Az Est, 1926. február (17. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-28 / 48. szám

Vasárnap, 1926. február 26. Megmenekült az »Ősember élete« a megsemmisítéstől J A bizottság ma délelőtt döntött. Egy lakatos mester idézte fel az egész ügyet­ ­Az Est tudósítójától . A Dugonics utcai iskola torna­termében ma délelőtt volt a hely­­­­színi szemle Kernstok Károly ki­fogásolt freskója ügyében. Kilenc órakor érkezett meg a főváros autóján Buzáth János alpolgár­mester, Liber tanácsnok, valamint Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója és már vártak rájuk a képzőművészeti bizottság tagja, meg azok, akiket a bizott­ság szakértőkül kijelölt. Ott volt Szakáll Béla, Horváth IV. Károly, Müller illatszergyáros bizottsági tagok, sőt egy városanya is.. dr. Dittler Gusztáváé­, a szocialistákat Bresztovszky Ede, Bechtler Péter képviselte, egy festő: Csánky Dé­nes és egy szobrász: Tóth István, mint a hivatalos művészet képvise­lői kértek helyet a kis bizottság­ban. Megjelent Wildner Ödön volt ta­nácsnok, jelenleg bizottsági tag is, akit, amikor Buzáth meglátott, ne­vetve üdvözölt: — Mint bizottsági tag, vagy mint vádlott jelensz meg a szakértői szemlén? Wildner­ Ödön tanügyi tanács­nok korában ugyanis a főváros modern iskolapolitikáját kiépí­tette. Nevéhez fűződik sok nagy alkotás és a Dugonics utcai­­ isko­lát is ő irányítása mellett építet­ték fel. A Dugonics utca, szegény házai között pompásan emelkedik ki a gyönyörű, imponáló épület, amelyen igazán meglátszik, hogy a művészet, iránt rajongó emberek helyes bőkezűsége emelte. Wild­ster megértette a tréfát, kedvesen meghajolt és úgy válaszolt: — Ha megengedett, mindkét mi­nőségben vállalom a felelősséget! Öt megrongált freskó A bizottság azután, felment a negye­dik emeletre, a tornaterembe. Kern­­stocknak a gyermekek erkölcsére ve­szélyesnek proklamált képe a­ bejárat fölött van. A bizottság tagjai előre­­mentek, azután a terem közepén meg­álltak és sokáig vizsgálták a képet. Mindenkit az első pillanatban meg­kapott az ritmus, amely valósággal végigzeng az egész képen, amelynek reprodukciója tegnap jelent meg Az Est-ben. A szép freskó tele van mész­­foszlányokkal. A tornatermet másfél évvel ezelőtt bemeszelték, a munkák­nál annak idején nem fedték be vá­szonnal vagy papírral a freskót. A szobafestő nem sokat törődött a falfest­ménnyel, amely most tele van spric­celve. — Hallatlan — mondották a bizott­sági tagok, — hogy szabad így bánni a­ műalkotással. Buzáth alpolgármester is a­ fejét rázta, de azután szokásos humora vett erőt rajta. — Még háromszor kell meszelni a termet és akkor a mostani problémával nem­ kell foglalkozni, a kép önmagától eltűnik. Csánky megvizsgálja, hogy ki lehetne javítani a képet? A freskó valóban siralmas állapotban van. Az alakok tele vannak foltokká­, különösen a kép felső része, amelyik eget ábrázol, szinte egészen fehérre van meszelve. A képet girland futja kö­rül, amely olyan színezetet ad a mun­kának, mintha keretben lenne. A má­zosok erre sem voltak tekintettel és pemütjük mindenütt bekapott a finom díszítésbe, úgy hat az egész, mintha barbár kezek szándékosan akarták volna megrongálni. Liber tanácsnok rögtön érdeklődött­. — Ezeket a foltokat nem lehet eltün­tetni? — kérdezte. Csánky Dénesben felülkerekedett a festő és már létrát is kért. A festmény alatt egy szekrény állott, annak tete­jére mászott, egy súrolókefét kért és úgy próbálta eltávolítani a mészfolto­­kat. Ez a munka bizonyos időt vett igény­be és ekkor már a bizottsági tagok kü­lön csoportba verődve beszélgetni kezd­tek a képről. Tóth István haragudott legjobban A szakértő bizottság tagjai közül legjobban Tóth István szobrász hara­gudott. Hangosan magyarázta, hogy egy értelmetlen, rossz iskolának az al­kotása a munka s a képről bizony igen lesújtó kritikát mondott. Szerencsére azonban más szakértők is voltak jelen, akik a festményt egészen más szemmel nézték s a szobrász sajátos felfogása nem nagyon tudta meggyőzni a több­séget. Wildner Ödön, ész. Dimer Gusztáv­nénak magyarázta a modorn piktúra fejlődését. Egy másik csoportban az alpolgármester tanácsnok s a Szépmű­vészeti Múzeum igazgatója, nézegették a munkát. Meg kell jegyezni, voltak olyan hangok, amelyek, azt mondották, hogy nem volt éppen szerencsés gon­dolat, az aktokat a­ tornaterem falára felfesteni, de az igazság kedvéért ki kell emelni, hogy az egész szakértői szemlén egyetlenegyszer sem hangzott el olyan követelés, amely szerint a képet le kellene vakarni, vagy bármi módon el kellene távolítani a torna­terem faláról. Vadak és egyéb félmeztelen törzsek a folyosón Különböző csoportok képzőművészeti vitája mindinkább elmélyült és min­denki a saját nézetét igyekezett a má­sikkal megértetni. Egyszerre csak ar­ra ügyelt fel mindenki, hogy Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigaz­gatója megindult a kijárat felé. Min­denki követte , egy percre úgy látszott mintha az egész vizsgálatnak már vége volna. Pedig erről szó sem volt. Petro­­vics csak a folyosóra kalauzolta a tár­saságot, ahol különféle néprajzi táblák vannak felaggatva. Ott­ voltak a kan­nibálok, afrikai, ausztráliai törzsek , egyáltalában nem öltöttek magukra prérabundét, hanem olyan divatot vi­­seltek, amilyen a forró égöv alatt szo­kásos. — Kérem — mondotta a főigazgató, — akkor talán ezeket a képeket is e kellene távolítani! Tulajdonképpen ekkor terelődött csak a beszéd a kérdés lényegére. Eddig senki sem beszélt arról, hogy a kép er­kölcsös vagy erkölcstelen, mindig csak a művészeti szempontok szerepeltek a vitában. Ezután ebből a szempontból is meg­nézték a képet és konstatálták, hogy a festő ügyelt arra, hogy munkáját a gyermekek is látni fogják és ilyen szempontból semmiféle kifogásolni va­­­­lót nem lehet találni a munkában. Wildner Ödön magyarázta az egyik csoportnak: a Rei­nstokot igazán nem lehet ha állítani úgy, mintha valami erkölcs­telen vagy perverz ember lenne, sőt ellenkezőleg, egyetlen egy munkájában sem lehet ilyen vonást felfedezni. A kéjencek bizonyos fokig elpuhultak, Kenutoknak pedig minden műve való­sággal duzzad az erőttől. Bresztovszky Ede ehez hozzáfűzte: __ Én nem most látom­ először a képet, s amikor először megnéztem, a diákok éppen gyakorlatoztak. A tornatanár természetesen nem hagyta abba a ta­nítást és én a fejük fölött néztem Kent­­siék munkáját. Valami bámulatos össz­hang volt a kép és az előttem tornászó gyerekek között. Mintha egy ritmusba olvadtak volna össze. Ekkor éreztem, hogy a művész igazán jól oldotta meg feladatát. Tíz iskolaszék sem követelte a kép eltávolítását Ott volt a szemlén az iskola igazga­tója is. Az Est munkatársa érdeklődött nála, hogy miképpen indult meg ez a furcsa botrány és az iskolaszék való­ban az eltávolítás mellett foglalt-e ál­lást? Az igazgató a fejét rázta: — Szó sincs erről — mondotta — csupán az történt, hogy egy lakatos­­mester, aki nem tudom, hogy hogyan került be a tornaterembe, meglátta a képet és neki az valóban nem tetszett. Az iskolaszék ülésén felszólalt és egye­dül ő kívánta a­ kép eltávolítását. Az iskolaszék ezt a kérést egyáltalában nem akceptálta, hanem olyan határoza­tot hozott, hogy a kép művészi értéké­nek felülvizsgálására megkéri a kép­zőművészeti bizottságot. Ilyen irány­ban tettünk előterjesztést és ennek az eredménye a mai szemle. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a kép eltá­volítását az iskolaszék egy percig sem követelte. 7. oldal m Tanácskozás és döntés Buzáth tanácsnok azután maga mellé vette Liber tanácsnokot, Petrovics Eleket, Csánky Dénest, a bizottsági tagok közöl Szakáll Gérét és Horváth IV. Károlyt, majd később többen is csatlakoz­tak hozzájuk és azután megvitat­ták a teendőket. Körülbelül húsz percig tanácskoztak, s azután meghozták a döntést. A döntésről Liber tanácsnok a következőket mondotta nekünk: — A bizot­tság egyhangúan, amel­lett döntött, hogy a kán eltávolítá­sa iránt semmiféle lépést nem tesz, mert a­ kép művészi értékű. A szak­értői szemle alapján jelentést­ fo­gunk készíteni, amelyet nyilvános­­ságra hozunk és amelyet a képző­­művészeti bizottság is letárgyal. Buzáth János alpolgármester tá­vozóban még megjegyezte: " Ha valakit felelőssé lehet ten­ni, hogy ezt a képet állították oda a diákság szeme elé, úgy csak azokat illet­heti szemrehányás, akik ezt annak idején megengedték, most azonban barbarizmus volna a képet eltávolítani, így azután valóban elkerülték azt a kultúrbotrányt, ho­zy- Kern­stok Károly szép munkáját csak azért, mert az egy lakatosmester­nek véletlenül nem tetszett, meg­semmisítsék az Urnák 1926. esz­tendejében. Pajzs Ödön Nincsics hétfőn Párizsba érkezik, hogy Briend-nal tanácskozzék spártzs, február 5. (As Est külön tudósítójától) Nincsics jugoszláv külügymi­niszter valószínűleg hétfőn fog Párizsba érkezni és keddre már találkozást állapított meg távirati úton Briand miniszterelnökkel.­­W. Ed ­­upmobile Kiváló alváz, megfelelő lóerő, négy kerékfék, mesés rugózás és ballon-gumik biztosítják a zökkenés nélküli kellemes menetet, az új hathengeres Hupm­obile-nél, mely kocsi így épült több évtizedes tapaszta­lat alapján, miért is csak jól járhat, ha egy négyajtós Sedan-t, vagy egy ötüléses nyitott Touring-ot vásárol a ’’VELOX” Bu­dapest.V. Ker., Dorottya ucca I.sz. (Hitelbank-palota). Telefon: 75—78

Next