Az Est, 1924. június (15. évfolyam, 121-128. szám)

1924-06-21 / 121. szám

Szombat, 1924. Június 21. 0 S furás! magaslatodon három urasomi esőtt hegyszakadékba zuhant az autótúra egyik kocsija A szörnyethalt utasok kilétét eddig nem lehetett megállapítani . A magyar vezetők valamennyien átjutottak a Katschberg meredekjein Villach, június 18 (Az Est kiküldött tudósítójának telefonjelentése) Már jeleztem, hogy az­ osztrák határ közelében igen rosszak a magyar utak és így első benyo­másunk az volt, hogy az osztrák utak sokkal jobbak a magyaroké­nál. Amikor hétfőn délután átfu­tottunk az osztrák határon és a vas megyei portenger után kitű­nően gondozott út fogadta Ausz­triában a versenyzőket,­­ a magyar­­versenyzők pirulásukban alig mer­tek az osztrákokra nézni. Pedig hát — amint később kiderült — az osztrák utak sem mindenütt jók és Magyarországon éppen csak az utolsó kilométereken volt járhatat­lan az út-Amikor azután órak hosszat vesz­tegeltünk Órádban egy kaszárnya udvarán- és láttuk az osztrák ren­dezőség fejetlen kapkodását, me­gint büszkén mertünk az osztrákok szemébe nézni , mégis kitett ma­gáért a magyar munka, a magyar Vendégszeretet! * Az öröm azonban nem­­ tartott Sokáig, mert szállásunkra érve, , megint pironkodnunk kellett az osztrák figyelmesség, gon­doskodás és­­ olcsóság láttára. 1 .Arra a balkáni ízű, zsaroló had­járatra kellett gondolnunk, ame­lyet különösen Keszthelyen­­ indí­tottak meg a versenyzők zsebe el­len. Egy tizenhatodrangú keszthe­lyi szálló például háromszázezer koronát kért három ággyal már túlzsúfolt szűk lyukért, amelyben a tartózkodást — a nagyszámú háziállaton kívül — még vissza­­utaszítóbbá tette a szobalányok kol­­dulása. Grác legelső szállójában kétágyas, selyemtapétás,­­ per­­zsaszőnyeges, csilláros, minden kényelemmel ellátott terem­ért háromezer koronát fizet­tünk.­­ A tej­jel-mézzel folyó Kánaán fiai nem győztek álmélkodni a mi él­el­münket importáló Ausztria olcsó ú Iságán. Keszthelyen, Szegeden 110—­­125.000 koronát fizettettek velünk egy bankettnek csúfolt, szinte ehe­tetlen menüért. Villachban a ban­kettnek beillő, de csak szerényen »menünek« nevezett vacsora 50.000 kor­onába került s hogy csak még egy példát említsek, egy hatalmas adag cseresznye óráéban 6000 ko­rona, míg egy nála jelentősen ki­sebb 12.000 koronába kerül Buda­pesten. Az osztrák határon túl azonban elmaradt a magyar útvonalon szinte szakadatlanul és felejt­hetetlenül egymásután követ­kező ünneplés. Pedig milyen szép volt, gyönyörű szép! Egy vadrózsacsokor véres emlékeit most is viselem még az arcomon­ A praktikus, osztrák nem áll oda maga az útkereszteződéshez, ha­­■hem táblát állít. Ő maga dolgozni megy a mezőre, vagy a műhelybe és a gyerekek kezébe adja a ken­dőt, hogy azok lobogtassák... Nem találja értelmét, hogy miért töltse drága idejét órák hosszat pusztán lelkesedéssel. Másnap, kedden, a túra negye­dik napján, a déli órákban kezdtek gyülekezni a kocsik St. Michaelnél, a Katschberg tövében, a­ hegyiverseny lefutására. A ver­senyzők, akik Grazban az előző éj­szaka csak éjféltájban térhettek pihenőre és reggel fél 5 órakor már ismét talpon voltak, holtfá­­radtan "indultak " neki a túra elis­merten legnehezebb szakaszának. ■ A kimerültségnek aztán majdnem tragikus következménye lett. Gróf St. Julien-t — mint ahogy erről már távirtában megemlékeztem —, a 17-es számú Steyr-kocsi vezető­jét, Katschberg előtt a Tams­­wegen elnyomta a fáradtság. Eb­ben az óvatlan pillanatban a kocsi első kereke megcsúszott , egy kövön, a kormány balra fordult, a gép felfutott a ma­gas útszegélyre, onnan pedig lefordult az úttestre. Szerencsére a kocsi lassan ha­ladt s a sárhányó felfogta­ az Mo­des erejét. Így a kocsiban ülők csak jelentéktelen zúzódásokat szenvedek, a gép azonban telje­sen használhatatlanná vált A Steyr-kocsi már a harmadik, amely kidőlt a versenyzők sorából. Az első volt trán­at Károly Mit­go­­mobilja, amelynek 51-es startszá­ma volt , amiről már értesítést küldöttem­, a második pedig a hét­főn kiesett Bugatti-kocsi. A Katschberg hajmeresztő emel­kedőin azután ötre szaporodott a kocsiáldoza­­tok száma. St. Michaelnél, amely ezer méter magasságban, fekszik, egy 1600 mé­ter magas hegygerincre kapaszko­dik fel a széles és kitűnő országút. Az ötkilométeres úton néhány eny­he résztől eltekintve, 25—28 száza­lékos emelkedések várnak a ver­senyzőkre. Csak­­strapacélokra épített ko­csik számára út ez az út, a többi­nek egyeneseit kálvá­ria. Éppen ezért nagy meglepetést okozott, hogy a nem berryi túrára épített magyar vezetőmű kocsik (Chenerd, Wanderer, Presto) súlyos büntető­pontok árán ugyan, de valameny­­nyien megbirkóztak az úttal, míg két Fiat-kocsi ■— amiről már szín­­téli hírt adtam, a 31-es (Max Pe­rimi) és a 35-ös (Otto Maixner) — elvérzett a K­atschbergen. Katschberg után, vadregényes tájékon, csodaszép ódon, tiroli vá­rosokon vitt tovább az út. Villachban magyar címerek és osztrák lobogók lelkes ünnep­lés, katonazene és mintaszerű rendezés fogadott s a fáradt versenyzők: itt nyugod­tan pihenhették ki a kétnapos fá­radalmakat. Haroim halálos szerencsétlenség Salzburg, június 20 A versenyzők szerda reggel in­dultak neki a túra ötödik, nagyon veszélyes etappjának. A turraehi magaslaton több autó súlyos de­fektust szenvedett s az autók uta­sai közül néhányan életveszélyesen megsérültek. A meredekről való leereszkedéskor az egyik kocsi, amely verse­nyen kívül futja­­ meg az utat, lezuhant a lejtőn, s három utasa szörnyethalt. A tragikus sorsú kocsi egy kis Graefe-Stiff, amelynek valószínű­leg elromlott a fékje, s a nekiszabadult kocsi lezuhant a több száz méter magas szik­lás szakadékba és három uta­sával együtt izzó­ porrá zúzó­dott. A szörnyethalt utasok kilétét mindezidáig nem­ lehetett megálla­pítani. A verseny győztese valószínűleg Steyr-kocsi lesz. Eddig a 15-ös startszámú kocsinak, amelyet gróf Kinszky vezet, van a legtöbb esé­lye. Az 5-ös startszámú Spa fel­adta a versenyt; ez a kocsi nyerte meg a katsehbergi hegyi gyors­versenyt. Hepp totna­k bizalmat szabszni'­ a spanicla­ kamara Éles vita után, éjjel félesekor került sor­ a szava­zásra. A szenátus elnökévé a jobboldal jelöltjét választották meg Vannes, június 20 (Az Est külön tudósítójától.) A kamara csütörtöki interpellá­­ciós vitája ma a hajnali órákig tartott. Egymásután szólaltak föl:­ Bokanovszky, Auriol, Faure, Le Trocquer és két ízben Herriot mi­niszterelnök. Késő éjszaka már fá­radt volt a Ház és hosszabb szü­net következett, ma­jd az­ ülés meg­nyitása után Herriot újból szót kért, hogy válaszoljon Le Troc­quer volt közmunkaminiszternek. A miniszterelnök­ vádat emelt a francia nagy­ipar ellen, hogy önző érdekekből visszavonta a megrendelések nagy részét, ame­lyeket a német anyagi szállítások keretében kellett volna megkapni. Ami Maginot-nak azt a követe­lését illeti, hogy a kormány tartsa fönn a Ruhr-megszállást, Herriot azt válaszolta, hogy akkor a francia csapatok akár 37 évig a Ruhr-területen ma­radhatnának. Beszédét azzal fejezte be, hogy apellált a német demokráciához, legyen rá gondja, hogy Francia­­ország megkapja, amit joggal igé­nyel. A miniszterelnök beszédének nagy hatása volt s­ utána percekig éljenzett a többség. Végre­éjjeli fél 1 órakor elkövetke­zett a névszerinti szavazás, összesen 547 szavazatot adtak le, mert 40 képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezek baloldali köztár­saságiak voltak. 313 szavazattal 234 ellen a ka­mara elfogadta a bizalmi ja­vaslatot, a kormány többsége tehát nem nagy s úgy a szavazás eredményé­ből, mint az éles vitából, amely az Új kormány, bemutatkozását kö­vette nyilvánvaló, hogy Herriotnak nehéz lesz a hely­­zete a kamarában. Az ülés azzal végződött, hogy ..egyszerű szavazással elfogadták a szocialista indítványt, amelynek értelmében a kamara Mattcotti meggyilkolása miatt az olasz par­lamenti szocialista pártot rokon­­szenvéről biztosítja. M l&aloszla! n&psséfre ® szemtZíMsS ghmöhválasztAson Párizs, június 20 (Az Est külön tudósítójától. A szenátus csütörtök délután három órakor tartott ülésén vá­lasztotta­­ meg az új elnököt, mi­­után Doumergue a köztársaság el­nöke lett és a szenátus elnöki mél­ Vi ARS ffc Bel­­a 2Svene-völgy fl­en, Svájc 1339 stb. a eesragersstae fföSSIS A svájci magaslati üdülőhelyek gyöngye. A legké­nyelmesebb szállodák. Golf, testgyakorlatok, tenisz, pompás jegenye- és vörösfenyőerdők,védett fensíkon csodás kilátással. Róm. kat. és protestáns templo­mok. Zenekar. Szezon június 15-től október 15-ig.. Palace penzió 17 franktól feljebb. Staras! K©SeS du Muveran penzió 14 franktól kezdve. H©2e8 SSelSewase penzió 9 franktól feljebb. Prospektust küld : S­ a Je Banc'ise?1 IgaagjafciS tFerirE" és nSi «8poS«ISgS3^ieges$é®eket részletfizetésre napi árban mérték után készítünk Német és Erdélyi, Bérkocsis utca 39 3. oldal. tósága megüresedett. Megelőzőleg a formaságokat intézték el és ki­sorsolták a szavazatszámlálókat aztán negyed négy órakor­ kezdő­dött a névsorolvasás. 151 szavazattal De Selves-t, a szenátus köztársasági unió­párt elnökét választották meg , a szenátus elnökére, míg ellenjelöltjére Bienvenu Mars­tin-re, a szenátus eddigi alelnökére és a szenátusi demokrata baloldal vezérére 131 szavazat esett.­­. . . A választás­­eredményének hírét éppen akkor vitték meg a Sama­rába, mikor Bokanovszky befejez­te beszédét és a jobboldal nagy tapssal fogadta, a baloldalon el­lenben láthatólag nagy volt a meg­­ütközés. Mondják, hogy Herriot miniszterelnököt kíno­sa­n érintette De Selves meg­választása. ."v Parlamenti körökben a jobboldali­ elnökjelölt győzelmét úgy tekin­tik, hogy a szenátus többsége ez­zel hadat üzent a baloldali blokk­nak, ami kétségtelen jele annak, hogy Herriot programjának több, pontjával nem ért egyet. A kormányfőtanácsosi pénzek az Indemnitás vitájában A nemzetgyűlés mai ülése — Az Est tudósítójától — A­ nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök egyne­gyed tizen­kettőkor nyitotta meg. Napirenden az indemnitási javaslat folytatólagos tárgyalása szerepel. • Az első szónok Meskó Zoltán, aki nem fogadja el a javaslatot, mert bizalmatlan a kormány iránt sürgeti a hadi­­vagyonok megadóztatását. Erre alapul szolgálhatnának a kormányfőtanácsosi kineve­zéseknél adandó pénzek is. Mayer János : Nem fizetnek sem­mit! Meskő Zoltán : Ha Mayer képvi­selő úr ezt becsületszavára mond­ja, akkor­ elhiszem, de tudomásom szerint fizetnek. Mayer János: Neveket! Meskó Zoltán: Sándor Pál mi­nap azt mondotta és ezt nem cá­folta meg senki, hogy tud olyan kormányfőtanácsost, aki hajlandó fizetni azért, hogy ne kellessen el­fogadnia a címet. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A kormányfőtanácsosoknál nincs numerus clausus ! Meskó Zoltán : Ami a numerus clausus-t illeti, én megszavaztam és megszavaznám ma is, azt azon­ban nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetséges, hogy zsidó bankigazgatók nagy pénzeket fizet­nek azért a címért, hogy a többi zsidó a numerus clausust nyögi. Felkiáltások a szocialistáknál ! Az a zsidó, aki azt elfogadja, csir­kefogó ! Becsületes zsidó nem fo­gadja el!

Next