Az Est, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

2. oldal volna. A­ minisztériumban nagy­­ bizakodással néznek a fegyelmi 1­ő vizsgálat elé, amely Diószeghy ügyében megindult. A ma délutáni rendkívüli miniszter­tanács Gróf Bethlen István miniszterel­nök ma délelőtt átvette hivatalát. Elsőnek báró Korányi Frigyes és Bod János miniszterek keresték fel és déli tizenkét óráig marad­tak nála. Ma délután öt órára Bethlen rendkívüli minisztertanácsot hívott össze , és ezen részt vesz a kabinetnek va­lamennyi Budapesten időző tagja. A minisztertanács elsősorban re­szort ügyeket fog tárgyalni. Ko­rányi jelentést tesz­ a költség­­vetés­ről, Bud pedig egyéb pénzügyi dol­gokról, azután a Ripsza kormány­­biztossal folytatott tanácskozásai­ról. Vass József a közmunkákról, a tatarozási hitelről tesz előterjesz­tést, W­alktr kereskedelemügyi mi­niszter az állami vasgyárak ter­melési viszonyairól. A nemzetgyű­lés munkaprogramja valószínűleg csak a pénteki minisztertanácson kerül sorra. A mai rendkívüli minisztertaná­cson a folyó ügyek elintézése után tárgyalás alá veszik a szolnoki hím­per következtében támadt helyzetet. Erre vonatkozólag a kormányhoz közelálló helyen a következőket mondták Az Est munkatársának: — Bethlen teljesen áttekinti azt a komoly helyzetet, mely a szol­noki ítélet indokolása nyomán ke­letkezett. A kormány minden körülmé­nyek között likvidálni akarja azt a helyzetet, amelyből ilyen rendellenességek fakadnak. EJ­­határozott szándéka Bethlen­nek, hogy minden törvényes eszközt felhasznál arra, hogy a szélső agitálténak is gátat vessen.­­ Az a veszedelm­es izgatás, mely a jobboldali sajtóban napirenden van és évek óta veszélyezteti az ország­ nyugalmát,­­a jövőben szi­gorúbb elbírálásra fog találni. A kormány nem fogja, tűrni tovább, hogy a­ közigazgatási hatóságok tekintélyét folyton támadják és aláássák. . Minthogy Reszn­g Pál igazság­ügyminiszter csak ma jön meg, nem bizonyos az, hogy ezekben a kérdésekben a minisztertanács dönteni fog. De ha Pesthy idejé­ben érkezik, akkor a helyzet már ma közelebb jut a megoldáshoz. Arany—ezüst cigaretta tárcák legszebb ékszerek és ipar­ művészeti tárgyak Schönwald Imre­; Budapest, IV., Bécsi ucca 5., Deák Ferenc ucca sarok ­ A bírák áthelyezésének kérdése Boros B­üsszáról beszélnek Rakovszky Iván belügyminiszter tegnapi feltűnést keltő nyilatkoza­ta nagyon fontos kormányzati ter­vek előkészítését sejteti. A minisz­ter kijelentette, hogy rövidesen összehívandó minisztertanácsban fognak dönteni arról, hogy milyen teendők szükségesek abban a te­kintetben, hogy az igazságügyi és közigazgatási fórumok között ösz­­szütközések elkerülhetők legyenek. Politikai és főleg jogászi körök­ben nagy érdeklődéssel várják a kormány erre vonatkozó terveit és intézkedéseit. Általános a véle­mény, hogy a kormány csak abban az esetben tudna gyökeres válto­zást előidézni, ha bizonyos mérték­ben rendelkezési jogot nyerne a bíróságok, helyesebben a bírák fe­lett is. Ha a kormány semmiféle formában nem nyúlhat egy bíró­hoz, azt át nem helyezheti, nem nyugdíjazhatja és ellene semmi­féle formában nem léphet föl, ak­itől elképzelhetetlen olyan rendelt kezes, amely olyan esetekben, mint a szolnoki, a­ kormány szempont­jából eredményre vezethetne. Kormányzati körökben azonban utalnak arra, hogy nem kisebb tekintélyű kormány, mint gróf Tisza István kormánya volt az, amely fontos közérdekből egyszer már áttörte a bírói függetlenségnek abban az értelemben magyarázott szentségét, hogy a bíró soha semmi körülmények között sem érint­hető, bármit tett és bármiként is járt el hivatali kötelességének tel­jesítésében. Mikor a polgári perrendtartást életbe léptették, felmerült az az ag­godalom, hogy ezt a modern szel­lemű törvényt sok elavult képzett­ségű bíró nem tudja­­majd­ helye­sen alkalmazni. Megtörténhetik azt az eset, hogy egyes törvény­székeknél sok jó bíró lesz, másutt pedig egyetlen megfelelő jogászt sem fognak találni, felmerült tehát annak a szüksége, amit különben már Szilágyi Dezső egy ízben más formában meg is valósított, hogy bizonyos korlátok között a bírák is áthelyezhetők és kényszerrel nyug­­díjazhatók legyenek,­ha ezt maga­sabb érdekek így kívánják. Gróf Tisza István idejében meg­alkották az 1912 :LIV. tör­vénycik­ket, amelynek 13. §-ában kimon­dották, hogy a törvényszéken és járásbíróságon alkalmazott­­ítélő­­bírák két évi időtartamon belül más bírósághoz áthelyezhetők. A bíró köteles áthelyezésének közzé­tételétől számított­ tizenöt nap alatt nyilatkozni, ha az áthelye­zést nem fogadja el. Aki az áthe­lyezést nem fogadja el, állásáról lemondottnak tekintendő.« Akkoriban e törvény alapján tényleg igen sok bírót helyeztek át és sokat nyugdíjaztak is. Megismétlődött ez az eset 1920- ban, amikor gróf Teleki Pál kor­mánya a kivételes törvények alap­ján kibocsátotta a 8762—1920. szá­mú rendeletét, amely kimondotta, hogy »a munkateher helyes meg­osztása érdekében« az igazságügy­­miniszter bármely ítélőbírót meg­határozott időtartamra áthelyez­het vagy kirendelhet. Gróf Tisza és gróf Teleki kor­mányának analóg intézkedése igen szigorú korlátokhoz volt kötve, még pedig határozott időtartamra szólt a kiváltságos jog, bizonyos esetekben a bíró beleegyezésére volt szükség és csak meghatáro­zott okból és célból történhetett az áthelyezés vagy kényszernyug­díjazás. Úgy tudjuk, hogy jelenleg a Tisza és a Teleki-féle precedens — természetesen a viszonyoknak megfelelően módosított — alkal­mazásáról van szó és hogy a kor­mány ehhez újból törvényes fel­hatalmazást fog kérni. Ezt a ren­delkezést már régóta tervelték,­­mert mikor a tisztviselői létszám apasztásáról volt szó, csökkenteni akarták a bírák létszámát is, mert egyes törvényszékek területén nagy a bírói személyzet, az állami költségvetés érdeke ezen a téren is személyi korlátozást igényel. Akkoriban azonban politikai szem­pontok nem indokolták, hogy a bírói létszám csökkentessék. De az állami pénzügyek alaku­lása azóta szünetlenül sürgette en­nek a kérdésnek a megoldását is, ami nem történhetik meg másként, csak úgy, ha­ a bíróságok területén is megvalósítják a B-listát s a fe­ lesleges vagy alkalmatlan munka­erőknek módot adnak arra, hogy ■végkielégítéssel távozzanak a köz­­szolgálatból. A kormány most elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezt a prob­lémát megoldja, a­ bírói B. listát megcsinálja és a­ Tisza- és Teleki­­féle precedenst újból alkalmazva, változásokat eszközöljön a bírói státusban is. Most nincs arról szó, hogy a bírói függetlenség elvét, amely Magyarországon talán fon­tosabb, mint bármely más ország­ban, megsértsék, azonban — a kor­mánykörök felfogása szerint­­ —­ okvetlenül szükséges, hogy a bíró­ságok átszervezéséhez legalábbis átmenetileg olyan felhatalmazást kapjon, mint amikőt annak idején gróf Tisza­ István és gróf Teleki Pál kormánya kért és kapott­ A Töreky-tanács ma határozott Förster-Schulz kiadatása ügyében — Az Est tudósítójától — Töreky Géza kúriai bíró, a bün­tetőtörvényszék másod­e­lnökének tanácsa ma délelőtt féltíz órakor ült össze, hogy meghozza határo­zatát az Erzberger-gyilkossággal gyanúsított Förster-Schulz .Hen­rik kiadatása ügyében. A tárgya­lásra, amely zárt ajtók mögött folyt le, a fogházból átvezették Förster-Schulz Henriket. A tár­gyalóterembe a Förster-Schulz ügy referens-ügyésze, dr. Boron­­kay Dénes ment­ be Pörster-Schulz védőjével dr. Illámi Ferenccel együtt. Félóra telt el, óráig Ulain Ferenc kijött, a tárgyalóteremből. Ez mutatta, hogy úgy az ügyész, mint Ulain, megtették előterjesz­téseiket a kiadatás ügyére vonat­kozólag.­­ Ezután vette kezdetét — tovább­ra is zárt ajtók mögött­­— a bírói tanács tanácskozása az előterjesz­tett indítványok fölött. Újabb fél­óra hosszáig tartott a Töreky-ta­­nács tanácskozása, melynek végez­tével a bíróság tagjai elhagyták a tárgyalótermet. A zárt tárgyalá­son meghozott tanácsi határozat most már az igazságügyminiszter elé kerül, aki végső fokon dönt afölött, hogy Förster-Schulz Hen­riket kiadjuk-e Németországnak vagy sem. A törvényszék folyosóján szelte­­ben-hosszában elterjedt hírek sze­rint a Töreky-tanács nem javasol­ta Förster-Schulz kiadatását. A chicagói ,yille inilliemsb­ilini­esnél Joséi sea érteeteel Első napjait a fegyházban Chicago, szeptember 17 (Az Est alkalmi tudósítójától) Tegnap vitték át a jolieti fegy­­házba Léopoldot és Loebot, a két­iatal failliomosfiút, akit a bestiá­lis gyilkosságért, amelyet kísérlet­képpen követtek el unokatestvérü­kön, húsz és harminchárom évi fegyházra ítéltek. Óriási tömeg­ gyűlt össze a fegy­ház körül, hogy lássák a két neve­zetességet, ha senkit nem bocsátot­tak közelükbe és a fegyház séta­­udvarán nagy falragaszok hirdet­ték ki: a­z As örök egyetlen fegyene ne- "­­­vét sem mondhatják meg a lá­togatóknak,­ így akarták elkerülni a tolako­dók érdeklődését. Egy amerikai riporter megkérdezte a fegyház igazgatójától, hogy véleménye sze­rint meddig élhet a két milliomos fegyenc, hogy elviselheti-e a fegy­ház levegőjét! Whitman igazgató a következő barátságtalan feleleze­tét adta: — A több évtizedre elítélt fe­­gyencek átlagos életideje a jolieti fegyházban tíz esztendő. Loeb és Leopold még fiatal, lehet, hogy ti­zenöt évig is életben maradhat még. Ha jól viselik magukat, ak­kor január elsején az új börtönbe helyezik át őket, ahol jobb körül­mények közé kerülnek. De nem hi­szem, hogy húsz évig elélhessenek,­­ a harminchárom esztendő pedig egyszerűen csoda­számba menne! Nagyon gondosan elolvastam Ca­­verig bíró ítéletét és a részletek kizárják, hogy a fiúk néhány év múlva ne haljanak meg a börtön­ben. A magánzárka és a sötétség minden betegségnél jobban dolgo­zik. Nagy gonddal válogatjuk össze, hogy milyen társaság vegye körül a két fiút, mert az a célom, hogy egészségesebb nézetük le­gyen az életről. Loeb és Leopold szánalmas lát­vány volt az elhordott, és másoktól örökölt fegyencruhában. Eddig inas szolgálta ki őket odahaza, aki minden alkalomkor kikészítette ruhájukat, míg most lábuknál sok­kal nagyobb cipőkben botorkáltak az udvaron és kabátjuk ujját fel kellett hajtani, olyan hosszú volt. Reggel fél hétkor keltették fel őket, kemény, szigorú fekhelyükről, jég­­hideg vízben kellett hirtelen meg­­mosakodniok és már ha­jtották őket a többivel a reggeliző-terembe ahol vágott hús, kenyér, vaj, méz és kávé volt utolsó jó reggelijük.­­Há­romnegyed nyolckor a kápolnában vallásos mozgófényképet mutattak be a fegyenceknek, megkezdődöd az első nap : munka a bútoraszta­los műhelyben, ahol ezentúl dol­gozni fognak. .­­ Érdekes, hogy a megölt Franks gyerek szülei, elhurcol­kod­­tak­ a házból, ahonnan gyereküket a­ gyil­kosok elrabolták, hogy rettenetes tervüket végrehajtsák. A szülők képtelenek voltak a házban marad­ni, ahol minden­ szerencsétlen gyermekükre emlékeztette őket Most több mérföld távolságban egy hotelben laknak, és nemsoká­ra új házat építenek a városnak egészen más részén. •Leopoldnak, aki természettudo­mányokkal foglalkozott és a kis állatok életét tanulmányozta, egy ezerötszáz darabból álló gyönyörű lepkegyűjteménye volt, amelyet a b elgiai Audubon társaságnak aján­dékozott. A gyűjtemény hat da­rabja — mindmegannyi ritkaság, — a chicagói Field múzeumba ke­rült. . . ! A két fiú börtönbüntetésének megkezdése napján több chicagói templomban a papok a núk elté­velyedéséről prédikáltak. Egy gazdag rokon a nap folya­mán cigarettákat akart­ juttatni a gyilkosoknak, de az igazgató így utasította el: — Családjuk mérhetetlen gaz­­dagsága se lesz képes arra, hogy a gyerekek a többi­­ egyénénél különb elbánásban részesüljenek. Ügyvédjelöltet!! ! Jogászok! Közgazdászok!:| Előkészítés. Jegyzetbérlet. Felvilágosítás.­ Szontagh-szeminárium, IV.,Váci ucca 51 ! iparigazolvány és iparengedély kiegészítve az ú­j bélyegilletékekre, biztosítékokra,­ ipardíjakra, hatósági engedélyekre, banküzletre vo­­­natkozó 1924 április hó közepéigm­egjelent jogszabá­­­lyokkal. Ára 10.000 kor. Kapható: Az Est könyvkeres­­­kedéseiben,VII., Erzsébet körút 19-20. VII., Rákóczi út 2., IV. ker.,Váci utca 12.,V.,Vilmos császár úit 14. Automobilisták zsebkönyve Összeállította: Schreiber József. Harmadik | Javított és bővített kiadás. Ára 15.000 korona ! Kapható:­­Az Est­ könyvkereskedéseiben,VII. ke Erzsébet körút 18—20., VII. kerület, Rákóczi út , IV. ker., Váci ucca 12., V. ker., Vilmos császár út 14.

Next