Az Est, 1924. november (15. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
2. oldal portiokális választási rendszer, szerint történnének a választások, akkor az a. ■végeredmény kerülne ki, hogy a konzervatív párt 300 mandátumot kapott volna, a szabadelvűekbe jutott volna 100 mandátum és a munkáspártra 215. • A leadott szavazatokat tekintve nem lehet arról beszélni, hogy Angliában a választók demokratikus és haladó felfogásában jelentékenyebb visszaesés következett be, mert míg ezúttal 8.3 millió szavazat esett a szabadelvűekre és a munkáspártra, a múlt választásokon ennek a két pártnak 8.6 millió szavazata volt. Felére apadt a nőképviselők száma London, október 31 (Az Est külön tudósítójától) Szembeszökő dolog, hogy anőképviselők száma •■, felére apadt le. A mult képviselőházban nyolc nőképviselő volt, az új alsóházban pedig mindössze nem lesz, köztük egy munkáspárti, miss Wilkinson és három konzervatív, nevezetesen lady Astor, Atholl hercegné és miss Philippson. A francia sajtó nagy változásokat vár az angol külpolitikában Párizs, október 31 (Az Est külön tudósítójától) A mai reggeli lapok egyértelműleg megállapítják, hogy az angliai választások nemcsak belpolitikai téren, hanem a külügyi politika irányában is nagy változásokat fognak maguk után vonni. Érdekes, hogy a francia sajtó legnagyobb része lord Cursatuban látja a jövő külügyminisztert s .a kabinet tagjaiul a következőket jelölik: a kincstári kancellárságra sir Robert Horné-1 és Chamberlain- 1. a lordkancellárságra Birkenhead-er és lord Cane-1, biztosra ■ veszik továbbá, hogy Winston Churchill is tagja lesz az új kabinetnek. Sir Edward Grey-t csak az Echo de Paris jelöli a külügyminiszterségre, mondván, hogy Bald* ■win rossz tapasztalatokat szerzett lord Curzon külügyninisztiségével s nem valószínű, hogy ezeket a kockázatokat ismét vállalja. A leendő konzervatív kormány várható politikájáról azt írja a Malin, hogy az első kormányzati cselekedet, amelyet a Baldwin-kabinet végre fog hajtani, az angol ipar védővámjainak felemelése lesz, különösen hogy megnehezítse az automobilok behozatalát, a második rendszabály pedig szintén gazdasági téren fog mozogni, a domíniumok kedvezményes vámtarifájával, és hogy a kormány népszerűségét a nagy néprétegek előtt emelje, sürgősen törvényt fog hozni a kislakások megkötöttségének két évre leendő meghosszabbításáról, hogy a szegény embereket a háztulajdonosok ne tehessék az óceára. Külpolitikai tekintetben az új konzervatív kormány óvakodni fog az elszigetelődéstől, de nemzetközi kötelezettségek vállalásában sokkal tartózkodóbb lesz, bár a genfi jegyzőkönyvet aláírja. Vannak ugyan az admiralitás kebelében konzervatív szaktekintélyek, akik sokkal helyesebbnek vélnék, ha Anglia inkább közvetlen szövetségre lépne Franciaországgal, semhogy azt kelljen kockáztatnia, hogy haderejét a Népszövetség rendelkezésére bocsássa. Általában sok híve vann annak a tervnek a konzervatív párton, hogy az új kormány a genfi jegyzőkönyvet, a hathatós szövetségek rendszerével cserélje ki, ami Franciaország érdekeivel is jobban megegyeznék. Mussolini sajtója ünnepli a konzervatív diadalt Róma, október 31 (Az Est külön tudósítójától) Az angol választások kimenetelében az olasz sajtó annak a tételnek bizonyítását látja, hogy a népek nem hajlamosak a baloldali kanyarodásra és a római fasiszta lapok diadallal hirdetik, hogy Mussolini tisztán látta ezt s erre vezethető vissza, hogy a genfi, tárgyalásokért olyan tartózkodó magatartást tanúsított. Az egész sajtó meg van arról győződve, hogy az angol konzervatív párt választási győzelmének hatásai már legközelebb érezhetőkké fognak válni az egész világ külpolitikájában s főleg a Dawes-terv megvalósítását, illetőleg, amelyet a konzervatívok egész más szemmel néznek, mint a munkáspárt. A Földközi tengeri probléma megoldására nézve is nagy jelentőségű az Angliában végbement gyökeres változás. Az Epoca szerint mindennél jelentősebb a szabadelvű párt bukása. Ebben a választási küzdelemben a labourizmus legyűrte a liberalizmust és az angol parlamentben most a labourizus lett a liberalizmus szellemének és hivatásának örököse. A konzervatív győzelem a „polgári“ Angliát jelenti A hírhedt státut-választások sóvári, amelyet, tudvalévően, a fesrrverszünet megkötése után ejtettek meg Angliában, az akkor uralmonlévő konzervatív-szabadelvű koaliciós kormány fölényes győzelmet aratott. Az eredmény közzététele után az azóta elhunyt Bonar Law konzervatív vezér így szólt barátaihoz : — La mariée est trop belle. (A menyasszony túlságosan szép!) A tréfásan kiejtett megjegyzésben rejlő igazságot nemsokára erősen érezte az uralmon levő párt. Hiába volt meg a nagy többség, mégsem tudott uralkodni, akaratát képtelen volt keresztülvinni s végül felbomlott a koalíció s a MacDonald-kormány uralomra juásának készítette elő a talajt. Ha Bonar Lawina élne, ugyanolyan joggal mondhatná a szerdai választások eredményére a menyasszony túlságosan szép! Angliában alig van rá példa, hogy egy párt ilyen óriási többséggel állott volna ,szemben a törpe minoritással. A gyakorlatias politikusok sohasem szerették ezeket a matamuth-többségeket. Combes volt francia miniszterelnök — aki különben szintén nincs már az élők sorában, — egyenesen vészthozónak tartotta a nagy többséget. — Legjobb, — mondotta — ha az embernek 30—40 főnyi majoritása van, de ez azután mindenre kész legyen— Combes-nek valóban ilyen többsége volt és ezzel a többséggel igen njesszeható reformokat vitt keresztül. Ebből természetesen nem szabad azt következtetni, hogy az Angliában szerdán megválasztott konzervatív többség a fajta guta- Szombat, 1924. november 1 ütött massza lesz, amely nem fog tudni megmozdulni és előrehaladni... Ilyesmiről szó sem lehet! Az uralomra kerülő konzervatív párt kezébe veszi a brit birodalom gyeplőit és ezt a fogást meg fogják érezni nemcsak a brit birodalomban, hanem az egész földtekén. Ami a konzervatív párt barátaiban aggodalmat, kelthet, az az, hogy ez az 11ő főt számláló konzervatív párt nem egységes. Semmi kétség nem lehet afelől, példának okáért, hogy a párt szélsőjobbszárnyán ülő diehard-ok rá fogják akarni, szorítani a kormányt, hogy az ő politikájukat kövessék, amelyet az agresszív imperializmusban lehet összefoglalni. De éppen úgy semmi kétség nem lehet afelől sem, hogy a párt centrumában, vagy éppenséggel a balszárnyán ülők igen határozottan szembeszállanak majd ezekkel a törekvésekkel. Számítani lehet arra is, hogy az angol ipar képviselői minden eszközzel ki akarják erőszakolni a, védővámot s törekvésük odairányul, hogy Anglia mondjon le mostani szabadkereskedelmi politikájáról. Ha ez meg fog történni, — s bizonyos, hogy meg fog történni — felvetődhetik a kérdés, vajjon joga van-e a, konzervatív pártnak ezt a politikát megvalósítani? Igaz, angol konzervativizmus és védővám voltaképpen egyet jelent, csakhogy szerdán erről nem nyilatkozott az angol nép s amikor erről nyilatkoznia kellett az utolsóelőtti választásokon, határozottan a free trade mellett foglalt állást ... Még néhány igen fontos probléma van, amely keserűvé keverheti azt az örömet, amely most a konzervatív pártot eltölti. De ezek egyelőre nincsenek napirenden, egyelőre , nyugodtan élvezhetik a diadal mézét. S joggal élvezik. A konzervatív párt azzal a jelszóval vette fel három hét előtt a munkáspárti kormánnyal szemben a küzdelmet, hogy Angliát nem szabad a szocialista vagy kommunista kísérletek laboratóriumává tenni. Magyar terminológiával beszélve így szólottak a választókhoz: — Mivalamine Angliát akarunk, aki velünk van, az ránk fog szavazni. Minthogy bizonyos volt, hogy az angol választók többsége polgári gondolkodású, bizonyosra lehetett venni a konzervatívok győzelmét is. Csak a győzelem nagysága keltett meglepetést. De ha figyelembe vesszük, hogy az angol közvéleményt rendkívül megriasztotta a MacDonald-kormány orosz-angol egyezkedése, a nagy többséget is érthetőnek kell találni. Körülbelül ezt jelenti ez a nagy többség — nem árt, ha minél magasabb gátat emelünk a kommunizmus ellen. A gát tehát megval, még van építve, kommunista kísérletekről szó sem lehet Angliában s most következnek a hétköznapi problémák — a munkanélküliségkérdésének megoldása, a gyarmatoknak az, anyaországhoz való viszonya, az európai termelés kérdése s —p last, but not least — Oroszország !" Mert ha Anglia mind a ülő kerületében konzervatív képviselőt választ, akkor sem törölhetné le a térképről Oroszországot, ez pedig kemény falat marad minden angri kormány számára. Abban a pillanatban, amikor is problémák bármelyike napirendre kerül, lépten-nyomon jelentkezni fognak a túlságosan szépnek, mutatkozó menyasszony szépséghibái ... Magyar politikusok nyilatkozatai az angol választások eredményéről Az angol választások eredményeről megkérdeztünk néhány magyar politikust. Peyer Károly, a szociáldemokrata , parlamenti frakció egyik vezére Az Est munkatársának a következőket mondotta : — Engem, aki nemrégen Londonban jártam, nem lep mert a választások eredménye. Aki ismeri az angol viszonyokat és az angol választási törvény furcsaságait, az tudja, hogy itt mindig bekövetkezhetnek meglepetések. A liberális párt úgyszólván teljesen feláldozta, szinte elnyelette magát a konzervatív párttal, hogy a munkáspárt helyzetét megnehezítse. — Ezzel és a viszonylagos többség elvével magyarázható, hogy a konzervatívok 130 mandátumot nyertek, míg a munkáspárt milliónyi szavazatnövekedése mellett is 35—40 mandátumot veszített. Mindazok a momentumok azonban, amelyek most a munkáspárt ellen érvényesültek, a legközelebbi időközi választáson megint mellette szólhatnak és egyáltalán nem lehetetlen, hogy már a legközelebbi választás a mostani eredménynek erős korrekcióját fogja meghozni. __ A munkáspárt jövője szempontjából különben talán még kedvezőbb ez az eredmény, mintegy olyan alakulás, amely MacDonald kormányát továbbra is uralmon tartotta volna. Az angol munkáskormány olyan produktív és sikeres munka emlékével távozik helyéről, amelyet az angol nép még egyetlenegy kormánytól sem láthatott. . Szociális munkásságától eltekintve, elég óriási külügyi tevékenységére rámutatni, a német és francia, szerződésekre, amelyek lehetővé tették a nem papirosbéke, hanem az igazi európai béke megteremtését, és amely maradandó értéknek fog bizonyulni, az ezek által kijelölt útról az utánuk jövő konzervatív kormány sem térhet le. Az angol nép látni fogja, hogy a következő kormányok évek alatt sem tudnak majd annyit produkálni, mint a munkáskormány hónapok alatt és ez mindennél nagyobb propaganda lesz a munkáspárt mellett és mindennél job ban biztosítja az angol munkáspárt jövőjét. Ugron Gábor munkatársunknak a következőképpen nyilatkozott: — Nem szeretem az utólagos jóslásokat, ebben az esetben azonban, véletlenül csakugyan megjósoltam az eseményeket, úgy, amint bekövetkeztek, mégpedig nem most, hánom hónapokkal ezelőtt. Mindig azt volt a benyomásom, hogy az angol munkáskormány nem maradhat uralmon hosszú ideig, mégr pedig nem is elsősorban azért, mert kisebbségi kormány volt. — Mindig úgy láttam a helyzetet, hogy a német kérdésben a régi angol és francia, politika csődöt mondott. A régi politikusok új irányt nem kezdhettek, mert nagyon is le voltak kötve a régi irányzat mellett, tehát kénytelenek voltak helyüket átadni olyanoknak, akik más politika inaugurálására alkalmasak, így jutott, uralomra MacDonald , és Harriot. Előrelátható volt, hogy amint ezek a politikai irányváltozást megvalósították, az angol konzervatívok újból ki fogják használni parlamenti helyzetük előnyeit és Mac- Donaldot megbuktatják. Ugyanez a benyomásom Herriot, pozíciója,írói. A francia miniszterelnök rendel l'—.ik ugyan a kamara többségével, ez a többség azonban két-' ségkívül labilis,saját pártjának jobbszárnya bármikor elszakadhat tőle-és különben is a szenátusban. Poincare akkor szavaztatja le, amikor akarja. — Ezeket a változásokat, azon--ban nem szabad túlzottan megítélni. Láttuk a múltban, hogy Mac-