Az Est, 1928. március (19. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-08 / 56. szám

ai veszprémi püspök pásztor* levele a szennyirodalomról — Az Est tudósítójától —. Dr­. Rott Nándor veszprémi m­e­­gyéspüspök a böjt alkalmából pásztorlevelet intéz egyházmegyé­je, papságához és híveihez és mind­két körlevélben a szenny­irodalom­­mal szemben tanúsítandó állás­foglalást teszi szóvá. Papjaitól azt kívánja, hogy a szülőket oktassák ki a szennyirodalom veszedelmei­re és attól se riadjanak vissza, hogy kerületi gyűléseikből a kor­mányhoz és a közigazgatási hatóságokhoz forduljanak fel­irattal, melyben a veszedelem terjedésére figyelmeztetik őket. A püspök törvényeket sürget, amelyek gátat vetnek az ocs­­mány irodalom terjedésének. Megnyugtatja papjait afelől, hogy a más vallású, de nemesen gondol­kodó emberek is üdvözölni fogják a katolikus­ papság ilyen irányú tevékenységét, amelyért hálás lesz és csatlakozik hozzájuk az egyhá­zon kívül állók serege, mert ez olyan harc lesz, amelyet nemcsak híveinkért, hanem az egész népért és a társadalom összességéért foly­tatunk. A szülők maguk is adjanak pél­dát, mert ferde irányba terelődik a gyermek nevelése, ha a szülők kezében olyan könyvet lát, melyet előre el kell rejteni. A szennyiroda­­lom nem teszi az embert okossá, műveltté, felvilágosodottá, hanem szabadossá és megfertőzött,fantá­ziája könnyen viszi ti bűn lejtőjére, melynek utolsó állomása a lezü­l­­lés. A magyar hazának tisztaszí­­vű, erkölcsös ifjúságra van szük­sége, melynek boldog fejlődését alapozza meg mindaz, aki a szennyirodalom terjedése ellen ki­tartó munkába áll. Fontenay vicomte tesz Franciaország vatikáni nagykövete Párizs, március 3 (As Est tudósítójától) ■ . A francia kormány a közel­jövő­ben a Vatikán mellé nagykövetéül Fontenay vicomte-ot nevezi ki, áld a háború kitörése előtt éveket töltött főkonzuli minő­ségben Budapesten, ahol a magyar társadalom széles rétegeiben a legnagyobb népszerű­ségnek örvendett. Fontenay vi­comte kinevezése annál is inkább érdekes, mert emlékezetes, hogy a volt budapesti főkonzult 1925-ben­­­ amikor Madridban nagyköveti minőségben szolgálatot teljesített a kartel kormányának feje, Herriot, nyugdíjba küldte s he­lyére spanyolországi nagykövetté Peretti della Rocca akkori londoni nagykövetet nevezte ki. Fontenay vicomte ez időpont óta híres versaillesi kastélyában la­kott, de egyáltalában nem élt visz­­szavonult életet, hanem feleségével együtt állandóan vendégül látta különböző fogadások és estélyek keretében a párizsi előkelő francia és külföldi társaságot. Megalakította ezenkívül Fonte­­pay vicomte tavaly a Nemzetközi Diplomáciai Akadémiát is, amelynek elnökévé választották s 64 éves kora ellenére a legaktí­vabban vette ki részét mindenkor a legkülönbözőbb társadalmi ese­ményekből. Boub­el követ halálával — aki »gratissima persona« volt a pápai udvarnál — fölmerült az a kérdés, m­it nevezzenek ki erre a rendkívül kényes diplomáciai képviseletre s állítólag­ maria Poincaré miniszter­­elnök az, aki a legmelegebben tá­mogatja Fonteiy kinevezését, te­kintettel arra a 7, évtizedes baráti kapcsolatra, amely őt a volt buda­pesti főkonzulhoz fűzi. Természetesen vannak olyanok is, akiik nem jó szemmel néznék ennek a kitűnő diplomatának rea­kti­válását. Viszont a helyzet az, hogy a mai viszonyok között a Quai d’Orsay alig tudna szembehelyezkedni a mi­niszterelnök választásával s így be­avatott diplomáciai körökben bi­zonyosra veszik, hogy a volt buda­pesti követ helyére a Vatikánnál a volt budapesti főkonzult, a reakti­vált vicomte de Fontenay-t nevezi ki a francia kormány. (g. a.)­­ Tegnapi számunkban ismertettük a párizsi Le Journalnak azt az értesülé­sét, hogy Clinch­ant budapesti francia követ­ehélyébe Marcin­g hágai francia követet fogja kinevezni. A Le Journal-t úgy látszik tévesen informálhatták, mert köztudomású, hogy Clinchant már régebben eltávo­zott Budapestről és utódjává De Vienne-t nevezték ki, aki azóta is ro­­konszenvet keltő módon látja el nehéz hivatását. besziaini az aránifi Hiftsszeittözte Észifi­ — As Est tudósítójától — A tegnapi halálos végű autó- és kocsiösszeütközés ügyében, amely­nek Szöcs Bertalan, Rákospalota köztiszteletben álló városi tanács­noka­ esett áldozatul, a rendőrség erélyes nyomozást indított. Mint ismeretes, Szöcs Bertalan 12 éves fiával tegnap este a Bp. 24 —328. jelzésű bérautón ment, ami­kor a Vilma, királyné út és­ Aréna ■út sarkán az autó összeütközött egy teherkocsival... A teherkocsi rúdja áttörte a bérautó ablakát, és a rúd teljes erővel Szöcs mellébe fúró­dott. A kocsirúd a szó szoros értel­mében felnyársalta a városi tanácsnokot, akit haldokolva szállítottak a zsidókórházba. Az esti órákban, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A főkapitányságon először a bér­autó sofőrjét, Steiner Jenőt hall­gatták ki. A sofőr azzal védekezett, hogy szabályszerűen fékezett, ami­kor hirtelen elébe került a teher­kocsi, amelyet Blah­u István kocsis hajtott. A sebesen hajtó kocsi rúd­ja azonban, áttörve az ü­vegablaikat, behatolt az autó belsejébe és így történt a szerencsétlenség. Szőcs kisfia sértetlen maradt, mert — látva a veszedelmet — hirtelen le­­bukot az ülés elé. Kihallgatták a rendőrségen Ga­lambos Imrét, a kocsi tulajdonosát is, továbbá az összes szemtanukat, akik azonban egyöntetűen Steiner Jenő so­főrt tették felelőssé a szerenc­esetlenségért. A rendőrségre ma délelőtt, ismétel­ten megidézték a bérautó sofőrjét és kihallgatása után letartóztatták. h­írek — Időszerűbb kérdéseket! A pol­gári házasság revíziójánál sokkal időszerűbb kérdéseket is napirend­re lehet tűzni. Ezzel nem akarunk tanácsokat adni Glattfelder Gyula Csanádi püspöknek, aki pásztorle­velében a régi néppárt e régi prog­rampontját vetette fel. A püspök bizonyosan jól tudja, mi való a pásztorlevélbe és mi nem. De mint­hogy a püspök törvényhozó is, s így az ő nyilatkozatait nemcsak a templomokban, hanem másutt is olvassák, a laikus közönség szin­tén megalkotja a felfogását a pász­torlevélnek azokról a részeiről, amelyek a politikával fonódnak össze. Ennek az országnak a túlnyomó többsége azt a nézetet vallja, hogy a polgári házasságról szóló tör­vény igen jó törvény s sok hasznos dolog- fakadt a nyomában. Az or­szág többsége igen élénken tilta­kozna, ha valaki komolyan meg­mozgatná a revízió gondolatát. A polgári házasság életbeléptetése nem áldott a vallásos érzületnek, ellenkezőleg, az életbeléptetés óta a vallásos érzület gyönyörűen ki­terebélyesedett. Ha polgári házas­ság nem volna, azonnal meg kel­lene alkotni. Az a sok baj és szenvedés, ame­lyet a püspök igen helyesen szóvá tesz a pásztorné velében, nem a pol­gári házasság következménye. Egé­szen másnak a következménye, de­­ ez most nem tartozik ide. Ide csak az tartozik, hogy a polgári házasság egyáltalán nincsen és hisszük, hog­y nem is lehet napi­renden. Erre a napirendre sokkal időszerűbb kérdéseket kell oda­tenni, hogy hozzájuk a közönség támogatását megnyerhessék. Hogy mást ne mondjunk, példának oká­ért a numerus claususról szóló tör­vény hatályon kívül helyezését, a megélhetés kérdését és ami szin­tén életkérdés — Trianon lerombo­lását. — Helyreigazítás. Az Est már­cius hó 4-iki­ számában »Lőw Vil­mos ékszerész megmérgezte magát»­ címmel cikk jelent meg. Utólag ál­lapítottuk meg, hogy az öngyilkos­­sági kísérletről szóló első hírek té­vedésen alapultak. Lőw Vilmos, az ismert nevű budapesti ékszer­kereskedő nem követett el öngyil­kossági kísérletet, csupán régebbi gyomorbaja­ miatt vett be nagyobb adag orvosságot, mint szabad lett volna. Tényként állapítjuk meg, hogy Lőw Vilmos a jelzett napon egyik ügyfelének látogatására a Sváb­hegyre ment s útközben gyomor­­baja annyira elővette, hogy a mindig nála lévő csillapító gyógy­szerből néhány pirulát bevett. — Lehetséges, hogy kínzó fáj­dalmaim, miatt , és az izgalmak miatt —’ mondotta el utólag az esetet Az Est­ munkatársának Löw Vilmos — a szokottnál nagyobb adagot vettem be, de nem­ különö­sen nagy adagot, mert sem­ mérge­zési, sem öngyilkossági szándékom nem volt, hiszen erre semmi okom sem lett volna. Löw Vilmos, miután bevette a csillapítószert, egy kőpadra ült le s itt találta őt a rendőrőrszem, aki az őrszobába vezette, ahonnan az­tán értesítették a mentőket, majd a családot. Lőw Vilmos a több mint négy év­tized óta fenálló híres Lőw Sán­­dor-féle ékszerész céget apja ha­lála óta­ egyedül vezeti, a­ cég ren­dezett anyagi viszonyok közt van, úgyhogy mindazok a kombinációk, amelyeket az állítólagos öngyilkos­­sági kísérlet okául említettek fel, nem felelhetnek meg a valóságnak. Lőw Vilmos egyébként csak két napig volt a Pajor-szanatórium­ban s onnan már vasárnap elbo­­csájtották. Ma már ismét szemé­lyesen vezeti a József körúti ék­szerüzletet. Egyúttal tényként állapítjuk­ meg, hogy Lőw Henrik még apja halála előtt a cégtől láváll és ön­állóan működik. — A Petőfi Társaság harcot hirdet a Jazzband ellen. Érdekes fejezettel bő­vült a jazzband körül folyó h­áborús­­kodás. Amint ismeretes, lép­ten-nyomon támadják a jazzt és a külföldi művé­szek itteni vendégszerepléseit. Leg­utóbb a főváros egyik bizottsága verte vissza a rohamot, amelynek éle kifeje­zetten a Városi Színházban színre­­kerülő jazzopera ellen irányult. A Pe­tőfi Társaság újabban jónak és he­lyesnek találta belevegyülnit ebbe a tülekedésbe. Legutóbbi ülésében Kiss Menyhért rendes tag indítványára egyhangúlag állást foglalt a jazzband és a külföldi művészvendégszereplések túlteng­ése el­len. Azt is elhatározta az irodalmi cé­lokért küzdő Petőfi Társaság, hogy feliratban, kéri gróf Klebelsberg Ernő kultuszminisztert és Sipőcz Jenő pol­gármestert, hogy saját hatáskörükben manden lehetőt kövessenek el a szóban­­forgó anomáliák megszüntetésére és a jazzbandtól veszélyeztetett magyar dal, zene és színművészet istápolására. — Francis Carco: Az üldözött, Párizs rosszhírű mellékutcáinak, kétes szállóinak, eldugott zugbár­jainak világa tárul fel ebben a regényben. Hősei: a vöröshajú ut­calány, akinek félretett, kis pén­zecskéjét elveri a selyemfiú; a hivatalnoki­ vér, aki együtt lakik utcán robotoló húgával, éjszakai tanúja sok megalázó jelenetnek; a facér elektrotechnikus-segéd, nők kitartottja, karján-mellén ék­telen tetoválásokkal, zsebében a mindig nyitott, félelmes késsel. Naturalista részletezésre csábító történet, amelyből Francis Carco mégis­­ a, legtisztább eszközökkel, végtelen egyszerűséggel bravúros pszichológiai regényt formál. Akár Duhamel »Éjféli vallomása«, »Az üldözött« is azokhoz a leg­újabb francia regényekhez tarto­zik, amelyek az orvosi kutatás friss eredményeivel dolgoznak. Az érdekes regényt Lányi Viktor fordította, címlapja Simon György János jól sikerült borítékrajza- Az üldözött a Kultúra kiadásában je­lent meg. Csütörtök, 1928. március 8. borotvapenge­köszöntő­készülék a tökéletes és gazdaságos önborotválkozás titka ! Összes elhasznált pengéit újból előveheti és szám­­talanszor használhatja Az új pengéket is tökéletesíti Élvezetes borotválkozás ! Bámulatosan gazdaságos! Kérje minden szaküzletben ! Utazó és helyi egyattk­ai kereskedőket, gazdaságokat, illetve iparvállala­tokat úgyis látogat, olajok, kotsikender és gépizsír eladására, csalás jutalék mellett, év­tizedek­ óta fennálló gyár részére kerestetik. Ajánlatok „Feltétlen versenyképes 1948“ jeligére, Sikray hirdetőirodába, Vilmos császár út 33. "

Next