Az Est, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
Péntek, 1924. augusztus 1. Miért maradt el az idei északsarki repülő-expedíció? ,,/Az Est" számára írta Haakon H. Hammer Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, a gondosan kitervezett, előkészített és jól felszerelt sarki repülő-expedíciónak már úton kellene lenni és ebben az esetben e sorok írója már a repülő-expedíció tapasztalatairól számolhatnak be. Sajnos azonban az a szomorú kötelesség jutott osztályrészéül, hogy a terv megvalósulása helyett annak meghiúsulásáról kell írnia. Az a nyilatkozat, amelyet errevonatkozólag Amundsen kapitány tett, rövid volt és kifejező. Ő enynyit mondott: »Az expedíciót ■pénzügyi nehézségek miatt el kellett halasztani. Ettől az időtől fogva különböző újságokban téves értesülések és állítások jelentek meg világszerte és azt hiszem, elérkezett az az idő, hogy megfessem annak a helyzetnek valódi képét, amely ezt az elhalasztást szükségessé tette. A Dornier War repülőgép-típus látszott a legalkalmasabbnak _ a p parkon át való repülésre és ezért szerződést kötöttünk a Dornier Metallhauten friedrichshafeni repülőgép-társasággal darabonként 40.600 dolláros áron két repülőgép szállítására. Minthogy azonban a versaillesi békeszerződés szerint ilyen típusú repülőgépnek— a tervezett gépek ugyanis két, egyenként 360 lóerős Polls Royce motorral készültek volna — nem szabad készülnie Németországban, a szerződést átvállalta a pisai S. A. I. di Costruzioni Meccaniche of Marina című, Dornier-aeroplánok elkészítésére alakult olasz társaság. Minthogy azonban a vállalkozás eredeti, gazdasági és pénzügyi alapjai Amerikában az év elején összeomlottak, lehetetlenné vált számukra, hogy az eredeti feltételek mellett fizetéseket teljesíthessünk. Enélfogva az idén március hónapban Amundsen kapitány és e sorok írója leutazott Pisába és a helyzetet nyíltan feltárta a cégképviselői előtt. Ennek eredménye az lett, hogy új megállapodás jött létre, amelynek szövege a következő : »Az északsarki repülőgép-expedíció sajnálja, hogy előre nem látott körülmények lehetetlenné teszik számára a társasággal kötött és két Dornier Wal repülőgép szállítására irányuló szerződés feltételeinek teljesítését. A S. A. I. Costruzioni Mechaniche of Marina di Pisa ennek ellenére folytatja a két repülőgép építését, mégpedig a lehető legnagyobb gyorsasággal, és azt április hónap folyamán be is fejezi. Az expedíció további fizetéseket fog teljesíteni, mihelyt lehetségessé válik és a teljes összegnek ki kell egyenlítve lennie, mielőtt a gyár helyiségeiből elszállítanák a repülőgépeket. Az expedíció felelősséget vállal mindazért a károsodásért, amely a késedelmes fizetés folytén érhetné a gyárat.« Olaszországban való tartózkodásunk alatt tudomásunkra hozták, hogy azzal, hogy olasz gyárban készült repülőgépet választottunk expedíciónk céljára, az Amundsen-féle expedíció nagyon szimpatikussá vált nemcsak olasz ipari, hanem olasz kormánykörökben is, és azonnal lépések történtek, hogy az egész világ tudomást szerezzen arról, hogy az expedícióban ilyenmódon az olasz ipar is részes. Az általános lelkesedés hullámai magasra csaptak és végül odáig jutottak el, hogy Mussolini önként egy harmadik Dornier Wal repülőgépet ajánlott fel Arnundsennek, aki azt bizonyos feltételek mellett köszönettel elfogadta. Olaszországban való látogatásunk után, minthogy kielégítően befejeztük a gyárral való tárgyalásunkat, az expedíció előkészítésének számos apró, de fontos részlete máshová, szólított bennünket. A Spitzbergákra sok szállítmány ment ebben az időben. Különböző felszerelések és utánpótlási anyagok megrendelésére és behajózására volt szükség és május hónap végén már úton volt a Spitzbergák felé minden szükséges anyag: tartalékalkatrészek a repülőgépek és motorok számára és élelmiszerek, melyek néhány hónapra voltak elegendők. Ezen közben az expedíció vezető tagjai közül Davison hadnagy, Kiiser Larsen, Ditrichson és Omdal a pisai gyárban tartózkodtak, hogy megismerkedjenek és megbarátkozzanak a gépekkel és mindent előkészítsenek az elinduláshoz. Én magam május 16-án érkeztem Pisába, hogy a végső elrendezést is elvégezzem és előkészítsem elindulásunkat, de azonnal láttam, hogy a helyzet megváltozott. A lelkesedés, amelyet eddig az expedíció iránt éreztek, teljesen átszállott az olasz gépszerkesztő iparra. A gyár ugyanis, amikor harmadik repülőgépre kapott rendelést az olasz kormánytól, a mi tudomásunk vagy beleegyezésünk nélkül, az első elkészült gépet kiadta az olasz kormánynak. A harmadik gép pedig, amelyik így második számú expedíciós géppé változott — június közepe előtt nem készülhetett el. Minthogy szerződésünk szerint a gépeknek legkésőbben 1924 május .11-ére készen kellett lenniük, nyilvánvaló volt a szerződésszegés, de mi mégis szemet hunytunk efölött, mert minél előbb indulni akartunk és attól tartottunk, hogy esetleges protestálásunkkal még jobban késleltetjük a gép építését. Május hónap utolsó hetében arról is értesültem, hogy az expedícióban való olasz részvétel feltételei megváltoztak. Feltűnt, hogy az újabb feltételek lényegesen eltérnek attól az egyezménytől, amelyet Amundsen kapitány és Mercanty úr, az olasz légügyi hivatal vezetője kötöttek és amelyet Mussolini is elfogadott. Tudtára adtuk a kormánynak, hogy az új felvételek számunkra elfogadhatatlanok és ha az olasz kormány ezekhez ragaszkodnék, kénytelenek volnánk lemondani arról, hogy az olaszok is részt vegyenek az expedícióban. Ugyanakkor a gyár sürgetni kezdte a fizetést. Én azonnal véleményt kértem az ügyben Róma egyik legkiválóbb jogászától, aki megerősítette azt a véleményemet, hogy a gyár semmiféle fizettést nem kövtethet addig, amíg az expedíció útrakészen nem áll. Ily körülmények közt úgy éreztük, hogy kezünkben a helyzet kulcsa és hogy nem kell újabb fizetéseket teljesítenünk mindaddig, míg a gépek teljesen készen nincsenek s a gyár nem adja át őket az expedíciónak. Hogy az expedíción anyagilag segítsen, a norvég kormány elhatározta, hogy értékbélyeg-sorozatot ad ki és ezeknek a bélyegeknek forgalombahozataláról egy jónevű német céggel tárgyalt. A szerencsétlen véletlen úgy hozta magával, hogy június első napjaiban a német gazdasági válság hullámai ezt a céget is magukkal ragadták és így a cég kénytelen volt visszavonulni az üzlettől. Az idő már nagyon rövid volt ahoz, hogy új megoldást lehetett volna találni és Amundsen kapitány, visszaemlékezve arra, hogy milyen barátságosan fogadták expedíciónk tervét Olaszországban, táviratot küldött a S. A. I. di Costruzzioni Meccaniche vezérigazgatójának. Ebben a táviratban annak a reményének adott kifejezést, hogy a repülőgépeket a cég akkor is is kiszolgáltatja, ha az indulás előtt nem történik meg a teljes fizetés. Érdemes megemlíteni ezt a momentumot, minthogy Amundsen kapitány soha választ nem kapott, a sürgönyt ellenben ellenünk használta fel, úgy állítva azt be, mintha ezzel fizetésképtelenségünket jelentettük volna be és ezzel mi szegtünk volna szerződést. A cég azonnal parancsot adott, hogy a harmadik repülőgépnek (a 2. számi expedíciós gépnek) építését hagyják abba és ez a sürgöny megérkezésének délutánján már meg is történt. Nekünk a gépekre volt szükségünk, nem pedig egy soká húzódó jogi vitára és azért, hogy a gépek építése folytatódjék, alá kellett írnom egy megállapodást, melyben felhatalmaztuk a gyárat arra, hogy a számunkra épült repülőgépek fölött szabadon rendelkezzék, ha az expedíció július 1-ig bezárólag nem indul el. Biztos voltam benne, hogy a szükséges határidőn belül képesek leszünk új pénzügyi összeköttetéseket teremteni, minthogy az expedíció effektív értékei meghaladták a tartozás összegét. Ebben az időben még 64.000 dollárral tartoztunk, amihez 10.000 dollár körüli kamat és költség járult. Június 7-én utaztam el Pisából észak felé. Június 13-án találkoztam Luzernben a cég képviselőjével és ekkor már módomban volt felajánlani neki 60.000 dollárt, még pedig 30.000-et készpénzben et .a 10.OOO-ot teljes értékű kötvényekben. A fenmaradó összegre valamennyiünk egyetemleges felelősségét ajánlottam fel, de ajánlatunkat elutasították. Június 21-én módunkban állott ajánlatunkat 41.000 dollár készpénzfizetésre és 20.000 dollár kötvényre javítanunk, de azt az információt kaptuk, hogy a gépeket addig nem bocsátják rendelkezésünkre, amíg az utolsó fillért, is készpénzben le nem fizetjük. Ugyanebben az időben arról is értesítettek, hogy az olasz repülőgép egyedül indul el az északi sark meghódítására, ha június 25-én nem teljesítettük fizetéseinket. _ Eredetileg úgy számítottunk, hogy legkésőbb június 4-én útrakelünk. Most már az idő is nagyon előrehaladottak volt és a körülmények jóformán lehetetlenné tetők, hogy az olasz gépet kölcsönvéve, két géppel induljunk neki az útnak. Amundsen kapitány ennélfogva úgy határozott, hogy újra szervezi az expedíciót és az északsarki repülőutat 1925- re halasztja el. Türelmetlen újságírók »nagyon szerencsétlennek« nevezik ezt az elhalasztást, de az dobja ránk az első követ, aki valaha szervezett már ilyen expedíciót. 3. oldal Súlyos szabálytalanságokkal vádolják a szegedi tűzoltófőparancsnokot Fegyelmit indítottak ellene és felfüggesztették állásától ■ Szeged, július 31 (Az Est tudósítójának telefon jelentése) Szeged egész társadalmát mintegy két hónap óta széleskörű, érdekes ügy foglalkoztatja. Az ügy központjában Papp Ferenc szegedi tűzoltófőparancsnok áll, aki a szegedi tűzesetek alkalmával igen nagy szolgálatokat tett a városnak, aki ellen azonban az a vád, hogy súlyos szabálytalanságokat követett el. A vádaknak az lett a következménye, hogy Papp Ferencet a legmagasabb fegyelmi pénzbüntetésre ítélték. Somogyi Szilveszter polgármester a főparancsnokot felfüggesztette állásától. A szegedi közigazgatási bizottság ma plenáris ülésen foglalkozott Papp Ferenc ügyével. Az ülésen a bizottság a főparancsnokot nem helyezte vissza, hanem szabad folyást engedett a rendes fegyelmi eljárásnak. Tasnády Endre főjegyző közel másfél óráig tartó előadás keretében ismertette a tűzoltófőparancsnok fegyelmi ügyének előzményeit és részleteit. Elmondotta, hogy április 16-án névtelen beadvány érkezett a főispáni hivatalhoz. Ebben az a vád volt, hogy Papp a tűzoltókat saját gazdaságában foglalkoztatja és ezzel a pihenés lehetőségétől fosztja meg őket. Később a törvényhatósági bizottság egyik tagja ugyancsak beadványt intézett a polgármesterhez és bejelentette, hogy a főparancsnok Csanádi Jó-zsef tűzoltókocsist minden ok nélkül kétszer arculütötte, vádolta továbbá azzal, hogy a város kocsijait lovait saját céljaira használja fel, engedély nélkül tart tehereket a tűzoltólaktanya istállójában, az egyik mentőkocsiból vízhordókocsit csináltatott a saját gazdasága számára. A beadvány szerint a tűzoltókocsikkal magánfuvarozásokat végez, tűzoltókkal művelteti földjeit, idejének legnagyobb részét pedig csengelei gazdaságában tölti. A beadvány végül kérte a fegyelmi vizsgálat megindítását és Papp Ferenc B-listára való helyezését annál is inkább, mert vagyona úgyis kényelmes megélhetést biztosít számára. • *. Ezután is több hasonló följelentés érkezett még a polgármesteri hivatalhoz. A följelentők a vádakat tanukkal támogatták, majd a polgármester föjelentésére az államrendőrség nyomozó közegei is utánajártak a vádaknak. A főjegyző ismertette azt a fellebbezést is, amelyet a főparancsnok intézett a közigazgatási bizottsághoz és amelyben teljesen alaptalannak mondja a váakat és jelentéktelen csekélységeknek deklarálja azokat. A közigazgatási bizottság egyhangúlag elfogadta a főjegyző javaslatát, amely szerint elutasította a tűzoltófőparancsnok fellebbezését és így továbbra is felfüggesztette állásától Papp Ferencet, aki ellen most már a rendes fegyelmi eljárás indul meg.