Az Est, 1928. április (19. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

Apa 10 fillér *ssS **3LIX, évfolyam * 76» szám, 1928 * Vasárnap *április /, Budapest, % Előfizetést Arak» *#3 hónapra 3 pengét három hónapra . . . penge Egyes szám ára a főadarosban, a vidéken és a gályaudvarokon 19 fillér Politikai napilap m-Főszerkesztő Miklós Andor Pault /MP» wmmmnm Szerkesztőségi 17/1- kerület Rákóczi út S4* Kiadóhivatalt Ott., Erzsébet körút rS—fOtim FióricKiadóhivatalt O., Vilmos császár út Ml* Szerkesztőség Bécsben» tu Kohlmarkt 7. Messze van még Tiperary... dalolták a világháborúban az angol katonák és most a pénzügyminiszter úrtól halljuk a fináncpolitika Tiperary-dalát. Azt mondja a miniszter úr, hogy nagyon hosszú és göröngyis az út még, amelyet meg kell tennünk. Rég jártuk már ezt az utat, göröngyök közt, dűlőkön, főleg jobboldali dűlőkön, hófúvások és lavinák közt s megint csak szakadékok fölött és erdők sűrűjében találjuk magunkat. És milyen erdők! A fák, mint a Dante erdőjében — ha a levelükhöz hozzáérünk, azok jajgatni kezdenek. Alighanem eltévedtünk — az lehet.Itlen, hogy olyan sokáig tartson ez az erdei út! Valahol valami hiba történt — talán maguk a hegyivezetők tévesztették el az utat, palolva indultunk neki az útnak, ma már legfeljebb ha a kalauzok dalolnak. Ők még optimisták, sőt optimizmust várnak a vándortól is. Mikor a szanálás sikerült, mikor pénzünk stabilizálódott, mikor a deficit megszűnt, az egyensúly helyreállt, a beruházások megkezdődtek, akkor ezeknél a fényes mérföldköveknél azt hittük, hogy gazdaságilag túl vagyunk a nehezén, az útjelző táblák is azt mondták, hogy a hegyi túra a végére ér. Bizony nem ért avégére. Benn vagyunk még az erdőben , amelyet nem is látunk a sok fától. Eltévedtünk, néha azt sem tudjuk, hol vagyunk, ha nem reklamálnák tőlünk a fizetséget a hs és balzsamos, ózondús erdei levegő élvezetéért. Mert ez az erdei út is »túl van szervezve«. Néha szédülünk is ettől a roppanttól,szervezettségtől, egyik társunk a másik után esik el de utimarsailjaink azt mondják, hogy ez csak optikai csalódás. Vándortarisznyánk egyre üresebb, lábunk sebes, a teher, amit cipelünk, egyre nagyobb. Nem a fáradságot, sajnáljuk, nem az áldozatokat, szívünkben világít az útmutatás, a magyar munka hatalma és a magyar nemzet feltámadása felé. De lenyom a kétség, gazdaságilag jól vezetnek-e? Miért borul még ránk mindenünnen sötétség, miért nőnek olyan félelmetesen az árnyak, mikor a menetrend szerint már rég a napfényen kellene lennünk. Miért? Miért? „Csak egész Európára kiterjedő békerevízió képzelhető el" Garvin, az „Observer“ szerkesztője vitába szállt stothermere lorddal London, március 3 (Az Est londoni szerkesztőségétől) Bizonyára emlékezetes még a magyar közönség előtt az a hatalmas cikk, amelyben az angol politika és publicisztika egyik legkimagaslóbb alakja, J. L. Garvin, a legtekintő híresebb angol vasárnapi lap, az Observer szerkesztők állást foglalt a békeszerződések revíziója, a Rothermore-akció és főleg Lloyd George-nak a békeszerződések revíziója ügyében tett különböző nyilatkozatai tárgyában. Garvin cikkében, amely egész Angliában nagy feltűnést keltett, hivatkozik arra, hogy a békeszerződések revíziója eszméjének az angol politikai életben ő a legrégibb és legharcosabb katonája. A trianoni és a többi békeszerződés revízióját már akkor követelte, amikor e szerződések aláírásain még meg sem száradt a tinta, sőt a trianoni szerződést még alá sem írták. Carvin cikkére akkor Lord Sresheimere is hosszasabban válaszolt az Observer hasábjain. E sorok írója úgy is, mint a Magyar Revíziós Liga londoni megbízottja, hosszú, tizenkétoldalas levélben igyekezett meggyőzni a nagy angol publicistát egyoldalúságáról. Garvin nyilatkozik Az Observer cikkében kifejtett kérdésekről, továbbá az egész revíziós politika lehetőségeiről és jövőjéről hosszabb eszmecserét folytattunk az Observer szerkesztőjével. Garvin érdekesen világítja meg a maga állásfoglalását. -" Nem szokásom ugyannyilatkozni vagy pláne vitába szállani a/, Observerben vagy bárhol másutt általam írt cikkek és azokban kifejezett ideákról, _ mondta Mr. Garvin, — a jelen esetben azonban, különös tekintettel arra a rendkívül sok, számomra is igen érdekes részleteket és figyelemre méltó argumentumokat tartalmazó válaszra, amit ön juttatottel hozzám cikkem megjelenésekor, úgy érzem, udvarias kötelességem, hogyegútták kivételt tegyek. . Igazságos és bátor állásfoglalása után — válaszoltuk Mr. Garvin-nak — valóban meglepetésszerűleg ért bennünket, hogy ön most hirtelen a revízió ellen küzdők táborába levett. Sürgős revízió az európai béke legfőbb követelménye — Ez a felfogás azonban teljesen hamis, — felelte rögtön Mr. Garvin. — •Én a legkevésbé sem változtattam meg régi felfogásomat, amely a békeszerződések revízióját igenis az európai béke megóvása legelső feltételének tekinti. Vallom ma is, mint 1925-ben, vagy akár már 1919-ben vallottam, sőt hirdettem is, hogy a békeszerződések mai formája teljesen ellenkezik az igazságos béke fogalmával és szellemével s nemcsak hogy Európa felépülésének legnagyobb akadályát alkotják, de egyenesen magukban hordják Európa újabb háborús lángbaborulásának magvát. Én nyugodtan elmondhatom és büszkén vallom is, hogy nincs ember Angliában, de talán a világon sem, — nord Rothermere-t is ideértve, — aki oly erős és nem egyszer veszélyes harcot folytatott, volna a revízióért," mint én. Hiszen volt idő, hogy magának az Observer-nek sorsa és fenmaradása is csak hajszálon függött, éppen a békeszerződésekkel szemben tanúsított állásfoglalása miatt. _ És ez a meggyőződésem napról napra csak erősödik. Én ma is azt tartom hogy a revízió minél sürgősebb békés keresztülvitele az. európai béke fentartásának legfőbb követelménye és én témáik, a legelső, aki örömujjongáséval fogadná, ha Magyarország meg tudna egyezni szomszédaival békés revízió keresztülvitelében. Ez gyönyörű, hol dog és követendő példa lenne egész Európa részére. „A revízió kilátásai csak rosszabbodtak** . . . Azonban! ... én azt hiszem, hogy a trianoni béke revíziójáért most folyó haveröok szempontból sem alkalmas ennek a várva-várt eredménynek az elérésére. Nem alkalmas elsősorban azért, mert, sajnos, a revízió lehetőségének kilátásai csak rosszabbodtak 1918 óta. Az új államok megszilárdultak, mindegyikük keresztül ment már legelső válságai, és nem sok remény van arra, hogy különösebb ok és szükség nélkül lemondjanak birtokállományukról. Ez csak akkor történhetnék meg, és én bízom abban, hogy ez esetben, valóban" megtörténhetnék, ha Magyarország ez az utódállamok között lehetne olyan, a mainál bizalmasabb és barátságosabb atmoszférát teremteni, amely arra a meggyőződésre bírná őket, hogy ilyen áldozatok árán valóban sikerül Magyarországot kiengesztelni és vele normális szomszédi viszonyt lépni. Hogy pedig ez elérhető legyen, ha elsősorban , Magyarországon múlik, amelynek szintén tisztában kell jönni és őszintén rá kell helyezkednie arra az alapra, annak a belátására, nincs többé lehetőség arra, hogy a régi rendszer ,visszaátliltassék és a szlovák és román, parasztság tömegei újból kiszolgáltassanak az önző magyar ‘f’eudalizmus zsákmányául. Csakis ilyen általános, józan hangulatváltozás és " engesztelékenység szellemének ilyen feltámadása esetén mindkét oldalon lesz remélhető, hogy a revizió tárgyi lehetőségei valóban biztosítva lesznek. Garvin elhibázottnak tartja Rothermere akcióját . Ezért tartom od a lord Hothermerst által indított és vezetett akciót, annak mai formájában elhibázottnak és inkább veszélyesnek, mint célravezetőnek. Ez az akció ugyanis éppen ellenkező irányban halad, mint ahogy haladnia kellett volna, hát valóban sikert akar elérni. Nincs semmi értelme annak, hogy egy-