Az Est, 1927. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
Kedd, 1927. augusztus 2, A Szemere-milliárdos tegnap gyorskötéssel fejezte be a családi viszályokat 99 Az Est"tudósítójának a lakodalmon érdekes részleteket mondtak el a regényes ügy főszereplői. Szemere István „üldözői elől menekült“ a házasságba Abavikér, Július 31 (Az Est kiküldött munkatársától) Amikor vasárnap délben a hegyaljai helyiérdekű nagy lassan bedöcögött az Isten háta mögött fekvő abaújkéri állomásra, füstösképű cigánylegények ugráltak le az harmadosztályú kocsiból. A cigányok hegedűikkel, nagybőgőjükkel, klarinétjukkal a szomszédos Abaújszántón szálltak fel. Gyorsan kapkodva lábukat, elindultak a kéri kastély felé, amely ott fehérült a falunak a vasúti sínek felé eső oldalán, nagy fenyves és akácos parktól körülölelve. A vasárnapi pihenőjükben nyújtózkodó falusiak csodálkozva néztek a kastély hatalmas rácsos kapuján besiető cigányok után. Senki sem tudta mire vélni, hogy az utolsó hetek, utolsó napok izgalmai után mi keresnivalójuk van a cigányoknak Halmos Károly kastélyában? Senki sem tudta még vasárnap délben sem a faluban, hogy mi történt szombaton délután és vasárnap délelőtt a kastélyban. A falubeliek csak azt látták, hogy urak érkeztek seregesen Abaújszántóról és autókon a legközelebbi gyorsvonatos állomásról szombaton este és vasárnap reggel Abaújkérte a kastélykapuját. Egy pillanat alatt elszállt a pezsgő könnyű mámora, és a menyasszonyi virág illata, amikor a betűk beszélni kezdték, hogyan mondta el a Budapestre visszatért gróf Hoyosné és Hajós tanár, abaújkéri kalandos útjuk történetét és hogyan közölték megfigyeléseiket Szemere István felindulva lépett mellénk és utasította vissza azokat a támadásokat, amelyekben őt ,halálos ellenségein oly hosszú idő óta részesítették. Komoly, fekete ferencjózsefjében Halmos Károly von félre a násznéptől és próbált nyugodtan, pár mondatban informálni az utolsó napok izgalmairól, történetéről. A csupa temperamentum-embernek nagy nehézségbe került a nyugalom magára erőltetése. — Egy embert mutassanak nekem a Szemere-família férfitagjai közül, aki ellenem volna, aki ellenségem! Mindenki helyesli azt, hogy Szemere Istvánnak, az én kedvesömnek a hóna alá nyúltam, őt védelmembe vettem és nem engedtem és nem engedem, hogy Szemere Miklós vagyonából kiforgassák. Magai látogatás után gyors házasságkötés A fiatal, 21 éves Szemere István, néhai Szemere Miklós hatalmas vagyonának egyetlen örököse, válaszul az utolsó napokban történtekre, válaszul mindenre, egészen váratlanul, szombaton délután polgárilag, vasárnap délelőtt pedig egyházilag feleségül vette menyaszszonyát, Halmos Irént. A lakodalomra jöttek tehát a cigányok, sorra jöttek a meghívott környékbeli és budapesti vendégek. Egyvalaki hiányzott az esküvőről: özv. Szemere Gáspárné Hugos Róza grófnő, a fiatal Szemere István édesanyja. Mint a Pesti Napló megírta, szombaton délelőtt Hoyos grófnő dr. Hajós Lajos egyetemi tanár társaságában Abaújkérre utazott, hogy meggyőződjék, igazak-e azok a hírek, hogy annyira féltett fia, Szemere Miklós sok milliárdjainak egyetlen örököse, a kéri kastély urának ellenállhatatlan kényszerhatása alatt áll? Szombaton reggel kilenc órakor érkezett meg az autó Abaújkérre és állott meg a Halmos-kastély előtt. Szemere Gáspárné beüzent a fiáért. Szemere István a kastély parkjának hatalmas medencéjében fürdött, amikor édesanyja hívó üzenetét beküldte. Magára kapta fürdőköpenyét és szaladt ki édesanyjához. — Mamukám, ki az az úr, akivel jöttél? — mutatott az autóban ülő professzora Szemere István. — Az fiam, Pistukám, az orvosom! Mostanában állandóan heves gyomorgörcsök kínoznak, az orvosom nélkül egy lépést sem merek tenni, ezért hoztam le őt most is magammal. Szemere István eleintén nem tudta, hogy Hajós Lajos professzorral áll szemközt. Szombaton délben Szemere Gáspárné és Hajós professzor, aki szívélyesen elbúcsúzott a kastély urától. Halmos Károlynél, autójukkal Forróencsre robogtak, hogy elérjék a kassai vonatot. Az autó eltávozása után Szemere István menyasszonya édesatyjához lépett a következőkkel: — Nagyon kérem, méltóztassék azonnal intézkedni! Ezt nem bírom tovább. Most már bolondnak akarnak nyilvánítani. Édesanyám egy idegprofesszort hoz le a nyakamra. Azonnal intézkedjünk. Keressük meg az alispán urat, adja meg a dispenzációt, mert én Irénke menyasszonyomat még ma délután feleségül akarom venni, így történt. Pár perc múlva már a kastély autója robogott az abaújmegyei alispánhoz a dispenzációért. Egy óra múlva megjött a dispenzáció és délután négy órakor megjelent a kastély nagyszülőn jóban az abaújkéri jegyző, aki annak rendje-módja szerint összeadta Szemere Istvánt Halmos Irénkével. Vasárnap délelőtt a kastély népe több meghívott vendéggel újból összegyülekezett a kastély szalonjában. Az abaújszántói öreg református esperes és az abaújkéri református tiszteletes egyházilag megáldották Szemere István házasságát. Az esküvő után kedélyes délelőtti uzsonnára terítettek a kastély hatalmas halljában. Délben tizenkét órakor még mindig tartott a pezsgős uzsonna, amikor felküldtük a kastélyba névkártyánkat. Szemere és apósa tiltakozik a támadások ellen A hall egyik sarkában kis zsúrasztalok mellett bársonypamlagon és bársonyszékeken helyezkedett el a lakodalmi nép, régnül a fiatal házaspár. A gyerekarcú Szemere István sötétkék ruhában, jobbján fiatal hitvesével, a világoskékbe öltözött szőke Halmos Irénkével. A kastély nagykonyháján a lakodalmi ebédre készültek. A Halmos-család tagjain kívül Halmos írónké édesanyja, akitől szőkeségét és szépségét örökölte, már csak a fal hatalmas portréjából tekintett alá leánya lakodalmára — meghívást kaptak a Halmosfamilia régi környékbeli jóbarátai, Sarló Vendel közjegyző, dr. Boross Dezső főszolgabíró, dr. Szokoly Tamás ügyvéd, nagybirtokos, dr. Bárczay Gábor és József földbirtokosok, az abaújszántói református esperes és Fóris, a helybeli református pap. A házigazda örömapa fogadott bennünket. Pár perc múlva már az egész násznép a Pesti Napló vasárnap reggeli számának Szemere riportja fölött indította meg a dis- * MODIÁNÁVAL• •• Egy-két évi gyakorlattal bíró fiatal saldakofitistáit keres azonnali belépésre nagy részvénytársaság. Gyorsírók előnyben ré- szesülnek. Sajátkezüleg írt ajánlatokat »Fiatal I saldakontista“ jeligire a kiacohicia'b* kérünk 3. oldal Mit mond az orvosprofesszor? ott menyasszony mellett balról ül Szemere de genere Huba, néhai Szemere Miklós unokaöccse, legbizalmasabb barátja. — Borzasztó, hogy ez a profeszszor azt állítja, hogy valószínűnek tartja, hogy a Pista nem kóros akaratnélküliségben szenved. És engem olyannak állít be, mint aki befolyásolom Szemere Istvánt. Az történt kérem, hogy lejött a Pista mamájával a professzor. Mikor elbúcsúzott, hozzám fordult a következőkkel: — Én itt egészen más helyzetet találtam és láttam, mint amilyenről engem odafent Budapesten informáltak. Engem félrevezettek, de kijelentem, hogy soha nem engedem magam ilyen becstelen célokra felhasználni. A szó, a beszéd mintha valahogyan megnyugtatná a nagyon indulatos Halmos Károlyt. Most már körénk gyülekeznek a vendégek. Mellénk lép a fiatal Irénke aszszony, belekarolva fiatal férjébe. Mindenki beszél. De a szót mégis Halmos Károly viszi. Elmondja, hogy régen elhatározott gondolat volt az, hogy Szemere István feleségül fogja venni Irén leányát. Valótlannak állítja azt, hogy Szemere István a kéri kastély rabja lett volna. — Aljas hazugság minden! —» fortyan föl Szemere István. — Ugyan, ugyan kérem, — mondják a környékbeli urak vagy hárman is egyszerre — velünk járt vadászni a Pista, velünk rákászni. — Onnan a nagy harag, a nagy ellenem zúdulás, a háborúüzenés? — folytatja Halmos Károly. — Onnan, mert a rém vagyona veszedelemben forgott és én ezt a veszedelmet észrevettem Szemere Kálmánnal, a Pista nagybátyjával és próbáltuk a veszedelmet elhárítani. Az az igazság, hogy egy társaság összeállt és minden eszközt megmozgatott arra, hogy a Szemere Miklós vagyonának törzsbirtokát a pestszentlőrinci 1600 holdat kitevő értékes házhelyeket parcellázzák fel. A Pista édesanyja hajlott erre és magáévá tette a tervet. Nem csoda, hiszen ez a társaság, amely négy-öt tagból állt, köztük olyanokból, akiknek semmi köze a Szemere-nemzetséghez, állandóan azt hajtogatta, hogy száz és százmilliárdot lehet majd így kihozni, a parcellázás során a Szemere-birtokból. Én és Szemere Kálmán semmi körülmények között belemenni hajlandónak nem voltunk, mert én az első pillanatban láttam, hogy ez semmi másra nem vezet, mint Szemere Miklós örökségének elpocsékolására.