Az Est, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-06 / 200. szám
Vasárnap, 1925 szeptember 6. ■m—chinaiunim Nagy munka a Szépművészeti Múzeumban Petrovics Elek nyilatkozata a régi Műcsarnok galériájáról és a szoborgyűjtemények rendezéséről — Az Est tudósítójától — Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megszakította szabadságát, hazajött olaszországi útjáról, hogy a magyar művészet két elintézésre megérett problémáját a teljesülés felé vigye. Az egyik probléma újkeletű: a magyar Luxembourg múzeum megvalósítása, a másik probléma, a modern külföldi és magyar szobrászok műveinek gyűjteményes kiállítása. Petrovics Elek a régi Műcsarnok birtokbavételével és felhasználásával most már megtalálta a módját mindkét probléma jó és gyors megoldásának. Igen nagy művészi munka kezdődik tehát most a Szépművészeti Múzeumban. Érdeklődésünkre Petrovics Elek az alábbiakban nyilatkozott terveiről: — A Szépművészeti Múzeumban sok feladat vár most, megoldásra és részben már útban is van a megoldás felé. A legfontosabb közülük természetesen az Andrássy úti régi Műcsarnokban tervezett fiókképtár felállítása. Ezt a dolgot még múlt év őszén indítottam meg a Gyűjtemény Egyetem tanácsánál, amely örömmel tette magáévá az eszmét és felírt a kultuszminiszter úrhoz, hogy engedje át a régi Műcsarnok első emeletének helyiségeit a Szépművészeti Múzeumnak a legújabb magyar művészet múzeumi anyagából berendezendő fiókképtár számára. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter úr nagy megértéssel és jóakarattal fogadta kérésünket és nemrégiben leiratban értesített a teljesítéséről. — Az ő erre vonatkozó elhatározása hosszú idő óta a legfontosabb és legörvendetesebb esemény a Szépművészeti Múzeum életében. Hiszen olyan dologhoz jutottunk általa, amire ma a legnehezebb szert tenni, tudniillik új helyiségekhez, mégpedig kitűnő fekvésű helyen és egy szép tradíciókkal dicsekedő, kedves és ízléses épületben. Természetes, hogy ezt a szerencsét a magyar művészet érdekében fogjuk kihasználni, amelynek méltó bemutatására szép új perspektíva nyílik meg ezzel. Azok az olykor kísértő híresztelések, mintha a Szépművészeti Múzeum fípincéiben (!) valami ismeretlen nagy kincsek lappanganának, a fantázia birodalmába tartoznak ugyan, de annyi bizonyos, hogy 1920 óta, midőn modern képtárunkat gyökeresen átrendeztem, a nehéz viszonyok ellenére is megint nagyon meggyarapodott a Szépművészeti Múzeum magyar anyaga, amelyet — mint ez másként nem is képzelhető — törekszem a legnagyobb történeti teljességben gyűjteni és fejleszteni. Így aztán ma már a magyar anyagot, közte sok fontos új szerzeményt, részint egyáltalában nem lehet kiállítani, részint pedig csak olyan módon, amely a hatást veszélyezteti. Az új helyiségek majd módot adnak arra, hogy a magyar művészetet, kultúránknak ezt a büszke és dús hajtását az eddiginél is gazdagabban és nagyobbszabású módon mutassuk be a hazai és az idegen közönségnek. Milyen lesz a Szépművészeti Múzeum s milyen az új gyűjtemény ? — Ami az anyag megosztását illeti, nem arra gondolok, hogy a Szépművészeti Múzeumban csak az elhalt, a régi Műcsarnokban pedig csak az élő művészek munkáit helyezzük el. Ez túlságosan külsőleges és véletlen kritérium lenne s azzal a hátránnyal járna, hogy korban és stílusban nagyon különböző művek kerülnének így együvé. Mélyebb és szervesebb kritériumok szerint tervezem a megoldást, úgyhogy a Szépművészeti Múzeumban az marad a XIX. századi magyar művészet anyagából, ami történetileg többé-kevésbé lezárt idő terméke, ami inkább már a múlthoz tartozik, míg az új magyar gyűjtemény feladata lesz a szorosabban vett jelenkor művészetének és közvetlen előzményeinek bemutatása. Remélem, hogy igen érdekes és eleven gyűjtemény fog így a régi Műcsarnokban keletkezni, amely közvetlenebb kapcsolatban lesz majd az élő művészettel, habár nem is mutathat be minden legújabb törekvést, mert ez az időszaki kiállítások feladata. Viszont a Szépművészeti Múzeumban maradó anyagot igazán műtörténeti kerekedséggel lehet majd elhelyezni. Mindenekelőtt a XIX. századi magyar művészet anyagába be lehet osztani sok fontos új szerzeményt, amelyeket eddig a hely elégtelensége miatt nem lehetett állandóan kiállítani. Meg lehet szüntetni egyes termek zsúfoltságát, s dűlőre lehet vinni a múzeumi képtár rendezésének több más függő problémáját, így különösen a modern külföldi anyagnak jobb elhelyezését is. A gipszgyűjtemény rendezése — Sok a feladat a múzeum szoborgyűjteményének rendezése körül is, de ezek — szerencsére — nagyrészt már a megoldás stádiumában vannak. — A múlt örökségeképpen meglehetősen nagy gyűjteményt vettem át antik és újabbkori szobrok után készült gipszmásolatokból, amelyeknek elhelyezésére a múzeum földszintjét szánták. A gipszek egy része rendezetlen volt, egy része pedig fel volt már állítva, de ezen a rendezésen is változtatni kellett. Ezért a görög és római antik gipszeknek átrendezésére felkértem Hehler Antal egyetemi tanár urat, aki előbb a Szépművészeti Múzeum tisztviselője volt, s aki az egész antik gipszgyűjtemény rendezését el is végezte, mégpedig példásan ízléses és tanulságos módon. A gyűjtemény egyik felét 1920-ban, másik felét pedig 1923- ban nyitották meg. Hátramaradt azonban még a román és gótikus időből való emlékek gipszmásolatainak rendezése. Ezekre csak ebben az évben került sor, mert a rendezési munka nagy költséggel jár és a múzeum végtelenül megcsappant dotációjából mindeddig nem tellett rá. Ami kevés dotációnk volt, azt részint a legszükségesebb házi szükségletekre és tatarozásokra, részint fontos új szerzeményekre kellett fordítanom, amelyeket nem volt szabad elszalasztani. Most aztán, miután a kormány gondoskodása folytán javulóban vannak a viszonyok, ez a része a gipszgyűjteménynek is munkába került és két kedves munkatársamnak, Oroszlán Zoltánnak, és Pigler Andor uraknak odaadó buzgólkodása lehetővé tette, hogy még ez őszön megnyitható is lesz a közönség számára. A reneszánszkori gipszgyűjteményt, amely már régen fel volt állítva, szintén revízió alá vettük és némiképpen átrendeztük. Mindezekhez katalógus is készül. Az eredeti szobrok gyűjteménye — Ezzel párhuzamosan közeledik a befejezéshez a múzeum egyik földszinti, úgynevezett barokk csarnokában a modern eredeti szobor gyűjtemény rendezése is. Ez régi és komoly tartozásunk, de itt különösen sok pénzbeli nehézség volt, mert hiányzottak az installációhoz szükséges összes kellékek. Elősör magát a termet kellett átalakítani, ami Hikisch Rezső kiváló építészünk tervei szerint már évekkel ezelőtt meg is történt, aztán gondoskodni kellett az összes talapzatokról, tárlókról stb., mert mindezekből semmi sem volt eddig. Mindezt csak évekre beosztva, fokozatosan tudtam megszerezni. A rendezési munkát így kénytelen voltam többször abbahagyni, s csak most jutottam odáig, hogy a közeljövőben elkészülhetek vele, mégpedig remélhetően a katalógussal együtt. Ez a fontos gyűjtemény sok érdekességgel fog szolgálni a közönségnek és a művészi köröknek, amelyeknek eddig a modern plasztikából alig volt módjukban látni valamit a múzeumban. A rendezésről egyelőre csak annyit, hogy — amennyire az anyag engedi — a XIX. századi magyar szobrászat történeti fejlődésének bemutatására törekszem, olyanformán, mint a modern képtárnak 1920-ban történt átrendezésénél tettem. A külföldi plasztikánál persze ez lehetetlen, mert ebből nincs összefüggő, kerek gyűjteményünk, hanem csak elszigetelt darabjaink vannak, s míg egyes kiváló művészek, így pl. Rodin és még inkább Meunier igen jól vannak képviselve, más vezető jelentőségű mesterei a XIX. század szobrászaténak teljesen hiányzanak. Egyébként ami a magyar anyagot illeti, kombinációba vettem azt is, hogy az újabb magyar szobrászat alkotásaiból a régi Műcsarnokban megnyíló gyűjtemény keretében fogok egyet-mást elhelyezni, ami élénkebbé és változatosabbá tenné ezt a gyűjteményt és egyúttal módot adna arra, hogy megfigyeljük a képzőművészet e két ágának, párhuzamos fejlődését- Gekl Zotán rajza Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója levert, dolgozni képtelen egyeneknél a természetes „Ferenc József“ keserűviz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondolkodó- és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek alapján bebizonyult, hogy a FerencJózsef-víz rendkívül jótékony hatású hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és lészerüzletekben wmm 11» oldat