Az Est, 1928. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 10. szám

14. oldal. Péntek, 1928. január 11. 0­/1 •• 1 •• •• • i • / Különös interjú Karinthy , amelyben szerepel a magyar irodalom, a szín­házak, egy cigány és egy doboz gyufa is... Zii-Ékit tudósítójától —­­Színi Karinthy Frigyes dolgozó­i szobája. Az író mellényzsebéből elővesz­­egy cigarettát. A másik mellényzsebé­ből gyufát akar elővenni. Gyufa­­nincs. Végre valahol találtatik gyufa is. Az újságíró hegyezi a­ ceruzáját. Követke- tsik e a beszélgetés Karinthy Frigyessel:) Az újságb­író (kezdi a kérdéseket): Tehát stagnál a magyar dráma­, irodalom, ugy-e ! Az igazgatók azt mondják, hogy Iim­es elég igazi magyar dráma. Karinthy Fri­gyes (felugrik S kétszer s­örülsétál­­Karinthy Frigyes ti szobában): Ezzel szemben tudok olyan magyar dráma­írókról, akik azt mondják, hogy nin­csenek igazi értékű magyar színházi vállalkozók. Az újságíró: Ki dönthetne ebben a kérdésben ? Karinthy: Van író, aki azt az állás­pontot­ képviseli, hogy a színház a színészeké. Én még messzebb mennék az íróktól, való távolodásban, abban a reményben, hogy azért ismét eljutunk tts íróhoz. Úgymondom: A színház a közönsége! Az újságíró: Mit ért­­.közönségi falait 2 Karinthy: Ha van valahol értelme annak, hogy létező dologról úgy beszél­jünk, mint fikcióról, illúzióról, akkor ez a közönség. Még szabatosabban: A közönség­ alatt soha sem azt szabad, érteni, ami volt vagy van, hanem min­dig azt, ami lesz­ Karinthy (folytat­ja): A dramaturgia c­sak arról tud, hogy az író figurákat és szerepeket teremt. A színigazgatói lángész feladata volna észrevenni és előrelátni, hogy milyen közönséget te­remthet magának a drámaíró. Sajnos, az ilyen, színigazgatói lángész még ta­lán ritkább, mint, a színpadi író. Kü­lönben nem­ vált volna aktuálissá az a színházi körökben mostanában elter­jedt vicces, kiszólás, hogy Megbukott a siker.« Magyarul: megbukott az a pápai csalhatatlanság­, amivel az igaz­gató szokta megveregetni fiz író vál­lát: »Maga csak írjon fiam, én tudom, hogy mi kell a közönségnek... Az újságíró: Ezek szerint ön mint író, mondja meg hát, hogy mi kellene a közönségnek. Karinthy: Ne így adja fel a kérdést! Az újságíró: Hát akkor milyen kö­zönségre volna szüksége önnek. Karinthy: Olyanra, amit nem a kri­tikusok küldenek a színházba, vagy riasztanak el tőle, hanem amiben idő­vel megtalálom a­ kritikusaimat. Egyéb­ként pedig úgy vagyok ezzel a kérdés­sel, mint a cigány, akinek zeneakadé­miai növendéket mutatnak, hogy ítélje m­eg tudását. Erre a cigány vélemény helyett kiveszi kezéből a­ hegedűt és megmutatja, hogy »valahogy így kel­lene csinálni­. A legközelebbi dara­bom második felvonása után legyen szíves tegye fel majd ugyanezt a kér­dést a rivalda előtt. Remélem, röviden így felelhetek majd: ilyenre! (Meg­szólal a telefon, Karinthy elkezd be­szélni: Halló, igen, holnapra majd megírom! Jónapot. Karinty: Bizony sok a munka. Az újságíró: A­ mai pesti színházi viszonyok... Színházi produkciók és a többi. Karinthy (hirtelen): Nagyon meg va­gyok vele elégedve. Takarja le! (Ra­vaszul mosolyog, érzi, hogy azt gon­dolja: Ugyan kérem!...) Az újságíró­­más irányban kezd ta­pogatózni, azért, mert Karinthy Fri­gyes, a »Holnap reggeli­, a »Lepke­­láncos Cirill darabjaival mégis csak va­lami újat akart teremteni a szín­padon). A »valami újat­.. nyugodt lel­kiismerettel rá merne bízni a pesti színházakra? Karinthy: I Ha részt hagynak venni a rendezésben is, akkor igen. A újságíró: Nemdebar tudna ön írni boulevard vígjátékot is, viccet és ha­sonlókat. Karinthy: Nem szabad a szükségből erényt csinálni. Az a gyanúm, hogy a szükségből azért csinálnak erényt és azért nem szólnak népnyelven a bizo­nyosaké,­­mert nem is tudnak igazán a nép hangján beszélni. Az újságíró: Hát ön miért nem be­szél a nép hangján? Karinthy: Magamra nem vagyok rá törli. Úgy látszik a műfajt tartom sokra. Úgy vagyok vele, mint a vers­sel, amiből huszonötöt írtá­l. Azért csak huszonötöt, mert rájöttem, hogy a költészet komoly dolog. Húszéves ko­romban a humorról mondtam, hogy nem ismerek benne tréfát. Most negy­venéves koromban hozzáteszem, hogy a színpad sem játék­. Az újságíró: De éppen most, amikor a legnagyobb lehetőségeink vannak külföldön, most következik be a ma­gyar dráma f­ellankadása. Karinthy: Molnár Ferenc túl szélesen nyitotta a kapukat. Egy sovány bará­tom jut eszembe, akinek mindig azt mondtam, hogy kétszer kell bemennie az ajtón­khoz, hogy egyszer benn le­gyen! Az újságíró: Miért beszél mindig­ al­legóriában? Karinthy: Egyenes választ csak az adhat, aki valami pozitív jó nevében tiltakozik hibák és fogyatékosságok m­iatt. A pozitív válasz: alkotó munka lehet csak. Azért beszélek kerülő úton a színházról, mert remélem, hogy vala­mikor egyenes úton tudok majd be­szélni. A­ színpadról! Az újságíró: Ön könnyen beszél! Ellenben garmadával jönnek a levelek hozzánk meg nem értett tehetségektől, titkosoktól és kevésbé titkosoktól! Karinky: Van egy ötletem. Igazsá­got leh­et tenni, ha valamennyi szín­ház összeáll és csinálnak egy­­dráma­­bíráló bizottságotA színházak közö­sen. Zsűrit. Komoly emberekből, elő­kelő ízlésű emberekből, szakértőkből. Ez a zsűri adná át azután a jó dara­bokat megfelelő színházaknak.­­Megint megszólal a telefon. Ka­rinthy felveszi a­ kagylót. Azt mondja: Egy óra múlva lemegyek a kávéházba és megírom. Kérem én soha sem tu­dom, hogy egy órával később hol va­gyok. Na ezt azért megírom­ rögtön! Jónapot. Az újságíró: (Hirtelen ötlettel.) Ked­­ves-e önnek az a gondolat, hogy a Nemzeti Színházban színrekerüljön? Karinthy (kacsint egyet, azután há­romszor körülsétálja a szobát): A Nem­zetinél voltam a minap,­­megkérdeztem tőlük: »Miért haragusznak rám, miért nem adják elő a darabomat?« Azt a választ kaptam, hogy­­ nincs darabom náluk. Ez véletlenül igaz is. Könnyű egy darabot előadni, ha az már meg van írva. Én nem megyek bele ilyen hebehurgya munkába. Játsszák el ne­kem előbb azt a darabot, és ha látom, hogy ráju­ l­ bízhatom, akkor majd meg fogom­ írni. Az újságíró (látja hogy ezen­ az ala­pon nem lehet Karinthy humorával vitatkozni, mást kérdez­­ezt): Mit szól­­ a­­kísérleti színpadhoz? Karinthy (elemében van):­­Kísérleti Színpad­. Ez a kifejezés nem­ is jó! Nem olyan darabokról van szó, ame­lyek nem ütötték meg a mértéket,­­ ahol nagy világsikerek abbahagyták a munkát, éppen azért, mert a fejlődés­nek nem utolsó sorban akadálya éppen a siker. Ibsen, Strindberg, Gerhard Hauptmann jelentik azt a kísérletet a múlt században, amivel szemben áll a kotzebui és sudermanni »tökély ”... Az újságíró­­arra gondol, hogy Ka­­rinthy Frigyes bizonyára eredetit akar, újat akar, valami frisset. Azon az úton megy-e tehát, amelynek bizonyos »irány­zatok■« a kilométeroszlopai? Így kérdez tehát): Expresszionizmus, futurizmus, kubizmus... "farrott, Piscator az egész­séges fejlődés? Karinthy Frigyes: Holkes rajongó nézője és olvasója vagyok minden friss törekvésnek, ami a régi tömlőkbe új bort kínál. Ruhában, öltözködésben szeretem az új divatot addig a pontig­, amíg nem próbálnak fejalakú cipőt és lábalakú kalapot készíteni. A művé­szetben, amíg az ember formáját veszi fel, minden divat jogosult és termé­keny, de a­ szabónak az emberről kell venni a mértéket. Az újságíró: Szóval, lesz valami ér­dekes új darab? Karinthy Frigyes: Nézze, ezt az al­kalmat nem ragadom meg, hogy rek­lámot csináljak Karín 111’,■ új darabjá­nak. Majd kiderül minden. Helyes? Az újságíró: Egy van! (Karinthy Frigyes escbrelett kézzel áll. Nevet. A mellény zsebéből kifogy­ott a cigaretta. Viszont az íróasztalán­ si­került felfedeznie egy egész doboz gyu­fák) (n. t.) PROLONGÁLTUK AQ sak­mi, az UFA NAPÓLEON -T ABEL GAJNICE RE­MEKMŰ­VET.« MELLE­TT­E. VIEGY.»PÁRI­S A VILÁG FUVAROSA Két körözött kommunista képviselő felszólal a francia kamarában Párizs, január 12 (Az Est külön tudósítójától) A kamarában ma lesz az úgy­nevezett kommunista vita. Ma­ dél­után fog tehát eldőlni az elítélt öt kommunista képviselő sorsa, aki­ket Barthon igazságügyminiszter javaslatára Poincaré mindenáron fogházba akar dugni, hogy kizárja őket a választási korteskedésből. Az iga­zsá­g­ü­­gy mini­szt­­ernek az az álláspontja, hogy parlamenti szü­net idején, amikor az elítélt öt képviselő tartozott volna félbe­szakított büntetésének, a kitöltésére jelentkezni, nem védte őket a kép­viselői immunitás és minthogy fe­l­­hívás ellenére sem jelentkeztek, a letartóztatás most is végrehajt­ható a kamara összeülése után. Ebben az eljárásban még a baloldali pol­gári pártok is alkotmányszegést látnak. A kommunista Cochin tegnap tréfát űzött a párizsi renddrséggel és váratlanul megjelent a kamara ülésén. Észrevétlenül jutott be és egyszerre csak megint eltűnt egy automobilon, amely a­ palota egyik mellékletjáratánál vára­kozott rá. Titkosrendőrök állítólag hajszol­ták egy másik automobilon, de nem tudták kézrekeríteni. Az a hír terjedt el, hogy az elítélt öt kommunista képvi­selőt a párizsi orosz szovjet­­nagy­követség rejtegeti és a nacionalista, sajtó fentartja ezt a­ a értesülést anak ellenére, hogy a szovjet nagykövetség hivata­los cáfolatot bocsátott ki. A kommunisták lapja ma reggel elárulja, hogy a központi végre- sajtóbizottság határozata értelmé­ben a kamara ma délutáni ülésén az elítélt képviselők közül csak ketten fognak megjelenni, Ca­­chin és Vallant-Couturier és fel is szólalnak. A párt ugyanis nem tartja lehetetlennek, hogy a parlamenti többség felhatalmazást fog adni a kormánynak az elítél­tek letartóztatására és ebben az­ esetben a végrehajtóbizottság nem, akarja mind az öt képviselőt en­nek a veszedelemnek kitenni. (L. Sz.) Száz bányász rekedt estt bányában I,oution, január 12 (Az Est külön tudósítójától) Columbiában — amint a mai reg­geli lapok jelentik—­egy bányában földcsuszamlás miatt ,700 méternyi mélységben rekedt több mint száz bányász. Az első jelentés úgy szól, hogy hiábavalónak látszik minden fáradozás és a szerencsétleneket el­veszetteknek tartják. (W. H. E.) Új parlament épül Prágában Prága, január 12 (Az Est külön tudósítójától) A­ képviselőház elnöksége jóvá­hagyta az új parlamenti palota építésének tervét. A Belvedere egy kiszögellő magaslatán fog­ fel­épülni az új parlamenti palota és azt tervezik, hogy a középületek legnagyobb ré­szét is ezen a helyen fogják összpontosítani. A parlamenti palota tőszomszéd­ságában akarják felépíteni a mi­niszterelnökség, a közoktatási mi­nisztérium, a belügyminisztérium és az állami statisztikai hivatal épületeit. (W. N.)

Next