Az Est, 1928. november (19. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
Vaksötétben, "újság nélkül telt el két napunk. Mintha a nagyvilágnak minden huzala ki lett volna kapcsolva Budapest központi idegrendszeréből. Valóságos kis államregénye Ujisárs nélkül 1928-ban! Két nap újság nélkül! Két nap úgy, hogy a mai ember mellől egyszerre eltűnik a többi mai ember, egymillió és sok, sokmillió ember, mind, akinek életét az ujságbetűk hozzák közel, egész közel hozzá: a szomszéd házból, vagy a másik világrészből.. Két nap 1828—1928-ban.. Két nap: hír, esemény, kritika, kapcsolat és közvélemény nélkül. S Két nap — azaz csak egy nap, mert hisz Mindenszentek napja mindig ünnep s olyan ünnep, amikor nem telefonon, távíródróton, rádióhullámon jönnek az események, de a lélek legszentebb mélységeiből. Nyomorult volna az élet a halottak napja nélkül s kegyetlen, elviselhetetlen a szörnyű tülekedés, ha legalább ezen az egy napon nem szelídítené meg a halál kertjének örök inspirációja és tanítása. November első napja mindig ünnep volt és ünnep marad, de október 31-ike öt év előtt először és most másodszor volt hivatalos ünnep. Ne értessünk félre: olyan magyar ember nincs, akármilyen hite legyen is, aki ne érezné át a reformáció emléknapjának szolernitását, történelmi lelkét és vallási jelentőségét. De kérdezzük: milyen ünnep az, amely külsőleg csak a lapok munkaszünete által dokumentáltatik! Milyen ünnep az, amikor a hivatalokban dolgoznak, amikor minden boltajtó nyitva, minden gép forog, csak a közvélemény gépezete állíttatik meg. Olyan volt ez a város, mint egy siketnéma óriás: járt, kelt, loholt, szaladgált a dolga után, de szavát nem hallotta senki s ő sem hallott semmit, — ha csak nem a pletykát, amely szakadatlanul zúg a levegőben, amikor nincs újság, mert amikor nincs hír, akkor álhír van. Kormányrendeletre ünnepelni, ezt még lehet, de a reformáció emléke nem olyan rendeleti ünnepeltetést követel ezekben az időkben, amely csak azujságbetűk kényszerpihenésében mutatkozik s csak a közvélemény halotti maszkjában. Ara 70 fill, Budapest, 1928 * Szombat * november 3. * Előfizetési árak: Egy hónapra .... 3 pangó Három hónapra . . . pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér 19*suov,~p *rtr J A V / Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: VII. kerület Rákóczi út 14, Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút Fiókrkiadóhivatal: 6., Vilmos császár út 14, Szerkesztőség Bécsben II., Kohlmarkt 7. / /rt ! ,* XIX. évfolyam * 249. szám, jj? 19 / A Zeppelin-eposz utolsó ragyogó fejezete Friedrichshafenben Cstttürtöls reggel 7 óra 10 perckor szállt le. Ezrek vártak rá estétől reggelig. A potyautas amerikai karrierje. Hetvenötezer dollárt keresett a Zeppelin csomagszállítással Eckener kilenfebte, hogy bebizonyította a rendes óceáni légiforgalom lehetőségét .Friedrichshafen november 1 (As Est külön tudósítójától) Határtalan lelkesedéssel fogadta Friedrichshafen népe csütörtökön hajnalban a Zeppelint. Arra a hírre, hogy a léghajó virradatkor fog leszállást, ezrével tódult ki a tömeg a léghajóépítő vállalat hangárjaihoz és álhatatosan kitartott reggelig ködben és hidegben. Éjjeli 3 óra 30 végekor rádión jelezte a Zeppelin Baselból, hogy csütörtökön hajnalban 4 -5 óra között fog Friedrichshafenben leszállani. Egész éjjel hatalmas tömeg tolongott a léghajógyár bezárt kapui előtt s mindenáron be akart hatolni a hangárok előtt lévő térségre, hogy közelről lássa a leszállást. A kikötéshez rendelt személyzet, amelyet a Zeppelin közeledésének hírére felriasztottak álmából, néhány perc alatt helyén volt és a rendőrséggel együtt hátra akarta szorítani a kíváncsiak ezreit, de ez sehogy sem ment. Ki kellett nyitni a kapukat, nehogy a tolongó sokaság befeszítse s egyszerre ezrével lepték el az emberek a repülőteret. 1 óra 35 perc. Egyre erősebben hallatszik a Zeppelin motorainak dugása és a fényes holdsütésben egyszerre csak ezüstösen felcsillogott a léghajó teste. A tömeg egetverő hurrázásba tört ki, kalapokat lengettek és kendőket lobogtattak, miközben a léghajó alacsonyabbra ereszkedet. A kabinok ki voltak világítva és az ablakoknál megjelentek az utasok. A Zeppelin még nem száll le Csak percekig maradt a léghajótól fölött a Zeppelin, aztán északnyugat felé kanyarodott és hamarosan eltűnt. Senki sem tudta mire vélni a dolgot, mígnem a léghajócsarnok tornyából hangerősítőn kihirdették, hogy a Zeppelin rádión jelzést adott le - közölte dr. Eckener, hogy csak 6 óra tájban fog leszállani, ha virrad. A lelkes népsokaság türelmesen várt a sötétben, mert a léghajócsarnok fényszóróit leállították, így telt az idő. A hangár körül mintegy száz ember foglalatoskodott. Ezek voltak kirendelve a kikötésre. 5 óra 50 perc. Még sötét van. Messziről hallatszik a Zeppelin bugása. A fényszórók kigyulladnak és megvilágítják az egész léghajóteret. Mutatják az irányt a Zeppelinnek. Már egész közel van, orrával lefelé tart s motorai megszűnnek dolgozni. __ Már látni lehet alulról, hogy a fedélzetén nagy a sürgés-forgás, készülnek a horgonyköteleket lebocsátani. Kigyulladnak a piros és zöld vetítő fénysugarak, széles fénycsóvát vetnek a földre, jelez* vén ezzel, hogy hol álljon fel a legénység. ■‹ ‹ : ' \ A fényesen kivilágított kabin* ablakoknál megjelennek az utasok és zsebkendőikkel integetnek. Lent pedig nem tud hová lenni örömmámorában a sok ezer ember. Most a hajó orrából zászlóval intenek és mingyárt azután lebocsátják a köteleket. A kiszállásig azonban még hosszú az idő. 7 óra 10 peres leszállás Az üdvözlésre megjelent a hangár élőt a württembergi elnök képviselője, a kormány tagjaival, Guerard birodalmi miniszter, a Zeppelin-művek igazgatósága, élén Dürr vezérigazgatóval, az egész mérnöki kar. ’ . A hangár előtt várakozott dr. Eckener felesége és leánya a Zeppelin kapitányainak, Schmann-nak, Flemming-nek és Schil- Zer-nek családtagjai körében. Zúgott a hurrá és a hoch, a Zeppelin-művek és Friedrichshafen városa zenekarai felváltva a német és az amerikai himnuszt játszották, a léghajó pedig még egyre manövrírozott, kereste a kikötésre alkalmas helyet, ami a sötétség miatt ment nehezen, aleg azért is, mert a repülőtér a Zeppelin óriási arányaihoz mérten szűk. Sötét pedigazért volt a repülőtéren, mert a léghajócsarnok fényszóróit le kellett állítani, nehogy vakítsák Eckenert és Lehmann kapitányt, akik a manővzírozást irányították- 6 óra 25 perc. A Zeppelin rádiója most jelzi, hogy földre ereszkedik és a piros vetítővel megjelöli a leszállás helyét. A Zeppelin-művek egész legénysége és"a rendőrök arról a helyről hátraszorítják a tömeget, ami nagy nehezen sikerül, mert mindenki lehetőleg közel akar maradni. Alulról megadják a jelt a jelta Zeppelinnek, hogy a tér üres. Erre aztán egészen ledobják a köteleket és alul a léghajótelep emberei megragadják. Húzzák lefelé a hangár irányában. 7 óra 10 perckor szerencsésen sikerült a kikötés. A léghajót lassan vontatják át csarnok felé és lecövekelik. Elsőnek dr. Eckener száll ki. A tömeg mámorosan élteti a parancsnokot. i