Az Est, 1927. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-03 / 76. szám

Vasárnap, 1927. április 5. Bethlen miniszterelnök maga érdeklődik a városházi rendcsinálás iránt Megvizsgálják a fővárosi vezetés hibáit — Az Est tudósítójától — A Széchenyi-fürdő hiteltúllépé­­sének aktái már régen a belügy­miniszternél vannak, de a belügy­miniszter maga még nem intézke­dett s felügyeleti jogánál fogva semmiféle törvényes lépés megin­dítására nem adta ki az utasítást. A fővárosi ügyek iránt maga Bethlen István miniszterelnök is érdeklődik, tegnap először Ripka Ferenc fő­polgármester referált neki a fővá­rosi helyzetről, azután per­ig h­osz­­szabb kihallgatáson, fogadta Koz­ma­ Jenőt, a községi párt elnökét, akivel szintén fővárosi ügyekről beszélt. A kihallgatások és tanácskozá­sok után a városházán elterjedt annak a híre, hogy addig, amíg Bethlen István miniszterelnök nem tér vissza és nem lesz ideje a főváros ügyeivel bővebben foglalkozni, a fővárosi természetű ügyek­ben semmiféle változás nem fog beállani, illetve a kormány nem fog beavat­kozni a kérdések megoldásába. Nemcsak a Széchenyi-fürdő ügyeit akarják megvizsgálni, hanem alaposan átkutatják a DESZ­KÁK ügyeit és megvárják a különféle vádak ügyében meg­indított bűnvádi eljárás ered­ményét. A politikusok már arról is í­e­szélnek, hogy a fővárosi törvény revíziója kapcsán a politikai fele­lősség kérdését is világosabban fedi meghatározni. Nincs még ha­tározott felfogás abban az irány­ban, hogy az új törvény milyen formában fogja az autonómia szer­veit kialakítani, de kormány­körökben az a törekvés nyilvánul meg, hogy maga a törvényhatóság keve­sebb tagból álljon, ellenben az eddig teljesen elhanyagolt ke­rületi választmányi szervet kellene úgy kiépíteni, hogy ilyenformán az autonómia em­berei a kerület ügyei iránt jobban érdeklődhessenek és a polgárok és munkások védel­mében hathatósabb tevékenységet fejthessenek, ki. A közgyűlés számára megma­radna az irányítás, viszont a ke­rületi választmányok az egyes ügyekben járnának el. Mind­ezek még csak gondolatok, amelyeket konkrét formában még senki sem öltött, de ezek a megbe­szélések és tárgyalások fogják az­után véglegesen megreformálni a főváros jövő berendezését. A miniszterelnök először látni akarja, azt, hogy valóban mi történt a városházán? Történtek-e visszaélések, ame­lyek ügyében folyik a vizsgálat, vagy pedig azokért a visszásságo­kért, amelyek az utóbbi időkben előre tolódtak, csupán a rossz és helytelen rendszert lehet felelőssé tenni. Ha az utóbbi igazolódik be, úgy a fővárosnál nagy változások lesznek, de ezekben a döntő szót csak a mi­niszter­elnök fogja kimondani, ilyenformán tehát a főváros ügyei­nek rendezése még jó hosszú ideig el fog húzódni. „A karteleket nem megsem­misíteni, hanem egészséges irányba kell terelni“ — Az Est tudósítójától — Az igazságügyminisztérium el­készítette a kartelt­örvény terveze­tét. Megelőzőleg beható tanácsko­zások folytak a földművelésügyi minisztériummal és a kereskedel­mi minisztériummal, amelyek a kartel-törvény tervezeténél első­sorban mint szakminisztériumok jönnek számba és az igazságügy­­minisztérium azután kodifikálta­ a minisztériumok, elvi megállapodá­sait. A földművelésügyi minisztérium részéről dr. Schandl államtitkár a kartel kérdésről tegnap is hossza­san tárgyalt az igazságügyminisz­tériummal. Amint a tervezetet Pesthy Pál igazságügyminiszter jóváhagyta, bevonják a tanácsko­zásba a különböző gazdasági érde­keltségeket is, amelyek megtehetik észrevételüket a karteltörvény ter­vezetére vonatkozólag. A pénzügyminisztert elsősorban az építőanyagok kérdése érdekli, mert a miniszter a napokban határozottan állásfoglalt az építkezési anyagtermelő válla­latok kartelszervezetei ellen, amelyek a beruházások sikerét veszélyeztetik. A­ gazdák részéről mindenképpen igyekeznek sürgetni a karteltör­vény tető alá hozatalát; ma délelőtt az Országos Mezőgazdasági Ka­mara nyilvánosságra hozta em­lék­­iratát a kartelkérdés törvényhozási szabályozásáról, amelyet eljutta­tott a kormány tagjaihoz is. Minthogy a Scartelness árdrágító hatása, a­ mezőgazdasággal szemben a l­eg­súlyosabb, a­ Mezőgazdasági Kamara annak idején előterjesz­tést tett a miniszterelnöknek és sürgette, hogy a kartel törvényes szabályozását tűzze a kormány napirendre. Hangoztatta ebben a beadványban, hogy a kamarát csak a­ mezőgazdaság önvédelme vezeti a kartellal szemben. A miniszterelnök annak idején válaszolt, hogy »a kartelkérdés a kereskedelemügyi minisztérium ál­tal összegyűjtött anyag alapján és a minisztertanács határozatából a magyar királyi igazságügyminisz­­tériumban­ tanulmányozás alatt áll.« A körzetek azóta is akadály­talanul és ellenőrizetlenül szapo­rodtak. A mostani emlékirat utal arra, hogy amikor másfél évvel ezelőtt a gazdák megindították a kartel­­mozgalmat, egy pillanatig sem áltatták magukat azzal, mintha pusz­tán egy törvénnyel meg lehet­ne oldani ezt a nagyfontossá­­gú kérdést. De a törvényhozásnak kétségtelen feladata, hogy a kartelek fejlődé­sét olyan irányokba­ terelje, ame­lyekben a köz veszélyeztetése nél­kül érvényesülhetnek. Az emlék­irat a németek gondolatmenetére hivatkozva azzal végződik, hogy a karteleket nem megsemmisíteni kell, hanem hamis vágányairól át­vezetni egy egészségesebb fejlődé­si irányzatba 3. oldal. Nyugodtan folytatták ma a Prónay-Győrffy tárgyalást Félreértések a csütörtöki tárgyalás izgalmaiban — Az Est tudósítójától — A büntetőtörvényszék Schadl - tanácsa ma délben folytatta a Prónay-Győrffy-tárgyalást, s a nyugodt, izgalommentes hangulat­ban megkezdett tárgyaláson a má­ra beidézett tanuk kihallgatására került a sor. A tanuk kihallgatá­sával előreláthatóan ma végez a tanács, s a koradélutáni órákban ítélet is várható. A tegnapelőtt megtartott tár­gyalásról csütörtöki számában itt és Est­e részletes tudósításban számoltunk be a tárgyalás példát­­lan izgalmairól. A botránnyá fo­kozódó izgalmakat egyrészt a vád­lottnak, Prónay Pálnak, másrészt a tanúként kihallgatott Györffy László hadbírónak idegessége okozta. A tudósítás, amely, a film gyor­saságával pergő tárgyalásról köz­vetlenül lapzárta előtt, tehát szinte percek alatt telefonon készült, a tárgyaláson elhangzottakat csak­nem betűszerinti pontossággal kö­zölte. Az izgalomtól túlfűtött hangu­­latban készült cikk azonban dr. Schadl Ernő tanácselnök intézke­déseit s a nagy izgalomban a tanácselnöki székben tanúsított pártatlan, igazságos, minden vi­haros jelenet ellenére is abszolút nyugodt, megfontolt, hidegvérűsé­­géről tanúskodó magtartását ille­tően félreértésekre adhatott okot. Schadl Ernő dr. tanácselnök ugyanis nem csapkodta az asztalt, amikor Prónayra a rendbírságo­kat szabta, hanem csak ceruzájával kopogott, az izgalomtól nem vörösödhetett­ ki, nem sápadt el, nem remegett és nem hallgatott el,­­ mert teljes nyugalommal fékezte meg a reniten­skedő pereskedő­ket olyan nyugalommal, ami ilyen iz­galmas atmoszférája tárgyaláson méltán csodálható. P­apír írta: Karinthy Frigyes 1A nő: Van, ami fehérebb, mint én 3 Az író. Igen. A papír. Szervusz papír. Hogy vagy, rég láttalak. Vagy egy hónapja ■— tes­sék? Hát bizony, elég hosszú idő — nekem legalább úgy tűnik. Te per­sze könnyen kibírtad. Könnyű ne­ked. Emlékszel még rám? Úgy lát­szik, valami bajunk lehetett egy­mással... na jól van, béküljünk ki. Hát persze. Már megint én jö­vök kibékülni hozzád, mint­ rende­sen. Mit csináljak — rád vagyok szorulva. Jobban, mint te rám. Ne­ked mindegy. Neked mindegy — akárki ír rád, te, te, te... te min­denki rongya!!... na ,jó­ van, ne kezdjük megint a felteker­­­kedést. Jól van, elismerem, én vagyok rád­szorulva. Mit is írtam rád egyszer? »Mikor külön-külön, senki se akart meghallgatni és megérteni, ráfa­nyalodtam arra, amit irodalomnak neveznek —• elmondani mindenki­nek, ami egyenként nem érdekli az embereket.« Mit csináljak. Jól érzem magam a társaságodban, te, te... jól van na. Ne bizakodj el — csak rela­tíve. Csak olyankor, mikor... mi­kor nagyon rosszul... vagy mikor nagyon jól érzem magam... szó­val, nem úgy, rendesen, ahogy kell, se jól, se rosszul... mert lá­tod, kérlek, ez a­ baj, hogy mindig olyan vagyon jól, vagy nagyon rosszul érzem magam... Na, de ne kezdjük a bizalmasko­dást. Veled se lehet az ember egé­szen bizalmas, rájöttem. Mindig hallgatsz. Gyanúsan hallgatsz. Mintha egészen mindegy volna neked... igen, igen, te vagy az, régen hallottam rólad, Irigy még pirulni se tudsz... és mégis... És mégis... és mégis, éppen ezért, te inspirálsz, te izgatsz, te nyugtalanítsz, hogy egyszer, egy­szer majd fölibéd kerülök... is­mersz, ismersz engem, rongy pa­pír! emlékszel rám!... hogy tudok bánni veled, ha erős vagyok!... engem le nem gyűrsz, el nem lá­gyítasz, szétfolyni nem fogok raj­tad se, hiába tárod elém nyújtóz­kodva, nyújtogatva végtelenbe kun­­k­orodó fehér íveid... ó nem! Csak annyi belőled, amennyi nekem kell — egy tenyérrevaló. Négy oldal, vagy száz — mindig annyi, ameny­­nyit előrenéző tekintetem befog — vagy egyetlen oldal, de ezen az egyetlen oldalon én vagyok az úr, m in, te — ezt az egyetlen­­oldalt látnom kell, mikor alsó szegélye üres még s én odafentről nézek le, a felső szegélyről — látnom kell, mert egyszer még megérem, hogy az alsó szegély meggyullad, fel­lángol, lángbaborul a tollam he­gyén. Jó, jó, ne nyugtalankodj. Szük­ségem­ van rád, nem akarom, hogy elégj. Szükségem van rád, az egyetlenre, akinek sohase hazud­tam. Amiket beszélek... arról­­ , arról csak hiszem, hogy igaz... míg kimondom... később aztán mást gondolok. De amit neked mondtam, arról tudom, hogy igaz volt — igaz volt, mert igazolódott, mint a jóslat, amit kábulatban da­dog a közeledő vihart megérző ré­mült ösztön. Nem, nem, nem akarok megint magamról beszélni neked. Ez egy­­szer szembefordulok veled — ki vagy ? Két arcod van, azt már tudom —, a teleírt, telenyomtatott és az üres. Az elsőt­­ jól ismerem. Ismerem, hatezer éve... jön, jön, egyre jön, a múlt ködéből... levél, levél, ren­geteg levél, amit sürgetve, válasz­ra várva küldött nekem száz meg száz eleven emberlélek — micsoda kín volt, hogy nem lehetett felelni rá, mert hiszen nem visz posta a tegnap­i országába, csak a hol­napéba, mindig előre ... Ez a másik arcod, az üres, az is­meretlen. Fölébeh­ajolok, megeről­tetem a szemem. Mi volna, ha el tudnám olvasni a láthatatlan so­rokat, amiknek helye ott van már rajtad, a mi volna, ha elolvashat­nám a választ, a széljegyzetet, amit sürgető levelem mellé ír, hevenyé­ben, a holnap fia ? Üres papír, fehér papír, ablak az ismeretlen jövőbe — vájjon nem kápráztat, hogy ablaknak lát­­lak ? Nem ablak vagy te, álnok papír, meg nem tévesztesz többé — tükör vagy te csak, amiben ma­gamat látom és magam mögött a múlt kísérteteit — miért, is szeret­lek fiát ? Tükör vagy, mindenkinek önmagát mutatod — annyi arc, ahányan beléd tekintenek, — ó, de sok rútat, ostobát, gonoszat láttam már benned, mikor félrefordított fejjel, oldalról néztelek, hogy meg ne láss... Nem is tudom, miért szeretlek. De egyszer betörlek, tükör, egy­szer átszakítalak, papír, egyszer megnézem, mi van mögötted.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék