Az Est, 1927. március (18. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-15 / 60. szám
Előfizetési árak : JEggy hónapra • • • • 3 pengő Három hónapra • • 2 pengő Külföldön a fenti árak másfélszerese Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Ausztriában 20 garas Politikai napilap in FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőségi * VII. kerület Rákóczi út 54, Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút /O—SO.sx, Előkrkiadó hivatal: Vilmos császár út 14, Szerkesztőség Bécsben: Kohlmarkt 7, k régi márciust ünnepeljük ma is. Minden esztendő elhozza a végtelen időből a maga márciusát, de minden ■március 15-ike kevesebbet talál itt 1818 márciusának világraszóló magyar terméséből. Ha szétnézünk ennek a napnak történelmi örökzöldjéből, telet látunk mindenütt, hóbatemetett szabadságokat és hóba temetett országrészeket. Akik a szabad, sajtó első termékével a Nemzeti Múzeum lépcsőire rohantak fel, a Kárpátoktól az Adriáig akarták kröpíteni a sajtószabadságot, — egy volt az ország területében és ez az egész egy ország úgy várta a szabadsajtót, mint a tűzimádó a napsugarat. És amikor Petőfi Sándor azt kérdezte, hogy»rabok Icstgeink vagy szabadok«, senki sem mondta, hogy rabok legyünk, mert a szabadság szabadossággá is fajulhat. És amikor azt kérdezték, hogy »mit kíván a magyar nemzet?«, senki sem mondta, hogy cenzúrát. És nem ennek, vagy annak a sajtónak vagy gondolatnak követeltek szabadságot, hanem az egész magyar sajtónak. Van-e jogunk ünnepelni március idusát, most, amikor nemcsak Ausztriának, de még más három »utódállamnak« is rabja annyi millió magyar ! S van-e jogunk ünnepelni, mikor ahelyett, hogy a 18-as szabadság lángjával forrasztanánk mindazt vissza, ami a nagy viharban széthullt, ahelyett magunk oltogatjuk ki azt a lángot. Nem, ennek a nemzedéknek csak vezekelnie szabad a Petőfi- és Kossuth-szobrok előtt. Vezekelni, mint a könnyelmű majoreskónak, aki elherdálja az öröklött kincseket. Szörnyű helyzet ez: az unoka, aki reakcionáriusabb a nagyapjánál s az ős, aki csontjaiban is modernebb, haladóbb és szabadságszeretőbb az ivadéknál. Forduljunk el ettől a képtől, forduljunk vissza a temető felé, mert a magyar életnek és a magyar szabadságnak renesszánsza azokban a temetői mécsesekben gyűl ki, a 18-as márciusi hősök sírjai fölött; és higyjuk, hogy ez a fény s a márciusi tavasz történelmi fénye elhessegeti a fejekből is a reakció árnyékait ! jj mxprjh' Budapest, 1927 * Kedd * március 15. *60 • szám. Apa 10 ntlép *—aaiimuiwb—o—ombbpb—■—a—mam Kmetty példás megbüntetését indítványozta az ügyész A vádlott nem mártír, még kevésbé nemzeti hős, hanem közönséges bűnöző — Az Est tudósítójától . Több napon át tartó izgalmas tárgyalás után mára már csak a perbeszédek maradtak a Kmettyügyben. Reggel kilenc órakor nyitotta meg Port sók tárgyalás vgre a tárgyalást, áuT&T.— Szentkirályi Béla katonai ügyész vádbeszédével kezdődött. — A védelem — úgymond az ügyész — majd azokra a bizonyos időkre fog hivatkozni előterjesztésében, amelyekben Kmetty föltűnt. A védelem majd mindenbizonnyal nemzeti mártírnak, sőt nemzeti hősnek fogja feltüntetni a vádlottat. Mindenekelőtt tehát le kell szögeznem azt, hogy a vádlott közönséges bűncselekményeket követett el, nem mártír, még kevésbé nemzeti hős, hanem egész közönséges bűnöző. " Felteszem a kérdést: Gábor tanár meggyilkolása. A ágel százados rettenetes megkínoztatása, a különböző erőszakos likvidások, Pongrácz Lajosnak és társainak borzalmas megveretése, micsoda politikummal hozható össze füntjésbe! Mégis egész rövid visszapillantást kell vetnem azokra az időkre, amelyekben Kmetty fellépett. A kommün alatt Szegeden megalakult egy kis társaság, amely magasztos célt tűzött ki maga elé: a jogrend visszaállítását. Kmetty csatlakozott ezekhez és eneszen rövid mém tudta is hajlamait türtőztetni. Később azonban, amikor a nemzeti hadsereg átkerült a Ott, mintáira, sőt amikor bevonult Budapestre, akkor már Kmetty nem, leplezte szenvedélyeit, nem uralkodott hajlamain, visszaélt elöljáróinak bizalmával és a reá ruházott hatalommal. -- Jellemző, hogy amikor Kmetty különböző elöljárói megtudták, hogy miket, követett el, igyekeztek tőle megszabadulni. Ezután sorra veszi az ügyész az egyes vádpontokat. — Gábor Hugó tanár meggyilkolása ellen azzal védekezik Kmetty — mondja az ügyész — hogy önvédelemből követte el tettét. Erről azonban, szó sem lehet. Tanúvallomások vannak arra nézve, hogy Kmetty inzultálta először Gábort, aki csak az inzultusra válaszolt tettlegességgel. De még ha Gábor ütött volna először, akkor sem lehetett szó önvédelemről, mert Gábor teljesen fegyvertelen volt. Ha a gyilkosságot a katonai törvényszék nem is látná beigazoltunk, kétségkívül beigazolható lesz az életbiztonság elleni vétség. Nagel százados megkínoztatása Ezután Kmeltynek egy dunántúli zsarolási ügyét ismerteti az ügyész, majd rátér Nágel József százados megkínoztatására. Nagel József a nemzeti hadsereg számára teljesített rendkívül fontos futárszolgálatokat. Egy alkalommal Siófok közelében egy vendéglőben Kmetty igazolásra szólította fel. Nágel százados igazolta magát, azonban Kmettytől is igazolást kért. Kmetty megsértődött, behurcolta egy társával együtt a szerencsétlen századost, aki civilben volt, a csendőrkiklanyába, ahol a legborzalmasabb kínzások következtek. Hogy csak néhányat említsek közülük, a szerencsétlen századost a hibánál hurcolták végig a folyosókon ás a lépcsőkön, közben Kmetty állandóan ütötte,verte ököllel és különböző szerszámokkal. Azaikor elájult, ismételten fellocsoltál, és locsolás közben vizeskannával, ütötték a fejét. Közben többen megérkeztek és igazolták, hogy a százados tényleg a nemzeti hadsereg tagja és nem román kém, ahigy Kmetty előadta. Kmetty egy pillanatra elgondolkozott és így szólt: — Most, már úgy is mindegy, — és tovább folytatta a kínzásokat. — Tekintetes katonai törvényszék! Rettenetes volt hallgatni ezeket a tanúvallomásokat és hallgatni a kibontakozott részleteket. A tanuk, akiket szembesíteni akartak Kmettyvel, még most is nyolc év után elborzadva néztek rá, és elfordultak tőle. Megjelent, a szerencsétlen Nágel százados is! Megrendítő volt látni ennek a szerencsétlen katonának az alakját. A homlokán még mindig hatalmas luk tátong. Ezen a vityen :nincs csont és a kondol kivehető az agyeelé lüktetése. Szeméből állandóan genny folyik és az idegrendszere teljesen megroppant. Ezt tette Kmetty a nemzeti hadsereg egy értékes tagjával, aki neki feljebbvalója volt. Ezután a különféle rekvirálási ügyeket ismerteti az ügyész és megállapítja, hogy az egyik ügyben, amikor két elrekvirált ló ellenében Kmetty hamisított nyugtát, hagyott hátra, kimerítette a csalás bűntettének kritériumát is. . Foglalkozik Woitzky Szvdoz úr kirablásával, majd Fischef Dávid tojáskereskedő cselével. — Egészen különös tanúvallomások hangzottak el ennél az ügynél — mondotta az ügyész. — Az egyik liszthelyettes, akit megkérdeztünk, így felelt: — Vallatás közben kinézett az ablakon és véletlenül kiesett. Egy másik jelenlévő a következőket mondotta:, —. Úgy látszik Fischof mindenáron hősi halált akart halni, ezért ugrott ki az ablakon. — Rá kell térnem Fischof pénzére is, — folytatta az ügyész. — Negyvenháromezer koronát vitt be a laktanyába. Fischef és özvegye csak 29.000 koronát kapott vissza. Ezután ismerteti az ügyész ■Hahn Nándornak, Tóth Istvánnak és Pongorácz Lajosnak a megkinoztatását. — Ezzel be is fejezem vádbeszédem érdemi részét. Indítványozom, hogy a törvényszék mondja ki Kmettyt bűnösnek a vádbeli összes bűncselekményekben és szabjon ki a bűnnel arányban álló büntetést, amely alkalmas legyen arra, hogy példát statuáljon, hogy a felkorbácsolt kedélyeket végre elsimítsa és hogy teljesen .■eállítsa a megbontott jogrendet. Szünet után Klári Ferenc védő kezdte meg védőbeszédét.