Az Est, 1929. április (20. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
Budapest, 1929 * SZGfcLo, * április 5. Előfizetési ár: Egy hónapra . • * 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JiNDQR 1S2& APR. - Z *S^j;vG'r' X IX évfolyam * 74% szám. Szerkesztőség t Vlt% kerület, Rákóczi út 34% Kiadóhivatal* VII•, Erzsébet körút 18—20,94% Fióka kiadóhivatal / V., Vilmos császár út 14% Szerkesztőség Bécsben tfi. Kohlmarkt 7. I .*• Negyvenöt halottja, 119 sebesültje van a húsvéti katasztrófáknak Forgács Anna fivére bűntársaival 100,000 pengőt sikkasztott esőse Nagyarányú ékszercsalást akadályozott meg a rendőrség Fővárosi kereskedőket .Prófeáít becsapni egy fiatalember — r Az Est tudósítójától — A főkapitányság bűnügyi osztálya ma reggel nagyarányú szerteágazó szélhámosságot leplezett le. A múlt héten Zirner Zsigmond váci uccai ékszerész levelet kapott Mezőkövesdről ,Karsán József heti ciánnál atulajdo- nos, szikvízgyáros és mechanikai timárüzem tulajdonosa, cégjegyzéssel ellátott papíron. A helyesírási hibákkal tele levélben Korsay, mint a cég régi vevője, arra kérte az ékszerészt, hogy küldjön számára egy kollekció ékszert. — Régi vásárlója vagyok a cégnek, — hangzott a levél , és most, hogy leányom férjhez megy, meg akarom ajándékozni. Küldjenek briliáns nyakéket, gyárakét, karkötőket, hogy megfelelő választék álljon rendelkezésemre. Személyesen akartam feljönni, de Vámosgyörknél autódefekt ért, eltörött a lábam és most betegen fekszem. Az ékszerek árát természetesen készpénzben fogom kifizetni, mint ahogy régebben szoktam. Az ékszerész sehogyan sem tudott visszaemelékezni az állítólagos régi vevőre és sem üzleti könyveiben, sem a cégjegyzékben nem találkozott Karsay József mezőkövesdi hengermalomtulajdonos nevével. Ezért a cég társtulajdonosa, Zirner Armand, leutazott Mezőkövesdre, hogy személyesen győződjék meg az 50.000 pengő értékű ékszert ítélő Karsay Vonításáról. Nagy meglepetéssel vette tudomásul, hogy Mezőkövesden senki sem ismeri Karsay József nevét, mire Zirner a csendőrségen azonnal feljelentést tett. A csendőrség is gyanúsnak találta a levelet és különösen annak utóiratát, amely szerint ne a malomba küldjék az ékszereket, hanem egyszerűen Karsay József malmos címére a mezőkövesdi postahiralóiba, ahol majd átveszi, mert nem akarja, hogy a leánya tudomást szerezhessen a számára készülő meglepetésről. JeneiszkeEste a postán jőlöBSSzöfifffiaSarember A csendőrség értesítette a postát, hogy ha valaki Karsay néven jelentkezik csomagokért, azt tartsák ott és nyomban értesítsék a csendőrséget. Nem kellett sokáig várni, pénteken reggel egy jólöltözött fiatalember jelentkezett a postán és felmutattaa Kórság József hengermalomtulajdonos, Hatvanit, cégjelzéses meghatalmazását. Ebben a meghatalmazásba) az állítólagos Karsay Baksi Józsefen a levél átadóját,meghatalmazza, hogy részére értéktárgyakat vegyen át és nevében üzleteket köthessen. Optimizmus aranyfüstje száll fel a Bethlen István filaréti nyilatkozataiból és senki se bánná, sőt örülne, ha ez az optimizmus mutatna célt és irányt. Mindenki boldogan fogadná pártvezérnek , az optimizmust és programnak, jelen és jövő programjának: az optimizmust. De ehez bizony az is kellene, hogy ennek az optimizmusnak, mint a kortespolitikában mondani szokták: »gyökere« is legyen. És, sajnos, ez az, amit még nem látunk. Az optimizmus mint programhelytálló, de mint beszámoló nincs kellőkép »alátámasztva«. Egy évtizednél több idő telt el a világháború befejezése óta és a forradalmak óta — de közgazdaságunk mégmindig, csak »átmenetgazdaság«, közszabadsági politikánk még mindig csak átmenetszabadsági politika. Hogy mást ne mondjunk, és a miniszterelnök úr húsvéti nyilatkozataiban egy szó sincs a titkos választójogról, csak elmosódó ígéret: a sajtószabadságról és nem a leghatározottabb állásfoglalás: az egyesülési és gyülekezési jogban. A békebeliséghez való visszatérést még mindig csak programként, nem is éppen imminens programként látjuk. De sokan belemennének a szabadságjogoknak ezekbe az »átmeneti áldozataiba«, ha ezzel szemben a gazdasági életben a békebeli erő, lendület, frissesség mutatkozna. Fájdalom, ezt sem igen látjuk. A miniszterelnök úr egyfelől azt hangoztatja, hogy a Wekerle-féle expozé optimizmusának álláspontján áll, másfelől sehol sem mutatkozik olyan tény, vagy akár csak ígéret, amelyben ez az optimizmus vérré válna. Pedig az optimizmusra igenis szükség van, ma éppúgy, mint azokban a letűnt zivataros századokban, amelyekben a legöldöklőbb szenvedések közt is hite, önbizalma, optimizmusa segítette át a magyarságot a katasztrófák katasztrófáin. Eleven történelmi erő volna ez az optimizmus ma is és nemcsak a Wekerle-féle expozéban volna meg, de minden magyar lélekben — ha tényekben is elmélyítenék, ha az optimizmusnak nemcsak illúzióit látnák, de valódi, gyakorlati reálpolitikáját is, legfőkép a közgazdaságban és a közszabadságokban. Ezt az optimizmust minden magyar ember boldogan üdvözölné. Ara IOfilién Csomagok, selymek, ékszerek, gramofonok a malmos címére A postán megvárakoztatták Baksit azzal, hogy utánanéznek a csomagnak. Kiderült, hogy Karsay malmos címére nyolc hatalmas csomag és több levél érkezett. Azonnal értesítették a csendőrséget. A csendőrök őrizetbe vették Baksait és megkezdték a csomagok kibontását. A csomagokban különböző budapesti cégek nagyértékű ékszereket, selymeket, gramofonokat, rádiókat és ezekhez szükséges felszereléseket küültöttek az állítólagos malmosnak. A csendőrök faggatni kezdték Baksit, aki azt mondotta, hogy ő Karsai hatvani malomtulajdonos cégedetl, és azzal a megbízatással jött, hogy a csomagokat átvegye. Mikor a csendőrök érdeklődni kezdtek az iránt hogy hol van Karsay, a fiatalember hebegni kezdett, majd azt álltotta, hogy Karsay Gyöngyösön vár rá. Leleplezik a szélhámos fiatalamisért, akinek társai is vannak Baksit felkísérték a budapesti főkapitányságra és közben felszólították a gyöngyösi rendőrséget, hogy kutasson az állítólagos Karsay után. Mire Baksival a főkapitányságra érkeztek, már Gyöngyösről is megjött a jelentés, hogy ott semmiféle Karsay malomtulajdonost nem, ismernek. A bűnügyi osztályon ma reggel megkezdték Buksi kihallgatását. Beismerte, hogy szövevényes tervet dolgozott ki. Hónapok óta munka nélkül élt Budapesten és elhatározta, hogy mint vidéki ember fog szélhámosságokat elkövetni. Mezőkövesdre utazott és onnan írt több cégnek, majd néhány levelet Vámosgyörkről és Gyöngyösről is küldött. Eddig még egyetlen levélre sem érkezett válasz, úgyhogy a zsákmányt éppen az utolsó percben foglalta le a csendőrség. A rendőrségen faggatni kezdték Buksit, hogy kinek a segítségével fogott hozzá a ravasz terv keresztülviteléhez? Buksi beismerése alapján ugyanis több budapesti kereskedőtől megszerezték a rendelőlevelet és megállapították, hogy ezek a levelek nem származnak ugyanattól a kéztől. Buksinak tehát segítőtársai is."voltait.