Az Est, 1927. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-03 / 76. szám
Vasárnap, 1927. április 5. Bethlen miniszterelnök maga érdeklődik a városházi rendcsinálás iránt Megvizsgálják a fővárosi vezetés hibáit — Az Est tudósítójától — A Széchenyi-fürdő hiteltúllépésének aktái már régen a belügyminiszternél vannak, de a belügyminiszter maga még nem intézkedett s felügyeleti jogánál fogva semmiféle törvényes lépés megindítására nem adta ki az utasítást. A fővárosi ügyek iránt maga Bethlen István miniszterelnök is érdeklődik, tegnap először Ripka Ferenc főpolgármester referált neki a fővárosi helyzetről, azután perig hoszszabb kihallgatáson, fogadta Kozma Jenőt, a községi párt elnökét, akivel szintén fővárosi ügyekről beszélt. A kihallgatások és tanácskozások után a városházán elterjedt annak a híre, hogy addig, amíg Bethlen István miniszterelnök nem tér vissza és nem lesz ideje a főváros ügyeivel bővebben foglalkozni, a fővárosi természetű ügyekben semmiféle változás nem fog beállani, illetve a kormány nem fog beavatkozni a kérdések megoldásába. Nemcsak a Széchenyi-fürdő ügyeit akarják megvizsgálni, hanem alaposan átkutatják a DESZKÁK ügyeit és megvárják a különféle vádak ügyében megindított bűnvádi eljárás eredményét. A politikusok már arról is íeszélnek, hogy a fővárosi törvény revíziója kapcsán a politikai felelősség kérdését is világosabban fedi meghatározni. Nincs még határozott felfogás abban az irányban, hogy az új törvény milyen formában fogja az autonómia szerveit kialakítani, de kormánykörökben az a törekvés nyilvánul meg, hogy maga a törvényhatóság kevesebb tagból álljon, ellenben az eddig teljesen elhanyagolt kerületi választmányi szervet kellene úgy kiépíteni, hogy ilyenformán az autonómia emberei a kerület ügyei iránt jobban érdeklődhessenek és a polgárok és munkások védelmében hathatósabb tevékenységet fejthessenek, ki. A közgyűlés számára megmaradna az irányítás, viszont a kerületi választmányok az egyes ügyekben járnának el. Mindezek még csak gondolatok, amelyeket konkrét formában még senki sem öltött, de ezek a megbeszélések és tárgyalások fogják azután véglegesen megreformálni a főváros jövő berendezését. A miniszterelnök először látni akarja, azt, hogy valóban mi történt a városházán? Történtek-e visszaélések, amelyek ügyében folyik a vizsgálat, vagy pedig azokért a visszásságokért, amelyek az utóbbi időkben előre tolódtak, csupán a rossz és helytelen rendszert lehet felelőssé tenni. Ha az utóbbi igazolódik be, úgy a fővárosnál nagy változások lesznek, de ezekben a döntő szót csak a miniszterelnök fogja kimondani, ilyenformán tehát a főváros ügyeinek rendezése még jó hosszú ideig el fog húzódni. „A karteleket nem megsemmisíteni, hanem egészséges irányba kell terelni“ — Az Est tudósítójától — Az igazságügyminisztérium elkészítette a karteltörvény tervezetét. Megelőzőleg beható tanácskozások folytak a földművelésügyi minisztériummal és a kereskedelmi minisztériummal, amelyek a kartel-törvény tervezeténél elsősorban mint szakminisztériumok jönnek számba és az igazságügyminisztérium azután kodifikálta a minisztériumok, elvi megállapodásait. A földművelésügyi minisztérium részéről dr. Schandl államtitkár a kartel kérdésről tegnap is hosszasan tárgyalt az igazságügyminisztériummal. Amint a tervezetet Pesthy Pál igazságügyminiszter jóváhagyta, bevonják a tanácskozásba a különböző gazdasági érdekeltségeket is, amelyek megtehetik észrevételüket a karteltörvény tervezetére vonatkozólag. A pénzügyminisztert elsősorban az építőanyagok kérdése érdekli, mert a miniszter a napokban határozottan állásfoglalt az építkezési anyagtermelő vállalatok kartelszervezetei ellen, amelyek a beruházások sikerét veszélyeztetik. A gazdák részéről mindenképpen igyekeznek sürgetni a karteltörvény tető alá hozatalát; ma délelőtt az Országos Mezőgazdasági Kamara nyilvánosságra hozta emlékiratát a kartelkérdés törvényhozási szabályozásáról, amelyet eljuttatott a kormány tagjaihoz is. Minthogy a Scartelness árdrágító hatása, a mezőgazdasággal szemben a legsúlyosabb, a Mezőgazdasági Kamara annak idején előterjesztést tett a miniszterelnöknek és sürgette, hogy a kartel törvényes szabályozását tűzze a kormány napirendre. Hangoztatta ebben a beadványban, hogy a kamarát csak a mezőgazdaság önvédelme vezeti a kartellal szemben. A miniszterelnök annak idején válaszolt, hogy »a kartelkérdés a kereskedelemügyi minisztérium által összegyűjtött anyag alapján és a minisztertanács határozatából a magyar királyi igazságügyminisztériumban tanulmányozás alatt áll.« A körzetek azóta is akadálytalanul és ellenőrizetlenül szaporodtak. A mostani emlékirat utal arra, hogy amikor másfél évvel ezelőtt a gazdák megindították a kartelmozgalmat, egy pillanatig sem áltatták magukat azzal, mintha pusztán egy törvénnyel meg lehetne oldani ezt a nagyfontosságú kérdést. De a törvényhozásnak kétségtelen feladata, hogy a kartelek fejlődését olyan irányokba terelje, amelyekben a köz veszélyeztetése nélkül érvényesülhetnek. Az emlékirat a németek gondolatmenetére hivatkozva azzal végződik, hogy a karteleket nem megsemmisíteni kell, hanem hamis vágányairól átvezetni egy egészségesebb fejlődési irányzatba 3. oldal. Nyugodtan folytatták ma a Prónay-Győrffy tárgyalást Félreértések a csütörtöki tárgyalás izgalmaiban — Az Est tudósítójától — A büntetőtörvényszék Schadl - tanácsa ma délben folytatta a Prónay-Győrffy-tárgyalást, s a nyugodt, izgalommentes hangulatban megkezdett tárgyaláson a mára beidézett tanuk kihallgatására került a sor. A tanuk kihallgatásával előreláthatóan ma végez a tanács, s a koradélutáni órákban ítélet is várható. A tegnapelőtt megtartott tárgyalásról csütörtöki számában itt és Este részletes tudósításban számoltunk be a tárgyalás példátlan izgalmairól. A botránnyá fokozódó izgalmakat egyrészt a vádlottnak, Prónay Pálnak, másrészt a tanúként kihallgatott Györffy László hadbírónak idegessége okozta. A tudósítás, amely, a film gyorsaságával pergő tárgyalásról közvetlenül lapzárta előtt, tehát szinte percek alatt telefonon készült, a tárgyaláson elhangzottakat csaknem betűszerinti pontossággal közölte. Az izgalomtól túlfűtött hangulatban készült cikk azonban dr. Schadl Ernő tanácselnök intézkedéseit s a nagy izgalomban a tanácselnöki székben tanúsított pártatlan, igazságos, minden viharos jelenet ellenére is abszolút nyugodt, megfontolt, hidegvérűségéről tanúskodó magtartását illetően félreértésekre adhatott okot. Schadl Ernő dr. tanácselnök ugyanis nem csapkodta az asztalt, amikor Prónayra a rendbírságokat szabta, hanem csak ceruzájával kopogott, az izgalomtól nem vörösödhetett ki, nem sápadt el, nem remegett és nem hallgatott el, mert teljes nyugalommal fékezte meg a renitenskedő pereskedőket olyan nyugalommal, ami ilyen izgalmas atmoszférája tárgyaláson méltán csodálható. Papír írta: Karinthy Frigyes 1A nő: Van, ami fehérebb, mint én 3 Az író. Igen. A papír. Szervusz papír. Hogy vagy, rég láttalak. Vagy egy hónapja ■— tessék? Hát bizony, elég hosszú idő — nekem legalább úgy tűnik. Te persze könnyen kibírtad. Könnyű neked. Emlékszel még rám? Úgy látszik, valami bajunk lehetett egymással... na jól van, béküljünk ki. Hát persze. Már megint én jövök kibékülni hozzád, mint rendesen. Mit csináljak — rád vagyok szorulva. Jobban, mint te rám. Neked mindegy. Neked mindegy — akárki ír rád, te, te, te... te mindenki rongya!!... na ,jó van, ne kezdjük megint a feltekerkedést. Jól van, elismerem, én vagyok rádszorulva. Mit is írtam rád egyszer? »Mikor külön-külön, senki se akart meghallgatni és megérteni, ráfanyalodtam arra, amit irodalomnak neveznek —• elmondani mindenkinek, ami egyenként nem érdekli az embereket.« Mit csináljak. Jól érzem magam a társaságodban, te, te... jól van na. Ne bizakodj el — csak relatíve. Csak olyankor, mikor... mikor nagyon rosszul... vagy mikor nagyon jól érzem magam... szóval, nem úgy, rendesen, ahogy kell, se jól, se rosszul... mert látod, kérlek, ez a baj, hogy mindig olyan vagyon jól, vagy nagyon rosszul érzem magam... Na, de ne kezdjük a bizalmaskodást. Veled se lehet az ember egészen bizalmas, rájöttem. Mindig hallgatsz. Gyanúsan hallgatsz. Mintha egészen mindegy volna neked... igen, igen, te vagy az, régen hallottam rólad, Irigy még pirulni se tudsz... és mégis... És mégis... és mégis, éppen ezért, te inspirálsz, te izgatsz, te nyugtalanítsz, hogy egyszer, egyszer majd fölibéd kerülök... ismersz, ismersz engem, rongy papír! emlékszel rám!... hogy tudok bánni veled, ha erős vagyok!... engem le nem gyűrsz, el nem lágyítasz, szétfolyni nem fogok rajtad se, hiába tárod elém nyújtózkodva, nyújtogatva végtelenbe kunkorodó fehér íveid... ó nem! Csak annyi belőled, amennyi nekem kell — egy tenyérrevaló. Négy oldal, vagy száz — mindig annyi, amenynyit előrenéző tekintetem befog — vagy egyetlen oldal, de ezen az egyetlen oldalon én vagyok az úr, m in, te — ezt az egyetlenoldalt látnom kell, mikor alsó szegélye üres még s én odafentről nézek le, a felső szegélyről — látnom kell, mert egyszer még megérem, hogy az alsó szegély meggyullad, fellángol, lángbaborul a tollam hegyén. Jó, jó, ne nyugtalankodj. Szükségem van rád, nem akarom, hogy elégj. Szükségem van rád, az egyetlenre, akinek sohase hazudtam. Amiket beszélek... arról , arról csak hiszem, hogy igaz... míg kimondom... később aztán mást gondolok. De amit neked mondtam, arról tudom, hogy igaz volt — igaz volt, mert igazolódott, mint a jóslat, amit kábulatban dadog a közeledő vihart megérző rémült ösztön. Nem, nem, nem akarok megint magamról beszélni neked. Ez egyszer szembefordulok veled — ki vagy ? Két arcod van, azt már tudom —, a teleírt, telenyomtatott és az üres. Az elsőt jól ismerem. Ismerem, hatezer éve... jön, jön, egyre jön, a múlt ködéből... levél, levél, rengeteg levél, amit sürgetve, válaszra várva küldött nekem száz meg száz eleven emberlélek — micsoda kín volt, hogy nem lehetett felelni rá, mert hiszen nem visz posta a tegnapi országába, csak a holnapéba, mindig előre ... Ez a másik arcod, az üres, az ismeretlen. Fölébehajolok, megerőltetem a szemem. Mi volna, ha el tudnám olvasni a láthatatlan sorokat, amiknek helye ott van már rajtad, a mi volna, ha elolvashatnám a választ, a széljegyzetet, amit sürgető levelem mellé ír, hevenyében, a holnap fia ? Üres papír, fehér papír, ablak az ismeretlen jövőbe — vájjon nem kápráztat, hogy ablaknak látlak ? Nem ablak vagy te, álnok papír, meg nem tévesztesz többé — tükör vagy te csak, amiben magamat látom és magam mögött a múlt kísérteteit — miért, is szeretlek fiát ? Tükör vagy, mindenkinek önmagát mutatod — annyi arc, ahányan beléd tekintenek, — ó, de sok rútat, ostobát, gonoszat láttam már benned, mikor félrefordított fejjel, oldalról néztelek, hogy meg ne láss... Nem is tudom, miért szeretlek. De egyszer betörlek, tükör, egyszer átszakítalak, papír, egyszer megnézem, mi van mögötted.