Az Est, 1928. december (19. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

Fájdalom nélkül akar operálni a pénzügyminisz­ter úr. Úgy akarja behajtani az adókat, hogy az adóalanyok ne másszanak a falra kínjukban. Dicséretre méltó törekvés. Alig­hanem a helyi­­érzéstelenítés lebeghetett a szeme előtt Ilyen­kor a beteg öntudatnál van, tisz­tán látja az ide-oda, sürgő ápoló­nők fehér bóbitáját, az orvosok komoly arcát, sőt még azt a­ ■nyis szallást is kiveszi, amelyet a kés idéz elő, amikor beleszalad a­ húsba. De fájdalmat nem érez. Így gondolja, a pénzügyminisz­­­ter úr? Ahogy az orvos fájda­lom nélkül kiszedi a vakbelet, ő fájdalom nélkül akarja kiszedni belőlünk az adókat! Ha ez a szándéka,­ akkor egy ízléssel tovább ment,­, mint az eddigi politika. Ez a politika nem a helyi érzéstelenítéssel dolgozott. Ez úgy fejbekólin­­totta a gazdasági életet, hogy az majdnem, de néha, teljesen is el­­veszítette az öntudatát. Kábul­tam- hevert az adóalany és úgy szedték le róla a kereseti adó­tól kezdve a­ jövedelmiig az ösz­­szes elképzelhető adókat. Az új pénzügyminiszter igen okosan átlátta, hogy a műtétnek ez a módja nem jó. A műtét sikerül, j­ó, de mennyire sikerült, bi­zonyság rá a­"nagy feleslegekkel záruló pénzügyi kimutatások,­­ de az adóalany ottmaradhat az operációs asztalon. Már­pe­dig az adóalanyra a műtét után is szükség van. Nemcsak a fiskus szempontjából, aki adó nélkül nem tudja elképzelni ezt a szép világot. Az adóalanynak is joga van az élethez, a­ levegő­höz, a világhoz,­ a napfényhez, nemcsak a végrehajtónak. Ennélfogva, ha a pénzügy­­miniszter úr azt gondolja a fájdalommentes adóbehajtáson, hogy csak annyi adót akar be­szedni, amennyitől a gazdasági­­élet még --magánál- marad ak­kor ezt haladásnak báj tekin­teni. Az ország azonban még ennél is többet kíván. Nem elég­­ a­ szimpla, öntudat. A ránk váró feladatot csak friss, egészséggel vagyunk képesek megoldani. Ilyen friss egészség pedig el nem képzelhető a mai nagy adók mellett, még ha a helyi ér­zéstelenítés mellett is­ operálják ki az emberből. Ára IO fillér Budapest 1928 f $30t7bhCh­ * december A Előfizetési árak: egy hónapra .... 3 pangó I Három hónapra , * 7 pengés Egyes sfdm ára a fővá­­rosban, a vidéken és a pályaudvarokon IQ fillér Politikai napilap *** FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JtNDOR SSffi szám 30 wirewtMfi Orr. karatét Rdkóczi it «■ ZCí«a áftioatí«!» Otf.,&rziithat körit IS—kO.se. Fiók,kiadó hivatal i B. Vilmos csiszár át rá. Szerkesztőség Bicseem tu Kahlmarkt 7. X évfolyam * AiFMlSftiiC a tirgyaÉtteremb­en rAA A&ASA A AA, Aa: AAÖASA gyilkosát ’Práttja, november 30 (i.e ..* külön tudósítójának tele­fo­njelentése) (Érkezett, féleő­l órakor) Ma kezdték tárgyalni Algériád Bébi albán tanuló bünpörét, aki megölte Cena bég prágai albán követet. A vádlott bevallotta bűnét- 51. hallgatása más­fél óráig tartott. Fél 12 órakor az elnök szünetet rendelt el. Ebben a pillanatban a közönség karzatáról lövések dördültek el-Egymásután hat golyó fütyült a teremben. •­­ A vádlott, aki két szuronyas börtönőr között ült a vádlottak padján négy golyótól találva holtan zuhant le. Két golyó súlyosan megsebezt­­tette Vecchio olasz hírlapírót, a Gierrali d’Italia tudósítóját. A merénylő állítólag a meggyil­kolt Cena hégnek közeli rokona. A Nagy István-per koronatanja­á­­nak iagaisnas vallomása . Ab Élt tudósítójától — Nagy István törvényszéki bíró­nak és 17 társának nagy­ bűnperé­­ben ma­ érkezett el a­ bíróság a leg­izgalmasabb naphoz. Tegnapelőtt befejeződött a vádlottak kihallga­tása és mára már tanukat, idéztek be. Mingáért a tanúkihallgatások első napjára, idézte be a törvény­szék a per koronatanúját. Vázso­nyi Emmn bírósági, alkalmazottat, aki­ Nagy István jegyzője volt és aki a­ legterhelőbb vallomást, tette Nagy Istvánra és társaira, úgy a fegyelmi biztos, mint­ a rendőrség és az ügyészség előtt, ő a per ko­ronatanúja, mert ő a leghatározottabban állította, hogy látta, amikor Nagy István szobájában pénzt kapott Gazda Györgytől. Természetes tehát, hogy Váz­so­­nyi Imre kihallgatását a vádlottak mindannyian nagy izgalommal várták. Felkészültek a­ védők is, csaknem valamennyien megjelen­tek és felkészült a vád is: két ügyész foglalt helyet a vádlói pulpituson, dr. Auer György mellett egy má­sik ügyész is eljött a mai tárgya­lásra. Miugyütt a tárgyalás megnyi­tása után Vázsonyi Imre bírósági segédhivatalnok áll a törvényszék elé és megtette vallomását . Én annak idején Nagy István jegyzőkönyvvezetője voltam. Lát­tam, hogy kikkel tárgyal a bíró úr, az illetők nevét is hallottam. Tudtam, hogy a bíró úr különösen Sebei Lottner Vilmos ügyvédje­­­■ölttel, Gazda György szakértővel és dr. Bogyó István szakértővel valn jóban. Feltűnt, nekem ezt a barátság és figyelni kezdtem a bíró urat. — Egy alkalommal a bíró úr ki­küldött a szobájából­, én azonban hirtelen visszatértem és ekkor láttam, hogy Gazda György pénztárcájából milliós bankje­gyeket húzott elő és átadta azokat Nagy Istvánnak. — Egy másik alkalommal tele­fonálni akartam és közben bekap­csolnak egy másik beszélgetésbe. Nekem ismerős volt a beszélgetők hangja és ezért kihallgattam két ügyvéd­ beszélgetését. Az egyik Pa­naszkodott a­ másiknak, hogy Nagy István mindig Gazda Györgyöt nevezi ki szakértőnek és hogy azokban a perekben, ahol­ Gazda a­ szakértő, a­ bíró mindig sürgős term­­ásokat állapít meg. Azt­ mondotta ez az ügyvéd a másik­nak, hogy kérni kellene Nagy Ist­vánt, váltsa fel Gazda Györgyöt más Szakértővel. A másik erre azt választotta, hogy ezt Nagy István­nál nem is lehet kérni, mert­ hi­szen mindenki tudja, hogy Nagy István kedvez Gazda Györgynek. — És ki volt ez a két ügyvéd — szól közbe kérdésével az elnök! — Azt nem tudom — feleli Vá­zsonyi Imre. — Majd­ így folytatja. A harmadik jelenet, amit­ itt el kell mondanom a kö­vetkező volt. Amikor ejt, a telefon­beszélgetést kihallgattam, gondol­kodtam afelől, hogy el fogom, mondani főnökömnek Nagy Ist­vánnak, hogy vigyázzon és tudja meg, hogy miket, beszélnek róla. Eg­y napon LeVo is bejött a hiva­talomba, elmondotta, hogy én milyen telefonbeszélgetést hall­gattam ki. Ekkor engem Nagy István kiküldött a szobából Azt mondotta, hogy hozzak be két ak­tát. Két­ olyan aktát kellett bee­hoznom, amelyekben Nagy István Gazda Györgyöt rendelte ki szak­értőnek. Én­­ behoztam ezt a két aktát, a bíró úr kihúzta Gazda György szakértő nevét és más szakértő nevét írta be. Kitérő és ellentmondó feleletek , Vázsonyi vallomása, további so­rán is súlyosan terhelő vallomást tesz, amikor azonban Patay elnök a kérdések egész sortüzét irányítja reá, Vázsonyi­ Imre megzavarodik és részint kitérő, részint ellentmon­dó válaszokat ad. — Amikor a fegyelmi biztos ki­hallgatta­ önt, — mondja az elnök, — ön másként vallott. Ön azt mon­dotta, hogy amikor állítólag mil­liós bankjegyeket adtak át egy­másnak Nagy István és Gazda György, Nagy István az íróasztala előtt állott. Gazda­­ült és így szá­molták a milliós bankjegyeket ket­ten. Mostani vallomása ellentétben van ezzel. Amikor pedig a rendőr­ségen hallgatták ki, akkor azt mondotta, hogy Gazda is, Nagy

Next