásának sikerült elérnie azt, hogy délután négy órakor közös tanácskozásra ültek össze a mun­kások a munkaadókkal. Ennek a­­tanácskozásnak az letz az eredmé­nye, hogy­­ a munkások ma reggel az ösz­­sz­es nyomdákban munkába állottak. .­­ Az elsimulóban levő bonyodalmak további következése az lesz, hogy m­­­ég ma délután összeül a kollek­tív szerződés alapján illetékes bi­zottság, amely határoz azoknak a­­­ munkásoknak­ a fegyelemsértése és­­ szerződésszegése dolgában, akik a ■sztrájkol kezdték és ezzel az álta­lános kizárást provokálták, majd ' pedig egy másik bizottság tárgyalni­­ fogja a bérkérdést is és remélhető, hogy azt jószándékú megegyezéssel szintén dűlőre jut­-m­u­tatja. " Sajtó és politika —a nyilvánosság kizárásával • A­ laptulaj­­onosok és lapnyom­dák szol­i da­r­i­tás vállalása csak az első nap volt teljes: a második na­pon egy-két kivétel rost próbált, ütni — persze er­edménytelen­ül —, ezen a szolidaritáson. Ez a kivételt önmagában talán­­elmosódó inci-' deus volna, az­­ elmúlt napok ese­ményei között aigutt is inkább, mert hiszen .‘csak a minimumra re­dukált Hifiivánossúffffat megjelölő újságokról van szó, ha nem­ fed-' tte volna fel olyan groteszk ,és ■ el­képesztő politikai eltorzulásnak a ' képét, amelynek emléke egyhamar aligha fog elmosódni. ,­­A munk­ásk­i­zárás következő napján a kormány által kiadott szükségújságokon kívül egyetlen kap­­ sem­­’jelent m­ést Budapesten, tehát a Népszava sem, ami bizony­sága annak,­­hogy­ a­­mun­kásold­al­­ról történt szerződésszegés a szo­­­­ciáldemokratákat is"meglepte. Más­napra azonban a­ Népszava már megjelent, amiben bizonyára része­­volt annak az ellentétnek, mely e 'kérdi-.' A tárgyalásánál a" szervezett munkások körében megmutatko­­zott. , t ,­­ Népszavát, e csodálatos idők­­­nek nem legkisebb csodájaként, a Szózat' és 'A Nép című szélső kur-­ zos'íjságo­k követték nyomon, bár A Nép az utolsó pillanatig fogad­,­kozott a­­hiunkaadók testületében,­ hogy vállalja és tartja a szolidari­­s­tást. 1 . Jellemző, hogy miközben mind­azok a polgári lapok, melyek évti­zedes létezésük folyamán minden­kor a legnagyobb súlyt helyezték a munkásaikkal való jó egyetértés­re és dokumentálni igyekeztek a munkásság jogszerű gazdasági, sőt j­ó politikai kürtölései iránt való. Zürichi megnyitás : 0,0075

Next