Az Est, 1927. március (18. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-15 / 60. szám

Előfizetési árak : JEggy hónapra • • • • 3 pengő Három hónapra • • 2 pengő Külföldön a fenti árak másfélszerese Egyes szám ára a fővá­­rosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Ausztriában 20 garas Politikai napilap in FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőségi * VII. kerület Rákóczi út 54, Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút /O—SO.sx, Előkrkiadó hivatal: V­ilmos császár út 14, Szerkesztőség Bécsben: Kohlmarkt 7, k régi márciust ünnepeljük ma is. Minden esz­tendő elhozza a végtelen időből a maga márciusát, de minden ■március 15-ike kevesebbet talál itt 18­18 márciusának világra­szóló magyar terméséből. Ha szétnézünk ennek a napnak tör­ténelmi örökzöldjéből, telet lá­tunk mindenütt,­ hóbatemetett szabadságokat és hóba temetett országrészeket. Akik a szabad, sajtó első termékével a Nem­zeti Múzeum lépcsőire rohantak fel, a Kárpátoktól az Adriáig akarták kröpíteni a sajtósza­badságot, — egy volt az ország területében és ez az egész egy­ ország úgy várta a szabadsaj­tót, mint a tűzimádó a napsuga­rat. És amikor Petőfi Sándor azt kérdezte, hogy­­»rabok Ic­­stgeink vagy szabadok«, senki sem mondta, hogy rabok le­gyünk, mert a szabadság­ sza­badossággá is fajulhat. És amikor azt kérdezték, hogy »mit kíván a magyar nemzet?«, senki sem mondta, hogy cenzú­rát. És nem ennek, vagy annak a sajtónak vagy gondolatnak követeltek szabadságot, hanem az egész magyar sajtónak. Van-e jogunk ünnepelni már­cius idusát, most, amikor nem­csak Ausztriának, de még más három »utódállamnak« is rabja annyi millió magyar ! S van-e jogunk ünnepelni, mikor ahe­lyett, hogy a 18-as szabadság lángjával forrasztanánk mind­azt vissza, ami a nagy viharban széthullt, ahelyett magunk olto­­­gatjuk ki azt a lángot. Nem, ennek a nemzedéknek csak ve­zekelnie szabad a Petőfi- és Kossuth-szobrok előtt. Vezekel­ni, mint a könnyelmű majores­­kónak, aki elherdálja az örök­lött kincseket. Szörnyű helyzet ez: az unoka, aki reakcionáriu­­sabb a nagyapjánál s az ős, aki csontjaiban is modernebb, ha­ladóbb és szabadságszerető­bb az ivadéknál. Forduljunk el ettől a képtől, forduljunk vissza a temető felé, mert a magyar élet­nek és a magyar szabadságnak renesszánsza azokban a temetői mécsesekben gyűl ki, a 18-as márciusi hősök sírjai fölött; és higyju­k, hogy ez a fény s a márciusi tavasz történelmi fé­nye elhessegeti a fejekből is a reakció árnyékait ! jj mxprjh' Budapest, 1927 * Kedd * március 15. *60 • szám. Apa 10 ntlép *—aai­­­imuiw­­b—o—ombbpb—■—a—mam Kmetty példás megbüntetését indítványozta az ügyész A vádlott nem mártír, még kevésbé nemzeti hős, hanem közönséges bűnöző — Az Est tudósítójától . Több napon­ át tartó izgalmas tárgyalás után m­ára már csak a perbeszédek maradtak a Kmetty­­ügyben. Reggel kilenc órakor nyi­totta meg Port sók tárgyalá­­s vgre a­ tár­gyalást, áuT&T.— Szentkirályi Béla katonai ügyész vádbeszédével kezdődött. — A védelem — úgymond az ügyész — majd azokra a bizonyos időkre fog hivatkozni előterjesz­tésében, amelyekben Kmetty föl­tűnt. A védelem majd minden­­bizonnyal nemzeti mártírnak, sőt nemzeti hősnek fogja feltüntetni a vádlottat. Mindenekelőtt tehát le kell szögeznem azt, hogy a vádlott közönséges bűncse­lekményeket követett el, nem mártír, még kevésbé nemzeti hős, hanem egész közönséges bűnöző. " Felteszem a kérdést: Gábor ta­nár meggyilkolása. A ág­el száza­dos rettenetes megkínoztatása, a különböző erőszakos l­ikvi­dások, Pongrácz Lajosnak és társainak borzalmas megveretése, micsoda politikummal hozható össze f­ün­­tjésbe! Mégis egész rövid vissza­pillantást kell vetnem azokra az időkre, amelyekben Kmetty fel­lépett.­­ A kommü­n alatt Szegeden megalakult egy kis társaság, amely magasztos célt tűzött ki maga elé: a jogrend visszaállítását. Kmetty csatlakozott ezekhez és eneszen rö­vid m­ém­ tudta is hajlamait tür­tőztetni. Később azonban, amikor a nemzeti hadsereg átkerült a Ott­, mintáira, sőt amikor bevonult Bu­dapestre, akkor már Kmetty nem, leplezte szenvedélyeit, nem ural­kodott hajlamain, visszaélt elöljáróinak bizalmá­val és a reá ruházott hatalom­mal. -- Jellemző, hogy amikor Kmetty különböző elöljárói megtudták, hogy miket, követett el, igyekeztek tőle megs­zabaduln­i. Ezután sorra veszi az ügyész az egyes vádpontokat. — Gábor Hugó tanár meg­gyilkolása ellen azzal védekezik Kmetty — mondja az ügyész — hogy önvé­delemből követte el tettét. Erről azonban, szó sem lehet. Tanúvallo­mások vannak arra nézve, hogy Kmetty inzultálta először Gábort, aki csak az inzultusra válaszolt tettlegességgel. De még ha Gábor ütött volna először,­ akkor sem le­hetett szó önvédelemről, mert Gá­bor teljesen fegyvertelen volt. Ha a gyilkosságot­ a katonai törvény­szék nem is látná beigazoltunk, kétségkívül beigazolható lesz az életbiztonság elleni vétség. Nagel százados megkínoztatása Ezután Kmeltynek egy dunán­túli zsarolási ügyét ismerteti az ügyész, majd rátér Nágel József százados megkínoztatására.­­ Nagel József a nemzeti hadse­reg számára teljesített rendkívül fontos futárszolgálatokat. Egy al­kalommal Siófok közelében egy vendéglőben Kmetty igazolásra szólította fel. Nágel százados iga­zolta magát, azonban Kmettytől is igazolást kért. Kmetty megsér­tődött, behurcolta egy társával együtt a szerencsétlen századost, aki civilben volt, a c­sendőrkikla­­nyába, ahol a legborzalmasabb kínzások következtek. Hogy csak néhányat említsek kö­zülük, a szerencsétlen századost a hibánál hurcolták végig a folyosó­kon ás a lépcsőkön, közben Kmetty állandóan ütötte,verte ököllel és különböző szerszá­mokkal. Azaikor elájult, ismételten fello­csoltál,­ és locsolás közben vizes­­kannával, ütötték a fejét. Közben többen megérkeztek és igazolták, hogy a százados tényleg a nemzeti hadsereg tagja és nem román kém, ahigy Kmetty előadta. Kmetty egy pillanatra elgondolkozott és így szólt: — Most, már úgy is mindegy, — és tovább folytatta a kínzásokat. — Tekintetes katonai törvény­szék! Rettenetes volt hallgatni ezeket a tanúvallomásokat és hall­gatni a kibontakozott részleteket. A tanuk, akiket szembesíteni akar­tak Kmetty­vel, még most is nyolc év után el­borzadva néztek rá, és elfor­dultak tőle. Megjelent, a szerencsétlen Nágel százados is! Megrendítő volt látni ennek a szerencsétlen katonának az alakját. A homlokán még mindig ha­talmas luk tátong. Ezen a vit­yen :nincs csont és a kon­­­dol kivehető az agyeelé lüktetése. Szeméből állandóan genny folyik és az idegrendszere teljesen meg­roppant. Ezt tette Kmetty a nemzeti hadsereg egy értékes tagjával, aki neki feljebbvalója volt. Ezután a különféle rekvirálási ügyeket ismerteti az ügyész és megállapítja, hogy az egyik ügy­ben, amikor két elrekvirált ló elle­nében Kmetty hamisított nyugtát, hagyott hátra, kimerítette a csalás bűntetté­nek kritériumát is. . Foglalkozik Woitzky Szvd­oz úr kirablásával, majd Fischef Dávid tojáskereskedő cselével. — Egé­szen különös tanúvallomások hang­zottak el ennél az ügynél — mon­dotta az ügyész. — Az egyik liszt­­helyettes, akit megkérdeztünk, így felelt: — Vallatás közben kinézett az ablakon és véletlenül kiesett. Egy másik jelenlévő a követke­zőket mondotta:, —. Úgy látszik Fischof minden­áron hősi halált akart halni, ezért ugrott ki az ablakon. — Rá kell térnem Fischof pén­zére is, — folytatta az ügyész. — Negyvenháromezer koronát vitt be a laktanyába. Fischef és özvegye csak 29.000 koronát kapott vissza. Ezután ismerteti az ügyész ■Hahn Nándornak, Tóth Istvánnak és Pongorácz Lajosnak a megkinoz­­tatását. — Ezzel be is fejezem vádbeszé­dem érdemi részét. Indítványo­zom, hogy a törvényszék mondja ki Kmettyt bűnösnek a vádbeli összes bűncselekményekben és szabjon ki a bűnnel arányban álló büntetést, amely alkalmas legyen arra, hogy példát sta­tuáljon, hogy a felkorbácsolt kedélyeket végre elsimítsa és hogy teljesen .■eállítsa a megbontott jogren­det. Szünet után K­lári Ferenc védő kezdte meg védőbeszédét.

Next