Az Est, 1926. szeptember (17. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

Véres balladát,­ ­jajgató balladát kellene írni Gulyás Andrásnéról, aki tegnap hajnalban még betakargatta alvó öt kicsi gyermekét és a ha­todikkal a szíve alatt elment ha­zulról, nehéz munkát keresni a kispesti gyárba. Csak a nehéz munkát akarta vállalni szegény, — dehogy is sejtette, hogy a ne­héz halált is vállalta, amikor odaállott, életében elő­ször, a napszámosasszonyok porszínű sorába, malter-ízű,­­keserű ke­nyeret keresni. Dehogy is sej­tette, hogy alig hajlik egyet­­kettő­t új élet gyümölcsével sú­lyosodó fiatal teste az épület­állványok közt, rászakadnak a rongy falak és vérét kívánja a szörnyű beton, amelybe szeme­­t­et, trágyát és emberi hitvány­ságot kevertek becsületes építő­­anyag helyett. Kőműves Kelemenné balla­­dás, középkori sorsa ismétlődött meg a boldogtalan Gulyás Andrásné esetében. Ahogy a döbbentő muzsikájú, sötét szé­kely balladában Déva kővárát, úgy építették emberi vérrel Kis­pesten a selyemgyár irdatlan beton­ kaszárnyáját is. Csak­hogy mia talán mégsem a közép­korban élünk és semmi szüksé­­­günk ballada-iszonyatokra a­­gyár- és egyéb építkezéseknél! Van elég borzalomban részünk úgyis, akármerre téved a sze­münk a letaposott, elvadult je­len fekete horizontjain, — miért kell hát lépten-nyomon a halál­lal találkoznunk ott is, ahol a friss, új élet kivirágzását vár­juk, a meginduló munka szín­terein? Szent az élet és százszorosan szent a Munka élete! Mert min­denki elhagyott bennünket, de a Munkában még reménysé­günk lehet, két kezünk, agyunk, szívünk megfeszülő, elszánt odaadásában, emberfeletti len­dületünkben egy tűrhetőbb jövő felé. Meg kell óvni minden be­csületes kezet, amely dolgozik, — és ezek közt a kezek közt ott van a napszámosok kérges keze is! Gulyás Andrásné mártír­véréből most már legyen mégis szent építőanyag, amellyel egy emberibb, életrevigyázóbb jövő épüljön ezen a szomorú, nehezen okuló Magyarországon. Ára 1500 korona (12 fillér) Budapest, 1926 * SZQrÚCL * szeptember 1• & Előfizetési árak: Egy hónapra . . . 40.000 K Három hónapra . /20.000 IQ Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára a fővá­­rosban, a vidéken és a pályaudvarokon 1500 K Ausztriában 20 garas 2000 k. Politikai napilap MM Főszerkesztő: Miklós Andor X­VII. évfolyam * 197. szám Szerkeszt­őség: VII. kerület Rákóczi út 34. Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 18—20.sz. Fiók:kiadóhivatal / V., Vilmos császár út 14. Szerkesztőség Bécsben: Kohlmarkt 7. Egyre élesebb a polgármester-harc Mi&fea fopolgárm­e*ster* szeptember 3-án kezdi meg tanácskozásait a polgármesterválasztás előkészí­tésére. A főpolgármester Sipőcznél f­og jelentkezni a kormány engedélyével pályázik Beszélgetés Ripli Ferenccel fővárosi problémákról — rAz Est tudósítójától — A budapesti polgármesterválasztási harcban már fontos nyilatkozatok hangzottak el. Az Est tegnapi számá­ban közölte Bárczy István, nyilatkoza­tát, amelyben a volt polgármester ki­jelenti, hogy igenis pályázik a polgár­­mesteri állásra, sőt ezt a pályázati hir­detmény értelmében már bejelentette a főpolgármesternek. Egy szociáldemo­krata városatya véleménye szerint Ripka lekötötte magát Bárczynak és kijelentette, hogy ha Bárczy polgár­mesterjelölt lesz, akkor ő nem is lép föl. A demokratikus blokk tagjai általában helytelenítik, hogy a kormány bele­avatkozik a polgármesterválasztás kér­désébe és ezzel tulajdonképpen meg­sérti a főváros autonómiáját. Az Est munkatársa ezekről a kérdé­sekről ma telefonon hosszabb beszélgetést folytatott Ripka Ferenc dr. főpolgármester­­rel, aki bélatelepi nyaralójában folytatja vakációját. A főpolgármester Bárczy jelöltségéről a következőket mondotta: — Bárczy István tényleg be­jelentette nekem, amikor leg­utóbb nála voltam, hogy pályáz­ni fog a polgármesteri állásra. Én augusztus 21-én beszéltem Bárczyval, amidőn meglátogat­tam és ekkor történt Bárczy ré­széről a bejelölés. A pályázati kiírás értelmében a pályázók személyesen kötelesek jelentkez­ni a főpolgármesternél. Én pén­teken este, szeptember 3-án érke­zem Budapestre, hogy átverhes­sem azoktól a személyes jelent­kezést, akik nálam akarnak je­lentkezni. Egyébként távollétem­ben Sipőcz polgármester úr he­lyettesít és nála is éppen úgy lehet jelentkezni, mint nálam. Én magam még nem jelent­keztem és visszaérkezésem után Sipőcznél fogok jelent­kezni­ . — Ami azt a kijelentést illeti, hogy én állítólag visszalépek a jelöltségtől, erre nézve az a vá­laszom, hogy mostanában senki­nek ilyen nyilatkozatot nem tet­tem, mert nem is tudtam, hogy részt veszek-e a pályázaton. Je­löltségemet ugyanis attól tettem függővé, mi a miniszterelnök úrnak az álláspontja, mert én, mint főpolgármester, természe­tesen a kormánynak a hozzájáru­lása nélkül nem pályázhatom.­­ Azt is imputálták nekem, hogy én javasoltam, ne legyen szeptember 29-én a választás, ha­nem csak októberben, mert akkor Bárczy már eléri a 60 éves kor­határt. Eszem ágába sem jutott, hogy ilyen kicsinyes fogásokkal taktikázzak. Én az alkalmat, amint a miniszterelnök úrral hosszasabban együtt lehettem, felhasználtam, hogy feltárjam előtte a főváros gazdasági bajait. A főváros gazdasági életébe mozgást, pezsgést akarunk vin­ni, ezért összegyűjtöttem azokat a régi terveket, amelyeknek a megvalósítása a­ háborús viszo­nyok következtében megakadt. Meg akartam tudni, mi a haj­landóság a kormányban ezeknek a terveknek megvalósítására, il­letve arra nézve, hogy a terveket a beruházási programba állítja. Az egyes témákat összegyűjtöt­tem abban a sorrendben, amint Budapest közönségét a legfájób­­ban érintik. Első ilyen terv nagyobbszabású időlakásépí­­tési akció, mert tűrhetetlen, hogy a barakk­­telepet, a Suhajda-telepet és tár­sait továbbra is fondítsuk. Addig Budapesten nem l­iet közegész­­s­ég­ügyről beszélni, amíg ezek a kad­olustermő telepek egzisztál­nak. Igyekeztem meggyőzni a miniszterelnök urat, hogy a fő­városi kislakásoknak építése ha­tósági feladat, erre a magántőke nem vállalkozik. Tájékoztattam a miniszterelnök urat azokról az adatokról, amelyeket, a lakásbi­zottság éppen ebben a vonatko­zásban összegyűjtött és kértem, támogasa hatékonyan a fővárost. Vass József helyettes miniszter­elnök úr, mint népjóléti minisz­ter, nagyon erélyesen támogatta ezeket a terveket, amennyiben jelezte, hogy azt az áldozatot, amit a kormány meghoz az épít­kezéseknél, megtakarítja a kór­házi költségeken, mert minél több az egészséges lakás, annál kevesebben szorulnak kórházi ápolásra.­­ Előadtam a miniszterelnök úrnak, hogy városfejlesztési szem­­pontból nagy a­ jelentősége az új hidak építésének, nevezetesen az óbudai és a Boráros téri hídnak, , mert mihelyt a hidak építése megindul, vele párhuzamosan az egész vidék­ fejlődni fo­g és­ azo­kon a vidékeken megkezdődik az­­ építkezés. A hidak építésével kap­csolatos a rakpartok építése. Ez nemcsak városfejlesztési szem­pontból óriási jelentőségű, ha­nem új munkaalkalmak nyújtása,­­ szempontjából is. Itt van továbbá a pályaudvarok kérdése. Ezen a téren is nagyon sürgősen megoldandó feladatok várnak reánk: a ferencvárosi teherpálya­udvar kihelyezése, mert ez meg­akadályozza egy egész városrész fejlődését, a Délivasutaknak a ke­lenföldi részre való helyezése, amennyiben a mostani Délivasút akadálya a Krisztinaváros fejlődé­sének. Ezeknek a terveknek a meg­valósításában bizonyos sorrendet kell megállapítani, de feltétlenül meg kell kezdeni, különben soha sem jutunk a terv végére. A vici­nális vasutaknál régi panasz, hogy nincs kellő kapcsolat a vicinális és a BESzKaR között. Ezért kí­vánatos a vicinális bevezetése a főváros területére.­­Ez a kérdés érinti az állam szerződését a vici­nálisokkal a háramlási jog szem­pontjából. — Szükséges, hogy foglalkoz­zunk az adózási rendszer re­formjával, a kórházi ügyekkel, ez utóbbi ugyan nem állami cér.

Next