Az Est, 1924. június (15. évfolyam, 121-128. szám)

1924-06-21 / 121. szám

XV. évfolyam 121. szám, 1921 * Szombat * ju­nius 21. Budapest, * Előfizetési árak: Egy hónapra . • • 40.000 K Három hónapra : 120.000 K G­­ü­­l­f­ö­ld Ö­n a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2000 K Keddi számára 3000 K Jett-szír­iában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. korona Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS SÁNDOR Szerkeszt­őség: Il­. kerület, Rákóczi útSem túladó hivatal: VII., Erzsébet körút 18—20,MSZ. Fiók,kiadó hivatalok: IV.,­ Váci ucca 12., V., Vilmos császár út 14. és VII., Rákóczi út 14. Szerkesztőség Bécsben: 1­, Kohlmarkt 7. A közvélemény akkor is józan volt és világosan meg tudta különböztetni a tisz­ta búzát az ocsútól, mikor , a mostani nemzetgyűlést válasz­totta. Csakhogy lakat volt a Száján és béke volt a kezén-lá­­bán. A hatalom akkoriban bő­ségesen élt eszközeive. Azt sem igen válogatta, kinek adja oda támogatását közigazgatási in­strumentumát, hogy bejuttassa a törvényhozás házába, így ke­rültek be a szájas demagógok, s a fajvédők is a kormány védő­szárnyai alatt. Nemcsak beke­rültek; szavuk volt abban is, kik kapjanak hivatalos jelölt­­séget, hivatalos apparátust, mandátumot. • Azóta a magyar közvélemény még sokkal józanabb lett. Egé­szen kijózanodott. És borzalom­mal látja, hogy míg más népek, legyőzőitek és győzők egyaránt. szervezkednek, komolyan mun­­kához látnak, hogy­­ a világ új rendjében megtalálják egyen­súlyi helyüket, addig nálunk egyesek ízetlen kofálkodások­­kal, kocsmai káromkodásokkal gyilkolják az időt. És ha ko­moly kérdésekhez szólnak hoz­zá,­­nagy képpel és­­ kevés ké­szültséggel, legyen bár szó bel­politikáról, külpolitikáról vagy gazdasági politikáról, ds mind­egyikben egyformán kárt tesz­nek. Most már Bethlen is­ föl­eszmél és azt mondja: a józan magyar közvélemény el­ fogja söpörni ezeket a demagógokat. Elhisszük, sőt bizonyosak va­gyunk benne, kétségbe nem vonható jelekből látjuk. De tes­­­sék segíteni a józan magyar közvéleményt a tisztogatás­ munkájában. Itt ül ez a nem­zetgyűlés, amely túlélte magát, amely fakciózus szellemével, in­tellektuális színvonalával, tár­gyalásai rendszertelenségével, a minden oldalon még bőven ta­lálható reakcionáriusok hangos türelmetlenségével , úgy hat, mint egy élő és már haldokló anakronizmus. Az idő elrobo­gott fölötte s ő észre sem vette. Ott tart, ahol születése pil­lanatában. Sőt, néha-néha ott, ahol 1919-ben voltunk. Tessék megszólaltatni a józan magyar közvéleményt. Olyat fog az szólni, hogy izmay sem marad abból a maroknyi csoportból, amely ma torkával dominálja az egész törvényhozást. Hfafeli részletek Matteotti meggyilkolásáról ÁSEstetag fefJaS lefelé ásták el az Őrsségút mellett — Mussolinai csesze & Gsirély díváni­­ságára maradt miniszterelnök — Leleplezések a fasiszta Cseka terrormü­selmeéről A kamara iegM©s©B hétfői ülésén Mussolini újra nyilatkozik Móma, június 20 (Az Est külön tudósítójától) A nyomozás eddigi adatai és a rendőrséghez érkezett, többnyire névtelen levelek alapján ponto­san meg lehet állapítani, hogy Matteotti meggyilkolása így­ ment végbe : Miután Matteottit bottal fejbe­­vágták, úgyhogy eszméletét vesz­tette, az autóba emelték és a kocsi elszáguldott vele. Az autóba meg­­kötözték és el akarták venni a ná­la lévő okmányokat. Matteotti az­tán magához tért, kézzel-lábbal védekezett, segítségért kiáltozott, ekkor aztán tőrrel súlyosan meg­sebesítették. A vér a kocsi belsejét egészen elöntötte. A gyilkosok, hogy eltün­tessék a vérnyomokat, a kocsi ülé­séről letépték a párnák álduzatát és ezt a­ véres szövetet a rendőrség már megtalálta egy bőröndben. Még mindig nem lehet tudni, hová rejtették a holttestet. Kétség­telen, hogy a gyilkosok között volt Domini, sőt ő a merénylet értelmi szerzője. Hogy mennyire nem félt a bűnhődéstől és mennyire bizton­ságban érezte magát, hogy véres cselekedetéért nem fog lakolni, an­nak bizonyítéka az, hogy A gyilkosság után állítólag­­ maga lehúzta az áldozat véres nadrágját, vagy egy másik verzió szerint ő parancsolta meg, hogy a véres ru­hadarabot lehúzzák s emlékül, vagy trofeum gyanánt őrizzék meg. Emlékezetes, hogy Domini volt az, aki Mazzalani köztársasá­gi képviselőt Cesare Rossi minisz­terelnökségi sajtófőnök utasításá­ra foglyul ejtette, kényszerítette, hogy egy liter ricinusolajat igyék meg és a nála levő tárgyakat el­rabolta,­ amiket azután megtalál­tak Ross­inál. Matteottitól csupán okiratait fogják elvenni, őt magát nem ölik meg, hanem egy villában Fiuggi környékén fogva fog­ják tartani. Mivel azonban Matteotti ellen- Qu­óy­t fejtett ki, a támadók meg­ öltek. Thiersch­walt megjelölte Fiuggi közelében azt a vili®, ahol a holttestet keresni kell. Arról is tudomása van, hogy sok fontos okmányt, amelyet Matteottitól el­vettek, Gorzio-ba küldték paste­­restante egy névre, amelyet azon­ban semmi áron sem akart elárul-Mussolini csak a király kérésére nem mondott le Most tudódott ki, hogy Mussoli­ni a kamara ülése után, amelyben a szocialisták éles vitát támasz­tottak Matteotti meggyilkolása miatt, audienciát kért a királytól és felajánlotta lemondását. II. király azonban azt kívánta, hogy Mussolini vezesse tovább az ügyeket és alakítsa újjá a kor­mányt. A Popolo d’Italia szeren­csésnek tartja a királynak ezt a döntését, mert Mussolini lemondá­sa nyomban polgárháborút idézett volna elő a fasiszták és a szocia­listák között, ellenben az Avanti erélyes hangon követeli, hogy Mussolini távozzék. A kommunis­­ták kivételével az ellenzéki pártok a jövő szerdára együttes gyűlést hir­dettek, amelynek napirendjén csak egy pont­ szerepel: a politikai helyzet tisztázása parlamentáris módon, nehogy a kormány eltiltsa a gyű­lést. Általános az a felfogás, hogy­­­­ a merénylet értelmi szerzője Cesare Rossi, a miniszterelnöki sajtóiroda főnöke, aki ellen a rendőrség köröző leve­­let adott ki. a Franciaország felzúdulása A Matteotti-ügy kínos külpoliti­kai problémává lett, amelyet, a Z Zürichi megn­yit­ás: 0.00651 Hol ásták el Matteotti holttestét? A nápolyi Martíno névtelen leve­let kapott, amelynek írója közli, hogy Matteotti holtteste Monte Ro­­tondo városától 3 kilométer tá­volságban közel az országút­hoz egy öt méter mélységű gö­dörben van elásva fejjel lefelé. A névtelen levélíró öt nevet említ, mint gyilkosokét, Dominit, Filli­­pellit, de Volpi és Futató neveit nem, pedig ezeket is bűnrészesek­nek tartották a nyomozás szerint. Azt is mondja a névtelen levél, hogy azokról is le fogja rántani a leplet, akik a gyilkosságot megpa­rancsolták, ha majd ráakadnak a holttestre. A rendőrség a megjelölt helyen széleskörű kutatást végzett, de eddig eredménytelenül. Több újság csütörtöki számában ismét az olvasható, hogy Matteotti holttestét már a múlt pénteken megtalálták a vicoi erdőben. Felületes vizsgálat után a rend­őrhatóságok, anélkül, hogy a tör­vényszéket kellőképpen értesítet­ték volna, vagy törvényszéki or­vost engedtek volna a tetemhez, a holttestet a veranoi temetőbe vit­ték, de nem lehet tudni, hogy el­ásták-e vagy elégették. Ezek a la­pok erélyes hangon támadják a rendőrséget s világosságot köve­telnek az afférben, mert a civili­zált világ nem hiheti el, hogy mi­kor már a főbűnösök fogva van­nak, ne lehessen megtalálni a holt­testet. 1*Mafteo Síit állítólag csak Wessektadése miatt ölték meg T­hierschwalt, akit Milánóban tartóztattak le, orosz származású ember, szülei azonban osztrákok voltak. A kommunista párt szol­gálatában állott eleinte, de nem átallotta, hogy a firenzei fasiszta csoportnak besúgóul kínálkozzék föl és szerződtették is. Később vég­leg átpártolt fasisztának és kém­szolgálatokat teljesített a kommu­nisták ellen. _ Dumini ezt a Thier­­schwab­ot bízta meg azzal, hogy kémlelje ki Matteotti útjait, azon­ban­ meggondolta magát s éppen egy nappal a merénylet előtt figyelmeztette a veszede­lemre Matteotti feleségét. A gyilkosság napján Dumini ezt az embert eltávolíttatta Rómából, csak estére térhetett vissza, mikor a gyilkosok már elutaztak Milá­nóba. Thierschwoalt a rendőrségen azt vallotta, hogy nem volt része a gyilkosságban s kezdettől fogva nem volt erre kapható. Egyébként azt tervezték, hogy

Next