Az Est, 1927. november (18. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

Előfizetési árak:­egy hónapra , , , 3 pangó Három hónapra , 7 pangó Külföldön a fenti árak másfélszerese Politikai napilap Szerkeszt­őség a VII. kerület Rákóczi út 54. Kiadóhivatala Dll., Erzsébet körút 18~20,%** Egyes szám ára a fővá­­rosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Ausztriában 20 garas FŐSZERKESZTŐ:Miklós Andor Filk­kiadóhivatal­­­V., Vilmos császár út 14, SaerkesszSsag Biesbent Kohlmarkt 7. A temetőbe hordja most ki koszorúit az az élet. Virág, virág, virág szó­ródik el mindenütt a halhatat­lanság peremén. Mindenki hal­hatatlan, aki élt és akiről meg­emlékeznek. Mindenki halhatat­lan, aki az ittmaradt emberek és ittmaradt és egymásra kö­vetkező nemzedékek szívében és szeretetében folytatja életét. Soha olyan közel a temető nem volt a mindennapi élethez, mint ebben a korszakban 1914-gyel egy nagy és szörnyű temetke­zési menet indult meg, hosszú esztendők során minden nap temettünk. Eltemettük a nem­zet virágát, a legszebbeket és legderekabbakat. Aztán... igen aztán elvesztettünk határokat, amelyek egy évezreden át őriz­ték rendületlenül a magyar éle­tet, a magyar munkát. Eltemet­tük Trianonban az élet régi fé­nyét és boldogságát. Eltemettük azt a régi békességet, amely olyan erőssé és hatalmassá és gazdaggá tett bennünket azelőtt. Ma nincs magyar ember, aki­nek egy nagy darab élete ne volna a temetőben és alig van, aki a sírkövekről a­­ saját ko­rának, saját világának, saját életének történetét is le ne ol­vasná. Néhány na­v múlva fog­lalja el helyét Budapest városa­inak szívében a Kossuth már­ványszobra, —ez az ünnepség sem lesz csupán emlékünnep, de az életnek és "a­ magyar" fel-­ támadásnak tunnep­e Teáz. S­ a feltámadás és halhatatlanság szelleme tér vissza most a teme­­tőkből. A német kisvárosokban a temető most is a város köze­pén van. Mi most úgy igazzük, hogy a temető itt van, itt­ kell lennie a közélet közepén, vilá­gaival, halhatatlanságaival, végtelenségével, örök példáival és mély, mély, mély tanulsá­gaival. Hogy amit a létért való küzdelemnek, a mindennapi élet­nek keresztül-kasul húzódó lö­vészárkaiban nem tanultunk még, arra megtanít a temető: szeretetre, békességre, össze­fogásra. Esztendők, hosszú, vé­res esztendők múltak el ebben a korszakban, mikor szinte minden, nap a halál napja volt,­­ de ma­ inkább - mint ■valaha., reméljük, hogy közel-,van a fel­támadás napja, mikor feltámad­nak az ezeréves magyar határok. Németország köztársaság marad és békét akar M­arx kancellár élesen támadta a német monarchistákat Essen,október 31 (Az Est kidőlt tudósítójától) A centrum rajnai partly ülésén Marx­ kancellár nagyszabású beszé­llek tartott, ame­lyet­ politikai kö­rökben feszült ér­deklődéssel vár­tak, minthogy tudták a kancel­lárról, hogy ki fog ítélni a né­met nemzeti párt monarchista pro­pagandája ellen. Akik erre szá­mítottak, nem csalódtak, mert a kancellár beszé­dének a centrum és a német nem­zeti párt harca volt a legkimagas­­lóbb része s maga az egész beszéd beillett választási propagandának. Bevezetőleg ismertette az előz­ményeket, amelyek a mostani kor­mánykoalíciót előidézték s arra helyezte a fő­súlyt, hogy a szociál­demokraták cserbenhagyták a centrumot s ezzel egyenesen a né­met nacionalisták karjai közé ker­gették a pártot. Ma­jd arról beszélt, hogy­ a német birodalom alkotmány- és államformája a köztársaság s az is marad. Nem tudja elképzelni mon­dotta Marx kancellár,­­ hogy fe­­­lelősségérzettel megáldott­ politi­kusok manapság az államforma kérdését komolyan felszínre vet­hessék. Ez annyit jelent, hogy a kancellár kesztyűt­­dobott a német nacionalista minisztereknek, akik kabinetjében helyet foglalnak és mindun­talan monarchiisztikus tö­rekvéseket árulnak el. Semmi sem volna veszedelmesebb és sajnálato­sabb — jegyezte meg a kancellár.. .—mint az, ha a legközelebbi, poli­tikai küzdelem ennek a két jelszó­nak jegyében lángolna fel: Fel a fekete-fehér-piross­a­l! Fel­ a fekete­­piros-aran­jyal! A diülpolitikáról azt mondta a kancellár, hogy annak békés vona­lát egy hajszálnyira sem térítette el az a körülmény, hogy alnémet nemzeti párt belépett a kabi­netbe és Stresem­ann szigorúan őrködni fog tovább is a békepolitika irányának megtartására. Érdekes­­volt, amit a kancellár Hindenburg elnök tannenbergi be­szédéről mondott amely különösen Franciaországban olyan éles visz­szatetszést keltett, mert szóvátette a háborús vétkesség kérdését. Mays kancellár nyomatékosan hangoz­tatta, hogy a birodalmi elnök beszédéről neki és Stresemannak előzetes tudomása volt és azt mind a ketten helyeselték, azonban hozzátette, hogy vélemé­nye szerint a háborús vétkesség kérdését nem fogják eldönteni be­szédek. Csak a komoly történelem, a tudományos kutatás, a pártatlan vizsgálódás fog igazságot tenni ab­ban, hogy k­i okozta a háborút? Né­metország nem azért veti föl a há­borús vétkesség kérdését, hogy ily­ módon vállalt anyagi kötelezettsé­gei alól kibújjon, számára a kérdés erkölcsi tar­talmú és a becsület kérdése. Végül a belpolitikára tért át a kancellár és nagy dicsérettel szó­lott dr. Köhler birodalmi pénzügy­­miniszterről is. ‘ fin ....................... «ti»«n› «»m ...» .... ‘“mnPrifm­m Borah sz újabb levele az Est tudósít­óról, ha bármily módon segíthet a magyar kérdésben Talár már az elnökválasztási küzdelemben megbélyegzi Trianont ti f toy ore, október hó (Az Est rendes tudósítójától) William Edgar Borah idahoi szenátorban, a szenátus külügyi­ bizottságának elnökében hatalmas amerikai barátra tett szert Ma­gyarország. Erről nemcsak az a két levél szolgáltatott tanúbizony­ságot, amelyeket a szenátor ne­kem írt és amelyeket Az Est már publikált. Az érdeklődés, amit a szenátus külügyi bizottságának el­nöke a­ magyar kérdés iránt tanú­sít, állandó levélváltást vont maga után. A második levelet harmadik, majd negyedik levél követte nyo­mon, mikor Borah szenátornak el­küldte­«. a magyar kérdésről adó­sanyag«­ot. A legnagyobb gonddal ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb információs forrásokból ismerkedhessek meg Borah szenátor a magyar kérdés teljes komplexumával. Ren­d érkezésére bocsátottam Szása Zsombor :1 77ee Minorities :•in Tran­sylvania­ ( Az erdélyi kisebbségek) című könyvét, amelyből Rother­­mere lord merítette adat­ait és ame­lyet vezércikkében Chapiberlain angol külügyminiszter figyelmébe ajánlott a Daily Mail-ben. Elküldtem dr. Louis Gomish bos­toni unitárius lelkész két*- körtyvét, a »Transylvania in 1922.. című munkát, melynek adatait az ame­rikai unitáris egyház megbízásából gyűjtötte össze Erdélyben és azt a kinyomatott jelentést, amelyet két évvel később ugyancsak ő készített el a­ vallási kisebbségeket védő amerikai Hia­ megbízásából, azmely­ William E. Borah.

Next