Az Est, 1929. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
t, 1929 * Kedd * január 1. Előfizetési árt Egy hónapra . .. . 3 peng. Egyes szám.ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JINIOR XX. évfolyam * /. szám. T$ 131^ Szerkesztőségi VII. kerület, Rákóczi út 94. Kiadóhivatal* VII., Erzsébet körút 18—20» a»* Fiókkiadó hivatal s V Vilmos császár út 14. Szerkesztőség Bécsben: I. Kahlmarkt 7. Ki tudja, mit hoz a nagy ismeretlen: 1929, amely most útnak indul az ázott mezőkről, varázs-tarisznyájában 365 nap van, most még mindegyikük csupa titok, csoda és fantasztikum, de nem lesz egyetlenegy pillanatuk sem, amely ne az élet legnagyobb és legfontosabb, leg. Ha a döntőbb pillanata volna millió millió ember számára. Ilyenkor olgazni is szokás. szévente a lúgokból és jelekből jósoltak a mai jóslaboratóriumában űzik, segíti a fizika, a vegyminden új csodája és mind kolotti tényekkel és tapasz■kkai operál. Mit lehet ,te közöknünknek a letűnő évataiból? Minden jót,inden jót — ha minden tértik, mint a haldokló ! történt. 11a emelkedelleni, lebeg a politika elött; ha eredményellátó lesz a közgazdasági amely 1926-ban még mjában is láthatatlan, volt; minden közéletből! ambíció,, program, szellem, akarat, agy egyes-egyedül a revízió perspektívájába tágul. Is felismerik, hogy ennek a népnek nem nagyobb párthatalom kell, de nagyobb Magyarország. Nem pártegység, de nemzeti egység. Nem több »reform«, hanem több szabadság. Meg kell mondani: „nyomasztó jelnek tekintjük, hogy itt'új esztendő első politikai munkája az úgynevezett sajtóreform lesz. Fiajtóreform: a sajtó ellen, a kivételes hatalom megszüntetése — annak intézményesítése által. Utolsó szavunk ebben az esztendőben, a végét járó 1928 _ haláltusájából: mementó. Ne tiporják le a sajtót, de szabadítsák fel. Nem a szenzáció fáklyái égnek a magyar sajtóban, hanem az a szent tűz, amelyet a Kossuthok és Deákok gyújtottak fel 1818-ban s amelynek lángában _ __ Nagy-Magyarország születik újjá. Házszabályszigorítással végezték a tűnő évet, ami senkinek sem kellett — sajtószigorítással akarják kezdeni az új esztendőt? Jó , ez így? Lehet ezt így? Mikor minél több tűznek, minél több fénynek kell a magyar igazságot, lobogtatnia, szabad akkor olyan sajtópolitikai »villamoscentrálét« építeni, amely elfúj minden lángot és eloltja a sajtószabadság pislákoló, fényeit is?. Szabad?... ÉP® W fiSSep „Semmi ok sincs arra, hogy az új év elé pesszimizmussal Schóber Béla., a Nemzeti Bank vezérigazgatójának nyilatkozata .r- Az Est tudósítójától — Pr. Sehóber Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatójar^-^aztfi*i%i poBSSPinizmusról munkatársunknak a küvetke- PSkcStfe-ondc: '•«, i • , v — Tagadhatatlan, hogy közgázé /mal életünkben nyomott hangulat uralkodik. Azonban «« ' ezt a kedvetlenséget, amely úgyszól- w. - vári az egész elmúlt évre rányomta bélyegét, tárgyi okokkal nem igen, lehet megindokolni. Ha végig olvassuk azokat a nagy alapossággal megírt helyzetképeket, amelyekben lapjaink karácsonyi számaiban legkitűnőbb közgazdászaink vázolták hazánk közgazdasági helyzetét, azt kell megállapítanunk, hogy a termés értékesítésének vontatottságon kívül,amely természetszerűen hátrányosan érintette kereskedelmünket és amelynek hátrányait azután a terményárak hanyatló irányzata is súlyosbította, alig van olyan körülménye, amely komoly pesszimizmusra adna okot. Ischober Béla — Közgazdasági életünk kedvetlensége Lifsisk pszichológiai okokkal magyatokoló, mégpedig elsősorban azzal, hogy az 1927. évi nagy fellendülés húzott rményeket ébresztett köz»Ptzdi.ngi ’ «ci.-i-ben. ai.yelj' i-i-mén,-ck -w akgor elhangzottjigyelmoz■elések ellenére sem mérséklődtek és miután az 1928. év sem hozta meg az 1927-ik évvel szemben azt a haladást, amely viszont 1927-ben, az azt megelőző évvel szemben tapasztalható volt, az okiéit érzett csalódás váltotta ki azt a nyomott hangulatot, amely ma uralkodik és sötétnek látja a jövőt is. Tekintettel arra, hogy közgazdasági életünk helyzetében minden tárgyi előfeltétele éppen úgy megvan ma a nyugodt és egyenletes fejlődésnek, mint az előző években, semmi ok sincs arra, hogy az 1929. esztendő elé pesszimizmussal tekintsünk, sőt ellenkezőleg, minden remény megvan a fokozatos haladásra, amely, ha a múlt hibáit kellően megszívleltük, emberi előrelátás szerint tartásnak ígérkezik. Párizs, december 31 (Az Est külön tudósítójától) A Gazette du Franc pénzügyi botrányában egymást kergetik a szizációk. Hannu Márta veszedelmes ellenfélnek bizonyul leleplezőivel szemben s nem adja meg magát egykönnyen. A ma reggeli párizsi lapok írják, hogy a karácsonyi ünnepekre nem kapott engedélyt a vizsgálóbírótól, hogy saját költségére pompás vacsoráit és pezsgőt rendelhec, de átlói nem tiltották el, hoc, juriájába behozathassa az újságokat. Vasárnap nagy bosszúságot okoztak neki a párizsi lapok, különösen a Le Journal. Éppen elkészült az újságok olvasásával, mikor megjelent nála védője. Torres, a híres párizsi ügyvéd, Hannu Márta asszony ingerült hangon mondta védőjének, hogy valahogy véget kell vetni a rágalomhadjáratnak, mert min igaz, hogy ő kínált a párizsi Le Journal igazgatóinak egy millió frankot hallgatási díj fejében. ISSEM Hanau asszony súlyos leleplezése a Le Journalról Kinél van a Le Journal nevében felvett egymilló frank? , majd 15 millió frank erejéig részesedést ajánlott a Le Journal kiadóhivatalának a Gazette du Franc üzleti eredményéből, hanem megfordítva történt. Muthon kiadóhivatali igazgató volt az, aki november 20-tól december 2-ig a Le Journal helyiségében többször fogadta Hamard kereskedelmi ügynököt, akivel arról tárgyalt, hogy miképpen lehetne véget vetni a Gazette du Franc ellen megindított sajtóhadjáratnak s menynyit üzetne ezért a tröszt — mondotta Hanau Márta. Érdekes, hogy vizsgálati fogságában összegyűjtötte az akták egész tömegét, nagy halom régi újságot s azokból építi fel védekezését a hallatlan energiájú asszony. Megmutatta védőjének a Journal több lappéldányát, olyanokat, amelyek r. ,Jiem Párizs, hanem a vidék Szajnára készültek s ezekben a Gazette du Franc ellen irányuló leleplezések nem voltak lenyomtatva, üzleti könyveiből pedig bebizonyította Torres ügyvédnek, hogy a pénztári kimutatás alapján Hamard ügynök a Gazette du Franctól két ízben egyenként 500.008 frankot vett fel a Journal, illetve Muthon kiadóvállalati igazgató számára. Torres ügyvéd az új adatokkal miagyárt a vizsgálóbíróhoz sietett, mire megkezdődtek az újabb kihallgatások. Keso éjszakáig tartott a gyanúsítottakkal a vallatás. Arról volt szó, hogy tisztázni kell a Gazette du franc és a Le Journal üzleti viszonyét. Elsősorban Hamard kereskedelmi, ügynököt hallgatta, ki a vizsgálóbíró és ez a vallatás Hamard letartóztatásával végződött, mert bizonyítottnak látszik, hogy felvette Hanau Mária asszonytól az egymillió frankot Muthon igazgató számára, de megtartotta magának. Mikor késő este a Vizsgálóbíró maga elé vezettette Hanau Máriát, szépen leírt 16 oldalra terjedő emlékirattal állított be és abban a pénztári könyvekből vett adatokkal igazolta, hogy Anquetilnek első ízben 15000 frankot fizetett hallgatási díj gyanánt. Néhány nap múlva megjelent nála Hamard és értésére adta, hogy Muthon igazgatónak egy miilió frankot kellene adni, amiért a Journal abbahagyná a leleplezéseket. Ő kételkedett, de mikor Hamard másnap megmutatta a Journát is abban egy helyreigazító közlést, amely a támadásokat már lényegesen enyhítette, hinni kezdett és két tételben kiutalványozott Hamard kezéhez egy millió frankot Muthon igazgató számára. Mikor idáig ért vallomásának felolvasásában Hanau Márta, a vizsgálóbíró behivatta Hamard ügynököt és szembesítette az asszonnyal. Ha-