Az Est, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-06 / 200. szám

Vasárnap, 1925 szeptember 6. ■m—chinaiunim Nagy munka a Szépművészeti Múzeumban Petrovics Elek nyilatkozata a régi Műcsarnok galériájáról és a szoborgyűjtemények rendezéséről — Az Est tudósítójától — Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megszakí­totta szabadságát, hazajött olasz­­országi útjáról, hogy a magyar művészet két elintézésre megérett problémáját a teljesülés felé vi­gye. Az egyik probléma újkeletű: a magyar Luxembourg múzeum megvalósítása, a másik probléma, a modern külföldi és magyar szob­rászok műveinek gyűjteményes ki­állítása. Petrovics Elek a régi Műcsarnok birtokbavételével és felhasználásá­val most már megtalálta a módját mindkét probléma jó és gyors megoldásának. Igen nagy művészi munka kez­dődik tehát most a Szépművészeti Múzeumban. Érdeklődésünkre Pet­rovics Elek az alábbiakban nyilat­kozott terveiről: — A Szépművészeti Múzeumban sok feladat vár most, megoldásra és rész­ben már útban is van a megoldás felé. A legfontosabb közülük természetesen az Andrássy úti régi Műcsarnokban tervezett fiók­­képtár felállítása. Ezt a dolgot még múlt év őszén indítottam meg a Gyűjtemény Egyetem tanácsánál, amely örömmel tette magáévá az eszmét és felírt a kultuszminiszter úrhoz, hogy engedje át a régi Műcsarnok első emeletének helyiségeit a Szépművészeti Múzeum­nak a legújabb magyar művészet mú­zeumi anyagából berendezendő fiók­­képtár számára. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter úr nagy meg­értéssel és jóakarattal fogadta kéré­sünket és nemrégiben leiratban értesített a teljesítéséről. — Az ő­ erre vonatkozó elhatározása hosszú idő óta a legfontosabb és leg­­örvendetesebb esemény a Szépművé­szeti Múzeum életében. Hiszen olyan dologhoz jutottunk általa, amire ma a legnehezebb szert tenni, tudniillik új helyiségekhez, még­pedig kitűnő fekvésű helyen és egy szép tradíciók­kal dicsekedő, kedves és ízléses épület­ben. Természetes, hogy ezt a szerencsét a magyar művészet érdekében fogjuk kihasználni, amelynek méltó bemuta­tására szép új perspektíva nyílik meg ezzel. Azok az olykor kísértő híreszte­lések, mintha a Szépművészeti Múzeum fípincéiben­ (!) valami ismeretlen nagy kincsek lappanganának, a fantázia bi­rodalmába tartoznak ugyan, de annyi bizonyos, hogy 1920 óta, midőn modern képtárunkat gyökeresen átrendeztem, a nehéz viszonyok ellenére is megint nagyon meggyarapodott a Szépmű­vészeti Múzeum magyar anyaga, amelyet — mint ez másként nem is képzelhető — törekszem a legnagyobb történeti teljességben gyűjteni és fej­leszteni. Így aztán ma már a magyar anyagot, közte sok fontos új szerze­ményt, részint egyáltalában nem lehet kiállítani, részint pedig csak olyan módon, amely a hatást veszélyezteti. Az új helyiségek majd módot adnak arra, hogy a magyar művészetet, kul­túránknak ezt a büszke és dús hajtá­sát az eddiginél is gazdagabban és na­gyobbszabású módon mutassuk be a hazai és az idegen közönségnek. Milyen lesz a Szépművészeti Múzeum s milyen az új gyűjtemény ? — Ami az anyag megosztását illeti, nem arra gondolok, hogy a Szépművé­szeti Múzeumban csak az elhalt, a régi Műcsarnokban pedig csak az élő művé­szek munkáit helyezzük el. Ez túlságo­san külsőleges és véletlen kritérium lenne s azzal a hátránnyal járna, hogy korban és stílusban nagyon különböző művek kerülnének így együvé. Mélyebb és szervesebb kritériumok szerint ter­vezem a megoldást, úgyhogy a Szép­­művészeti Múzeumban az marad a XIX. századi magyar művészet anya­gából, ami történetileg többé-kevésbé le­zárt idő terméke, ami inkább már a múlthoz tartozik, míg az új magyar gyűjtemény feladata lesz a szorosabban vett jelenkor művé­szetének és közvetlen előzményeinek bemutatása. Remélem, hogy igen ér­dekes és eleven gyűjtemény fog így a régi Műcsarnokban keletkezni, amely közvetlenebb kapcsolatban lesz majd az élő művészettel, habár nem is mu­tathat be minden legújabb törekvést, mert ez az időszaki kiállítások fel­adata. Viszont a Szépművészeti Mú­zeumban maradó anyagot igazán mű­­történeti kereke­dséggel lehet majd elhelyezni. Mindenekelőtt a XIX. szá­zadi magyar művészet anyagába be lehet osztani sok fontos új szerzeményt, amelyeket eddig a hely elégtelensége miatt nem lehetett állandóan kiállí­tani. Meg lehet szüntetni egyes termek zsúfoltságát, s dűlőre lehet vinni a múzeumi képtár rendezésének több más függő problémáját, így különösen a modern külföldi anyagnak jobb elhelyezését is. A gipszgyűjtemény rendezése — Sok a feladat a múzeum szobor­gyűjteményének rendezése körül is, de ezek — szerencsére — nagyrészt már a megoldás stádiumában vannak. — A múlt örökségeképpen meglehető­sen nagy gyűjteményt vettem át an­tik és újabbkori szobrok után készült gipszmásolatokból, amelyeknek elhe­lyezésére a múzeum földszintjét szán­ták. A gipszek egy része rendezetlen volt, egy része pedig fel volt már ál­lítva, de ezen a rendezésen is változ­tatni kellett. Ezért a görög és római antik gipszeknek átrendezésére felkér­tem Hehler Antal egyetemi tanár urat, aki előbb a Szépművészeti Múzeum tisztviselője volt, s aki az egész antik gipszgyűjtemény rendezését el is vé­gezte, még­pedig példásan ízléses és tanulságos módon. A gyűjtemény egyik felét 1920-ban, másik felét pedig 1923- ban nyitották meg. Hátramaradt azon­ban még a román és gótikus időből való emlékek gipszmásolatainak ren­dezése. Ezekre csak ebben az évben került sor, mert a rendezési munka nagy költséggel jár és a múzeum végtelenül megcsappant dotációjából mindeddig nem tel­lett rá. Ami kevés dotációnk volt, azt részint a legszükségesebb házi szükségletekre és tatarozásokra, részint fontos új szer­zeményekre kellett fordítanom, ame­lyeket nem volt szabad elszalasztani. Most aztán, miután a kormány gondos­kodása folytán javulóban vannak a vi­szonyok, ez a része a gipszgyűjtemény­­nek is munkába került és két kedves munkatársamnak, Oroszlán Zoltánnak, és Pigler Andor uraknak odaadó buz­gó­lkodás­a l­ehetővé tette, hogy még ez őszön megnyitható is lesz a közönség számára. A reneszánszkori gipszgyűjteményt, amely már régen fel volt állítva, szintén revízió alá vettük és némiképpen átrendeztük. Mindezek­hez katalógus is készül. Az eredeti szobrok gyűjteménye — Ezzel párhuzamosan közeledik a befejezéshez a múzeum egyik földszinti, úgynevezett barokk­ csarnokában a modern eredeti szobor gyűjtemény ren­dezése is. Ez régi és komoly tartozá­sunk, de itt különösen sok pénzbeli nehézség volt, mert hiányzottak az in­stallációhoz szükséges összes kellékek. Elő­sör magát a termet kellett átala­kítani, ami Hikisch Rezső kiváló épí­tészünk tervei szerint már évekkel ez­előtt meg is történt, aztán gondoskodni kellett az összes talapzatokról, tárlók­ról stb., mert mindezekből semmi sem volt eddig. Mindezt csak évekre beoszt­va, fokozatosan tudtam megszerezni. A rendezési munkát így kénytelen vol­tam többször abbahagyni, s csak most jutottam odáig, hogy a közeljövőben elkészülhetek vele, mégpedig remélhetően a katalógussal együtt. Ez a fontos gyűjtemény sok érdekességgel fog szolgálni a közön­ségnek és a művészi köröknek, ame­lyeknek eddig a modern plasztikából alig volt módjukban látni valamit a múzeumban. A rendezésről egyelőre csak annyit, hogy — amennyire az anyag engedi — a XIX. századi magyar szobrászat történeti fejlődésének bemutatá­sára törekszem, olyanformán, mint a modern képtár­nak 1920-ban történt átrendezésénél tettem. A külföldi plasztikánál persze ez lehetetlen, mert ebből nincs össze­függő, kerek gyűjteményünk, hanem csak elszigetelt darabjaink vannak, s míg egyes kiváló művészek, így pl. Rodin és még inkább Meunier igen jól vannak képviselve, más vezető je­lentőségű mesterei a XIX. század szob­rászaténak teljesen hiányzanak. Egyéb­ként ami a magyar anyagot illeti, kombinációba vettem azt is, hogy az újabb magyar szobrászat alko­tásaiból a régi Műcsarnokban megnyíló gyűj­temény keretében fogok egyet-mást el­helyezni, ami élénkebbé és változato­sabbá tenné ezt a gyűjteményt és egy­úttal módot adna arra, hogy megfi­gyeljük a képzőművészet e két ágának, párhuzamos fejlődését- Gekl Zo­tán rajza Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója levert, dolgozni képtelen egyeneknél a természetes „Ferenc József“ keserűviz sza­baddá teszi a vérkeringést és emeli a gon­dolkodó- és munkaképességet. Beható kór­házi kísérletek alapján bebizonyult, hogy a Ferenc­­József-víz rendkívül jótékony ha­tású hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és lészerüzletekben wmm 11» oldat

Next