Az Est, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

­apest,1920 * Péntek * augusztus 1. Előfizetési árak: Egy hónapra . • • 40.000 R Odrom hónapra • ISO­ OGO­K Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám­ára ZOOO K Keddi számára 3000 R Ausztriában hétköznap és Vasárnap 2000 osztr. korona Politikai napilap *•» FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR XV. évfolyam fő6. szám, Szerkesztőség: Olt. kerület, Rákóczi út 54. Ki­adóhivatal: 211., Erzsébet körút IS —120. sss. Fiókókiadó hivatalok: IV., Váci ucca 12., 6., Vilmos császár út 14. és VII., Rákóczi út 34. Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. * A sarki szatócs címeztáblájába vésett jelmondat — nagy forgalom, kis haszon — mélységes bölcsességet hirdet s jaj annak, aki ezt a filozófiát a legalaposabban könyv nélkül m meg nem tanulja. A mi gazda­ságpolitikusaink nemcsak hogy nem tanulták meg, de hetykén­­szemrehúzott kalappal, égő szi­varral a szájukban, elsétáltak mellette s pattintva az ujjukkal vetették oda a világnak, hogy ők majd megfordítják a mon­dást és kis forgalomból nagy hasznot tudnak kibányászni. S az egész magyar gazdasági éle­tet a »kis forgalom, nagy ha­szon« prokruszes­ ágyába fek­tették. Következetesen emelték a tarifákat, díjakat, illetékeket, adókat, árakat és jövedékeket, arra számítva, ha meg is csap­pan az utazó, a fogyasztó és az áru száma, de az a kevés, ami megmarad, oly tekintélyes ösz­­szeget fog jövedelmezni, hogy színültig megtelik az állam min­denrendű vaskazettája. A pre­missza első tétele csakugyan bevált — az utasok száma meg­csappant, árut jóval kevesebbet szállítanak, húst, vajat, tejet s általában élelmiszert jóval ke­­vesebbet fogyasztanak, de a ha­szon azért nem növekedett meg. Ellenkezően, a sarki szatócs bölcsessége, vagyis maga az élet, hatalmasan visszavágott azokra, akik őt megtagadták és vasszigorúsággal bebizonyítot­ta, hogy kis forgalom semmiféle hasznot nem jelent, ahol sokat nem szállítanak, sokat nem fo­gyasztanak, sokat nem dolgoz­nak, sokat nem esznek ... ott csak igen keveset, vagy éppen semmit sem fizethetnek az ál­lamvasút pénztárába, az adóhi­vatalokba s a többi tekintélyes vaskazettákba. Az állam szató­csai e pillanatban még nem tud­ják, csak sejtik, mekkorát vé­tettek az élet ellen, amikor nem elégedtek meg a kis haszonnal , a nagy haszon reményében mindennek az árát felverték, árjának csak, ha még kisebb e Ez a forgalom, még kisebb a forrasztás s ennek nyomán ter­­mezetszerűen még kisebb a jö­­vedem, majd akkor látni fog­ják,­jova vezet az élet megta­gad- Akkor majd lesz arany­­tarifáik, aranyjövedékük és aranyfetékü­k, csak éppen­­, adóalapuk nem lesz. Poincaré és Barthou döntőrohamra készül Herriot ellen a jóvátételi bizottságban Az amerikai bankárok ultimátumot szegeztek a franciáknak A nem­­et felisb­ltségének ma meg kell oldódnia London, július 31 (Az Est külön tudósítójától) Poincaré a kuliszák mögött erő­sen dolgozik, hogy meghiúsítsa a szövetségközi konferenciát és eb­ben készséges segítőtársa Barthou, aki közeledni látja az­ időt, mikor átveheti Herriot örökét. Erről a késhegyre menő küzde­lemről és aknamunkáról az angol és francia delegátusok körében érdekes dolgokat tudnak. Még hét­főn este történt Párizsban, hogy Barthou, mint a jóvátételi bizott­ság elnöke, utasította a regará­­ciós bizottság állandó jogi szak­­tanácsadóit, hogy­­vizsgálják meg a londoni konferencia két jogi szakértőjének, Hurstnek és Fro­­mageotnak szakvéleményét abból a szempontból, várjon nem forog-e kockán általa a reparációs bizott­ság tekintélye. Nyílt titok, hogy Bart­hou és a jogi szaktanács­adók hosszasan tárgyaltak Poinearéval, majd arra a meg­állapításra jutottak, hogy Hurst és Fromage-ot szakvéle­ménye­s hallatlan támadás a re­­parációs bizottság tekintélye ellen­. Ezek az előzmények magyaráz­zák, hogy francia részről a jóváté­teli bizottság kebelében már csü­­törtökön a londoni ülésen nagy kirohanás lesz a konfe­rencia által kiküldött két jogi szakértő véleménye ellen, ame­lyet a konferencia teljes ülése tudvalevőleg már magáévá tett. Arról van szó, hogy a jóvátételi bizottság francia tagjai, élükön Barthouval, azzal fognak fenyege­tőzni, hogy egyáltalán megtagadják közreműködésüket a londoni konferencia hozandó határozatainak keresztülvitele körül. Párhuzamosan ezzel az akcióval az aknamunka Londonban is meg­kezdődött a konferencia francia delegációja körében. Herriot ösz­­szeü­lt tanácskozni a delegáció tagjaival és szerda délig nem si­került megegyezésre jutnia velük. Azt kívánta a miniszterelnök, hogy a francia javaslatot olykép­pen szövegezzék meg, hogy ha a reparációs bizottság nem lenne ké­pes egyhangú határozatot hozni Németország mulasztásáról, vagy a szankciók megválasztásáról, il­letőleg a német dologi szállítások mértéke tekintetében mutatkozná­nak ellentétek a transzferáló bi­zottságban, akkor öttagú döntőbíróság ítéljen, amelyet­ a hágai nemzetközi törvényszék vagy annak elnö­ke nevezne ki. Seydoux és a francia jogi szak­értők, de a legerősebben Peretti della Rocca — miután titokban érintkezésbe léptek Párizsban a nacionalista blokk vezérével, Poin­­caréval — a leghatározottabban el­lenezték ezt és azt követelték, hogy az öttagú döntőbíróságot a jóvátételi bi­zottság válassza meg, ha nem sikerül egyhangú határozatot hoznia, mert különben a repa­­rációs bizottság tekintélye ko­moly veszedelemben forog. Mikor aztán Herriot vonakodott a delegációk vezetőinek ülésén elő­terjeszteni ezt a módosítást, Sey­doux és a­ jogi szakértők unszolá­sára Nollet tábornok hadügymi­niszter vetette magát közbe. Kije­lentette a miniszterelnöknek, hogy ha Franciaország tekintélyét a jóvátételi bizottság jogköré­nek csorbításával feláldozza, akkor ő lemond a hadügymi­­niszterségről és kilép a delegá­cióból, mert ez egyértelmű azzal, hogy Franciaország beleegyezik a ver­­saillesi békeszerződés revíziójába, amelyet Németország követel. Her­riot erre látszólag engedett és meg­ígérte, hogy a francia jogászok módosítását a delegációk vezetői elé terjeszti. Kellogg amerikai nagykövet ki­jelentette, miután az amerikai bankárokkal tanácskozott, hogy a bankárok minden valószínűség szerint nem fogják elfogadni azt a megoldást, hogy a jóvátételi bi­zottság nevezze ki a döntő bírákat, egyébként a bankárok nem hajlandók tovább várni a politikai pro­blémák elsimítására, gyakor­lati megoldásokat, praktikus munkát sürgetnek, mert kü­lönben visszavonulnak a Né­metország számára nyújtandó nemzetközi kölcsön­től. Azt is­ közölte Kellogg, hogy az amerikai delegáció estére tárgyalni kíván a bankárokkal, mert ellen­­javaslatot fog benyújtani a francia formulához és abban összefoglalja a bankárok végső engedményeit a döntőbíróság összeállítása tekintetében. Ezt a javaslatot csütörtökön jut­tatja el az első és a harmadik bi­zottsághoz, másrészt az amerikai delegáció utasítást kapott, hogy ez legyen az utol­só javaslat, ezentúl a konfe­rencia tárgyalási anyagának feldolgozásában ne vegyen ak­tív részt s minden bizottság­ban szigorúan szorítkozzék a­ megfigyelő szerepre. Az amerikai eBienJa?fa$Bat Az amerikai ellenj­avaslat úgy szól, hogy amennyiben a reparációs bizott­ság, amely egy amerikai taggal egészíti ki magát, nem tud mint első instancia egységes határoza­­­ tot hozni Németország múlász-­­ tása, az esetleg foganatosítandó szankciók, a német készfizetések mértéke és felosztása tárgyában, a kisebbség és a többség állás­pontját döntő ítélettel egy kol­légium tartozik kiegyenlíteni s ez a testület három, esetleg öt­­ olyan tagból áll, akiket kizáró­lag erre az ítélkezésre a londoni konferencia nevez ki, még­pe­dig életfogytig. A francia módosított formula és ez az i­j amerikai javaslat csütör­tökön délelőtt kerül tárgyalásra az első bizottságban , ugyanakkor az amerikai delegáció a vezetők ülé­sén ennek a javaslatnak kapcsán ajánlani fogja, hogy üljön össze a reparációs bizottság a­ bankárok­kal és a német kormány képvise­­■­rőivel.a 800 millió aranymárka köl­­­­­sön kibocsátási feltételeinek és garanciáinak megbeszélésére, evég­ből /­s azonnal hívják meg Londonba a német delegációt, még ha a politikai formulát az első bizottságban nem is sikerülne most mindjárt végleg megszövegezni. Zürichi megnyitás : 0.006.

Next